Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-06 / 81. szám
1988. ÁPRII IS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hz országos pártértekezletre készülve írta: Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályvezetője A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság miskolci fűrésztelepén fűrészpor-brikettáló üzemet építettek. A présgép, kötőanyag nélkül 250 tonnás nyomással óránként másfél tonna fűrészporpogácsát sajtol. A 4200 kalória fütőértékű tüzelőanyag jó hatásfokkal égethető el a cserépkályhákban (MTI Press — Kozma István) A tagság kíváncsian vár és figyel Nagy csoportban kis csoport. A rossz föld bérletbe sem kell A Karcagi Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezetiben évek óta jó színvonalú a növénytermesztés — kivéve azt a pár száz hektárnyi, alig művelhető területet, amit abban az időben vontak termelésbe, amikor mezőgazdaságunkban még igen erősen uralkodott a mennyiségi szemlélet. Hiába szikes, hiába nehéz, kötött ez a talaj, hiába fenyegeti szinte minden tavaszon a belvíz, akkor minden talp- alattnyi földet fel kellett szántani, s művelésbe vonni. Azóta változtak az idők és a gazdálkodás elvei, s ma már ki lehet mondani, hogy a szóbanforgó földeket egyenesen vétek nagyüzemi szántóművelés alatt tartani. Miközben keresték a szövetkezetben, miként hasznosítsák az ilyen földjeiket, jött az ötlet: bérbe lehetne belőle adni a tagoknak, hogy ők gazdálkodjanak rajta. Ezzel párhuzamosan jobb minőségű területeket is meghirdetett a szövetkezet. Az „akció” beindult, és jöttek is a jelentkezők. Menet közben alakultak ki a formai keretek: a szövetkezet egyénileg köt bérleti szerződést a tagokkal, ők pedig bérlőcsoportokat alkotva, közösen műveljék meg a bérbe vett földeket. Gyűltek az igények, s a meghirdetett területnek jelentős része már első „menetben” gazdára talált. Már ékkor kitűnt azonban, hogy az igazán rossz minőségű földek — érthetően — bérletbe sem kellenek, inkább azoknak a területeknek volt keletje, amelyek egyéb okok — távvezeték stb., miatt — nem művelhetók nagyüzemi módszerekkel. Egy karra a rizstelepen Lemorzsolódások után végül két bérlőcsoport jött létre, mintegy 64 hektárnyi területen. A két csoport egy- egy tagjával, dr. Mucsi Sándor jogi előadóval és Csizi Istvánná üzemgazdasági osztályvezetővel az indulás ügyes-baj os dolgairól beszélgettünk a szövetkezet központi irodáján. — Kicsit belefáradtam már a néhézkes indulásba — mondta dohogva Mucsi Sándor. — Mi egy olyan rizstelepet vettünk bérbe, amilyet azért nem műveltek, mert távvezeték megy keresztül rajta, és repülőgéppel nem lőhetett vegyszerezni. Mi kézi munkával műveljük, így boldogulhatunk rajta. A té- esz a vetőmagot megelőlegezi a csoportnak, és ősszel a betakarítás után elszámolunk egymással. Mi, ellentétben a másik csoporttal, teljesen együtt, egy karra dolgozunk, és az osztozás is egyenlően, illetve a végzett munka szerint lesz. A haszonbérleti szerződés csak a bélbe vett terület nagyságát és kétezer forintos hektáronkénti bérleti díját tartal— Maguk gyógynövényt fognak termeszteni... — Igen, tízen bérelünk erre területet. Olyan földet, amely korábban soha nem hozott tisztán kétezer forintot a szövetkezetnek hektáronként. A csoportunklban ki-ki a saját területét műveli, kivéve persze azokat a munkákat, amelyeket csak együtt, az egész táblán egyszerre lehet elvégezni. Egyébként máriatövist termesztünk a bérelt földön. — Elmondaná, hogy min gondolkoztak, és miért döntöttek a földbérlésről? Gondolom, számoltak is... — A háztáji már nem ment úgy az utóbbi időben, mint kellett volna, ezért mázzá, valamint még azt, hogy a földibe miit nem szabad vetni. Minden egyéb szabályt és korlátot a csoporttagok maguk között állapítanak meg. A munkavégzés rendjét, az elszámolás szabályait és egyáltalán, a csoport belső viszonyait mi határozzuk meg. — Lényegesnek tartom — vette át a szót Csizi Istvánná —, hogv nem véletlenszerűen kerültünk össze a csoportba, hanem a személyes ismeretség és kapcsolatok révén válogattuk meg a társakat. A vállalkozóbb szellemű emberek jöttek így össze. Két nagyon lényeges szempont volt, ami befolyásolta a társulok körét. Egyrészt ismertük már egymást a háztájiból, ki hogyan dolgozik, kire mennyire lehet számítani, másrészt arra is törekedtünk, hogy az egyes technológiai feladatokhoz válogassunk. Legyenek közöttünk, akik az egyes munkafázisokat irányítani tudják, legyen növényvédős, növénytermesztő, de legyen olyan is, akinek például traktorja van... döntöttünk így, hogy megpróbáljuk. Reméltük, és már biztosnak látszik, hogy háztáji kistermelésnek számít ez a tevékenység, így félmillió forintig adómentes. Ha afölé megy a bevételünk, hát legfeljebb majd adózunk utána. Beszélgetés közben szóba kerültek persze a gondok is. Ez természetes, hiszen még ma sem minden világos egészen a dologban. — Nem értem, hogy a termelőszövetkezet miért nem ad nekünk bérbe gépet, semmilyen eszközt — kezdte sorolni Csdziné a gondjaikat. — Miféle visszaélésektől tart a szövetkezet vezetése? Fizetnénk érte tisztességgel. De vegyszert sem vásárolhatunk a téesztől, hiába kérjük. A kereskedelemben ezeket a szereket olyan nagy mennyiségben árulják, amire nekünk nines szükségünk, kevesebbet viszont onnan nem vásárolhatunk. Hozzá teszem, hogy olyan cikkekről van szó, amelyek bőven vannak a szövetkezet raktárában. Nem lesz furcsa, hogy elmegyünk majd a Május 1 Téeszhez gépet bérelni és vásárolni? Miközben Csiziné beszélt, Mucsi Sándor rá-<rábólintott egy-egy gondolatára, mintegy megerősítve azok igazságát. — Szó sincs arról, hogy ingyen akarnánk mindezt — tette hozzá kolléganője szavaihoz. — Megfizetnénk érte... — Baj emellett az is, — folytatta az osztályvezetőnő —, hogy a gyógynövénydgé- nyekről nincs egy átfogó, országos kép, nincsenek információk. Velünk, magán- személyekkel egyébként sem akarnak a felvásárlók előre szerződni, s ezt a megállapodásit csak a téesz kötheti meg helyettünk. Szóval... bizonytalan egy kicsit a dolog. Jövőre többen A próba tehát megkezdődött. A huszonhárom bérlő azt reméli, hogy tisztességes jövedelemre sikerül szert tennie, így a szövetkezet pedig a bérleti díjon túl tapasztalatokhoz is jut, s ezek felhasználásával tovább bővítheti a bérlőcsoportok körét. Valószínűleg érdemes. Le kell persze nyesegetni a vad hajtásokat, és tisztán üzletivé tenni ezt a földbérleti formát. Annál is inkább, mivel a szövetkezet tagságának többsége most kíváncsian vár és figyel. Kedvező tapasztalatok esetén jövőre talán már ők is bérlők lesznek. A termelőszövetkezet alap- gondja persze ezzel nem oldódott meg, hiszen a nagyon rossz földek ebben a formában sem találtak gazdára. A végső sorsuk az lesz, hogy a téesz a szükséges engedélyeztetés után kivonja ezeket a szántóföldi művelés alól, és más hasznosítási módot keres. Az eddiginél célszerűbbet, gazdaságosabbat. L. Murányi László Mozgalmas tartalmas munkával eltelt hónapok vannak a párttagság mögött. Éppen túljutottunk az ideológiai kérdésekről, majd a párt vezető szerepéről, a politikai intézményrendszer fejlesztéséről folytatott vitákon — amelyeket megelőzött az eszmecsere a kibontakozási programról — s máris újabb, nagy feladat áll előttünk: az országos pártértekezletre készülve, a teendőket mérlegelve az értekezlet állásfoglalás-tervezetét vitatjuk meg, együttesen, a Magyar Szocialista Munkáspárt teljes tagsága, mintegy 850 ezer ember. A vitákon pártonkí- vüliek is nagy számban részt vesznek. Az országos pártértekezlet nem megszokott esemény a párt, az ország életében. Éppen harmincegy esztendővel ezelőtt került sor utoljára ilyen pártkonferencia összehívására. A két kongresszus között, „félidőben” általában a párt Központi Bizottságának feladata, hogy a megelőző kongresszus határozatának időarányos végrehajtását értékelje, s meghatározza a további tennivalókat. Az eltelt három év folyamatainak elemzése azonban megmutatta, hogy most a szokásosnál nagyobb súlyú elhatározásokra kell jutnunk. A XIII. kongresszuson megfogalmazott célokat ma is vállalva, azt látnunk kell, hogy — a várakozásnál kedvezőtlenebbül alakuló körülmények, feltételek között — e célok a következő kongresszusig nem az elgondoltak szerint valósíthatók meg. E felismerés eredményeként született meg kibontakozási programunk, amelyben a gazdaság halaszthatatlan feladatai mellett körvonalazódtak a társadalmi élet egyéb területein is megérett változások. Ezeknek megfelelően — a megváltozott körülményeket és a magyar társadalom lehetőségeit mérlegelve — kell kijelölnünk tennivalóinkat és megteremtenünk a politikai és személyi feltételeket a stabilizációs célok megvalósításához. Mindez szükségessé tette az országos pártértekezlet összehívását. Az elmúlt egy év alatt hatalmas értékelő, elemző, feltáró munkát végzett a párttagság, ami bizonyította a párt tagjainak politikai érettségét, felkészültségét, a társadalmi folyamatok iránti érzékenységét. E tapasztalatok megmutatták, hogy a legfontosabb kérdésékről folytatott pártvdta olyan tudati, gondolati, érzelmi tartalékokat tár föl és mozgósít, amelyökre támaszkodva létrehozható a cselekvési egység az előttünk álló feladatok megvalósításában. Azt is a viták tanulságai alapján állíthatjuk, hogy a pártértekezlet álékor dönthet megalapozottan a következő időszak teendőiről, ha a Központi Bizottság által most vitára bocsátott állásfoglalás-tervezetről a párttagok nyíltan elmondják véleményüket, s a végső dokumentum kidolgozására a tagság javaslatait figyelembe véve kerül sor. Ezt a vitát a most lezárultaktól alapvetően megkülönbözteti az, hogy a kérdések sokkal szélesebb körét érinti; de feltétlenül összekötő kapocs közöttük, hogy az állásfoglalás-tervezetben már benne van az ideológiai munkáról és a párt vezető szerepéről kifejtett vélemények, elhangzott javaslatok összegzése is. Sarkalatos pontja lesz a most induló vitának, hogy a kialakult helyzetből kivezető út milyen cselekvést követel, kinek mekkora áldozatot kell hoznia. A Központi Bizottság álláspontja, hogy alapvető vívmányunk, a létbiztonság fenntartása mellett, átmenetileg nagyobb terheket is vállalnia kell a gazdálkodó szervezeteknek és a lakosságnak. Bnélkül nem tudjuk helyzetünket stabilizálni. Ugyanakkor a társadalom jogos igénye, hogy átfogó perspektívával rendelkezzünk távolabbi tö- rékvéseinket illetően is. A társadalom tagjai tudni kívánják, mit, miért és meddig kell vállalnia egyénnek és közösségnek, hogy mielőbb visszatérhessünk a megszokott ütemű fejlődési pályára, az életkörülmények javulásának útjára. Ahhoz, hogy eredményeinkre, vívmányainkra» támaszkodva folytathassuk szocialista építőmunkánkat — s ez mindnyájunk alapvető célja — elemeznünk kell a gazdaság, a társadalom életében megmutatkozó kedvezőtlen jelenségeket. Az év első negyedében lezajlott vitákban, a tagkönyvcsere kapcsán a párttagokkal folytatott egyéni beszélgetéseken sokan kifejtették, hogy gazdasági gondjaink megoldásához intézményrendszerünk fejlesztésére is szükség van. A változások fő iránya csakis a szocialista demokrácia kiteljesítése lehet. Ennek pedig alapkérdése a párt munkastílusának, munka- módszereinek javítása, a kor követelményeihez igazítása, a vezető szerep korszerű gyakorlatának megvalósítása. Feltétlenül támaszt jelent számunkra, hogy nemcsak a párt tagsága, hanem a magyar nép boldogulásáért felelősséget érző pártonkívüli- ek milliói is pártunk megújulásában látják jövőnk biztosítékát. Korszerűen gondolkodó és határozottan cselekvő pártra van szükség. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a pánton belüli döntési rendszer fejlesztése, a döntésekben és a végrehajtásukban résztvevők politikai felelősségének érvényesítése, a párttagok széles körű bevonása a döntések előkészítésébe, végrehajtásába és az ellenőrzésbe. Mindez megköveteli a mozgalmi jelleg erősítését, a párt mozgósító, szervező erejének növelését. Szükség van alkotó vitákra, de a viták során (ezek ugyanis nem öncélúak), megállapodásra kell jutni, és a viták nyomán feltétlenül cselekedni kell. Az eltelt évek kedvezőtlen gazdasági folyamatai, a cselekvés nélküli várakozás, az intézményrendszer változásának késedelme társadalmi életünk más területein is ellentmondások kialakulásához vezettek. Mai helyzetünk sokféle — gyakran egymásnak ellentmondó — nézet és értékelés látott napvilágot, s ez bonyolult belpolitikai viszonyaink között megnehezítheti a tájékozódást. A közhangulat — s ez más esetekben is többnyire így van — nem pontosan tükrözi a tényleges állapotokat. Folyamatos a fáziseltolódás. Kétségtelen, hogy társadalmi életünkben, gondjainkat látva, megjelent a kétkedés, a pesszimizmus, a bizonytalanság, a távlatvesztés — s ebben szerepet játszott munkánk gyengesége, a pártaktíva elbizonytalanodása is — de politikánkat, törekvéseinket a társadalom döntő többsége elfogadja. S ez erőt ad a társadalmat irányító pártnak. Valóságos helyzetünk pedig mérhető: fényekkel, adatokkal jellemezhető, ami biztos pontot jelenthet az eligazodáshoz. A kiút meghatározásához számiba kell vennünk — a szubjektív okok feltárásán túl — az objektív tényezőket is, amelyek meghatározóak voltak jelenlegi helyzetünk kialakulásában. A világgazdaságban új körülmények jöttek létre, s gazdaságunk nem volt kellőképpen felkészült, a gyors reagálás feltételeit sem alakította ki; túlbecsültük önerőnket, a szocialista gazdasági együttműködésben rejlő lehetőségeket; elmulasztottuk a gazdaságpolitika stratégiai módosítását, amelyet pedig egyre növekvő adósságállományunk is megkövetelt volna. Ebben a helyzetben figyelmünket elsősorban közös jövőnkre, a magyar haza jövőjére kell fordítanunk, az azt befolyásoló döntésekért vállalnunk kell a felelősséget, s ez — a közös holnapért, a jobb jövőért — miindannyiunk felelőssége. Céljaink valóra váltásához átfogó reformokra van szükség; ideológiai tevékenységünk megújítására, a politikai intézményrendszer fejlesztésére, a gazdaság működőképességének javítására. Ez pedig csak stabil politikai viszonyok között valósulhat meg, a párt erősödő egységével, javuló szervezettségével, a társadalom tám ogatásá val. A kedvezőtlen folyamatok megállítására, megváltoztatására van programunk; a kibontakozás programja s a kormány erre épülő „munkaprogramja mai teendőinket is kijelöli. Ezek sikeres megvalósítása , a társadalom közös ügye, a szocialista építés megújításának nélkülözhetetlen feltétele. A programokban foglaltak csak a szövetségi politika folytatásával, a társadalmi-gazdasági stabilizációt és a kibontakozást támogató _ köz- megegyezés újrateremtésével valósíthatók meg. E folyamat egyik meghatározó állomása az állásfoglalás-tervezet vitája. Az év végéig új nyomdagépet és dobozkivágó gépet kíván munkába állítani a Tiszaföldvári Lenin Tsz dobozüzeme. A beruházás lehetővé teszi, hogy az eddiginél színvonalasabb kivitelű dobozokat gyártsanak (Fotó: T. K. L.) (A riport megírása után értesültünk arról, hogy a karcagi beszélgetések óta még egy bérlőcsoport alakult a Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezetben, így most már három ilyen kis közösség vág neki új reményekkel a tavasznak. Három csoport is kettőzött figyelemmel lesi az eget, várva a kedvező időt. Munkájukat, vállalkozásukat remélhetőleg szerencse kíséri majd. — a szerző.) Honnan lesznek gépek
