Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-05 / 80. szám
1988. ÁPRILIS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Húsvéti locsolkodók DOmány Norbi, Robi és Tomi, valamint a legkisebb legény, Fecske Peti Korán keltek tegnap reggel. Fél kilencre már egy-egy szatyor tojást gyűjtöttek a lányos házaktól és a rokonoktól. Éppen unokatestvérükhöz, Göncző Hajnihoz tartottak, amikor összetalálkoztak fotósunkkal. Nosza, gondolt egyet, s elkísérte őket... Fotó T. K. L. I jászberényi főiskolán Nyelvtudományi verseny Az idén Jászberényben rendezték meg u tanítóképző főiskolások országos anyanyelvi nyelvtudományi versenyét. Az ország 11 főiskolájából 5 fogadta el a meghívást. hogy az anya- nyelv hetén hallgatói összemérjék tudásukat. felkészültségüket. A Debrecenből, Sárospatakról. Nyíregyházáról, Szekszárdink Győrből érkezett hallgatók és a házigazda jászberényiek előzőleg házidöntőkön választották ki, hogy intézményüket kik képviselik az országos versenyen. A versenyfeladatok, melyet a jászberényi főiskola állított össze, a nyelvtannak a kommunikáció, a szövegtan és a mondattan témaköreihez kapcsolódtak. Az előkészületek a szaktárgy iránt érdeklődő, főleg másodéves hallgatókból több mint százan vettek részt, és közű'ük a legjobb háromtagú csapat ült asztalhoz a versenyen, melyet április 4-e alkalmából rendeztek, s a vetélkedőhöz is kapcsolódó rövid ünnepséggel kezdődött. Villámkérdésekkel színesített elméleti és gyakorlati ismereteket igénylő feladatok között értelmezések, rövid definíciók, a nyelvtani törvények felismerései szerepeltek. Az anyanyelv jó ismeretére és helyes alkalmazására szituációs játék is volt, amelyben szavak nélkül kellett a résztvevőknek megértetniük magukat. A szoros versenyben az utolsó fordulóban a sárospatakiak, felborítva az addig kialakult sorrendet, szerezték meg az első helyet a második Jászberény és a harmadik Győr csapata előtt. Nevezetes épületeink nyomában A KUNHEGYESI SÓHÁZ A kunhegyesiek emlékezetében még élénken él az 1848—49-es szabadságharcnak az a pillanata, amikor 1849 január havában a magyar kormány Windisch- grätz herceg pesti szoríttatá- sa miatt Debrecen felé vette az irányt, s a híres sóút- nál lévő Aranyosi csárda mellett a város küldöttsége melegen üdvözölte Kossuth Lajost és kíséretét. Kunhegyes és a jeles férfiú találkozása azért is érdekes, mert a kormány — szekerekre felpakolva, zord hidegben — a sóútom folytatta útját a cívisváros felé. (Ne felejtsük: ekkor még vasút Pesttől csupán Szolnokig volt!) Hogy mit is jelent ez a só- út elnevezés? Nos, akkortájt, de természetesen előtte már többszáz esztendővel is itt húzódott a Tiszántú felé egy megtervezettnek mondható, az év nagy részében járható út, amelyen eleink sót szállítottak. A korabeli források szerint Máramaros- ból (a kortárs idegen utazók leírása alapján Európában a legkitűnőbb sónak az erdélyi számított) a Tiszán tutajon úsztatták le a sókockákat. amelyeket a szolnoki sóházakban rakodtak ki. (Vagy pedig mentek továbo a tutajok Szeged és Belgrád irányába.) Szolnokról, a híres „sóvárosból ’ aztán szekereken gördült tovább a nélkülözhetetlen élelem Budára, a felvidékre, sőt még a Tiszántúlra is. Szolnok városának a 18. században kiemelkedő szerepe volt a só forgalmazásában. A gyors és biztonságos szállítások járható közlekedési utakat igényeltek. A Szolnokról induló sok út közül az egyik a mai Kunhegyes területén vezetett keresztül. Nincs kizárva, hogy ez idő tájt a faluban (1811-től városi rangot kapott Kunhegyes) épülhetett egy sóház a szállítmány tárolására vagy esetleges forgalmazására, ám ezt bizonyítani ma már nehéz. Mindenesetre tény, hogy a település központjában ma áll egy barokk stílusú, 1739-ben emelt T alakú épület, amelyet sokan a volt sóháznak tartanak. Jóllehet, nem sok hasonlóságot árul el az egykori szolnoki sóházakkal, ennek ellenére a köztudatba így vonult be. (Maradjunk ennél az elnevezésnél!) A vastag falú. a barokk polgári épületekre oly jellemző kecses, ivében többszörösein megtört oromzaté épületben ma a nagyközség közművelődési könyvtára kapott helyet. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1978-ban nyilvánította műemlék jellegű épületté a volt sóházat. Szükség is volt a védelemre, hiszen a nem odaillő nyílászárók (valamikor régen kicserélték őket) és más korábbi átalakítások miatt az épület egyre inkább elvesztette barokk jellegét. A megmentés érdekében 1978-ban megkezdődtek a felújítási munkálatok. A renoválás megtervezését és irányítását a nagyközségi tanács és a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár vezetői a Szolnok Megyei Tervező Vállalatra bízták. A kivitelezést a nagyközségi tanács költségvetési üzeme végezte Nagy István építéstervező tervei alapján. A berendezés Blazsek Gyöngyvér munkáját dicséri. A felújítás költsége (4000 forint négyzetméterenként) nagyközség több évi felújítási keretét lekötötte, ám a munkálatokhoz jelentős ösz- szeggel hozzájárult a Szolnok Megyei Tanács, a Művelődési Minisztérium és az Országos Műemléki Felügyelőség is. J. J. (Fotó: T. Z.) Fénnyel írott képek Az első szolnoki fotók a múlt századból Páratlan értékű fotótörténeti dokumentumokat gyűjtött össze. Berta Ferenc. a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatának audiovizuális technikusa, a Szolnok város fényképész múltja (1851— 1951) című tanulmányában. — A tanulmány első fejezetében a. szabad szakma fogalmát ismerteti. Témánk ismeretéhez szükséges tudnunk. mi is volt ez? — Az 1859. december 20- án keltezett Császári Nyílt Parancs iparrendtartást bocsátott ki. amely szabad és engedélyhez kötött iparokat ismert el. Fotográfus egyszerű bejelentés alapján bárki lehetett. Érdemes tudni, hogy ekkor már 281 fotográfus dolgozott az országban. — Panaszkodik is 1884-ben az egyik szolnoki lap, hogy „ .. . vannak olyan utazó egyének, kik minden jog nélkül, dacára annak, hogy készítményük torzképe a fényképészetnek — fővárosi fényképésznek adják ki magukat." — Bizonyára igaza volt, bár az előző állapothoz képest mégis fejlődésnek számít, hiszen a szolnokiaknak és a környékbelieknek az 1840-es években még Pestre kellett, hogy utazzanak, ha fényképeztetni akarták magukat és családtagjaikat. Ez pedig nem volt olcsó mulatság, ezt a luxust akkoriban csak a gazdagok engedhették meg maguknak. De 1851-ben már Szolnokon is megjelentek az első vándorfényképészek. Először Becker z. Sainlo lotharingiai fényképész járt Szolnokon, őt — 1856-ban — Franz X. Siecher követte. — Érdekes, hogy Szolnokon előbb megjelentek a fotográfusok, mint a tőlünk keletre eső nagyobb városokban — pl. Debrecenben — és 1860-ban a Weis- se Resselgasse 420. szám alatt ahogy a tanulmá- ............ n yában írja — Chryastel Ignátz műtermet nyitott. Mindez nyilván a Pest—szolnoki vaspályával és a nagy Tisza-parti átmenő forgalommal hozható ösz- szefüggésbe. Kántor Ferencről és családjáról már a Chryastel-műterem- ben — a Fehérló utca sarkán — készült felvétel 1860-ban. A fotó jól visszaadja a korabeli népviseletet. — Mai nyelven úgy mondanánk: volt kereslet, felvevőpiac. Chryastel műterme egyébként a nyugati — Liese- gang — műtermek utánzata volt, festett háttérvászonból, magasból aláhulló függönynyel, a kor ízlése szerint berendezve. Később portréinál alkalmazta a festett hátteret, az 1880-as években már a szabadban is készített felvételeket. De ezidőtájt is jártak még vándorfényképészek a városba, pl. egy Ba- umgarten J. nevű fotós, aki fényírdúját 1883-ban hirdette a helyi lapban. Náluk jelentősebb volt Takács G. M. munkássága, aki — bár ezt megelőzően már volt Szolnokon — 1884-ben műtermet nyitott a Molnár utcában, Íme a legrégebbi — legalábbis mai ismereteink szerint legrégebbi — szolnoki fénykép, Berta Ferenc gyűjteményeiből. Kálmán Mihály és neje született Bihari Rozáliát örökitette meg Becker z. Sainlo, a szolnoki, a Rákóczi út térségében állott házuk előtt. (Képméret: 22,4x16, cm). Vig András házában, tehát a későbbi Szapáry utcán, u mai Ságvári körúton. — Mi késztette, hogy régi fotográfiák, hajdani mesterek után búvárkodjék? — Tanult szakmám szerint magam is fényképész vagyok, de a történelem, a kultúrhistória is érdekel. Bíztatást, is kaptam a dolgozat elkészítésére — Várható, hogy a most közzétett 1851-es szolnoki felvételnél még régebbi fotográfiák is előkerülnek — netán... — Nem kizárt, hiszen a pest—szolnoki vasutat már 1847-ben megnyitották, s Pesten 1841-ben már volt dagerrotípia-műterem, s az évtized második felében a Duna partján már 8—10 fénnyel író dolgozott. Elképzelhető esetleg, hogy egy-egy családi fényképalbumban még nyomuk lehet ezeknek az időknek. — Lassan egy évtizede kutatja a város fényképész- múltját, nagy segítséget ad ezzel a helytörténet feltáróinak, néprajzosoknak, szoci-. ológusoknak is. Azt lehet mondani, valamikor is egy ilyen munkára, hogy: kész! — Nem, szó sincs róla. annál is inkább nem, mert ki akarom terjeszteni a feltárást a város műtermeiben készült felvételek szociográfiai összefüggéseire. Tiszai Lajos Április 7-e: Füstmentes világnap Gyűjtés a rák elleni küzdelem céljaira A Társadalmi Alapítvány felhívása Füstmentes világnappal köszöntik április 7-ét, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megalakulásának 40. évfordulóját. A füstmentes világnaphoz Magyarországon több szervezet is csatlakozott. „A rák ellen, az emberért, a holnapért” Társadalmi Alapítvány felhívással fordult hazánk lakosságához. Kérik a dohányzókat. hogy április 7-éri nyilvános helyen és közterületen ne gyújtsanak rá. Kérik, hogy azt az összeget, amelyet egyébként cigarettára költenének. ajánlják fel a pusztító kór, a rák elleni küzdelem céljaira. A Magyar Posta az ország 17 ezer 320 postaládáját bocsátotta rendelkezésre ezen a napon. A dohányosok (vagy az alapítványt támogató nemdohányzók) ide dobhatják be azt az összeget, amelyet „A rák ellen, az emberért, a holnapért” Társadalmi Alapítványhoz szeretnének eljuttatni. Fémvagy papírpénz szabadon bedobható. Megyénkben valamennyi piros levélszekrény az adományozók rendelkezésére áll. A Posta garantálja, hogy a levélszekrénybe bedobott pénz hiánytalanul az alapítványhoz kerül. Április 7-én lehetőség van arra, hogy önként jelentkezők is gyűjthessenek. A Posta különleges zárófejjel ellátott postazsákot bocsát a gyűjtők rendelkezésére. Szolnokon a 2. sz. postahivatal és a Hungária Biztosító rendez utcai gyűjtést, amelybe bevonják a diákokat is. Az alapötletet adó Hungária Biztosító felajánlotta, hogy a lakosságtól befolyt összeget megduplázza. (Gyűjtőnek lehet jelentkezni a Hungária irodáiban is.) Az Állami Biztosító saját irodáiban gyűjt április 7-én és szintén megduplázza a bevételt. Az Állami Biztosító és az Országos Füstmentes Egyesület közös gyűjtéséből származó összeget az Országos Egészségvédelmi Alap bankszámlájára utalják. E gyűjtésből származó pénzből az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet dohányzásról leszoktató országos hálózatának kiépítését támogatják. A füstmentes világnaphoz csatlakozott a Belügyminisztérium szervezésében az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács is — hogy ne csak a dohányzás füstje ellen küzdjenek az emberek. Április 7-én az országban 170 helyen díjmentesen megvizsgálják az önként jelentkező tulajdonosok gépjárműveinek kipufogó gázát, segítséget, felvilágosítást adnak a beszabályozáshoz. Szolnok megyében a megyei közlekedésbiztonsági tanács szakemberei ingyenes zajszint- és füstmérést végeznek április 7-én: Szolnokon 13 órától 17 óráig a 4-es számú főút és a 442. sz. út elágazásánál, Jászberényben 13 órától 20 óráig a Béke és Barátság liget bejáratánál Tiszafüreden 13 órától 18 óráig a 33. sz. főközlekedési út 38-as kilométerkövénél várják az érdeklődőket. A Környezetvédelmi- és Vízgazdálkodási Minisztérium a légszennyezési bírságok egy napra eső összegét, félmillió forintot ajánlott fel. A Környezetvédelmi Intézet valamennyi állomásán nyílt napot rendeznek április 7- én. tanácsokat, felvilágosítást adnak. „A rák ellen, az emberért, a holnapért” alapítvány a gyűjtésből és felajánlásokból származó összegekről és felhasználásukról rövidesen számot ad a nyilvánosság előtt.