Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-30 / 102. szám
Ára: 2.20 R SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! A TARTALOMBÓL: Sorsunkért közös a felelősség Anya mosolyog Önállóság útakadályokkal Politizálás nyílt színen Szemesnek áll a világ Boldogulni csak munkával, teljesítménnyel lehessen írta: dr. Nagy Sándor a SZOT titkára ájus elseje, ay. ünnep mind tartalmában, mind külsőségeiben a munka, a dolgozó ember fogalmával társul. A munka azonban méginkább kulcsfogalma hétköznapjainknak — ma talán sokkal inkább, mint korábban. Mindenek előtt azért, mert ma Magyarországon az emberek igen nagy hányada sokat dolgozik. Szándékosan nem azt mondom, hogy a munkában töltött idő alapján a nemzetközi statisztika élvonalába tartozunk, mert az némiképp mást jelent. Azokra az emberekre, férfiakra és nőkre gondolok, akik tisztességesen „kidolgozzák” a napi munkaidőt, majd túlórában, vgmk-ban, gmk-ban, háztájiban, vagy a semmivel sem kisebb energiát igénylő háztartásban hosszú órákkal megtoldják munkaidejüket. Mellettük persze ott vannak azok is, akik részben a munkahelyen, munkaidőben pihenik ki magukat, vagy gyűjtenek energiát a pótműszakokhoz. És ott vannak az ügyeskedők, az életművészek is, akik az előzőekhez képest minimális erőfeszítéssel ugyanolyan, vagy jobb feltételek között élnek, mint sokat dolgozó társaik. Mindebből elsősorban az a kérdés adódik, hogy amennyiben összességében nem kevés az egyes emberek által végzett munka mennyisége, miért nem szerveződik mindez társadalmi méretekben nagyobb teljesítménnyé? Ez a kérdés ma minden gondolkodó, felelősséget érző és viseiő embert foglalkoztat. A válasz nyilvánvalóan összetett, de vannak jól látható elemei. Nem megfelelő az a szerkezet, amiben dolgozunk, nem eléggé hatékony ahogyan dolgozunk. És ami mindezekkel összefügg: nem működik megfelelően a teljesítményelv, sem az egyes emberek, sem a kollektívák esetében. Ennek a helyzetnek a gyökerei igen mélyen húzódnak. Egyik alapvető probléma minden valószínűség szerint a tulajdonviszonyainkból fakadó tulajdonlási gyakorlatból, a tulajdonlás módjából, pontosabban fogalmazva abból a körülményből táplálkozik, hogy a társadalmi tulajdon esetében nem működnek megfelelően azok a közvetlen tulajdonosi motívumok, amelyek az eszközök leghatékonyabb felhasználásában, a lehető legracionálisabb gazdálkodásban, a vagyon gyarapításában, a műszaki fejlesztésben, a versenyképesség javításában öltenének testet. Ez mára alapvető jelentőségű kérdéssé vált, meggyőződésem szerint nemcsak nálunk, hanem valamennyi szocialista országban. Az előzőekkel szorosan összefügg az is, hogy túl a tulajdonlás módján, vagy éppen azzal is összhangban, érvényt kell szereznünk a bérpolitikában a teljesítményelvnek, a társadalmi hasznosság elvének, és természetesen annak is, hogy a munkabérek elvárható mértékben fedezzék a megélhetési költségeket. Bérpolitikánk, bérezési gyakorlatunk, a keresetek szabályozása alapvető változtatásra szorul. Erre kínál lehetőséget a küszöbön álló bérreform, amely iránt a szakszervezetek reális, de határozott várakozással tekintenek. Tudatában vagyunk annak, hogy jelenlegi gazdasági nehézségeink közepette nem megalapozott a keresetek, a reálbérek általános és jelentős mértékű növelése rövid időn belül. Ám arról is meg vagyunk győződve, hogy egy nyilvános érdekegyeztetésen alapuló bérmegállapodás módszere, — amelyben a kormány, a szakszervezetek, a Magyar Gazdásági Kamara, illetve a munkáltatók a partnerek — önmagában is jobb lehetőséget teremt ahhoz, hogy mind a keresetek színvonalában, méginkább a kereseti arányokban, a gazdasági-társadalmi követelményeknek jobban megfelelő helyzetet teremtsünk. Manapság nemcsak a munka, hanem a munkaalkalom esetleges hiánya is életünk fontos kérdésévé vált. A munkanélküliségről van szó. A szakszervezetek álláspontja közismert: el akarjuk kerülni a munkanélküliséget, aktív foglalkoztatáspolitikát igénylünk. Ez azonban nem csupán szándék kérdése, ehhez végiggondolt foglalkoztatási stratégiára és ennek megvalósítását segítő országos és helyi eszközrendszerre van szükség. Ezért kezdeményezték a szakszervezetek az ehhez szükséges átfogó koncepció kimunkálását, az elhelyezkedési támogatás intézményét, ezért tartják fontosnak egy megfelelő átképzési rendszer kiépítését és működését, az újrakezdési kölcsön és még számos más eszköz életre hívását. Mindezek részletezésére nem kívánok kitérni, egy dologra azonban igen. Arra a felfogásra és azokra a nézetekre, amelyek a munkanélküliséget természetes dologként, illetve bizonyos értelemben a szerkezetváltás, a gazdasági megújulás sajátos feltételeként, mi több, eszközeként tartják számon. Nem vitatom, hogy a szerkezetváltás, a hatékonyság növelése szükségképpen foglalkoztatási feszültségekkel, egy még oly gondos foglalkoztatáspolitika esetén is átmeneti munkanélküliséggel járhat. Azzal nem értek egyet, ha ezt valaki oly mértékben tekinti természetesnek, szükségszerű következménynek, hogy nem is kísérli meg azoknak a lehetőségeknek a számbavételét, megteremtését, amelyek e következmények megelőzésére, mérséklésére irányulnának. Ezt a felfogást a szakszervezetek elutasítják. Kiváltképp okkal teszik ezt akkor, ha olyanok beszélnek „nagyvonalúan” a munkanélküliségről, akiknek akár korábbi tevékenységük, akár jelenlegi helyzetük folytán közük van a gazdaság jelenlegi állapotához. Nyersebben fogalmazva: a rosszul bevált tanácsok, a hibás gazdasági döntések egyedüli kárvallottjai nem lehetnek azok, akik vétlenek abban, hogy alacsony hatékonyságú területen dolgoznak. | Az országban sok helyen járva, sok emberrel beszélgetve tapasztalom, hogy nem kevés azoknak a száma, akik úgy fogalmaznak: elegük van már a különböző koncepciókból, elméletekből, világmegváltó nézetekből, szeretnének már letisztultabb viszonyok, nyűgöd-' tabb feltételek között élni, dolgozni. Ha ezekből a véleményekből azt halljuk ki, hogy sokan sürgetik: nézzünk szembe a már felismert problémákkal, és jussunk el végre a következtetésekig, akkor nehéz elvitatni ennek az álláspontnak a jogosultságát. Ha viszont, e sürgetés azt sugallja, hogy mindegy milyen módon, csak valahol zárják le a vitát — akkor nem lehet támogatni! Helyettünk ugyanis senki sem fogja kikínlódni a válaszokat, azokat magunknak kell megkeresnünk, gyötrelmes viták árán. Dé a vitában helye van minden nézetnek, amely gondjaink megoldására irányul, helye van minden törekvésnek, amely a boldogulást nem mások kárára keresi. Helye van minden elgondolásnak, amely előrejutásunkat a munkára, a teljesítményekre alapozza. Súlyos kihívásokkal néz szembe a szakszervezeti mozgalom is. Üj kérdésekkel, új problémákkal találja magát szemben, amelyek megoldására ha ma még nem is tudja a helyes válaszokat, azt már bizonyosan látja, hogy a régi eszközökkel nem képes megbirkózni velük. A szakszervezeti mozgalomra is igaz, hogy ki kell hordania saját terhét. Hogyan szerveződjön ahhoz, hogy a lehető legjobban feltárhassa valamennyi dolgozói réteg, szakma, foglalkozás képviselőinek érdekeit, törekvéseit? Milyen eszközöket alkalmazzon, hogy nagyobb eredményeket mutathasson fel az érdekképviselet, az érdekvédelem terén? magyar szakszervezeti mozgaA lom — tagjai jogos igényét, törekvéseit vállalva — rálépett arra az útra, amely a szocializmus ügye mellett elkötelezett, teljes önállósággal, véleménynyilvánítási és akciószabadsággal rendelkező, tagjai érdekeit markánsan, a nyilvánosság előtt képviselő, konfliktusokat vállaló és konfliktus- megoldó képességét is kifejlesztő, ki- teljesedett funkciókkal rendelkező szakszervezeti mozgalom létéhez, működéséhez vezet. A munka ünnepe alkalmából semmit sem kívárjok jobban,' mint azt, hogy jelenlegi gyötrelmeink csak az új születésével szükségképpen együttjáró megpróbáltatások legyenek és ne meddő kínok maradjanak. Azért, hogy valóban így legyen, eltérő mértékben viselt felelősséggel, de kivétel nélkül illetékesek vagyunk valamennyien. Az Elnöki Tanács ülésén Módosított törvényerejű rendeletek A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteki ülésén módosította a fogyasztási, értékesítő és beszerző, valamint az ipari szövetkezetekről 1971-ben alkotott törvény- erejű rendeletéit. Ugyancsak módosította az Elnöki Tanács a bírósági cégnyilvántartásról szóló 1985. évi 16. sz. tvr-t. A testület végül kinevezésekről döntött, majd bírákat választott és mentett fel. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Raft Miklóst, a Minisztertanács Hivatala elnökét 1988. április 29-i hatállyal államtitkárrá kinevezte. Elismerések kiemelkedő munkáért Megyénkben is folytatódtak tegnap a május elsejét, a munka ünnepét köszöntő munkahelyi rendezvények, amelyeken több vállalatnál, szövetkezetnél az 1987-ben elért kiemelkedő gazdálkodási eredményeket elismerő országos, megyei, és vállalati kitüntetéseket adtak át. Rangos elismerés, a vállalati munkaversenyben elnyert Kiváló gyár cím átadása emelte a tegnap délután megtartott munkásgyűlés ünnepélyességét a Növény- olajipari és Mosószergyártó Vállalat martfűi gyárában. Az üzemi szakszervezeti bizottság titkára Sinka Lajos köszöntötte a gyáriakat és vendégeiket, közöttük Szabó Istvánt, a KB tagját, a megvei pártbizottság első titkárát, Kurucz József nét, a fővárosi központú élelmi- szeripari vállalat vezérigazgatóját. A munkásosztály nemzetközi ünnepét méltató beszédet Szepesik István, a gyár műszaki ellenőre mondott, aki a kollektíva tavalyi teljesítményéről is szólt. Arról többek között, hogy a közelmúltban hagyta el a gyárat az egymilliomo- dik tonna növényolaj. A félezernél több dolgozót foglalkoztató feldolgpzó üzemben tavaly 410 ezer tonna napraforgóból és repcéből 167 ezer tonna olajat állítottak elő, ami 10 ezer tonnával meghaladta az előző évit, és aminek a 97 százalékát exportra, elsősorban a tőkés piacokon értékesítették. Növekvő termelés mellett jelentősen csökkentették a fajlagos költségeket, öt és lel millió forintot takarítottak meg például azzal, hogy a technológiai hulladék. a maghéj hasznosításával biztosítanak hő- és villamosenergiát az olajosmagvak feldolgozásához. A kiváló címet jelképező zászlót Kurucz Józsefné adta át Császár János gyárigazgatónak. A vezérigazgatónő elmondta, hogy a vállalat hat gyára közül nem véletlenül esett az igazgató- tanács választása az elismerés odaítélésekor a martfűi gyárra. Az elmúlt ősszel a nyolcadik feldolgozási kampányát kezdett üzemben a korszerű műszaki-technikai feltételeken kívül milliós többleteredményeket hozó újításoknak, üzemszervezési (Folytatás a 3. oldalon)
