Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-25 / 97. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. ÁPRILIS 25. A kádercseréket alaposan meg kell fontolni Szurmai Tibor, megyei páirt-vég- rehajtó- bizottság tagja, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáz- termelő Vállalat vezérigazgató-helyettese az áMáSifoglalás-ter- vezetből két témát érintett felszólaláséiban: a döntései 6- készítést segítő tudományos munkát és a kádercserék felelősségét. Elmondta, hogy a Központi Bizottság és a kormány mellett dolgoznak olyan testületek, amelyek a döntések előkészítésében tudományos megalapozottsággal segítik a testületek munkáját. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a megyéikben is hasonló testületeket kellene életre, hívni. A megyei pártbizottság régi gyakorlata, hogy egy-egy fontosabb kérdés, állásfoglalás előkészítésén munkabizottságok dolgoznak, amelyek bevonnak társadalmi és szakmaii szervezeteiket, szakértő párttagokat és pártonkívüli- eket a tisztánlátás és a megfontolt határozathozatal érdekében. Szurimai Tibor ezért nem tartotta szükségesnek további helyi testületek létrehozását. — Lehet, hogy véleményemmel kisebbségben ma- a radok — folytatta Szurmai Tibor —, de nem értek egyet az állásfoglalásban leírt két ciiklusonkénti kötelező vezetőcserékkel. Kifejtette, hogy véleménye szerint nincs szükség minden esetben öt vagy tíz évente cserélni a péritvezetőket, a megérett kádercseréket viszont azonnal végre kell hajítani. Szerinte az motiválja a kádercserék szorgalmazását, hogy sokan gazdasági helyzetünk és az életszínvonal romlását „bűnbakkereséssel” akarják megmagyarázni, és úgy vélik, meg kell szabadulni az idősebb vezetőktől. Így tulajdoniképpen tíz év szolgálati időt „adna” a párt saját vezető kádereinek, s ebből esetleg az következhetnék, hogy régi, felkészült, köztiszteletben álló vezetőknek is a létbizonytalansággal kellene szembenézniük. Az országban mintegy 3300 különböző szintű Irányító pártszerv dolgozik és 26 ezer pártalapszervezet működik — mondotta. Ameny- nyáben az országos pártér- tekezlet elfogadja a vezetők két ciklus utáni cseréjét, nehéz helyzetbe kerülhet a párt, mert tíz évenként meg kell újítani káderálllományát, s ezt csak körültekintően és nagy felelősséggel lehet megoldani, s a kérdés megvan-e hozzá a megfelelő utánpótlás ilyen tömeges méretekben. A bírálat mellett önbírálat szükséges Tabák Lajos nyugdíjas, a megyei pártbizottság tagja hozzászólása bevezetőjében megállapította: annak ellenére, hogy az állásfoglalás- tervezet tanulmányozására igen kevés volt az idő, a párttagság régen tárgyalt ilyen mélyrehatóan pártdo- fcumentumot, mint most. A Központi Bizottság a demokratizmus gyakorlatának példás léhetőségét teremtette meg számunkra. Ennek bizonyítéka az országosan kibontakozott nyílt vita, s az az előterjesztés is, amelyet a megyei párt-végrehajtóbi- zoittság — a megyei tapasztalatok hűséges tolmácsolása alapján — tárt most testületünk elé —mondatta—, továbbá az az állásfoglalás- javaslat is, amellyel hozzá kívánunk járulni az országos pártértekezlet anyagának végleges kialakításához. — Egyetértek azzal a megállapítással, hogy csak a tartalmában nyílt, őszinte véleménycsere és vita hozhatja olyan helyzetbe a megyei pártbizottság testületét, hogy az országos pórtértekezletet követően egységes álláspontot képviseljen a megvalósítás folyamatában. A továbbiakban Tabák Lajos az önbírálat fontosságáról szólott, hangsúlyozta, hogy a kialakult kedvezőtlen helyzetből le kell vonni a tanulságokat. A fcritikátdan cselekvés helyett felelősséggel kell végezni a munkát, kinek- kinek legjobb tudása szerint. A továbbiakban a megyei állásfoglalás-tervezet egyes megállapításaihoz fűzött véleményt Tabák Lajos, s néhány, a párt- és a közéleti demokrácia további erősítését szolgáló javaslatot tett. Megállapította, hogy a most megvitatásra kerülő pártdo- kumentum nem támaszkodik mindenben kellőképpen az alapszervezetetoben kialakult véleményekre, mert például nem hangsúlyozza kellőképpen a szocialista erkölcsi normák megsértése és más súlyos etikai cselekmények szigorú elítélését, amelyek csaknem minden alapszervezet vitájában felszínre kerültek. — Zárjuk ki a párt soraiból a párt tekintélye ellen súlyosan vétő, erkölcstelen, korrupt embereket, s ezeket a döntéseket hozzuk nyilvánosságra egységünk érdekében — hangsúlyozta Tábáik Lajos. A tömegbefolyás növelése elengedhetetlen A KISZ Szolnok Megyei Bizottságának első titkára, a megyei pártbizottság tagja felszólalását azzal kezdte, hogy a KlSZ-szar- vezefekbem és a megyei KISZ -Ibi zottságcn az állásfoglalás-tervezetről folytatott vita során elhangzott vélemények bekerültek a megyei pártbizottság összegzésébe. Néhány, az egész társadalmat, a fiatalokat pedig különösen foglalkoztató kérdést azonban érdemes lenne erőteljesebben hangsúlyozni. A politikai munka hatékonyságának növeléséhez például elengedhetetlenül meg kell vizsgálni, hogy a párt a valóságosnak megfelelően veszi-e figyelembe a munkásosztály mai tagoltságát, tisztázta-e kellően az értelmiségnek a társadalom életében napjainkban játszott szerepét, s alaposabban kellene elemezni azt is, miként módosult a párt befolyása az egyes társadalmi rétegekben. — A fiatalok jelentős része érzi úgy — tért át egy más témára a megyei KISZ- bdzoittsá'g első titkára —, hogy nagyobb teljesítményt produkálva sem képes szülei életszínvonalét megközelíteni és ez perspektíva vesztéshez vezet. — Az állásfoglalás-tervezetben — vélekedett Iváncsik Imre — sajnos újra fellelhetők az ifjúsági szervezet feladatairól alkotott korszerűtlen kép vonásai, mintha a KISZ-től ismét azt várnák, hogy a fiatalság „mindenese” legyen, s a szerepének differenciálására irányuló korábbi törekvések gyengülni látszanák. Végezetül felhívta a figyelmet arra is, hogy alaposan át kell gondolnunk, milyen lépéseket teszünk a „tartós és tömeges munkanélküliség” elkerülése érdekében. A tagadhatatlanul társadalmi hatások mellett azt is figyelembe kell vennünk, hogy a szerkezetváltás, gazdaságunk modernizálásának feladatai sajnos csak a foglalkoztatási nehézségek erősödésével párhuzamosan oldhatók meg. A teljes foglalkoztatottság megőrzését mindennél fontosabbnak tartva esetleg a gazdasági szerkezet átalakításának lehetőségéről mondunk le. Erősödjék a pártszervezetek önállósága Bethlendi Béla, a Jászberényi 606. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója, a megyei pártbizottság tagja hozzászólásában elsőként a megyei pártbizottság állásfoglalás-tervezetéről szólt. Megerősítette, hogy a dokumentum jól tükrözi a taggyűlések és egyéb pártrendezvények vitáinak tapasztalatait, amelyek azt mutatták, hogy a párttagok döntő többsége a felgyülemlett problémák, megoldásra váró gondok és nehézségek ellenére kész vállalni az azok megoldásában való aktív közreműködést, a több munkát, a nagyobb terheket, az áldozatokat is. Ezt követően a párt- alap- szerve- zetek munkájáról szólva kiemelte, hogy a végrehajtás megszervezésében semmivel sem helyettesíthető szerepük van. Ezért erősíteni kell önállóságukat, kezdeményezőkészségüket, felelősségüket, az ezt szolgáló törekvéseket. Ennek érdekében elsősorban informáltságukat szükséges javítani. Hangsúlyozta, hogy a jövőben — a párton belül is — nagyobb figyelmet kell fordítani az egyénnek a közösségben elfoglalt helyével, szerepével kapcsolatos kérdésekre. A vezetők két ciklusra történő választásáról szólva azzal az állásponttal értett egyet, amely nem kötné időhöz bizonyos tisztségek betöltését. Indoklásul azt a gondolatot fogalmazta meg, hogy mindenki addig maradjon funkcióban, amíg képes a feladatait jól ellátni. Egyetértett azzal az igénnyel, hogy a más munkaterületre való kerülés ne járjon erkölcsi, politikai presztízsvesztéssel. Bethlendi Béla hozzászólásában a közoktatás helyzetére is kitért, hangsúlyozván, hogy a pillanatnyi gazdasági érdekek miatt „nem áldozhatjuk fel a femökvekvő nemzedékeket”; biztosítani kell számukra, hogy megtalálhassák helyüket a gazdaságban, a társadalomban, s képességüknek megfelelő szakmai képzettséget szerezhessenek. Végül a pártbizottságok mellett működő munkabizottságok tevékenységéről szólt, hogy tudniillik a valóság jobb megismerésére kell törekedniük a jövőben. Nagyobb megbecsülést a szellemi munkának Az értelmiségi alapszervezetek állásfoglalás-tervezetet megvitató taggyűlésein szerzett tapasztalatai közreadásával kezdte hozzászólását Madaras László, a Damjanich János Múzeum igazgatóhelyettese, a megyei párt- bizottság tagja. Először a dokumentum bevezető fejezetében szereplő helyzetértékeléséről beszélt. Elmondta, hogy a párttagok egyöntetű véleménye szerint fontos pártdokumentumban soha nem fogalmaztak még ilyen éles kritikával, nem tárták még fel ilyen mélységben a párt felelősségét, nem fogalmazták meg még ilyen nyíltan a továbblépéshez elengedhetetlenül szükséges feladatok igényét. — Ezzel együtt feltétlenül szükségesnek tartják az értelmiségi kommunisták is annak az útnak az alapos tudományos elemzését — mondotta —, amely a jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzethez vezetett. Enélkül fennáll ugyanis a korábbi időszakban elkövetett hibák megismétlődésének veszélye. A továbbiakban a pártdemokrácia kérdéskörével foglalkozott, ezen belül is az apparátusok, a választott testületek és az alapszervezetek viszonyával. Az apparátusoknak kiemelt feladatuknak kell legyen — hangsúlyozta Madaras László a testületek, az alapszervezetek úgymond „helyzetbe hozása” annak érdekében, hogy valóban megvalósuljon az állásfoglalás-tervezetben is megfogalmazott összhang a párt területi, vállalati és intézményi szervezeteinek mozgástere, politikai tájékozottsága és a működési területükön lévő állami szervek, vállalatok, intézmények önállósága között. Szinte minden hozzászóló helyeselte — utalt az értelmiségi alap- szervezetek taggyűlésein elhangzottakra —, hogy a Központi Bizottság állásfoglalás-tervezete külön is hangsúlyozza az értelmiségnek a társadalomban betöltött fokozott szerepét. Ugyanakkor hiányolták azoknak az eszközöknek a megfogalmazását, amelyek a tudás, a teljesítmény, a szellemi munka megfelelő politikai, anyagi és erkölcsi elismerését, megbecsülését biztosítják. A KISZ-nek is meg kell újulnia Nagy István, a megyei pártbizottság tagja, a Hűtőgépgyár fiatal esztergályosa felszólalásában egyetlen témával foglalkozott: a Kommunista Ifjúsági Szövetség helyével és szerepével, valamint az állásfoglalás KISZ-szel foglalkozó téziseivel. Elmondta, hogy a dokumentumban szűkre szabott, és nem igazán a reális valóságot tükrözi a fiatalok szervezetének és helyzetének elemzése. Bírálóan említette meg, hogy a KlSZ-alapszer- vezetekben már sokszor megfogalmazták kritikusan a fiatalok, hogy a döntések előkészítésekor véleményüket, javaslataikat nem igénylik, vagy ha igen, azokat nem építik be a határozatokba. Nagy István önkritikusan elismerte azt is, a KISZ-nek is megújulásra van szüksége, és ebben sokat segíthet a pártdemokrácia minél szélesebb körű megvalósulása. A kétciklusos vezetőváltásról a fiatalok véleményét tolmácsolta a tanácskozásnak. Ahhoz ugyanis, hogy a fiatalok helytállásuk, képességeik alapján vezető posztokra kerülhessenek, sokat segítene, ha két ciklus után a párt vezető posztjain is csere történnék. Bírálatként említette, hogy az állás- foglalásban nem foglalkoztak súlyának megfelelően a pártépítéssel, pedig a jövő érdekében ez az egyik legfontosabb kérdés. Az állásfoglalás-tervezetet visszafogottnak, mérsékeltnek ítélte, és javasolta, hogy az észrevételek, vélemények markánsabb megfogalmazásban kerüljenek az országos pártértekezlet elé. Ugyanakkor indítványozta, hogy a megyei pártbizottság ülésének vitájáról, az itt elhangzott javaslatokról és véleményekről a pártalapszerve- zetek tagjai a pártsajtón keresztül kapjanak részletes tájékoztatást. Okosan kell támogatni a kultúrát — Különös jelentőségűnek látom magam is azt a javaslatot, hogy támogassuk a Központi Bizottságnak azt a gondolatát, hogy a párt továbbra is tekintse komoly tényezőnek és támogassa a szellemi alkotómunkát, a művelődést, a tudást mint nemzeti erőforrásunk gyarapításának egyik eredőjét, a modern, civilizált termelés és közélet kibontakoztatásának feltételét — hangsúlyozta hozzászólásának bevezetőjében Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára. Nagyon fontos, hogy az országos pártértekezlet újra megerősítse a XIII. kongresszusnak azt a gondolatát, hogy az értelmiség szerepe nő társadalmunkban, és úgy vélem, arra is nagy figyelmet kell fordítanunk, hogy az arra érdemes, kiemelkedő tehetségeket idejében felismerjük, felkaroljuk, hozzáértéssel támogassuk. Enélkül ugyanis nehéz lenne előbbre jutni — állapította meg Fábián Péter, majd így folytatta: — Nemcsak politikai szándékunk szól emellett; hiszem, hogy erkölcsi alapunk is van hozzá, mert kiemelkedő példáit tudjuk felsorolni annak, hogy a szorgos gyarapításról nem mondtunk le a művelődésben. Annak ellenére sem, hogy itt-ott tapasztalni, sajnos, kultúraellenességet, szűklátókörűséget, a pénzügyek el- túlzásátl is. A kultúra feltételeinek persze van relatív romlása is. Jogos aggodalommal tölti el a művészeket, tudósokat, hogy ha a piaci viszonyok uralkodóvá válnak, hogy lehet az értékvédelmet ellátni. Mindenekelőtt az segít, ha a reform kiterjed a kultúrára is, ha valóban okosan tudunk majd támogatni —, mert ez sokkal nehezebb. mint valamit nem támogatni. Sajnos, szenvedjük annak hátrányát is, a kultúrának nincs objektív gazdaságtana, s a szubjektivizmusnak különleges a szerepe. Ez ellen a demokratizmus szélesítésével tudunk igazán védekezni. Az egész állásfoglalás-tervezet azt sugallja. hogy általános és politikai műveltség nélkül nincs reform, nincs ideológiai, politikai és társadalmi megújulás. A továbbiakban a megyei pártbizottság titkára arról beszélt, hogy okosan kell támogatni a kultúrát, igyekeznünk kell ebben a nehéz helyzetben is példát mutatni, hogy összhang teremtődjék a gazdasági racionalitás, a kultúra és a jövőért érzett felelősség támogatása között. A továbbiakban a Szolnoki Szigligeti Slzínház rekonstrukciójával és a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár ügye megoldásának kérdéseivel foglalkozott a hozzászóló, hangoztatta, hogy egymás* támogató megoldást kell találni, mindkét intézmény javára, mert nincs reformpolitika megfelelő információs bázis és a kultúra oltalmazása nélkül. Az állásfoglalás-tervezet vitáiról szólva megállapította, hogy már eddig is nagyon hasznosak voltak, hiszen segítették a pártegységet, amely azért is nagyon fontos, mert ez döntő alapja a cselekvésnek. Kevés a napi politikai munkát segítő információ Papp István, a Tószegi Nagyközségi Tanács elnöke, a megyei pártbizottság tagja, a politika helyi megvalósításának kérdéseivel foglalkozott felszólalásában. — A politika rangja, tekintélye és vonzereje attól függ, hogy miként valósul meg a munkahelyeken, a párt-, a tanácsi és társadalmi szervezetekben. Hatékony helyi politikai munkát végezni csak az irányító szervekkel összehangoltan lehet, az összhanghoz pedig elsősorban információk kellenek. Az alsó szintű pártszervekhez és -szervezetekhez azonban esetenként csak semmitmondó, a mindennapi munkát alig segítő tájékoztatók jutnak el. Nemcsak országos információk hiányoznak, nagy segítséget jelentene az irányító pártszerveknél, a tanácsoknál, a népi ellenőrzési bizottságoknál végzett vizsgálatok eredményeinek nyilvánosságra hozása is. A tájékoztatás semmi mással nem pótolható eszköze a személyes találkozás, a közvetlen eszemecsere, az együttgondolkodás. Eseményszámba megy, ha egy- egy országos vagy megyei vezető ellátogat a településre, s a találkozásra azonban ekkor is erősen rányomja bélyegét a protokoll. A helyi vezetők szoronganak, izgulnak, hogy a vendég igényei maradéktalanul teljesüljenek, ennek érdekében olykor a valóságtól a ténylegesnél szebb képet is festenek. Pedig mennyivel jobb lenne, ha a vendég izgulna: vajon sikerül-e elnyernie a helyi párttagság, lakosság rokonszenvét. bizalmát. Csak közvetlen emberi kapcsolatokra, kötetlen elvtársi beszélgetésekre alapozva lehet megismerni és segíteni egy- egy terület munkáját. Soha nem volt ilyen nagy szükség a jószándékú vitákra és az ejismerő szavakra, mint ma, amikor a helyi politikai és állami vezetőknek naponta kell megnyerniük a lakosság bizalmát. — Ellentmondást látok a pártapparátusok területi munkájában is. Véleményem szerint indokolatlanul kevés területi rendezvényen vesznek részt a felsőbb pártszervezet képviselői. Nem szerencsés dolog, hogy az apparátusban dolgozók munkájának szinte egyedüli értékmérője az íróasztal mellett végzett tevékenység — mondotta befejezésül. (Folytatás az 5. oldalon)
