Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-23 / 96. szám

Ara: 2.20 R SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! xxxix. évf. 96. sz., 1988. április 23., szombat A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A TARTALOMBÓL: Biztató terméskilátások, aggasztó borpiac A szerkesztőség postájából A munkahelyi közművelődés szolgálatában A lányok, a lányok, a lányok... Közösen gondolkodva Ma ülést tart a megyei pártbizottság; nem rendkí­vüli ülés ez, szervesen il­leszkedik a pártélet rendsze­rébe. Tartalma azonban mégis rendkívülivé teszi: hisz ezúttal olyan eszmecse­rére kerül sor a testület mukaprogramjában, amely nemcsak a párttagság egé­szét, az ország jövőjét érin­ti; a kibontakozáshoz szük­séges új társadalmi, gazda­sági, politikai feltételrend­szer kialakításáról van ugyanis szó. A XIII. kong­resszuson kitűzött célok megfelelnek ugyan a magyar nép érdekeinek, de a körül­mények gyors és kedvezőtlen irányú változása miatt a kongresszusi határozatban megfogalmazott módon és ütemezésben nem valósítha­tók meg. Olyan nagy horderejű kér­désekről van szó, amelyekben a válaszadás már meghalad- J ja egy központi bizott­sági ülés hatáskörét. Épp ezért döntött pártunk a ma­gasabb, szélesebb körű fó­rum, az országos pártérte­kezlet összehívása mellett; hogy a többség véleménye alapján, országos pártvita eredményeként határoz­hassa meg végleges döntését. A pártértekezlet elé kerülő, most folyó eszmecsere alap­ján átdolgozott dokumen­tumtervezet tehát a párttag­ság meghatározó többségé­nek véleményét is tükrözi majd. Ez adja a megyei párt- bizottság mai ülésének is az igazi jelentőségét, de egy­úttal a felelősségét is ez nö­veli. Azt a felelősséget, amely már az alapszerveze­tekben tartott vitákat is jel­lemezte mindenütt. Aki megyénkben ezekben a napokban pártrendezvé­nyeken vett részt, tapasz­talhatta. hogy valami válto­zott a szókimondásban. Nem a korábban jellemző „mond­jam, ne mondjam” okoskodó megfontolás, hanem „ami a szivemen, az a számon” elv vezérelte azokat, akik a vi­tákban részt vettek. De nem a kimondott szó megfelleb­bezhetetlen igazságának tu­datában mondták el vélemé­nyüket, javaslataikat, ha­nem vitára készen, érzel­mektől fűtötten. Bizonysá­gául annak, hogy készek fe­lelősségteljesen gondolkod­ni — munkálkodni az or­szág sorsán, annak jövőjéért. És főleg akkor készek er­re, ha annak tudatában fog­lalhatnak állást, hogy a párt vezető szervei nemcsak a határozatok feldolgozását, magyarázatát, elfogadtatá­sát és végrehajtását várják tőlük, hanem a döntés meg­hozatala előtt is igénylik észrevételeiket, tanácsai­kat. A pártélet megélénkülése kétségkívül annak tudható be, hogy a Központi Bizott­ság az országos pártértekez­lettel nem kész helyzet elé akarja állítani a párttagsá­got, hanem az állásfoglalás­tervezet vitára bocsátásával — mondhatjuk úgy is, hogy alulról felfelé építkezve — minden párttagot meghall­gatva, felelősségérzetét és cselekvőkészségét fokozva munkálja ki a továbblépés irányát és módozatait. Nem véletlen tehát, hogy a párttagok közül aki csak tudott, részt vett az országos pártértekezlet állásfogla­lás-tervezetének vitájában. Megyénkben ezeken a fóru­mokon a párttagság nyolc­van százaléka jelent meg, és húsz százaléka mondott vé­leményt, tett bátran javasla­tot. Hosszú lenne ezen a he­lyen az erre vonatkozó „lis­tát” felsorolni. A kialakult helyzetképből azért mégis hadd említsünk egy-két rész­letet, hiszen azok a párttag­ság egységes állásfoglalását tükrözik olyan kérdésekben is, amelyek nemcsak a párt belső életére hatnak ki, ha­nem az ország sorsára is. Mindenekelőtt azt, hogy a kommunista közvélemény továbbra is elengedhetetlen­nek tartja a párt kezdemé­nyező, irányító, vezető sze­repének egyértelmű érvénye­sítését. A párttagok igenis bíznak abban, hogy az álta­luk is időszerűnek és szük­ségesnek tartott országos pártértekezlet a párt meg­újulásával, erejének növelé­sével, eszmei-politikai és cse­lekvési egységének megszi­lárdításával, a párt iránti bi­zalom helyreállításával jár együtt. Ezért is tekintenek várakozásteli bizalommal, ugyanakkor kritikus szem­mel a fontos esemény elé. Felelősségteljes, kritikus volt a pártrendezvények hangneme. A kritika azon­ban korántsem arra irá­nyult, hogy szocialista építő­munkánk eredményeit kér­dőjelezze meg, egyáltalán nem építőmunkánk lebecsü­lésére irányult; a bírálókat mindenben a jobbító szán­dék vezette. Arról beszéltek elsősorban és hangsúlyosan, olykor indulatosan, amin változtatni szükséges, amit fejleszteni, korszerűsíteni kell. Mindezt abban a tudat­ban, hogy most nem első­sorban eredményeinket kell summáznunk, hanem a további út kimunkálására kell törekednünk. Az alapvető egyetértés mellett az említett igény és szándék testesül meg az ál­lásfoglalás-tervezetet ille­tő bírálatokban. Amikor el­ismerik a párttagok, hogy a tervezetben foglaltak a leg­lényegesebb kérdésekre irá­nyulnak, ugyanakkor joggal várják el, hogy a jövőre vo­natkozó feladatok megfogal­mazása legyen konkrétabb, épüljön a valóság talajára — tartalmi és időbeli vonatko­zásaiban egyaránt. Továbbá jogos az az elvárás is, hogy az országos pártértekezlet fogalmazza majd meg azo­kat a legfontosabb törvény- szerűségeket, amelyek a szocialista építés jelenlegi szakaszában érvényesek. Az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezetének megyei vitája arról is ta­núskodik, hogy a párttagok készek a társadalmi-gazda­sági programban megfogal­mazottak végrehajtására és ennek zálogát egy céltu­datos, saját határozatainak érvényt szerző, megújulásra kész pártban látják. Mert a párt is csak akkor tud a tár­sadalmi, a politikai intéz­ményrendszer átalakításá­nak élére állni, ha maga is megújul. E megújulásnak meghatározó momentuma a pártdemokrácia fejleszté­sén túl. a konstruktív vi­tákban újra meg újra meg­teremtett pártegység, az új módszerek és az új munka­stílus kialakítása, alkalma­zása. Ez is a kibontakozás politikai feltétele. Tudván azonban azt is, hogy a felté­tel megteremtésével a munka nem ér véget, hanem folytatódik. A taggyűléseken és egyéb pártfórumokon elhangzot­takból kitűnik, hogy a párt­tagok azt akarják: a párt lendüljön mindenben offen- zívába. Javaslataikat meg­tették ehhez, most a megyei pártbizottság ülésén egységes állásfoglalásba ötvöződnek, de tettekkel is készek részt venni a rájuk váró feladatok megoldásában, hisz szemé­lyes érdekük is az, hogy a helyesen kimunkált úton, gyorsabban haladjon az or­szág. Ma véget ér Francia elnökválasztási hadjárat Franciaországban szom­baton véget ér az elnökvá­lasztási hadjárat. 38 millió választásra jogosult, április 24-én és május 8-án az ur­nákhoz járulhat, hogy két fordulós szavazással a kö­vetkező hét évre megválasz- sza a köztársasági elnököt. Az utolsó közvéleménykuta­tások szerint a legnagyobb esélyes a hivatalban lévő el­nök, a 71 éves Francois Mitterrand, ö az V. köztár­saság negyedik elnöke és ő lehet az első, akit népi vá­lasztáson újraválasztanak a legmagasabb állami tisztség­re. Az 1988-as elnökválasztási hadjárat sok megfigyelő sze­rint új szakaszt nyithat a francia belpolitikában, és a hatalomgyakorlás rendsze­rében. A háború óta először fordul elő. hogy az elnökvá­lasztáson nem az ország gaz­dasági és társadalmi irányí­tásának két ellentétes — baloldali és jobboldali — felfogása csapott össze. Népfront­tanácskozás Mihail Gorbacsov fogadta az amerikai külügyminisztert Folytatódtak a tárgyalások — Sajtóértekezlet A szovjet külügyminiszter Tolsztoj utcai vendégházá­ban pénteken, moszkvai idő szerint reggel 9 órakor foly­tatódtak Eduard Sevardnad- ze és George Shultz tárgya­lásai. Az amerikai külügymi­niszter csütörtökön érkezett a szovjet fővárosba, s még aznap négyszemközti meg­beszéléseket tartott szovjet kollégájával, majd teljes üléseken, illetve szakértői munkacsoportokban folyta­tódott a munka (a külügy­miniszterek hét témakörben alakítottak ki ilyen bizottsá­gokat) . (Folytatás a 2. oldalon) ülést tartott a Minisztertanács KORMÁNYSZÓVIVŐI TÁJÉKOZTATÓ A Minisztertanács pénte­ki üléséről a kormány szó­vivője a következő tájékoz­tatásit adta: A Minisztertanács jóváha­gyólag tudomásul vette Grósz Károly jelentését Nyi- kolaj Rizskovnak, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnö­kének és Branko Mikulics- nak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Vég­rehajtó Tanácsa elnökének Magyarországon tett hivata­los, baráti látogatásáról. A kormánydöntések tudo­mányos megalapozásának javítására, a várható követ­kezmények feltáráséra a Mi­nisztertanács Tanácsadó Tes­tületet hozott létre. A kormány megvitatta az egyesülési jogról és a gyüle­kezési jogról szóló törvény elveit, valamint a lakásgaz­dálkodás korszerűsítésének koncepcióját. A Minisztertanács javasol­ta az Elnöki Tanácsnak a lakásszövetkezetekről szóló törvényerejű rendelet módo­sítását. A Minisztertanács határo­zatot hozott a lakcímbejelen­tés és . -nyilvántartás kor­szerűsítésére. A Minisztertanács jelentésit hallgatott meg a bányák biztonsági helyzetéről és a fogyasztási cikkek minőségi követelményeinek érvénye­süléséről. A Minisztertanács dr. Raft Miklóst kinevezte a Minisz­tertanács Hivatala elnökiévé, dr. Kiss Elemért és Bercsé­nyi Botondot pedig a Hivatal ein ökhel y ettesévé. (Folytatás a 2. oldalon) Lenin születésének évfordulóján Megemlékezések országszerte, elismerés propagandistáknak Napirenden az állásfoglalás- tervezet A Hazafias Népfront Or­szágos Elnöksége — Kállai Gyula elnökletével — ülést tartott pénteken a népfront Belgrád rakparti székházá­ban. A testület a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának felkéré­se alapján az országos párt­értekezlet állásfoglalás-ter­vezetét vitatta meg. Heti világhíradó Külpolitikai tudósításunk a 2. oldalon Vlagyimir Iljics Lenin szüle­tésének 118. évfordulója al­kalmából agitátorokat és pro­pagandistákat tüntettek ki pénteken az MSZMP Köz­ponti Bizottságának székhá­zában. A központi kitünteté­si ünnepségen Lakatos Ernő, a Központi Bizottság Agitá- ciós és Propaganda Osztá­lyának vezetője köszöntötte a résztvevőket: az elnökség­ben helyet foglaló Szabó Ist­vánt, a Politikai Bizottság tagját, a TOT elnökét, va­lamint a megyei pártszervek, a SZOT, a KISZ Központi Bizottsága, a Munkásőrség és a Művelődési Minisztéri­um képviselőit, a párt in­tézményeinek, az agitációs és a propaganda szerveinek munkatársait. Ezt követően kifejtette: kü­lön jelentőséget ad az ün­nepségnek mai helyzetünk, a szocializmus világmozgása, a társadalom és a párt előtt {Folytatás a 3. oldalon) A sorközök tárcsázását végzik ezekben a napokban a csépai téesz jó terméssel biz­tató szőlőültetvényeiben. Belső fotónkon: a cibakházi határban megkezdték a sava­nyítóüzem fontos alapanyagának, a káposztaféléknek a palántázását. (írásunk a 3. oldalon) A felvételi rendszer Az idén még nem változik- A sokait bírált hazaii egye­temi felvételi rendszer most végre változóban van. A korszer űsíités irányelvei az egyetemre, főisikolára való bejutás merevséget kíván­ják -oldani és a kezdeti be­váláson alapuló szelekciót javasolják meghanosíitamá. Az egymásra épülő módosí­tások szakaszosan lépnek életbe. Az idei felvételi sem­miben sem különbözik a ta­valyaitól, alapelv ugyanis, hogy a középiskolás diák minden változásról időben értesüljön, egyetlen új köve­telmény se érje váratlanul. Meghatározó elve a felvé­teli rendszer módosításának, hogy — a jelenlegi gyakor­lattal ellentétben — építeni kíván az érettségi eredmé­nyekre. Hosszú távon arra számít a minisztérium, hogy egy országosan egységes érettségi vizsgarendszer be­vezetésével, a felsőoktatást is képviselő független vizsga­bizottságokkal, kiküszöböl­heti a mai értelemben vett felvételi vizsgát. Ehhez per­sze fel kell oldani a keret­számokat, s érvénybe lép­tetni a felsőoktatás szintjén folytatódó szelekciót. Ez a lehetséges modell — az egyszerűsítésen túl — jól láthatóan a minőségi kép­zést és a minőségi szelek­ciót célozza meg. De meg­annyi feltételét kell kidol­gozni elvben és gyakorlat­ban is. A legsürgetőbb teendő a felvehetők létszámának eme­lése, amit az ország szellemi potenciáljának növelése mellett a demográfiai hullám feszítő ereje is egyre erőtel­jesebben fog követelni a 90- es évektől, ahogyan gyarap­szik a felsőfokon továbbta­nulni kívánó érettségizők száma. A jelmlegi arány tar­tásához fokozatosan el kell érni a 25 százalékos emelést, s könnyű belátni, hogy en­nek nem csak pénzügyi fel­tételei varrnak — bár van­nak azok is —, mert nem elhanyagolható szempont az intézmények kapacitása sem.

Next

/
Thumbnails
Contents