Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-20 / 93. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. ÁPRILIS 20. Oktatási és kiállítási célokra t2 éve készítenek modelleket a GATE Mezőtúri Főiskolai Karának tanüzemében. A miniatürizált akár komplex termelési rendszert bemutató modelleket elsősorban a múzeumok és gépgyártó vállalatok részére készítik, de külön megrendeléseket is vállalnak és bármilyen méretarányú kicsinyítésben elkészítik egy gép, vagy akár géprendszer élcthü mását. Jelenleg a MÉM megrendelésére muzeális gépekről készítenek modelleket, melyek a gödöllői géptörténeti gyűjtemény anyagát gazdagítják majd (Fotó: D. G.) Park magánterületen Mosolygó kamera Csongrádon A régi amatőrfilmeseknek e cím már árulkodik arról, hogy negyedszer is megrendezi a humoros amatőrfilm- és videós/.emlét a Magyar Amatőr és Videó Szövetség, és mint kétévenként eddig is minden esetben partnere a rendezésben Csong- rhd Város Tanácsa. Benevezhető minden olyan egyénileg vagy közösen, nem anyagi haszonszerzés céljából készített., humoros témájú film illetve videóprogram, amely országos fesztiválon eddig nem szerepelt. Mindegyikhez mellékelni kell egy szellemes plakátot is, melyet a rendezvény propagálására használnak majd fel, s a filmektől függetlenül, külön díjazzák a legjobb plakátot is. A nevezési és jelentkezési lap beküldési határideje: május 20, a filmeké és plakátoké: június 15. Cím: Művelődési, Ifjúsági, Sportközpont és Könyvtár 6640 Csongrád, Marx tér 8. Telefon: 63/31-414. Ezen a címen kérhetnek az érdeklődők bővebb felvilágosítást. Lent és fent Nem válik el fővárosi anyavállalatától, még egynéhány évig egészen bizonyosan nem lesz önálló a Kontakta mezőtúri gyára — tudtuk meg a napokban az esti híradóból. De most nem is ez az érdekes! Hanem, ahogy a riporternő faggatta az ipari miniszterhelyettest. Azt tudakolta a kolléganő, hogyan dönthettek a minisztérium illetékesei anélkül. hogy egyetlen egyszer is leulaz- tak, lementek volna Mezőtúrra. Lehengerlő volt persze a válasz: az ipar gazdái kívülről tudják, hogy néz. ki egy ilyen üzem. arról is pontos, ismereteik vannak. mit gyártanak benne, hogyan és mennyiért. Mi érdekelheti még ezen túl a döntéshozókat ? Hogy más nem érdekli őket — netán az, hogyan vélekednek, miként terveznék saját jövőjüket az ott dolgozó mezőtúriak — az egyelőre talány. Jól érezte a •kolléganő, hogy bizony itt nincs valami rendjén a döntéshozatal menetében, ezért faggatózott oly következetesen. Csakhogy közben saját csapdájába esett, önmaga adta meg saját kérdésére a választ, anélkül, hogy tudott volna erről. Az alig negyven másodpercnyi híradásban, jópárszor hangsúlyosan elhangzott: miért nem mentek, mennek le a döntéshozók Mezőtúrra. A lemenni vidékre és a felmenni Pestre szóhasználat persze önmagában nem hiba. meggyökeresedett nyelvünkben. Csak ott, abban a rövid beszélgetésben volt az! Pontosan kiderült ugyanis, hogy a kolléganő is lemegy valahová, ha vidékre utazik, és fölfelé tart. ha a fővárost irányozza meg. Nem mai kor szülötte az a lent. meg fent. százegy- néhán.v évet visszaugorha- tunk az időben, amikor eldőlt: az ország fővárosa igazi világvárossá épül, az ország többi városa meg. . . Nos, azokról nem született ilyenfajta állásfoglalás az ezernyolcszázas évek reformnemzedékének tagjai körében. Szóval, talán mór akkortól mondják, mondjuk: lenn vidéken, fent Pesten. Még egyszer mondom, ezért hát nem is a szó- használat. bántja a fülem, hanem a mögé bújt tartalom izgat. Valakik lent, mások — talán mások? — fent. De nem folytatom tovább a gondolatot. Mert ha tovább mondanám, magammal sem értenék egyet. Itt, lenn. — E — Sajnos, az alábbi történet nem kitaláció vagy ahogyan a köznyelv használja: néhány pihent agy szüleménye. Igaz, hiszen a tanulságokban bővelkedő, szinte példátlan esetnek a színhelye a gyönyörű, cseresznyéskertekkel szegélyezett Nagykörű. Az egészet hallva minden bizonnyal az ottani, sokat megért famatuzsálemek is rosszallóan csóválták koronájukat. Valamikor 1982-ben a helyi KISZ-esek pályázaton vettek részt, amelynek szabadidőpark létesítése volt a célja. Tették ezt jó szívvel, gondolván, ha nyernek, megtérül a költség zöme, vagy szinte az egész, ami bizony ebben a pénzszűke világban főnyeremény. Sajnos, mint később kiderült, ez a pályázat végül is nem került a díjazottak közé, bár az itt élőket mindez nem zavarta a buzgó tenniakarás- ban. A népfront és a tanács közreműködésével, vezetésével a Hunyadi úton folytatták a játszótér-park kialakítását. Az érthetőség kedvéért a leírtakhoz illik hozzátenni, hogy ez a terület 4 ezer 45 négyzetméter nagyságú, amely rendbetételéhez az akkori tanácsi vezetés áldását adta, mondván állami földről van szó. Adódott is mit helyrehozni, hiszen a környéken lakó öregek mesélték, hogy biz’ azon a portán 1938 óta teremtett lélek sem járt. Nem csoda, ha terebélyes fák, cserjék, bokrok változtatták szinte őserdőszerűvé a területet. Majd két évig folyt a munka: a fákat kivágták, a dimbes-dombos hullámokat gépekkel egyenesítették ki, a bozótot kiirtották, a bokrok közötti szemétkupacokat eltüntették, amikor mint derült égből a villámcsapás, megjelent valaki, mondván, ő a tulajdonos. (Mint utóbb kiderült, így is volt.) Ezután a jövevény megköszönte az eddigi fáradozást, majd a temérdek gúlába rakott akácot elszállította a lakásához! Talán mondanunk sem kell, hogy a hír a helybelieket eléggé megdöbbentette, elvégre jó emberöltője senki sem érdeklődött a közel kis magyar holdnyi bozótos felől. Nem beszélve arról, hogy most is érvényben van egy olyan jogszabály, hogy tíz év után az a telek, amelyet nem gondoznak, állami tulajdonba vehető. Igen ám, de ezt a tanács illetékesei már korábban elmulasztották, és csak akkor kezdtek fűhöz-fához rohan- gászni, amikor a nem is gondolt örökösök feltűntek. Pedig az állami tulajdonba vételre több lehetőség adódott: az egyiknek elbirtoklás a neve, a másik ok pedig a tartós műveletlenség lett volna, hiszen ezen a címen is ki tudták volna sajátítani. Igaz, előtte az ingatlan tulajdonosait, vagy utolsó használóit, örököseit • fel kellett volna szólítani a megművelésre. Hogy ezt a földet állami tulajdonnak hitték? Súlyos hiba volt, hiszen a szóbeszéd tévedett, holott a telekkönyvi hivatalban gyorsan, pontosan feleletet kaphattak volna erre a kérdésre is a parképítők. Ugyanis mint kiderült, mindig volt, és most is akad- tulajdonos, nem is egy. így 1929-ben Kiss István, ’31-ben a két gyereke, majd az utódaik örökölték ezt a portát. Az ingatlannak ’58- ban négy tulajdonosjelöltje volt, bár ez a szám ’85-re nyolcra növekedett. Ezekből esztendő teltével ajándékozás címén annyian lemondtak, hogy csak három személy maradt, akik egyhar- mad arányban, egyenlő részben osztozkodnak a jusson. Most telekként akarják értékesíteni. Azóta az ügy megjárta a HNF megyei bizottságát, Szolnok Városi Ügyészséget, sőt a megyei tanácsot is. Most a Népfront községi vezetősége legalább annyit azért szeretne elérni, hogy az örökösök az ott végzett 80—90 ezer forint társadalmi munkát fizessék ki. Erre azonban mint kiderült, nincsen jogszabály, hiszen a porta akkor is most is magánterület volt, és a tulajdonosok közül senki nem kérte a helybelieket a bozótos rendbetételére. Ha tették, tették: köszönik, de ők ezért egy petákot sem adnak. Az elhamarkodott parképítésnek mindezeken túl azért akad néhány tanulsága. Az egyik az, hogy egy ekkora munkához csak szakszerű előkészítés után szabad belefogni. Hiszen ezek után az itt temérdeket la- pátolók, fűrészelők, ásók joggal érzik becsapottnak magukat, elvégre mindebből kiderült: az embereket csak értelmes, helyi célokra sza-' bad mozgósítani. Ehhez pedig nem elég a jó szándék. Utána kellett volna nézni az állításnak a telekkönyvi hivatalban, mivel minden építkezésnek, területkialakításnak ez az alfája. Ellenkező esetben bukfenccé válik az igyekezet, ahogyan ez Nagykörűben is történt a Hunyadi utcai egykori nagy nekibuzdulás után. D. Szabó Miklós Megfontoltan, éretten az anyakönyvvezető előtt Három hónap nem a világ A középkorúak türelmetlenebbek Lassan már egy éve hatályban van az új családjogi törvény. A házasság tekintélyének megszilárdítása érdekében a korábbinál szigorúbb feltételek mellett kelhetnek egybe a párok. Igaz, hogy a három hónapos várakozási idő ellenére is zsákutcába juthat egy kapcsolat, az elhamarkodott esküvők valószínűsége valamelyest mégis csökkent. A szolnoki házasságkötések viszont szerencsére nem. A már megtartott rendezvények, és az augusztusig (!) lekötött időpontok alapján ugyanannyi várható, mint a korábbi években, kb. hatszáz. Közeleg a „csúcsidőszak”. A többség nyáron akar házasságot kötni; leginkább a fiatalok, akik először állnak majd az anyakönyveze- tő elé. Ók már jó előre készülnek a nagy eseményre, sokan fél évvel az esküvő kiszemelt napja előtt bejelentik szándékukat. (Ennél korábban nem lehet.) Az előrelátás inaoKoit, ugyanis a tanácsházán annyira zsúfolt a hétvége, hogy nemritkán 10—15 rendezvény követi egymást. Ha a párok későn jelentkeznek, előfordulhat, hogy a szabályoktól függetlenül is várniuk kell legalább három hónapot. Másrészt ajánlatos jó előre gondoskodni a lakodalomról is. A tapasztalat az, hogy a hosszabb várakozási idő a fiataloknak nem jelent különösebb terhet. Türelmetlenség inkább a középkorúaknái érezhető; az elváltaknál, akik második, harmadik házasságukra készülnek, vagy ott, ahol már több éve együtt élnek. Nemegyszer külső okok — hosszabb külföldi út, a gyermek családi jogállásának rendezése, lakáskiutalás — sarkallja őket, mert a törvény az élettársi kapcsolat időtartamát nem veszi figyelembe. A házasságkötő teremben kimondott igen értékét megfontoltsága adja. A jogalkoA virág, a kosár marcipán Móra László ismert ember Szolnokon. Ki ne tudná, hol van a Marcipán cukrászda? Nos, ennek a cukrászdának a szerződéses vezetője — de ami lényegesebb: mestercukrász. — Ezt a címet adományozták nekem, ezért még büszkébb vagyok rá. Éveken át különféle díjakat nyertem itthoni és külföldi cukrászversenyeken, s ezért '„jutottam” hozzá. — Most indul éppen Bécs- be, egy virágkosarat visz a kocsija „saroglyájában”. — Nem akármilyen kosár ez, nézze csak meg közelebbről! Marcipánból van! — A rózsák? A kosár? A szalag is? — Természetesen! Hiszen éppen ez a lényeg! A Bécs melletti Puchbergben néhány eszitendeje alapított Marcipán Múzeumba kérték tőlem, ahol állandó kiállító vagyok már egy ideje. — Tehát ez a virágkosár ehető? — De mennyire. hogy az! Azért van benne egy kis trükk, hiszen a marcipán kosár ezt a súlyt eredeti állapotában nem birná el. Ezért én kikísérleteztem olyan ehető kötőanyagot, aminek hozzáadásával már olyan erős, akár egy szobor. De most is ehető! Egyébként mint kiállítási tárgyat bur- gonyasziruppal tartósítottam. Ez most odakerül a négy vitrinem egyikébe. • — Heteken át. készítette, maga viszi a múzeumba. Megéri? A színpompás marcipán virágkosár és készítője, Móra László — Megéri-e? Persze, hogy megérij,-A tény maga, hogy ebben az egyedülálló múzeumban én állandó kiállító vagyok, mór elegendő dicsőség volna sok kollégám számára. Nekem elegendő. Aki tehát mostanában keresi föl a puchbergi múzeumot. már újabb remekművet talál a jókora marcipán váza, az ugyancsak marcipánból készült fagylaltárus mellett. Móra László kinn- tartózkodásának két napja alatt még egy „édes” matyó- babát is elkészít a különleges múzeum számára. tok célja pedig az, hogy az állam képviselője előtt kötött kapcsolatnak, rangjához méltó súlya legyen. Nemcsak az elhatározás lehet elhamarkodott, néha a fel- nőtthöz illő felelősség is hiányzik. Megtörtént már olyan is, hogy az anyakönyvvezető hiába várt. Minden rendben volt: ő felkészült, a zene beállítva, a virág a helyén, talán még előadó- művészt is hívtak, a frigy mégsem köttetett meg, mert egyszerűen nem jelentek meg. A tanácsnál elvárnák, hogy előtte bejelentsek; meggondolták magukat. A nőknél tizennyolc évre emelkedett a házasságkötési korhatár. A gyámhatóság dönti el, hogy a nagykorúság elérése előtt — de csak tizenhat év fölött — férjhez mehet-e valaki vagy sem. Az ilyen engedéllyel megtartott esküvők száma Szolnokon — a korábbi gyakorlathoz hasonlóan — továbbra is alacsony. A várakozási idő és a korhatár módosult, de a házasságkötés előfeltételei változatlanok maradtak. Ez néhány egyedi eset kivételével mindössze annyit jelent, hogy az esküvő bejelentéséhez elég a két személyi igazolvány és igazolás a nővédelmi tanácsadásról. Előfordulhat olyan határeset, amely megütközést kelthet. Akkor is kötelező a tanácsadás, ha 1975. január 1 előtt — ekkor még nem volt kötelező az orvosnál megjelenni — létrejött házasság felbomlását követően most újat akarnak kötni. Ez természetesen a harminöt éven felüliekre nem vonatkozik. Nem kis eredmény, ha a válások számának növekedését — legalább az elhamarkodott házasságok számának csökkenésével — sikerül mérsékelni. A jelenség lefékezéséhez a jog önmagában kevés. De amikor ä törvény új határokat szabott meg, megpróbálta a szemléletet is helyes irányba fordítani. S?. Z.
