Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-12 / 61. szám
'1988. RÁRCIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Betkowski Jenő emlékezete Száz éve született a tiszai fahajók tudósa Szenzációs kiállítás Budapesten Magyarországon a kínai cseréphadsereg Száz éve született Betkowski Jenő, a szolnoki Verseghy Gimnázium tudós-tanára, néprajzkutató, a régi tiszai hajósélet avatott ismerője. Gyermekkort élményei a Felső-Tisza vidékéhez kötötték, ott ismerkedett meg a víziivilággal, a „folyami” emberekkel. Beregszászról, szülővárosából Budapestre vitt útja, magyar—latin—francia szakon végezte az egyetemet. Kiváló képességeiből következően fővárosi, egyetemi állást ajánlottak számára, de a természet, a vizek, a kétkezi emberek mindennapjai vonzották, Pan- csován vállalt tanári állást. Szolnokra 1920-ba került, döntésében, hogy a Verseghy Gimnázium meghívását fogadja el, emlékezete szerint nagy része volt annak a ténynek, hogy az iskola közvetlenül a Tisza partján van, és a nap minden percében a vízivilágban érezhette magát. Egyre inkább fogyatkozó ismerősei, volt tanítványai még ma is jól emlékeznek arra, hogy szeretett tanáruk szinte a jégzajlástól a „telelésig” minden ázabad percét a „Tisza hátán” töltötte. Minden lépésére, szavára odafigyeltek a tanítványai, mert egyike volt a patinás iskola legnagyobb tanáregyéniségeinek. Sokat követelő, megközelítheted énül szigorú tanár volt, de igazságos és művésze a pedagógiának. Évtizedeken keresztül szájról szájra élt a felismerés, hogy akit Betkowski Jenő nem tudott megtanítani latinul és franciául, az jobb ha magyarul se szólal meg. Maximalista volt a fogalom legjobb értelmében, önálló nyelvi gondolkodást adott tanítványainak, — de ezt meg ás követelte mindenkitől, gazdag és szegény gyerektől egyaránt. Eleinte nem a tudományos ambíciók indították a hosszú tiszai túrákra, hanem a természet szeretete, emberi harmóniájának, nyugalmának keresése. Felesége fiatalon meghalt, nehezen de nagy fegyelemmel viselte a csapást, beletemetkezett pedagógiai munkásságába, barátságot kötött a kemény életű tiszai hajós emberekkel, hajóépítőkkel, halászokkal. Ekkor már — a nagy vakációkra — kiszállt saját csónakjából és a tiszai fahajókkal járta a vizet, segített a hajósoknak, azok mindennapi életét élte. „Kifagyás” után — tehát télen — a hajóépítők mellett szorgoskodott, megismerte a superokat is — így hívták a hajók építőmestereit a hajóácsokat, s a tiszai fahajók építésének minden csínját-bínját. Csak idők múltán gondoltam rá, hogy össze kellene gyűjteni a népi hajósélet emlékeit írásban és képekben. A gondolatot az adta, hogy láttam a népi haj ás világ erejének rohamos hanyatlását, s azt, hogy idejét múlt életforma, mely a modern élet iramát már nem bírhatja sokáig — emlékezett tudóspályája induló éveire. Hallatlanul sokat köszönhet ennek a felismerésnek a magyar néprajztudomány, mert a tiszai hajósélet egészéről csak Betkowski Jenő révén maradtak egyedülállóan értékes munkák az utókorra. Györffy István, a legnagyobb magyar néprajztudósok egyike — Karcag szülötte — igen nagyra /értékelte Betkowski Jenő munkásságát és a tiszai hajózás, hajósélet monográfiájának megírására biztatta. A szolnoki tanár ekkor már nem csupán a vízivillág, a tiszai hajósélet szerelmese volt, de annak haláláig egyetlen, élesszemű kutatója, nagyszerű nyelvezet: leírója. A vas- akaratú, hangyaszorgalmú tudós ekkor már versenyt futott az idővel: a tiszai fahajók fölött már régen szólt a lélekharang, jobbára gőzösök hasították már a Tisza hullámait. Betkowski Jenő résztanulmányai, feljegyzései, fényképei a régi tiszai hajósélet végső alkonyáig elkészültek ugyan, de a II. világháború alatt a két évtizedes kutatógyűjtőmunka anyaga csaknem teljes egészében megsemmisült. Az akkor már fiatalnak nem mondható tudóst nagyon megrázta néprajzkutatói életművének megsemmisülése, de hallatlan önfegyelmével legyűrte keserűségét, s tanítványai ösztönzésére hallatlan szorgalommal hozzákezdett a monográfia megírásához. 1952-ben a Magyar Tudományos Akadémia nagy elismeréssel fogadta a munkát, de — anyagiak miatt — a megjelentetésére nem került sor. A monográfia rész- tanulmányai különböző tudományos publikációkban — Magyar Nyelvőr, Ethnogra- phia, stb., — jelentek meg, a Tiszai hajósélet című könyvét, majd A tiszai hajók építése, javítása című munkáját a Szolnoki Damjanich János Múzeum adta ki, a Teleltetés című tanulmánya a Szolnok Megyei Múzeumok 1973-as évkönyvében jelent meg. A monográfia teljes, együttes megjelentetésével még a mai napig adósok vagyunk, pedig a régi tiszai hajózásról, hajóséletről ez az egyetlen — szerencsénkre nagyszerű — leírás. Értesüléseink szerint a néprajzkutatók tudományos ülésen emlékeznek majd Betkowski Jenőre, felbecsülhetetlen értékű munkásságára. (Tiszai Lajos Vidovszki {Béla: Fahajón a Tiszán <1932) Magányos varjú a jégen .„Megvigasztal az a művész, aki megmutatja, hogy az élet bonyolult, nehéz és gazdag, kínokban, válságokban, fájdalmakban és harcokban gazdag. Megvigasztal az a művész, aki elégedetlen, aki azt hirdeti, hogy tenni kell valamit (és ezzel már tett is valamit). Megvigasztal az elégedetlenség, mert elégedetlenség nélkül nincs tett, tett nélkül nincs fejlődés, fejlődés nélkül nincs kultúra, és kultúra nélkül nincs művészet.” Bálint György, a huszadik század harmincas-negyvenes éveinek egyik legjelentősebb publicistája akár hitvallásként is felfogható szavai ezek. Azé az íróé, akinek munkásságát leginkább csak szállóigévé, szlogenné merevedett mondatokkal, mondattöredékekkel — felháborodom, tehát vagyok; a közvélemény nyugalmazott lel- kiismeretfurdalása stb — tudja, ha tudja egyáltalán jellemezni, behatárolni, remélhetően nem sokáig az utókor, jelen esetben a nyolcvanas évek Magyarországa. Életművét — publicisztikai, művészeti írásainak, kritikáinak, nagyobb tanulmányainak gyűjteményét — ugyan több alkalommal is kiadták, ám ennek teljes és rendszerező értékelésével mindmáig adós az irodalom- történet-irás. Ismeretlenségének, az irodalmi és köz- gondolkodásban elfoglalt viszonylagosan perifériális helyzetének azonban van még egy magyarázata, melyet Koczkás Sándor a róla készített portrévázlatban így fogalmazott meg: „Mostoha körülmények között és mostoha műfajokban alkotott maradandót.” Az írásaiból összeállított szobaszínházi bemutatónak — a fiatal, két éve végzett Kocsó Gábor színházi esjté- nek — tehát mindenekelőtt az a legnagyobb erénye, hogy újra felfedezte a számunkra Bálint Györgyöt. És rögtön hozzá kell tennünk: — nem azzal és úgy, hogy csak lefújta róla — az igazából nem is létező — finom port, hisz az író élettörténetéből, sorsából kiindulva nézeteinek, életfelfogásának olyan, csaknem teljes tablóját adja, amelynek a múlt mellett jelen és jövőidejű is egyszerre minden mozzanata. És itt meg kell állnunk egy pillanatra, azért hogy mégegyszer elmondjuk: a Bálint György életművének szelleméhez maradéktalanul hű összeállítás — a színész Kocsó Gábor és a rendező, Kocsó Gábor Bálint György szerepében Harsányi László közös munkája — izzig-vérig a jelent és a jövőt faggató kérdéseket tesz fel önmaga és a néző számára. Belőle ezzel együtt sugárzik a publicista és a fiatal művészek felelős állásfoglalása. Az előadás — amiből eddig három volt márciusban, s melynek remélhetően lesz még folytatása —, nem emlékműsor, nem pódiumest, de nem is igazán monodráma: valójában egy igazi színházi játék megteremtésének igényével készült. Ezt szolgálják a szövegrészietek tömör egymásutániságát oldó korabeli kupiék — amitől persze az előadás meszA világsajtót már a hetvenes évek végén bejárta a hír, egy szenzációs kínai régészeti leletről. Arról, amelyre 1974 tavaszán kútásó munkások bukkantak Senh- szi tartományban, a főváros Hszian közelében. És amely szobortöredékekről kiderült, hogy a kínai óbirodalom első császárának, Csin si Haungtinek túlvilági; kíséretét alkotó páratlanul gazdag agyaghadseregnek részei. Azóta feltárták a császár sírboltjától alig egy kilométerre húzódó hatalmas sírüreget. Üjabb és újabb ásatások is gazdagították a leletet. A helyszínen múzeumot rendeztek be, ahol az ezer életnagyságú katonaszobor mellett lófigurák és fegyverek, harci-eszközök láthatók. Néhány éve e leletekből világkörüli kiállításra indítottak néhányat. Hozzánk közvetlenül Berlin és London után érkezett a Kínai cseréphadsereg című kiállítás, amely a Magyar Nemzeti Múzeumban május 15-ig A kínai sírlelet Hszian közelében Részlet a Nemzeti Múzeumbeli kiállításról sze nem lesz zenés játék —, és az „alig-díszletek”: egy, a • „szaporodik fogamban az idegen anyag” József Attila-i értelemben vett felnőttjét kisdeddé avató, emberfeletti méretű fotel, s néhány, a korfestést egyszerre időtlenné is tevő, jelzésszerű kellék. De talán éppen ez, a teljes látogatható. Innen Athénba és New Yorkba utazik a kollekció. Kilenc cserép katona, két ló, egy rekonstruált harci szekér és a sírokban lelt bronz fegyverek — összesen 33 műtárgy, valamint térképek, a feltárás színhelyéről készült fotók, tablók és magyarázó, kísérőszövegek próbálnak ízelítőt adni a 9 fantasztikus régészeti leletről. Jing Cseng, aki i.e. 246- ban, tizenháromévesen került a Csin királyság trónjára nagyformátumú uralkodó volt. Nevéhez fűződik a hét legerősebb kínai királyság egyesítése (i.e. 221-ben) a rövid, de annál jelentősebb Csin-dinasztia (i.e. 221— 207) megalapítása. Utak, csatornák és az i.e. V. században elkezdett Kínai Nagy Fal védőszakaszainak építése, új mértékegység, az írás bevezetése, a kereskedelem fejlődése jelzik uralkodásának éveit. Méltón vette fel a Csin si Huangti (Csin birodalmának első nagy uralkodója) nevet. Mint kortársai ő is életében kezdte építtetni síremlékét, mauzóleumának felállításán hétszázezer ember dolgozott. Mégis, halálakor i.e. 210-ben nem volt kész sírkerülete, azt utódja Hu Hai fejezte be. Az i.e. 206- ban kitört lázadáskor tűz áldozatául esett a sír- komplexum. Ezért a hétezer életnagyságú egyéni arcot viselő agyagkatona arcáról, testéről leégett a festék, elégett a sírüreget tartó fagerendázat. Kettes-hármas sorokban, harci alakzatban állt a földalatti cseréphadsereg íjjal tegezzel, különböző fegyverekkel felszerelve, páncélba, katona-ruhába öltözve, ötszáz ló és ezerháromszáz harciszekér egészítette ki a császár halotti kíséretét. A legnagyobb, amelyet uralkodó mellé valaha is temettek. E hatalmas anyagból láthatunk most hazánkban egy keveset. Kádár Márta színházi élményt nyújtani Szegedi játékok Készül a Dóm téri program akaró törekvés válik az előadás gyengéjévé. Mert bár Kocsó Gábornak az életre keltett íróval való alkati hasonlósága, s ami ennél fontosabb, szellemi, magatartásbeli azonosulása nyilvánvaló, úgy tűnik, színészi eszköztára még még alul marad a Bálint György szövegek szuggesztivitásá- nak. Vállalkozása így is dicséretes, (hozzá kell tennünk, a színház vezetőié is az, akik ilyen lehetőséget teremtettek a társulat fiatal, pályakezdő művésze számára). Kocsó Gábor — és a rendező, Harsányi László — ezzel az előadással tulajdonképpen emberi és művészi önmagát mérte meg, nem könnyen átugorható léchez, nem könnyen elérhető magassághoz igazodva, úgy, hogy egyúttal számunkra, nézők számára is értéket, „igazodni magára mutató” mértéket adtak. Bálint Judit (Fotó: T. Z.) A Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatóságán már folynak az idei előadásra vonatkozó szerződéskötések. Elsőnek a könnyűzenei programok váltak véglegessé. Ni- kolényi István, az intézmény igazgatója az MTI munkatársának elmondta, hogy július 21 -én új magyar rock- opera ősbemutatójával nyitják az idei évadot. Szakcsi Lakatos Béla—Cserner Géza A bestia című új művét láthatja majd a közönség a Dóm téren. A darabban a szerzők Báthory Erzsébetnek, a csejtei vár hírhedt úrnőjének históriáját dolgozták fel. Ez a produkció július 22-én és 23-án lesz még műsoron. A következő héten, július 28-án, 29-én és 30-án ismét műsorra tűzik a tavalyi évad nagy sikerű musicaljät, Claude—Michel Schönberg—Alain Bouhli] Nyomorultak című művét. Augusztus 25-én, 26-án és 27- én Szörényi Levente—Bródy János: Fehér Anna című rockballadája kerül színre, amelynek története az ismert magyar népballadán alapul. A játékok kamaraszínpadán, az újszegedi Liget Szabadtéri Színpadán a Veszprémi Színház vendégjátékában július 24-én és 25-én láthatják a nézők Presser Gábor— Adamis Anna Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című mnsical-jét. Más művek előadásairól is előrehaladt tárgyalásokat folytatnak. Három színpadjukon, a Dóm téren, az újszegedi Liget szabadtéri színpadán és a szegedi tanácsháza udvarán előreláthatólag 13 darab 28 előadását láthatják majd a nézők. A jegyek árán a tavalyihoz képest nem változtatnak.