Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-11 / 60. szám
1988. MÁRCIUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Kunmadarasi Kossuth Tsz lakatosüzemé ben a Nagykunsági Fémép Szövetkezet részére bérmunkában alumínium radiátorvázákat állítanak és hegesztenek össze. A szerkezetből az elmúlt évben közel tízezret készítettek és várhatóan ennyire az idén is lesz megrendelés (Fotó: D. G.) Meggybefőtt, rostos ivóié, forrásvíz, mintabolt Szolnokon A Likőripari Vállalat történetében 1987 rendkívüli évnek számított, hisz a céget, de az iparágat is tavaly már komoly megrázkódtatások érték. Talán elég, ha a belföldi fogyasztás visszaesésére vagy az exportszállítások megcsappanására gondolunk. Mint Hunya Zoltántól, a vállalat Szolnok megyei alközpontjának vezetőjétől megtudtuk, tavaly az alkoholfogyasztás visszaszorítására tett intézkedések következményeként mintegy 12 százalékkal csökkent a forgalmuk. A gondok ellenére a Likőripari Vállalat Szolnok Megyei Kirendeltségének tavalyi forgalma — amely jórészt az égetett szeszesitalok értékesítéséből jött össze — elfogadhatónak mondható, hisz megközelítette az 500 millió forintot. A kirendeltség feladata nem kevés, ha tudjuk, hogy mintegy 1700 kereskedelmi és vendéglátó- egységgel állnak kapcsolatban. Számukra is — ugyanúgy, mint más vállalatoknak — létkérdés, hogy a piacon maradjanak, így nem véletlen, hogy elsősorban új termékek megjelenésére gondolnak. Így például már az idén bővül tevékenységük, mivel az égetett szeszesitalok és likőrök mellett többek között értékesítenek 5 vagon gyógyászati célokra alkalmas, extra finomszeszt a kórházak és gyógyszertárak részére, denaturált szeszből pedig ebben az évben 12 vagonnyit forgalmaznak ipari és kereskedelmi célokra. Ez utóbbiból például jelentős a Martfűi Tisza Cipőgyár felhasználása is. Mindezek mellett megjelentek az új, alacsony, mindössze 12 fokos alkohol- tartalmú italai is, forgalmaznak sósborszeszt, de a rostos üdítőitalok egyre bővülő választékát is kínálják a kereskedelemnek. Rövidesen piacra kerül az új tej alapanyagú likőrféleségük, és megkezdték a küBtfviti kínálatát a Likűripari Vállalat lönböző, rumban és konyakban konzervált meggybefőtte gyártását is. Választékbővítő termékeik felsorolása ezzel még nem ért véget, mert az idén szeretnék piacra dobni például az ízesített szilvapálinkát és az új vodkacsaládot, amely hat féle ízben készül majd. A gyermekétkeztetés színvonalának emelése, a korszerű táplálkozás javítása érdekében rj>- velik a rostos ivólevek gyártását és szó van arról is,, hogy tasakokban forrásvizet forgalmaznak majd. Erre az évre a szolnoki •kirendeltségnél 450 milliós forgalmat terveznek és szándékukban áll, hogy a megyeszékhelyen egy Coca Cola és likőripari mintaboltot nyitnak. Erre igény bizonyára lesz, mert mint hallottuk, szűkebb pátriánkban évente 22 millió üveg Coca Cola és Sztár üdítőitalt forgalmaz a Budapesti Likőripari Vállalat Szolnok Megyei Kirendeltsége. Lehet olcsóbban is Emlékszem, tavaly márciusban — vagy előfordulhat, hogy már április volt, pontosan nem tudom — amikor véletlenül betévedtem a szolnoki vásárcsarnokba, enyhén szólva fintorra húztam a számat, mert láttam, hogy a sárgarépának 100 forintért kínálták kilóját, a fokhagymáról már nem is beszél- ver, mert annak akkor 200 forint volt az ára. Jó, tudom, hogy magasak a termesztés költségei, hiszen amíg a ház melletti kiskertben megtermelt néhány fej salátát vagy egyéb más zöldséget a gazda leszedte, aztán saját lovával és kocsjával behajtott a piacra, ahol eladta, persze, hogy filléres cikk volt a zöldség. Ám amióta a példában emlegetett saláta sem a kert végében terem, hanem méregdrága olajjal fűtött fóliasátorban vagy üvegházakban, s amióta a kistermelők is garmadával használják a költséges növényvédőszereket, műtrágyákat, s teherautókat kell bérelniük a szállításra, esetleg hetekig kell raktározniuk, óvni az árut — nos, azóta új szelek fújdogálnak a piacon is. és másféle árakat kell megtanulnunk. Persze ez nem jelenti azt, hogy a kereslet-kínálat törvényei szerint csak felfelé ívelhetnek az árak, mehetnek azok lefelé is. Legalábbis most ez történt, hiszen a Szolnoki Áfész Zöldért Leányvállalata a megyeszékhely piacán akciót szervezett és keddtől kezdve a megszokottnál olcsóbban kínálják áruikat. Így a fejeskáposzta kilójáért 5 forintot kérnek, kelkáposztához és vöröshagymához már * 8 forintért, a petrezselyemgyökérhez 10 forintért, a sárgarépához 6 forintért, a lilahagymához pedig 7 forintért, tehát átlag mintegy 5—8 forinttal kevesebbért juthatnak a vásárlók. Az árak csökkenéséhez szerencsére nagy mértékben hozzájárult az enyhe idő, a tavaszias tél, mert a plusz öt-hat-tíz fokos melegben könnyebben romlik az áru, s bizony tárolási gondok jelentkeztek, a kereslet pedig visszaesett. Így az áfész a lehető legkézenfekvőbb és legjobb megoldást választotta: csökkentette az árakat. S ez mindenkinek jó, mert egyrészt a vásárló olcsóbban jut ezekhez a zöldségfélékhez, másrészt pedig az áfészeknek sem kell kidobálnia, esetleg az állatokkal feletetni a szóbanforgó áruféleségeket, mint ahogy ez sokfelé megtörtént. — n. t. — Próbán a Rokar Új szállítójármű Űj magyar jármű, a Rokar gyártásának előkészületei kezdődtek meg a Roboplan Robot és Elektronikai Fejlesztő, Tervező és Gyártásszervező Betéti Társulás szervezésében. A két éve kifejlesztett, főként áruszállításra használható kis kategóriájú jármű első három darabja már elkészült, jelenleg a budapesti utcákon, próbajáraton vizsgáznak. Az elöl egy, hátul két kerekű, 330 kilogrammos rakománynyal terhelhető járművet 350 köbcentiméteres Jawa motor hajtja, s kizárólag hazai, illetve szocialista országokbeli alkatrészekből konstruálták. Fogyasztása 100 kilométeren 3 liter, és 70 kilométeres óránkénti sebességre képes. Az előzetes piackutatás szerint élénk kereslet lesz az új kis szállítójármű iránt, amely jól hasznosítható a mezőgazdasági üzemekben, a gyáron belüli szállításoknál és a kereskedelemben is. Kedvező tesztelési eredményeik esetén az engedélyeztetési eljárás után még az idén megindulhat a sorozatgyártás, mégpedig előreláthatóan a Rekard Győri Mezőgazdasági és Mechatronikai Gépgyárban. JÓ GAZDÁK FELELŐSSÉGÉVEL Egy kisszövetkezet nagy esztendeje Bankrészvények, vegyesvállalat, rugalmasság Egyre gyakoribbak mostanában a hírek arról, hogy szövetkezetek kisszövetkezetek alakulnak át, kiaknázni akarván az ebben a formában rejlő előnyöket. Vannak akik visszarendezésről, szervezeti visszalépésről beszélnek az egyszerűbb struktúra térhódítása nyomán. Vajon tényleg erről lenne szó? Legutóbb éppen a Túrkevei Vegyesipari Szövetkezet tagsága döntött az átalakulás mellett. A szövetkezetnél járva arra voltam elsősorban kíváncsi, hogy ez a változás miért jó egy kollektívának, s miért a közösség tagjainak. A tények: az esztendők óta stabilan gazdálkodó, több mint hatszázféle terméket gyártó, nyolcvannyolc tagú és csaknem ugyanennyi alkalmazottal rendelkező szövetkezet akkor döntött az Mit jelent ez a rugalmasság? A cég termékeinek jelentős része szezonális jellegű cikk, és ezek iránt nem egyenletes egész évben a kereslet. Ezt a hullámzást folyamatosa n nyolcórás munkarendben nem lehet gazdaságosan követni, ezért eddig a dömpingidőszakokban szakcsoportok segítették a termelést. Az új szervezeti formában — más jövedelem- szabályozásba sorolva — nem lesz szükség a szakcsoporti segítségre, hanem a rugalmas főmunkaidőben kereshetik meg a dolgozók ugyanazt a jövedelmet, amit eddig a túlmunkával együtt. Ez konkrétan azt jelenti a túrkeveiek esetében, hogy például 1987-ben 14,5 százalékkal emelkedett a dolgozók jövedelme, és ebből 9,3 százalékot a szakcsoportokban kereshették meg. Idén már ez is „főmunkaidős” jövedelem lesz, beszámít tehát a táppénzbe és a nyugdíjalapba egyaránt. (Szakcsoportok továbbra is működhetnek a kisszövetkezetben, de megrendelést maguknak kell „felhajtaniuk”, saját cégüktől már nem kapnak munkát). Mindez persze nemcsak a fegyelmezettebb munkára ösztönözhet, hanem arra, hogy a vezetők munkáját is kritikusabban értékelje a tagság, és számonkérjen, ha szükséges. Süveges István szerint a tisztségviselők és vezetők felelőssége is megnövekedett az átalakulással. átalakulás mellett, amikor fenállásának legjobb évi eredményét könyvelhette el, és a növekedése kifejezetten dinamikus volt. A tavalyi árbevétel meghaladta a 116 millió forintot, a nyereség pedig a 14 milliót. Lakatos- és asztalosipari termékeikkel megvetették a lábukat a tőkés piacon, és az idén még növelni is tudják a dollárelszámolású exportjukat további 10 százalékkal. Most, az esztendő elején, már a teljes ’88-as kapacitásra kötöttek szerződést, a helyzetük tehát biztosnak tűnik. Mégis kisszövetkezetként dolgoznak tovább. Süveges István elnök a változás értelmét és célját a nagyobb rugalmasságban, a piacmegtartó képesség növekedésében, a jobb jövedelmezőségben és a tulajdonosi szemlélet erősítésében jelölte meg. És ez nem kevés! Ilyen módon valóban ki tudják szolgálni a megrendelőiket — bár igyekeztek ezt eddig is maximálisan megtenni. Figyelik az épületbádogos és lakatosipari termékek piacát, és a hiánycikkekre azonnal „lecsapnak”. Egy-egy termék gyártására — szerszámszükséglettől függően — akár néhány óra alatt is rá tudnak állni, de eg.y-két napon belül feltétlenül. A kisszövetkezetben egészen más a tagok helyzete, mint amilyen az előző formációban volt. Ahogy a túrkevei elnök fogalmazott, sokkal inkább gazdái így a dolgozók a közösnek, mert érdekeltségük és felelősségük sakkal egyértelműbb. Az átalakuláskor a tagok a kéthavi fizetésüknek megfelelő értékben kötelesek voltak részjegyet váltani, és ez vonatkozik már az új belépőkre is. Veszteséges gazdálkodás esetén a tagok a minimumkereset — háromezer forint — feletti jövedelmükkel felelnek, a dolog tétje tehát már sokkal nagyobb a számukra, mint eddig volt. Mások lettek a követelmények, és az irányítás eszközeinek és módszereinek átalakítására is szükség van. Sok szövetkezeti vezető csak vergődik abban a kettősségben, amit egyfelől a szövetkezeti demokrácia működése, másfelől viszont a gazdálkodás fegyelme, olykor könyörtelensége jelent. Van, aki „túldemokratizálódik”, népszerűségre törekszik ebben a helyzetben, és van, aki — mert sokat követel —, népszerűtlenné válik. Egy kisszövetkezet esetében ezek az ellentmondások sokkal erősebbek lehetnek. A túrkevei elnököt is megkérdeztem persze erről, ő azt mondja, hogy a döntések előkészítésében érvényesüljön a demokrácia, amikor azonban már döntés született, azt végre kell hajtani. Akkor már nincs helye vitának, akkor már dolgozni kell! Nos, az eredmények az utóbbi években igazolták a módszer helyességét. Egy gazdasági vezető, tette még hozzá, egyébként is akkor a legnépszerűbb, ha a dolgozó elégedett, és megvan az anyagi biztonsága. (A cég dolgozóinak egy főre jutó keresettömege tavaly meghaladta a 66 ezer forintot, míg idén a szakcsoport! keresetek beépülésével már 75 ezer forint felett lesz). Hitelek nélkül Az elnökkel persze még tovább is „mazsolázgattunk” 1987 eredményeiből és 1988 kilátásaiból. Eközben néhány igazán érdekes és figyelemre méltó dologra is rábukkantunk. Az építőipari részleg, amely döntő részben lakásépítéssel foglalkozik, nyereséges. Pedig a szakmában ezt ma eleve a veszteségeik, forrásai közé sorolják. Ráadásul határidő előtt, elenyésző mértékű — 0,5 százalékos — garanciális javítási kötelezettséggel látják el mindezt. Azt mondják ugyanis, hogy az idő nagyon drága, nem érdemes miatta pénzt elvesztegetni. 1976 óta nincs a szövetkezetnek hiteltartozása, önerőből fejlesztettek, és így — a ki nem fizetett kamatokkal mindig ők gazdálkodtak. Nemcsak hogy nem tartoznak, de maguk is banki részvényesek és aktív kötvényvásárlók. Forgatják a pénzüket. 1988 egyébként nagy éve lehet a kisszövetkezetnek. Már a célegyenesben tartanak azok a tárgyalások, amelyek egy vegyesvállalat létrehozására irányulnak osztrák, svéd és szovjet partnerekkel, illetve további magyar résztvevőkkel. A vállalat telephelye a tervek szerint Túrkevén lesz, s ez a városnak is sokat jelenthet. Most tehát a bizonyítás időszaka (is) következik. L. M. L. Kiszolgálni a megrendelőt Amikor nincs helye vitának A Metripond mérleggyár szolnoki szervízki rendeltsége javítja a kereskedelmi forgalomban lévő mérlegeket, 60 tonna méréshatárig. A megyénkén kívül Hajdu-Bihar, Bács-Kis- kus, Csongrád, Pest és Heves megyében is dolgozó kollektíva árbevételi terve négy fe félmillió forint erre az évre. Felvételünkön Iski Miklós kirendeltségvezető Florenz típs- sú három kilogramm méréshatárú optikai ki jelzős mérleget javít (Fotó: Mészáros) Csökken a kereslet — gyarapodik a választék
