Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-08 / 57. szám
1988. MÁRCIUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Alkatrészhiány — hosszabb átfutási idő Vesz, szolgáltat, elad a Szolvill A híradástechnikai eszközök. háztartási gépek javításával foglalkozó legnagyobb szervezet a megyeszékhelyen az immár két éve önállóan működő Szolnoki Villamos- ipari Vállalat, közismertebb nevén Szolvill. A Mátyás király úti, és a 2. számú szerviz mellett a városban további kettő, Törökszentmik- lóson, Tiszaföldváran és Abonyban egy-egy fiókrészleg szakemberei igyekeznek hosszabb-rövidebb idő alatt ismét működőképessé tenni a hibás fcé—ülékeket. A tulajdonost — a munfcadíj midiéit — leginkább az érdekli, hogy mikor használhatja újból a hűtőgépet, a porszívót, mikor viheti haza a tévét vagy a magnetofont. — Hány napra vállalják a televíziók javítását? — kérdezem Juhász Istvántól, a vállalat igazgatójától. — Ha rendelkezünk alkatrésszel, egy hét múlva jöhetnek érte, kisebb forgalmú fiókszervizeinkben ehhez elég egy-két nap. Hangsúlyoznám — a fogyasztók tapasztalata az előbbiekkel sokszor ellentétes lehet —, a határidőket csak akkor tudjuk tartani, ha a készülék nem „anyag- hiánvos”. Hiányzik az újabb televíziók javításához nélkülözhetetlen modulalkatrészek több fajtája. A háztartási eszközök közül nem kaptunk motort az Eta porszívóhoz, az Aroma kávédarálóhoz. Ez hátráltatja munkánkat, és ezért van a legtöbb panasz is. Az alkatrészeket esetenként úgy próbáljuk beszerezni, hogy a kiskereskedelemből vásárolunk, a Ramovill és a Gelka árainál magasabb összegért. A szolgáltatások emelkedő árai mellett a nagyobb értékű műszaki cikkeknél -’ő- nyös lehet a vállalat és a fogyasztó átalánydíjas megállapodása. A Szolvillnál jelenleg kétezer-négyszázan élnek ezzel a lehetőséggel. Többségük a televíziójára kötött szerződéit. A havi díj fekete-fehér készüléknél ötven, színeseknél 170 forint. Ha elromlanák, a munkadíjért és a felhasznált alkatrészekért természetesen nem kell fizetni. Akkor, ha harminc napon túl se tudják a hibát kijavítani, a befizetett pénzt visszakapja a tulajdonos. Ennél is lényegesebb, hogy amíg a szervizben van a készülék, kap helyette másikat. — Feladataik elvégzéséhez elég-e a jelenlegi létszám? — A tapasztalat azt mutatja, hogy igen. Kollégáimmal azon fáradozunk — amennyire a technikai színvonal és az alkatrészellátás engedi —, hogy a munkánkra minél kevesebb legyen a panasz. Vidéki szolgáltatásainkat körzetesítve végezzük, működési területünkön több, mint hgtven hibabejelentőhely van. Ünnepi ügyeletet azonban nem tudunk vállalni, ehhez többek között gépkocsi, CB-berendezések is kellenének. — A tavalyi évet nyereséggel zárták, a nettó árbevétel 4,5 millió forinttal volt több, mint 1986-ban. Idén mire számítanak? — Még nem tudjuk felmérni, hogy szolgáltatásaink úí árai az idén hogy alakítják a forgalmat, ezért óvatosan kell megbecsülni a várható és a vállalatnál maradó adózott nyereséget. Ettől függ, hogy tudunk-e fejleszteni vagy sem. Műszereink között sok az elavult, korszerűbbekkel kellene felváltani őket. Ez különösen a videókészülékek és az egyes színes televíziótípusok javításánál lenne indokolt. A sort folytathatnám, de terveinknek határt szab a tény. hogy ilyen kiadásokra jelenleg nincs pénz. A helyzetet némileg javítja, hogy — megítélésem szerint — jól képzett szav°mberekkel dolgozunk. Bevételeink növelése érdekében néhány műszaki áru forgalmazását is vállaltuk: korlátozott mennyiségben árusítunk tévékészülékeket, szerződést kötöttünk egyes Hajdú termékek értékesítésére. Sz. Z. ÉPÍTÉSI IGÉNY ÉS LEHETŐSÉG Egyensúly — kérdőjelekkel Hogy valaki bizakodással vagy aggódással kezdte az új évet, az személyes ügye. Egy egész népgazdasági ágazat nem lehet sem optimista, sem pesszimista. A hangulati elemeknél sokkal objektí- vebb korlátok és gazdasági feltételek szabják meg az egész ország iparának, köztük az építőiparnak mozgásterét. Ez azt hozta magával, hogy javultak a megrendelők pozíciói, hiszen az építővállalatok már nem válogathattak a jó és a jobb megbízás között. Tíz évvel ezelőtt a kivitelezők több, mint 35 milliárd forint értékű munkát utasítottak el azzal, hogy nincsen rá szabad kapacitásuk. A piaci viszonyok fokozatos erősödésével lassan egyensúlyba került az igény és az építőipari teljesítőképesség. Miközben átrendeződtek az erőviszonyok, a beruházási kereslet csökkenése mellett is megnövekedett a fenntartási munkák aránya. A megrendelők számára egyre fontosabb lett, ki végzi el a többiek ajánlatánál olcsóbban, Egyes számítások szerint az idén körülbelül olyan helyzet várható, mint 1985- ben, amikor a szocialista szervek 200 milliárd forintnyi összeget invesztáltak a beruházásokba, a magán- szektor pedig körülbelül 50 milliárdnyit. Az előzetes információk azt sejtetik, hogy a közlekedés, a posta és a távközlés beruházásaira több pénz jut, mint tavaly, és a megelőző években, a vízgazdálkodás is növelheti a megbízások számát. De a korábbi nagy megrendelő, a mezőgazdaság már kevesebb munkát tud adni, mint például 1981- ben, és az építőipar saját fejlesztései is a felére csökA legfontosabb az, miként alakul hazánkban a fizetőképes kereslet a munkájukra. Ennek felméréséhez figyelembe kell venni a közelmúlt adatait. Az évtized fordulójától 1985-ig annak voltunk tanúi, hogy folyamatosan csökkent az igény, valójában a beruházásokra fordítható pénz. pontosabban, jobb minőségben a munkát. Az utóbbi két évben a szabályozók szabadabb utat engedtek a beruházásoknak, ezért érzékelhetően növekedett ismét az építési igény. Különösen a tavalyi évben igyekezett minden beruházó elkölteni a, pénzét, megkötni a szerződést kivitelezővel. Habár egyre nagyobb szükség van rá, hogy új és felújítót épületekben lakjunk, dolgozzunk, a népgazdaság lehetőségeinek ismeretében azt kell mondani, a tavalyi jó esztendő kivételnek tekinthető, és nem várható, hogy rohamosan gyarapodna a fordítható állami vagy tanácsi, vállalati források ösz- szege. kennek a hat évvel korábbinak. Hol kereshetnek és találhatnak munkát a régi vevőktől elszakadó kivitelezők? Az egyik biztosnak látszó út a magánszektor, de ez csak azok számára járható, akik a korábbi években alkalmassá tették termelési szerkezetüket és gépparkjukat a nagyipari munkától alapvetően különböző magánmegrendelésekre. Akik már a nyolcvanas évek elején elkezdtek a kisebb vevők felé fordulni, azok jó lóra tettek, mert a lakosság azóta folyamatosan több pénzt költ saját beruházásainak finanszírozására: még 40 milliár- dot sem ért el ez az összeg 1979-ben, és tavaly már meghaladta az 50 milliárdot. Ám akik nem olyan szerencsések vagy ügyesek, hogy kiaknázhatnák ezt a jelentős anyagi forrást, azok sem feltétlenül mennek csődbe. Említettük, hogy egyensúlyba került a kereslet és a kínálat, tehát nem attól kell tartani, hogy nem lesz munka, hanem attól, hogy nem éppen olyan, amire alkalmasak az egyes vállaltok. Ha verseny — legyen verseny Ezt a tendenciát vették észre és használták ki a kisszervezetek, amelyek nemcsak pótolják az időközben kiesett termelési volument (a nagyvállalatok közül sokan állnak ingó lábakon), hanem mást kínálnak a piacon, mint amit a megrendelők korábban megszoktak a nagyvállalatoktól. A nem építőipari szervezetek is az idő alatt növelték termelésüket — 1979hez képest 1,4 milliárd forinttal —, miközben a kivitelező építőipar hagyományos szervezeteinek teljesítménye 44 milliárd forinttal csökkent. Az adatok is igazolják, hogy az országos építési kínálatot alkotó kivitelezők között jelentősen módosultak az arányok: az állami vállalatok és szövetkezetek súlya 60 százalékról 41-re csökkent, miközben a nem építőipari szervezeteké 25-ről 30- ra, a kisvállalkozásoké pedig 10 százalékra növekedett. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a piac nagyobb részén komoly verseny és vállalkozás van, nem kell sajnálkoznunk a tendencia miatt. Mert ez azt hozza magával, hogy sokszínűsödik a kínálat, és minden megrendelő megtalálhatja azt a partnerét, amelyik igényeinek és anyagi lehetőségeinek a legjobban megfelel. Sz. K. Nem válogathatnak Hol van már a tavalyi hó? A fogyasztási termékeket és a technológiát vizsgálják Az élelmiszerellenőrzések tapasztalatai Hatóság a minőségért A megyei állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások feladata többek közt az élelmiszerek minőségének vizsgálata és az ebben a körben betöltött hatósági szerep. Folyamatosan ellenőrzik a megyékben előállított és forgalmazott élelmiszerek minőségét, vizsgálják az előírások betartását, az új élelmiszeripari üzemek és technológiák munkába állításakor, végül feladatuk a minőség szerinti alapanyag-átvételek helyén — gabonaipar, cukorgyár stb, — az objektív mérési körülmények ellenőrzése és az adódó viták eldöntése is. A Szolnok megyei állomás munkatársai 1987-ben csaknem ötszáz alkalommal tartottak üzemi élelmiszerellenőrzést. Az állami vagy szövetkezeti üzemekben legalább egyszer megfordultak, de az ellátás szempontjából legjelentősebbnek tekinthető 46 cégnél ötször is jártak és ellenőriztek. A megye 154 élelmiszeriparba tartozó kisiparosának egyharma- dát ellenőrizték. A megye negyven legjelentősebb élelmiszert gyártó üzemében komplex vizsgálatokat tartottak, amelyek kiterjedtek a teljes technológiára és a higiéniai feltételek biztosítására. A megyében előállított élelmiszerek minőségére a tavaly vett 1814 minta vizsgálata alapján viszonylag pontosan lehet következtetni. (Ebben a számban a megyéből kiszállított termékeken más állomások által végzett vizsgálatok is benne foglaltatnak, a kép tehát teljes.) A minták kifogásolási aránya 9 százalék volt, ami valamivel jobb az országos átlagnál. Az állomás adatai szerint kiváló minősítés illeti a Szolnoki Cukorgyárat, a Zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezet Baromfifeldolgozó Üzemét, továbbá a Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatot. Esetükben a vizsgált mintákban 2 százalék alatt maradt a szabványtól eltérő áru aránya. Jó minőségű termékeket produkált 1987-ben a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat, a Szolnok Megyei GMV, valamint a Kuntej Szövetkezeti Közös Vállalat. A kifogásolási százalék náluk sem haladta meg a 7 százalékot. Közepes minősítést kapott többek között az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár, a Szolnok Megyei Sütőipari Vállalat és a Szolnoki Tejipari Vállalat. Ezekben az üzemekben az országos átlag körül alakult a szabványtól eltérő minták aránya. A Jásztej Szövetkezeti Közös Vállalatnál, valamint a Mezőtúri Állami Gazdaság, a Kunhegyesi Áfész és a Jászszentandrási Haladás Termelőszövetkezet húsüzemeiben magas — 18—28 százalék — volt a kifogásolási arány. A fogyasztásra kerülő élelmiszerek minőségét nemcsak a termelőknél ellenőrizték az állomás munkatársai, hanem a nagykereskedelem raktáraiban és a kiskereskedelmi forgalomban is. A nagykereskedelmi ellenőrzések során a vizsgált minták 2,3 százaléka ellen kellett kifogást emelni. Kétszer olyan súlyos volt az eltérés a szabványtól, hogy a kifogásolt tételt zároltatni kellett: a Budapesti Likőripari Vállalat Tiszakécskei Gyárának vegyes gyümölcs- pálinkáját és a Szobi Gyümölcsfeldolgozó Szövetkezeti Közös Vállalat citromszörpjét, összesen több mint hétszázezer forint értékben. A helyszíni ellenőrzések és laboratóriumi vizsgálatok alapján egész évben 179 esetben kellett valamilyen eljárást kezdeményeznie az állomásnak, s ezeknek több mint a fele fegyelmi felelősségre vonási javaslat volt. Különösen izgalmas területnek bizonyult 1987-ben is a fagylaltok minőségének ellenőrzése. A megvizsgált minták 44,4 (!) százaléka ellen volt valamilyen kifogás, alacsony szárazanyag- vagy zsírtartalom miatt. Kiemelt feladata az állomásoknak az új élelmiszer- ipari üzemek és üzemrészek előzetes technológiai ellenőrzése is. Szolnok megyében tavaly négy ilyen, igazán jelentős beruházás fejeződött be: a Cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet Konzervüzeme, a Törökszentmiklósi Baromfi- feldolgozó Vállalat új továbbfeldolgozó gépsora, a féltartós tej gyártására alkalmas technológia a Szolnoki Tejipari Vállalat Jászberényi Üzemében és egy új eljárás bevezetése a Szolnoki Cukorgyárban. L. M. L. Nők munka közben
