Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-30 / 76. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. MÁRCIUS 30. A Magyar Rádió mozgalmas éve Változó műsorszerkezet 1988-ban Kőtelki téeszeseknek Elsősegélynyújtó tanfolyam Április 5-tól a hallgatói szokásokhoz, a napi ritmushoz — munkához, iskolához — jobban igazodó struktúra szerint sugároz bizonyos műsorokat a Magyar Rádió. A politikai, tájékoztató műsorok tekintetében bővül a választék. Hétfőn általában 30 perces, a többi hétköznapokon 15 perces melléklettel gazdagodik az Esti Magazin. Ugyancsak hétköznapokon 22 órától 22.30-ig Hírvilág címmel új késő esti összefoglaló műsor jelentkezik, melynek hangvétele oldottabb lesz, mint a korábbi hírműsoroké. A Petőfi rádióról a Kossuthra kerül át a Bagoly és a Mérleg című műsor — egyértelműbbé téve a Kossuth adó programját. Mindkét műsor továbbra is négyhetenként jelentkezik: 22.30-tól 24 óráig. Szaporodik a politikai és a kulturális jellegű információ a Bartók rádió reggeli műsorában. A Muzsikáló reggel című napindító műsor egy órával hosszabb lesz. Hétköznap 6-tól 9-ig hallhatják a rádióhallgatók, s hogy a komoly zenét kedvelők se maradjanak le a legfontosabb híradásokról; a Bartók rádió négy időpontban összekapcsolódik a Kossuth rádióval: 6-kor, 6.30-kor, 7-kor és 8-kor a hírblokkokat sugározza. A Muzsikáló reggel kulturális tájékoztató kínálata is változik: helyet kapnak a műsorban irodalmi, nyelvi, művészeti témák is. S ha már a reggeleknél tartunk: hétfőn, csütörtökön és pénteken a Petőfi rádióban a Reggeli csúcsot Sportreggel követi 7.57-ig. Ebben a könnyűzenét rövid sporttudósítások színesítik. Április 6-án indul a Magyar Rádió élő magazinműsora 8—13 éves korú gyermekeknek, Kölyökrádió címÁprilis 5-től új adások mel. A Petőfi rádióban hétfőn szerdán és pénteken jelentkezik 17.05-től 17.30-ig, s felváltja a korábbi MR 10— 14, illetve a Révkalauz című műsorokat is. A Kölyökrádió pergő, telefonkapcsolatos élő adás lesz, melyben a szerkesztők azokra a kérdésekre kívánnak választ adni, amelyek a nap folyamán a gyerekekben fehalmozódhatnak. A zenekedvelő gyerekek számára indul a Hangoló. Az új magazinműsor hétfőnként 16.05—17.00-ig szól a Kossuthon többek között — gyerekekre „hangszerelt” — komoly zenét, népzenét, gyermekdalokat kínálva. Április 12-én jelentkezik először — s utána 4 hetenkért kedden 17.30—18.30-ig a Petőfi rádióban — az önindító című szociálpolitikai műsor, az Ötödik sebesség érdekszolgálata. Három téma- és problémacsoport köré épül: munka, foglalkoztatás ; életmód, egészség; család. közösségek. Szeptemberben indul egy másik szociálpolitikai műsor, a Háló. Ez szorosan kapcsolódik az ELTE szociálpolitikai Tanszék ’ kének szociális munkásokat képző tanfolyamához. A műsor havonta egyszer jelentkezik. Két 'új vetélkedő indul április elején, váltakozva, szombat délutánonként a Petőfi rádióban. A Hetet egy csapásra című vetélkedőt Egri János, míg a Névnapfordulót Vágó István vezeti. Hetente egyszer csütörtök délutánonként a Kossuth rádióban Szóról szóra címmel színes, zenés magyar irodalmi magazin hallható. A Kilátó című világirodalmi folyóirat ezentúl heti műsorként jelentkezik minden péntek este a Kossuth rádióban. A megszüntetett Olvasókör helyett indul a Lapszemle című műsor. Szándéka, hogy a magyar kulturális folyóiratokból válogatva tájékoztassa az irodalmat kedvelő hallgatókat. Mint olvasóink arról már értesülhettek, a Szolnoki Stúdió február elsejétől a szokásos reggeli félórás hétköznapi műsor helyett másfél órát sugároz, s ennek megfelelően több napi információ, aktualitás hangzik el. Előreláthatóan ez év december 21-én sugározza majd első adását a Debrece- ceni Stúdió, amely a vidéki stúdiók között a hetedik lesz. Az Ady Termelőszövetkezet üzemi Vöröskereszt-vezetősége, a kőtelki tsz szakvezetői, gépjárművezetői és különféle munkahelyeinek elsősegélynyújtó aktivistái részére kétszer három órás elsősegélynyújtó tanfolyamot szervezett a nagykörűi művelődési házban. A 81 résztvevő a tanfolyam anyagát dr. Papp Zoltán közúti elsősegélynyújtás című tankönyve alaján, — dr. Karácson János üzemkörzeti főorvos lelkes és szakszerű előadásában hallhatta. A Magyar Vöröskereszt szervezete által biztosított dia- film-sorozat az előadás anyagát vizuálisam is szemléltette. A mesterséges lélegeztetés gyakorlati részét a hallgatók a szolnoki Mentőállomás által kölcsönadott Ambu fantomon végezték, ami jelzi a művelet helyes vagy helytelen végrehajtását. A résztvevőknek szakképzett nővérek a sebkötözést, feltételezett sérülés ellátását is bemutattak. Falusi csendélet. Sajnos a megye sok településén földutak nehezítik az ott élők helyzetét. Télen, tavasszal, ősszel sáros, szinte járhatatlanok, nyáron pedig porosak. Képünk Fegy- verneken, a Tulipán utcáról készült (Fotó: T. Z.) • Tudom, rég várja, hogy szólok, mikor jöhet el hozzánk. Elterveztem én is, hogy otthon legyen az egész család, hogy beszéljen a férjemmel, a gyerekekkel, de hát mégis én jöttem, s nem is hívom. Egyszerű oka van; a férjem azt mondta, isten ments, hogy a mi életünkről megjelenjen valami cikk, ami föltár mindent, az egész mostani valóságunkat. Még tán a barátaink is megszólnának érte bennünket, hiszen értjük, éljük, tudjuk mi ez, minek világgá kürtölni. Egyébként is, mi vállaltuk, hát nehogy elsírjuk, elríjjuk már magunkat országnak- világnak. Olvasok én sokat, látom, a családok, de különösen a nagycsaládok állandóan témák újságokban, hetilapokban. Ez is érdekes, ez a kifejezés, hogy nagycsaládok. Az én nagyanyám kikacagta volna azt a fiatal párt, aki három gyerekével magát nagycsaládnak hiszi. Az én nagyanyámék ugyanis kilencen voltak testvérek. Hét fiú, meg két lány. Hát igen, az valóban nagycsalád volt. Annyira, hogy a kilenc gyerek közül egy se pályázta meg a szülei sorsát. Bizony, a mi családunkban a két gyerek volt a divat, de van olyan rokon is, aki egynél megállt. Igaz, annak az egynek megadott annyit, mint valamikor dédapámék a kilencnek. De hát változik a világ, ami akkor természetes volt, manapság furcsaság. Szóval arra volt kíváncsi, hogyan él egy magunkfajta, háromgyerekes nagycsalád. Tudja azt is, én a legkisebbel még otthon vagyok, tehát akárhogy számolok egy, egy és negyed fizetésből kell megélnünk ötödmagunkkal. Ráadásul két gyerek már iskolás, tehát nekik is, mint az apjuknak, minden nap föl kell öltözniük, cioőben, kabátban, miegyébben útra kelniük. Nehogy azt gondolja, hogy most rögtön a cipőárakat sorolom, igaz, megnéztem az idei, hogy szépen mondjam, árváltozást, de nem vettem még az idén. Majd, ha veszek, elsírom magam a családnak, barátnőknek, de meglehet az is, segítek magamon, ahogy tudok. Nincs arra a cipőre ráírva, hol vették — nézze csak meg egyszer, kik vásárolnak a bizományiban. Nem a legszegényebbnek tűnő emberek . .. Inkább a közönségesebb dolgokat mondom, jó? A lakbér annyi, amennyi, de ezresen túl, s akkor még örülhetek, hogy három gyerekesként tanácsi lakást kaptunk nem is nagyon régen. Amit persze be is kellett rendezni, s én olyan csonka családból jöttem, ahol szóba se kerül már, hogy a lányt ki kell stafí- rungolni, ha eljön a férjhez- menés ideje. Nevetségesen hangozhat, de addig vettünk egy-két jó bútordarabot, amíg albérletben éltünk. Amikor ezt a szép, kétszobás lakást megkaptuk, egy szobára már gondunk se volt. A legnagyobb lány gyerekágyát örökölte a középső, s mire a harmadik megszületett, két barátunk, két család is ajánlott mindent. Volt, aki — mert nem él könnyebben, mint mi — félpénzért, volt, aki ajándékba adta a kiskádat, a rácsos ágyat, az etetőszéket. A nővéremék pedig most már lassan évtizede csak hozzák, csak hozzák, amit a két fiú náluk kinőtt. Ebből következik, hogy a lányok nálunk időnként berzenkednek: ők szoknyát is szeretnének már örököini, de jó lenne olyan rokon, akinek lánya van. Nézi, hogy én jól öltözött vagyok? Ennek is története van. Egyszer kézre jött egy használt, de igen jó varrógép. Rábeszéltem a férjem, vegyük meg, meglátja, mit ér majd. Mondanom se kell, hogy se szabni, se varrni soha nem tanultam. Hát itt ez a blúz rajtam, nyolcvan forintért vettem az anyagot a kilós boltban. Állandóan varrók, javítok a géppel, s nyáron például két szomszéd kuncsaftom is van: megvarrok nekik ezt-azt, elszegem az új függönyt, géppel megfoltozom az elszakadt párnahuzatot. Pénzt sose fogadok el érte — de minden évben sok befőttet, lekvárt főzök, s csak a cukrot veszem hozzá. A két szomszédom ugyanis hobbis, s kéretlenül hozzák a gyümölcsöt... Ez a téma, a kaja! Ezzel igazán sok a gondom. Mire ugyanis kifizetek és befizetek minden hónapban mindent, egyre kevesebb jut rá. Az iskolás gyerekek esznek a napköziben, a férjem a munkahelyén minden nap főtt ételt. Most ne hánytor- gassuk, hogy mit, s mennyit. A kicsinek én habarok otthon valamit, amiből jut is, marad is nekem. Estére meg hideget teával, ezt szoktuk meg. No hát, a hideg kerülhet sokkal többe is. mintha főznék, de hát a lelemény segít. Megtanultam körözöttet keverni, margarinból finom petrezselymes krémet ku- tyulni, veszek néha zsírnak valót, s a friss töpörtyű se rossz vacsorára, mi legalábbis szeretjük. Hét végén aztán főzni kell, meg sütni. A szombat még valahogy elmegy. Egy jó leves, két tepsi sült tészta és kész. A vasárnap a legdrágább, különösen most, amikor zöldféle még semmi, vagy az én pénztárcámnak lehetetlen. Nézze, nem előírás, hogy karajt kell venni, s ha hét közben jól nézegetem a kínálatot, előre megvehetem az olcsó húst is — mármint a legkevesebbe kerülőt, mert manapság már nincs olcsó hús. Hát körülbelül ezt akartam elmondani, persze családi körben. Van még valami, de hát az már egészen arcpirító. Kérem, nem biztos, hogy csak az én bűnöm. Például az autóbusz. No hát: a gyerekeknek nincs bérletük, s jegyet se nagyon veszek, mert vallom, egészséges gyerek két-három buszmegállónyit gyalogolhat napjában az iskoláig. Mégis, előfordult már, hogy felszálltak, mert esett az eső, mert késésben voltak, mit tudom miért. Izgulnak, jön-e ellenőr, mert akkor ugye baj lesz. Elmondták őszintén néhány ilyen kalandos utazásukat. Mit tehetek? Mondom, nem kell felszállni, de ha mégis úgy adódna, s jön az ellenőr, mondják azt, otthon felejtették a bérletüket — még mindig jobb. No, ezt szégyellem, hiszen hazudni tanul tőlem, az anyjától a gyerek. De van nekem még egy hasonló, kis csalásfélém is. Ennek nincs még itt az ideje. Elhiheti, hogy egy háromgyerekes családból is szeretnének a srácok nyáron strandra menni. Csak hát, ha mind a három megy, féltésből én is velük. Gondoljon bele, valamikor úszó, ugró voltam! Csakhogy a jegyek ára. különösen a felnőtt 25 forintos sehogyse áll jól nekünk. Így hát egyszerű, veszek magamnak kísérőjegyet. Még jó, hogy kitalálták. És ne nevessen ki. Nem a mindennapos beosztás, a nagyon meggondolt kiadások — ezek az apróságnak tűnő dolgok fájdítják nagyon a fejem. Nem baj, hogy őszinte voltam? Sóskúti Júlia Négyszemközt Kereskedők Néha — és ez korántsem csak a látszat — úg'y tűnik, mintha a kereskedelemben csupa kalmárlelkületű, a tisztességgel nemigen törődő, haszonhajhász honfitársunk keresné meg a kenyerét. Igaz, ez a kenyér nem túlságosan vastag. Lehet(!). hogy ez is oka annak: mérlegük néhol nem a nulláról, hanem a két dekagrammról startol, máskor meg az ár föl- írásakor valahogy vastagabban fog a ceruzája a hentesnek. Tudunk olyan esetekről is, amikor a megszabott árnál drágábban vásárolhatjuk csak meg azt, ami számunkra szükséges, netán az is megtörténik, hogy valami egészen mást kapunk, mint amit fizettünk. A kereskedők erkölcseivel szembeni ellenérzésünket csak megerősíti — ha ugyan szükség van rá — egy nem is olyan" régen végzett vizsgálat. Többek között kíváncsiak voltak' a népi ellenőrök arra, hogy a húsfeldolgozó üzemektől milyen kacska ring ók árán jut el bolti kosarunkba a tőkehús és néhány húskészítmény. Csak néhány apróság: hét üzemet vizsgálva mindössze kettőben akadt laboratórium, ahol a termék kémiai — előírt — mutatóit vizsgálhatják. Márpedig a szabvány szerinti minőségért ki más, ha nem a gyártó felel? Hogy egyikmásik felvágottban több volt a zsír, meg a nedvesség? Csupán ráadás veszteség — a mi zsebünkből. A boltokban? Nos, ott is évek óta visszatérő gond, ha helyben bontják a félsertéseket. Mert bizony rajta marad a porc a húson, a tarjához csúszik egy kis lapocka, a rövidkarajjal együtt kerül a papírba a hosszúkaraj is. Egyszerűen fogalmazva: a drágább húsokhoz mindig jut egy kis olcsóbb is — több pénzért. (Olcsóbb húst pedig csak keresve találni — de hát íme átalakításuk módja!). Mint a vizsgálat nyomán kiderül: a bolti húsbontások több, mint felében elkövetik az efféle csalafintaságot. Sok helyütt volt a párizsi „bélése” durva aprítású, ráncos — tehát roszul töltött — a virsli, a zalaiban a pácolt hús mennyisége még a harmadát sem érte el az előírtnak. A KERMI az említett termékeket közepesnek minősítette. Az áruk? Nos, az nem közepes. Igaz, az árakat nem a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet szabja meg. Hanem mi? Nos, nálunk egyelőre még az eladó. Ezt állíthatnám magamtól is, de nem én, hanem a népi ellenőrök találták ki. Azaz hogy nem ők. Csak már ők is állítják: a piacnak kell az árban döntenie. Húsügyben még mindig keret- gazdálkodás létezik, mi több, a vevő — ez esetben a bolt — nem mindig választhatja meg a szállítóját. Kapja. Ilyen helyzetben pedig mit tehet? Fölfogja —- k i s zo 1 gá Itat ottsá gát. Elfogadja a zsíros húst, a rosszul töltött, kissé színes párizsit. Mert legalább kap. Nem úgy, mint némelyek, akik ugyan rendeltek, ám a kért tételeknek még a felét sem hozták a gyártók. Hogy miért? Csak. Talán a boltos már egyszer kardoskodott... ? Csak a fent említetteket számba véve is van min gondolkodnunk. Legalább is azon, miért váltak ilyenné némely kereskedők? Magyarázatnak semmiképpen nem elég a hiánygazdálkodás kialakította monopolhelyzetük. Nem elfogadható válasz az sem, hogy alacsony a fizetésük, s a magyar ügyes ember. Onnan pótol, ahonnan tud. Egy másik, ugyancsak nem gazdag zsebéből húz ki forintokat. Ahogy mondani szokták: rossz a szereposztás, mint annyi minden másban is. Mert ugye kiszolgál tatoftt a boltos is, hiszen kevés helyről rendelhet húsárut, s ha azon a kevés helyen megharagusznak rá, akkor még annyit és olyat sem kap, mint addig. Akkor pedig mit ad el? Ebben a helyzetben ugyan ő a vevő, de néhány perc múlva már maga is trónon ülő eladó lesz. De vajon mi az érdeke abban egy húsüzemnek, hogy ne megfelelő „minőségi” minőségű terméket hozzon létre ? Nem ugyanannyi energiába, ugyanannyi gépkopásba kerül-e a rossz minőség, nem ugyanannyi fizetést kapnak-e az ott dolgozók ekkor is? De bizony ugyanannyit. Egy-egy ritka büntetés nem old meg semmit. Ahogyan a gyakran tévedő boltosok is kifizetik a bírságot, s a dolgok mennek tovább a maguk útján. Rendre hasonló eredményeket hoznak az efféle vizsgálatok, mindig kiderül: csak a vásárló fizet rá igazán. Nagyvonalúbb időszakainkban talán el-elsáklot- itunk azon a néhány szükségtelenül kifizetett forinton. Mostanában azonban már aligha lesz így. Jobban figyelünk. Ez viszont naponta cirkuszokhoz vezethet a pultok előtt, a pénztáraiknál. Vásárolnunk pedig szükséges, mindennap. Nincs megoldás? Hogyne volna. A kereskedelmi cégek sokkal szigorúbb belső, azaz önellenőrzése. A szigorú és következetes büntetés. Vagy ami sokkal nehezebb: a régi, jó kereskedő erkölcsök föl- támasztása. Hortobágyi Zoltán A jászapáti művelődési ház gyermekfoglalkozásai közül az egyik legnépszerűbb a játszóház. A gyermekek szakmai irányítás mellett ismerkednek a népi játékok, bábok készítésével (Fotó: T. K. L.)
