Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-30 / 76. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. MÁRCIUS 30. Kommentár Minden lehetséges Lehetséges volna: az ame­rikaiaknak bele kell törőd­niük abba, hogy ez a válasz­tási év nem hoz különösebb izgalmakat? A pillanatnyi helyzet alapján ez lehetsé­gesnek tűnik, de váratlan fordulatok persze adódhat­nak. A Ronald Reagan utód­lásáért versengők számának utóbbi időben bekövetkezett erőteljes megcsappanása nemcsak a harc velejárója, de azt a látszatot is kelti, mintha a küzdelem eldőlt volna... A pillanatnyi állás alapján a republikánus párt van kedvező helyzetben, A demokrata párt mintha „le­ült” volna — eddig minden­esetre nem hozta megszokott formáját. Mi az oka. hogy most így alakult a küzde­lem? Miért látszik már-már egyszemélyes csatának ez a harc? A megfigyelők az okokat keresve legelőször a Fehér Ház jelenlegi lakója felé fordulnak. Az ő személyének és elnöki teljesítményének nagy szerepe van abban, hogy most így állnak a dol­gok. Reagan a két elnöki pe­riódus alatt maximálisan ki­használva színészi képessé­geit, el tudta hitetni az ame­rikaiak többségével, hogy ő jó elnökük, és csak rá van szükségük. Olyannyira sike­rült ez, hogy a hibáit még ma is elnézik, vagy legalább­is nem reálisan értékelik. Ezért van az, hogy valami­féle Reagan-pótlékot keres­nek most maguknak. Ezt pe­dig leginkább George Bush alelnök testesíti meg. A vá­lasztók szemében ő is jelké­pezi a folytonosságot, de a megújulás reményét is. Ezzel magyarázható, hogy Bush egy ideje behozhatatlan előnnyel rendelkezik a re­publikánus mezőnyben, s hogy már legfőbb vetélytár- sa, Robert Dole szenátor is meghajtja a fejét ezelőtt. Bush a küzdelem kezdetétől favoritnak számít. Erre „predesztinálta” őt politiku­si pályafutása, az, hogy neki van a legszervezettebb, anyagilag is a legjobban álló választási apparátusa, és ami a mostani választási évben szintén nem lebecsülendő: országos ismertsége. Ám gyenge pontokat is tulajdo­nítanak neki. Ilyen, hogy gyenge, színtelen politikus­nak tartják egyesek. Mások szerint kiderülhet róla még ez-az, hiszen most folyik az iráni-kontra botrány fősze­replői ellen a büntetőjogi el­járás, és ez ügyben Bush sze­repe még mindig nem tisz­tázódott megnyugtatóan. A választási harc színte- lenségéért legalább ekkora felelősség terheli a demokra­ta pártot. Pályázói közül ed­dig egyik sem ugrott ki. Az éllovas Michael Dukakis massachusettsi kormányzó még mindig az országos is­mertség megszerzéséért küzd. Alig marad el tőle Jesse Jackson, ám ő bőrszí­ne miatt esélytelen. (Eddigi jó szereplése nem különle­ges nagy meglepetésnek szá­mít.) A 39 éves Albert Gore- ral kapcsolatban pedig még sok mindig a kérdőjel. Leg­főképpen az: megérett-e már az USA arra, hogy „kölyök” elnöke legyen? Akadnak, akik azt feltételezik, hogy a demokraták nyári jelölő kon­vencióján majd felkérnek valakit — most még kívül­állót — arra, hogy ő képvi­selje színeiket a novemberi mindent eldöntő csatában. S ezek ismeretében talán nem is unatkoznak ezután az amerikaiak. Hiszen még minden lehetséges. Kocsi Margit Grósz Károly pohárköszöntője (Folytatás az 1. oldalról) Grósz Károly pohárkö­szöntőjében megelégedéssel szólt arról, hogy hazánk és a Német Demokratikus Köz­társaság sokrétűen fejlődő kapcsolatai az élet minden fontosabb területét átfogják, s hasznosain szolgálják a két ország szocialista építőmun­káját, a két nép barátságá­nak erősítését. Az együtt­működés alapját az elvek és a legfőbb célok, illetve az érdekek azonossága teremti meg, ami egyben meg-meg- újuló tartalmat ad a kontak­tusoknak, azok elmélyítésé­re ösztönöz. A magyar párt és a kormány mindig nagy figyelmet szentelt, és szentéi ma is a szocialista német ál­lamihoz fűződő viszonyának. Az NDK politikai-társa­dalmi életiének eseményeit, gazdasági és szociálpolitikai törekvéseit, a feladatok megvalósításában elért ered­ményeit érdeklődéssel 'kíséri a magyar közvélemény is, amely ismeri és támogatja az NDK-nak az enyhülés, a béke, és az együttműködés ügyét szolgáló aktív külpoli­tikáját, jelentős nemzetközi kezdemón yezéseit. Ezután a magyar belpoli­tika törekvéseit ismertetve a miniszterelnök elmondta: hazánk életében most meg­határozó szerepet töltenek be azok az erőfeszítések, amelyek a gazdasági helyzet javítására, a kibontakozás feltételeinek megteremtésére irányulnak. A cselekvést az MSZMP Központi Bizottsá­gának tavaly júliusi állás­foglalása, a kormány mun­kaprogramja és a közeljövő­ben megrendezendő országos pártórtefcezletre való felké­szülés határozza meg. A hazánk előtt álló felada­tok megoldásában támoga­tást jelentenék számunkra mindazok a tapasztalatok, amelyekkel a szovjetuni óbeli átalakítás politikája és más szocialista országok hasonló törekvései szolgálnak. Ha­zánk és az NDK kapcsolatai­ban kölcsönös érdek a kon­taktusok elért magas színvo­nalának megőrzése és to­vábbfejlesztése. A gazdaság­ban fontos feladat a 2000-dg szóló gazdasági és műszaki- tudományos együttműködé­si program megvalósítása, az árucsereforgalom előirány­zatainak az igényekhez iga­zodó teljesítése. Nemzetközi kérdésekről szólva Grósz Károly hangoz­tatta : további erőfeszítések szükségesek a szembená-llás mérséklésére, az európai kontinensen. A Varsói Szerződés buda­pesti felhívásával összhang­ban a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzetek radikális csökkentésére, és a kedvező tapasztalatok alap­ján a stockholmi megállapo­dás továbbfejlesztésére kell törekedni. Mindent el kell követni a helsinki folyamat elmélyítése, a bécsi utótalál- kozó sikeres befejezése ér­dekében — fejezte be po­hárköszöntőjét Grósz Károly, majd poharát emelte a ba­ráti Német Demokratikus Köztársaság sikereire, a két ország és pártjai gyümöl­csöző együttműködésére és fejlődésére, a népek barát­ságára. Willi Stoph válaszbeszéde Willi Stoph bevezetőül kö­szönetét fejezte ki a szívé­lyes fogadtatásért, majd a nemzetközi légkör alakulá­sát elemezve hangsúlyozta: a találkozóra olyan időpontban kerül sor, amikor a fokozó­dó konfrontáció és a növek­vő feszültségek évei után fordulat kezd kirajzolódni a javulás irányában. A köze­pes és kisebb hatótávolságú nukleáris rakéták felszámo­lásáról kötött szerződés, amely a Szovjetunió kezde­ményező, konstruktív meg­közelítése eredményeképpen jött létre, lehetővé teszi az első — és ezért történelmi — lépést az atomfegyvermentes világ megteremtése felé. Ez ismét világosan jelzi: csak a politikai párbeszéd ad esélyt arra, hogy tartósan eltávo­lodjunk a fegyverkezési ver­senytől és eljussunk a biza­lomhoz, az enyhüléshez és leszereléshez, a nemzetközi helyzet javulásához. Egy pillanatig sem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a józan észnek és a reális szemléletnek meg­felelő eredmények továbbra is csak állhatatos erőfeszíté­sekkel érhetők el azok elle­nében, akik még mindig ka­tonai fölényről ábrándoznak és a leszerelésben elérteket újabb fegyverkezéssel igye­keznek ellensúlyozni. A Varsói Szerződés tagál­lamainak közös békeprog­ramjára támaszkodva az NDK, szövetségeseivel váll­vetve, megtette a magáét a kettős nullamegoldás létre­jöttéért. A kisebb hatótávol­ságú szovjet rakétáknak feb­ruár végén megkezdett kivo­nása az NDK területéről ezt a közös konstruktív békepo­litikát fejezi ki. Most az a fontos, hogy a leszerelés fo­lyamatában ne legyen szü­net. Az NDK népe örömmel és Imegelégedéssel f ágiad ja azot- fcat a vívmányokat, amelye.- iket a baráti Magyar Nép- köztársaság munkássága, szövetkezeti parasztsága és értelmisége a szocialista Magyarország fennállásának több mint négy évtizedében elért. Nagy figyelemmel és érdeklődéssel követi a test­véri magyar nép erőfeszíté­seit a további szocialista építésiben, az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak és a társadalmi-gazd aságii kibontakozás programjának teljesítése érdekében. Willi Stoph ennek szelle­mében további sikereket kí­vánt a népgazdaság intenzív fejlesztési pályára történő állításáért és anyagi-műsza­ki bázisának erősítéséért ví­vott küzdelemben. Az NDK és Magyarország kapcsolatainak fejlődését áttekintve a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a kon­taktusok elmélyítéséhez mindenkor meghatározó im­pulzusokat adtak és adnák a két testvérpárt vezetőinek, Erich Honeckemek és Ká­dár Jánosnak rendszeres ta­lálkozói. Emellett a két nép közötti barátság szoros köte­lékeit tükrözik a megyék, a vállalatok, a tudományos intézetek és a művészeti in­tézmények közötti sokrétű kapcsolatok, a két ország lakóinak találkozói. A 40 esztendős eredményes gaz­dasági együttműködés mind­két fél számára a népgaz­daság elengedhetetlen ré­szévé vált és jelentős ered­ményeket hozott — mon­dotta Willi Stoph, majd po­harát emelte a Magyar Nép­köztársaság és a Német De­mokratikus Köztársaság testvéri szövetségének to­vábbi erősödésére. a két testvérpárt főtitkárainak, Kádár Jánosnak és Erich Honeckemek egészségére. Szófiában tanácskoztak a külügyminiszterek (Folvtatás az 1. oldalról) Oskar Fischer, az NSZEP KB tagja, a Német Demok­ratikus köztársaság külügy­minisztere, loan Totu, az RKP KB Politikai Végrehaj­tó Bizottságának póttagja, Románia külügyminiszterül és Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere. Az ülésen véleményt cse­réltek az európai és a vi­lághelyzetről. Különösen nagy figyelmet szenteltek az Európában lévő hagyomá­nyos fegyveres erők és fegy­verzet -csökkentésével kap­csolatos időszerű feladatok­nak és az összeurópai folya­mat további előmozdításá­nak. Megvitatták, hogy mi­ként lehet csökkenteni a fe­szültséget, erősíteni a biz­tonságot és a békét, fejlesz­teni az együttműködést dél- és Észak-Európában. A külügyminiszteri bizott­ság jóváhagyta munkaszer- veinek a Prágában tartott legutóbbi ülés óta végzett tevékenységét. A miniszterek dokumentu­mokat fogadtak el, amelye­ket szerdán hoznak nyilvá­nosságra. Georgi Atanaszov minisz­terelnök, a BKP KB Politi­kai Bizottságának tagja es­te vacsorát adott a külügy­miniszterek tiszteletére. Geraszimov sajtótájékoztatója Jerevánban nyugalom van A Karabah-hegyvidéki Autonóm Terület és a vele összefüggő események volt az egyik központi kérdés a szovjet külügyminisztérium keddi sajtóértekezletén. Gen- nagyij Geraszimov szóvivő elmondta, hogy a hétvégén az örmény fővárosban nyu­galom volt, Jereván élte megszokott életét. Nem vol­tak tüntetések, s nem sike­rült a „holt város” prog­ramja sem. Geraszimov elmondta, hogy az örmény hatóságok dönté­se értelmében ezentúl min­den felvonulásra tíz nappal korábban kell engedélyt kér­ni. Beszélt arról is, hogy a hétvége rendjének fenntar­tása érdekében a város tér­ségében helikopterek is meg­jelentek. Utalt rá, hogy egyes nyugati rádióadók a tájékoztatás helyett a hét­végére tervezett rendezvé­nyek szervezőjének szerepét vállalták magukra. Geraszimov megerősítette a sajtójelentéseket, hogy a karabahi terület székhelyén, Sztyepanakertben néhány üzemben nem dolgoznak a munkások. Felmerült a sajtóértekez­leten, hogy van-e alkotmá­nyos lehetőség Karabah te­rületi hovatartozásának meg­változtatására. A szóvivő szerint egy ilyen lépés az érintett köztársaságok egyet­értésével születő döntés alap­ján, a Legfelsőbb Tanács jó­váhagyásával lehetséges. A megoldás azonban csak a testvéri kapcsolatok helyre- állításával, az SZKP KB és a kormány határozatában megjelölt program végrehaj­tásával érhető el. Ez, mint ismeretes, gazdasági, szociá­lis és kulturális területen konkrét feladatokat jelölt ki a következő évekre. BUDAPEST A Magyar Szolidaritási Bizottság a Palesztin föld napja alkalmából táviratot küldött a Palesztin Felsza- badítási Szervezetnek. A táviratban támogatásáról biztosítja a palesztin nép állhatatos küzdelmét az iz­raeli megszállók ellen, a pa­lesztin nép elidegeníthetet­len jogaiért, beleértve az ön­álló állam megalakításának jogáért. MOSZKVA Mintegy hatórás megbe­szélést folytatott kedden az SZKP KB székiházában Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Alessandro s“r „Katonai összehangolás” A NATO-tanács nemrégiben jóvá­hagyta az atlanti szövetség keretein belül kifejtendő spanyol katonai tevé­kenység elveit. Hat pontban körvona­lazták a „katonai összehangolás” ele­meit. és jelezték, hogy legalább ötven kiegészítő pont megvitatása várható még. A NATO-főtitkár egyik tanács­adója március közepén Madridban járt, hogy tanulmányozza a gyakorlati együttműködés lehetőségeit. Az olvasó esetleg joggal kérdi: ma, amikor a nemzetközi közvélemény figyelme a két nagyhatalom atomleszerelési meg­állapodásaira összpontosul, van-e egy­általán jelentősége annak, hogy a NA­TO egyik tagállama milyen formában vesz részt a. nyugati katonai tömbben? A válaszhoz emlékeztetnénk az előzményekre. — A spanyol kormány­zó szocialista párt fő célja az ország modernizációja, mégpedig a Nyugat- Európával és az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatok elmélyítésével. Spanyolország politikai tekintélye és gazdasági teljesítőképessége növelése pedig elválaszthatatlan a katonai szö­vetségben rá háruló kötelezettségektől. Ugyanakkor a kormány nem kívánja NATO-parancsnokság alá helyezni a nemzeti fegyveres erőket, vagyis — mint Franciaország — kívül óhajtott maradni az egyesített katonai szerve­zeten. Erre a szocialista párt 1986-ban népszavazáson tett ígéretet, mint ahogy arra is, hogy az országban nem tarta­nak atomfegyvereket. Madrid, hivatkozva a népszavazáson tett ígéretére is. korlátozott katonai közreműködést helyzett csak kilátásba a szövetségeseknek. Így partnerei sze­mében Spanyolország „gyenge lánc­szem”. Szélsőséges vélemények még „Moszkva atlanti szövetségesnek” is titulálják. Mindenesetre az együttmű­ködés elveit úgy rögzítették hosszas huzakodás után, hogy az megfelel a spanyol elképzeléseknek. Talán éppen ezért, és a szövetségesek megcsappant bizalmának erősítésére, a minap Madrid két gesztust is tett. Fe­lipe Gonzalez miniszterelnök közölte, hogy nem teljes atomleszerelést tart helyesnek, csupán az európai atom­fegyvertár lehető legalacsonyabb szint­re szállítását. Persze mindezt másutt, mert spanyol földre nem engednek be atomfegyvert. És sokat mondó az a csend, amely Madridban övezi mind a mai napig Mihail Gorbacsov belgrádi leszerelési indítványát, amely a földkö­zi-tengeri térségre vonatkozott. Vajon miért hallgat a spanyol kormány, ami­kor e térséget kiemelt fontosságúnak tartja? Feltehető, hogy a szövetségesi elkötelezettség újabb jele ez a maga­tartás, igazodás a washingtoni hűvös fogadtatáshoz. A NATO keretében kifejtendő spa­nyol katonai tevékenység kapcsán London és Lisszabon azonban fenntar­tásokat hangoztat. A brit kormány egy­általán nem szándékozik lemondani a Gibraltári-szoros ellenőrzéséről. E jo­got viszont a madridi kormány. nem is­meri el. Új elem azonban, hogy Madrid már nem követeli a Gibraltáron széke­lő NATO-alparancsnakság (Gibmed) felszámolását. A spanyol elképzelés szerint átmeneti időre megtűrnének „helyi jellegű" tevékenységet a Nápoly­ban székelő földközi-tengeri NATO- parancsnokság irányítása alatt. London gibraltári jelenlétét félti. Lisszabon pedig a portugál érdekek csorbításától tart. A portugál kormány­fő a minap erőteljes szavakkal zárta ki „bármiféle spanyol parancsnokság felállítását az ibér-atlanti katonai öve­zetben”. Ez úgy merülhet fel , hogy ilyen parancsnokság felállításával egyesek Brüsszelben elérhetőnek vél­ték a spanyol haderők bevonását az egyesített szervezetbe. A portugálok azonban nem akarnak spanyol parancs­nokság alá kerülni. A lisszaboni szék­helyű Iberlant parancsnokság élén ál­ló portugál tengernagy a leghevesebb tiltakozásba kezdett a „spanyol fenye­getés” nyomán. Ez egyébként Olaszországnak sem tetszenék túlságosan. Róma tartott at­tól. hogy Nápoly szerepének csökken­tésével spanyol területen új parancs­nokság létesül. Franciaországban sem nézték akkor jó szemmel a madridi térnyerést. Mindez azonban így már a múltté. Az együttműködés új parancs­nokság felállítása nélkül alakul majd ki — rögzítették. Spanyolország kapcsán még két do­logról szót kell ejteni. Az első az Egye­sült Államok katonai jelenlétét szabá­lyozó új szerződés, amelyet május kö­zepéig t.ető alá akarnak hozni. Kétol­dalú ügyletről van szó, mégis az ame­rikai csapatcsökkentés és egy repülő­ezred kivonása szorosan összefügg a NATO hadászati terveivel. S ami még fontosabb: Spanyolország jó úton ha­lad ahhoz, hogy tagja legyen a Nyu­gat-európai Uniónak, a nyugat-európai katonai összehangolást célzó szervezet­nek. Ez a NATO mellett párhuzamos katonai érdekközösség, amely akkor juthat szerephez, ha az Egyesült Álla­mok csökkentené elkötelezettségét a földrészen. A legutóbbi NATO-csúcson azonban ennek éppen ellenkezőjét han­goztatta Reagan elnök. Meruk József Nafta, az Olasz KB főtitkára. A találkozón korunk legfon­tosabb kérdéseiről tárgyal­tak, köztük a leszerelésnek, a szovjetund óbeli átalakítás­nak, Európa sorsának prob­lémáiról. KÖLN Némileg csökkent a víz­szánt kedden az NSZK ka- tasztrófa-sújtotta területeim. Bajorországban feltehetőleg újabb három ember fulladt az árba. Kölniben a kritikus tízmé- teres vízszint alatt néhány ujjnyival állapodott meg a Rajna szintje, így a város lakói fellélegezhettek, bár az áirvízriadót még nem fújták le. GENF — A következő szovjet— amerikai külügyminiszteri találkozó előtt már nem sok remény van arra, hogy a genfi afgán—pakisztáni tár­gyalásokon megállapodás szülessen. Erre lehet követ­keztetni abból, hogy kedden Diego Cordovez, ENSZ-főtit- kárhelyettes ideiglenesen fel­függesztette a felek közötti közvetítő tárgyalásait. WASHINGTON Az amerikai szenátus ka­tonai bizottsága szerint van­nak egyes tisztázatlan kér­dések a közepes hatótávol­ságú nukleáris eszközök fel­számolásáról megkötött szovjet—amerikai INF-szer- ződésben, de az így is rati­fikálható.

Next

/
Thumbnails
Contents