Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-29 / 75. szám
1988. MÁRCIUS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP iDz anyanyelv hetének megnyitója Jászberényben Nemcsak iskolai feladat A 22. anyanyelvi hét rendezvényeinek ünnepélyes megnyitóját tegnap délután tartották Jászberényben, a Tanítóképző Főiskolán. A díszteremben a megyei iskolákból összegyűlt pedagógusokat és a vendégeket — köztük Fábián Pétert, az MSZMP Slzolnok jegyei Bizottságának titkárát, Sándor Lászót, a HNF megyei bizottságának titkárát — dr. Gledura Lajos főigazgató- helyettes, a TIT megyei elnökségének tagja köszöntötte. Ünnepi beszédet Búzás Sándor, a városi tanács elnöke mondott. Örömmel állapította meg, hogy az anyanyelv művelése nem kampányfeladat, élő nyelvművelő közösségek, folyamatosan szervezett rendezvények tanúskodnak a folytonosságról. A szoros kölcsönhatásban lévő nyelv és gondolkodás a művelődés eszköze, de ennél jóval több is. A nyelvújítás korában politikai tett volt a nemzeti nyelv fennmaradásáért folytatott küzdelem. Gazdagodó nyelvünk művelői azon dolgoztak, és azon munkálkodnak ma is, hogy a sokoldalúan változó világot egyértelműen, világosan, tisztán jelenítse meg nyelvünk. Ennek ellenére fenyeget az elszíntelenedés, a hivatali nyelv külön élete, ami az egyének, közösségek magatartásában is lemérhető. A magatartás és a nyelvhasználat kapcsolata is mutatja, hogy az anyanyelvi nevelés nemcsak iskolai feladat, hanem a családban, a munkahelyen elsajátított magatartásmintáktól is füeg tehát társadalmi ügv. A Jászság is adott „nyelvművelőket” az országnak, hogy csak Dérynét, Pethes Imrét, a neves színészeket említsük; a Tanítóképző Főiskola ma szakmai. tudományos munkával járul hozzá az anyanyelvi nevelés fejlesztéséhez; sKa- zinczy-díjas pedagógustól tanulnak a szakmunkásképző iskolában. A megnyitó után dr. Szépe György, a Nyelvi és Kommunikációs Intézet igazgatója a Nyelvi nevelés a XXI. század elején címmel tartott előadást. Ezt követően szekcióüléseken folytatódott a munka, ahol az óvodás, alsó-, felsőtagozatos, középiskolás és külön a szakmunkástanulók nyelvi kommunikációs neveléséről, tapasztalatairól volt szó. Iskolákban. művelődési házakban április közepéig tartanak a TIT rendezvényei. A rendezvénysorozat kiemelkedő eseménye lesz március 31-én a tanítóképző főiskolák országos anyanyelvi nyelvtudományi versenye a jászberényi főiskolán. LP. Huszonhat szakkör és öt klub tevékenykedik a szolnoki Tisza Antal Űttörőház szervezésében. Legsikeresebbek közé tartozik a bélyeggyűjtő szakkör is, melyet Mikes Imre, a 605. szakmunkásképző intézet tanára vezet (Fotó: Mészáros) Fiataloknak Képzőművészeti alkotótábor A Fiatal Alkotók Köre és a KISZ Slzolnok Megyei Bizottsága pályázatot hirdet középiskolás diákok részére, képzőművészeti alkotótáborban való részvételre. A tábor helye Tiszafüred, időpontja 1988. augusztus 2—15. Részvételi díj; 1000 forint. A pályázat feltétele: minden jelentkező a kitöltött jelentkezési lappal együtt küldjön be 3 saját alkotást, maximum 50x35 cm-és méretben, tetszőleges technikával. (Legalább egy tanulmányrajz legyen,) Jelentkezési határidő: április 30. A pályázatokat a KISZ Szolnok Megyei Bizottsága címére (Szolnok, Vörös Csillag u. 8.) kell eljuttatni. Véget ért a jubileumi rendezvénysorozat Megyei rézfúvósverseny Karcagon Gábor Marianne kiállítása a Szolnoki Galériában Színekbe plántált költészet Szentendre felé Valósággal kényezteti — tegye is! — mostanában látogatóit a Szolnoki Galéria. Alighogy bezárt Bényi László nagyszerű életműkiállítása, megnyílt Gábor Marianne töprengő, meggondolt szavakkal is nehezen minősíthető varázslatos tárlata. Méreteiben is monumentális ez a bemutató, amely sorrendben a művész 40. önálló kiállítása. ..Csak” szublimá- tum ez a tárlat, az életmű egészéről ad áttekintést, többre — milyen sok ez is! — a rendezők nem vállalkozhattak. Két okból sem. Tudomásul kell vennünk, hogy Gábor Marianne művészete már régen nemcsak a miénk, a szép, Duna-Tisza partján élő híveié, hanem egyetemleges. A szolnoki kiállítást az első, 1942-ben Budapesten a Nemzeti Szalonban tartott bemutatkozást követően római, velencei, livornói. párizsi, firenzei, berlini stb. tárlatok előzték meg: életrajzírója, művészetének legér- tőbb ismerője Pogány ö. Gábor szerint az eddigi húsz külföldi tárlat természetes velejárója volt, hogy Gábor Marianne mintegy másfélszáz festménye féltve őrzött kincs két kontinens múzeumaiban. magángyűjteményeiben. Híres képei vannak a Firenzei Uffizi Képtárban, a Mussée National d’Art Moderne-ben Párizsban, a Károlyi-allapítvány Vence-i kiállítótermében — hosz- szan sorolhatnánk — de az életmű legnagyobb része itthon van. Hogy mégis „csak” 220 festményt, vázlatot állított ki Szolnokon Gábor Marianne. annak egy roppant egyszerű technikai jellegű oka van: az ország egyik legimpozánsabbnak mondott kiállítási csarnokában, a Szolnoki Galériában, a túlzsúfoltság veszélye nélkül már nem fért el több remekmű. így is a bőség zavara kísért, annál is inkább, mert a látogató nem talál olyan „fogódzót” amelynek segítségével a gyors felismerések örömével bolyonghatna a volt zsinagóga megszépült hajójában. A leggyakorlottabb tárlatlátogatók is kötni szeretik valakihez, valamilyen emlékezetes műalkotáshoz az új ígéretét. Rendszerint a kiállító művész mesterének hatását keresi, a néző. Gábor Marianne festészetén viszont csak Szőnyi mester szigorú következetessége ismerhető fel, egyébként a képek nem rokoníthatóak. De egyáltalán: sem posztimpresszionistának, se posztnagybányainak, de konstruktivistának se minősíthetők Gábor Marianne alkotásai, a „naturától)) meg pláne messzi állnak. Ha a témák felől közelítjük Gábor Marianne művészetét, akkor a legelső amit észreveszünk: a változatosság. A vizek, tengerek elégi- kus varázsban pompáznak előttünk, a történelmi városok, a genius locik, a legjellegzetesebb karakterüket mutatják, — a színekbe plántált költészet, senkiéhez nem hasonlítható formanyelvén. Portréi vallomások az emberről. Kár lenne az előző megállapítást tovább „ide- ologizálni”, úgy sem tűr semmiféle „skatulyát” a festő öntörvényű művészete. Az emberek olyanok, amilyenek, mindenki egy kis- világ — ez a legkitapintha- tóbb felismerés amely arcképeiből árad. A Magyar Népköztársaság Érdemes Művészének, az Olasz Művészeti Akadémia tagjának értően rendezett egészen eruptív erejű kiállítását Szolnokon április végéig nézhetik meg a látogatók. Tiszai Lajos II jó, a jobb, a legjobb Levélféle Brinkmann professzorhoz Lapunkban már korábban beszámoltunk arról, hogy a Karcagi Állami Zeneiskola ebben a hónapban ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. A jubileum alkalmából az intézmény egész márciusban tartó rendezvénysorozatra invitálta a város és a megye zeneszerető közönségét. A hónap elején a Déryné Művelődési Központ hangversenytermében nyilvános iskolai fúvósversenyt rendeztek, majd 10-én tartották a jubileumi ünnepséget. Az elmúlt hétvégén újabb nagyszabású versenynek adott otthont a zeneiskola nagyterme. Ezúttal két napon át a megye ifjú rézfúvo- sai léptek a karcagi közönség elé. Az első ilyen jellegű megyei találkozón hét zeneiskola harmincnyolc növendéke vett részt. A versenyzők három korcsoportban álltak „rajthoz”; az első kategória a 4—5—6. osztályosokig, a második a 7—8. osztályosokig terjedt, míg a harmadik a középiskolások mezőnyét jelentette. A zsűriben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatának három tanára foglalt helyet. A zeneiskolai növendékeknek valamennyi korcsoportban és hangszeren (trombita, kürt, tenor-bariton, harsona. tuba) egy-egy kötelező és ugyancsak egy-egy szabadon választott művet kellett megszólaltatniuk. A végig élvezetes, jó színvonalú versenyen a trombitások első kategóriában Csík Tibor (Tö- rökszentmiklós) lett az első, a második Kurucz Róbert (Tiszafüred) és Kovács Szilárd (Szolnok), a harmadik pedig Busi Zoltán (Mezőtúr). A második kategóriában Horváth Krisztián (Tiszafüred) vitte el a pálmát, míg a harmadik Barta Zoltán (Jászberény lett. A kürtösök első korcsoportjában az élen Pesti Péter (Jászberény) és Patkó Annamária (Török- szentmiklós) végzett. A második kategóriában első helyezést ért el Soós Péter (Tö- rökszentmiklós), második lett Hegedűs Endre (Kisújszállás), a harmadik díjat megosztva Bartha Krisztián (Karcag) és Gáspár Tamás (Szolnok) kapta. A tenor-bariton kategóriában Fekete József (Tiszafüred) győzött, a második kategóriában második helyezést ért el Földi István (Karcag) és Laurer Zsolt (Szolnak). A harsona kategória második korcsoportjának második helyén Kocza Gyula (Jászberény) és Nagy Nándor (Tiszafüred) osztozott. A hamadik kategória harmadik helyét Kántor Zsolt (Tiszafüred) szerezte meg. A tubósok harmadik kategóriájában Oláh Sándor (Tiszafüred) végzett az élen. Az összesített pontszámok, alapján a résztvevő iskolák sorrendje a következőképp alakult: Tiszafüred (187 pont). Karcag (105), Jászberény (96), Törökszentmiklós (86). Szolnok (80). Kisújszállás (51) és Mezőtúr (34). Péntek este 6 órától a Déryné Művelődési Központ hangversenytermében a Debreceni rézfúvós együttes adott koncertet. A kétnapos megyei rézfúvós versennyel véget ért a Karcagi Állami Zeneiskola jubileumi rendezvénysorozata. J. J. Pályázat színházaknak Fiatalok művészeti nevelése Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, valamint a Művelődési Minisztérium pályázatot hirdet a gyermekeknek és a fiataloknak szóló színházi előadások, kísérletek, kezdeményezések támogatására. A pályázat célja, hogy növekedjék azoknak a színházi előadásoknak a száma, amelyek színvonaluk és tartalmuk alapján hozzájárulnak a gyermekek és a fiatalok művészeti neveléséhez, színházi kultúrájuk kialakításához, formálásához. A pályázat költségeit az a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Alap fedezi, amelyet a közelmúltban hoztak létre. A pályázatokat április 30- ig, illetve október 30-ig kell benyújtani az Állami Ifjúsági és Sporthivatal kulturális osztályához (1054, Budapest, Rosenberg házaspár utca 1.). A beérkezett pályázatokat — az Országos Gyermekszínházi Központ segítségével — szakemberekből álló bizottság értékeli. A pályázatok eredményéről a benyújtási határidő után 4—6 héten belül valamennyi pályázót értesítik. Kedves Brinkmann professzor! Ma este egy ország búcsúzik öntől. Véget ér ugyanis a televízióban A klinika című tizenkét részes sorozat. Ne haragudjék rám, ha azt mondom; megkönnyebbülten veszünk búcsút öntől, ön ugyanis (sorozatával együtt) túl jó nekünk. Túlságosan boldog. Bevallom őszintén, az elején még hihető volt a mese. A tétovázó kapcsolat Christa nővérrel, Bach doktornő bosszantóan ragaszkodó szerelme, az ön összetűzései szoknyavadász, gátlástalan Udo fiával — mindez néhány orvosetikai kérdéssel fűszerezve (szabad-e életben tartani azt, aki meg akar halni?) egy kicsit hasonlított a valósághoz. De egy idő óta már csak a boldogság folyik a televízióból kedd esténként. Folytatásonként törpülünk az ön emberi nagysága mellett, mert kiderül, hogy ön kiváló szakember, bátor és vonzó férfi, kiegyensúlyozott, kedves. nyugodt, segítőkész, tévedhetetlen, becsületes, emberséges, soha nem hagyja el a hite. Mi nem vagyunk ilyenek, professzor úr. Nekünk vannak hibáink. Azt hiszem, az ön Klinikájának az volt a legnagyobb baja, hogy rossz időpontban sugározták. Az esti mese ugyanis nem húsz órakor, hanem 19 óra 10'perckor szokott kezdődni a Magyar Televízióban. Egy-egy folytatás után kikapcsoltuk a televíziónkat, és egyáltalán nem éreztük jól magunkat az Önök boldogságától. Mert eszünkbe jutott, hogy mi nem tudunk kijönni a gyerekünkkel, bennünket megcsalt a kedvesünk, értünk senki nem akar egyetemet végezni, a mi szüléink a kórházban haldokolnak rákban, és egyetlen professzor se tud segíteni rajtuk. Ma este azért még megnézem önt. Elbúcsúzom a nyomasztó boldogságtól abban a reményben, hogy láthatunk majd olyan kórházat is a tévében, ahol nem lesz elég kötszer és ágy, ahol a nővérek nem öntudatosak és nem ugranak a beteg egyetlen szavára, ahol az orvosok között presztízsharc folyik, ahol a professzor menyasz- szonya szép és csinos ugyan, de buta, vagy okos. viszont jelentéktelen külsejű. Higgye el, ezektől nem lesznek kisebbségi érzéseink. Kívánok önnek a jövőben problémagazdagabb életet és némi veszekedéssel tarkított házasságot a szép Christával. Paulina Éva Soós Kálmán negyedik osztályos tanuló Kocsó Saltus Hunga- ricus című művét játssza trombitán. Zongorán kísér Lukács Edit (Fotó: H. L.) Parton
