Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-29 / 75. szám

1988. MÁRCIUS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Szolnoki Dohányfermentáló jászkiséri telepén jelenleg a göngyöleget javítják. A négy gyárból érkező elhasznált zsákokat toldozzák az asszonyok. A dohányszezon kezdetéig 100 ezer zsákot kell kijavítani (Fotó: T. Z.) Jelenleg állás nélkül j. „Nem azért van szakmám...” Ne csak a forma változzon Jegyzetek az Alumíniumárugyár tiszafüredi gyáregységében tartott küldöttgyűlésről Küldöttgyűlést tartottak pénteken délután az Alumí- n vési tűséhez. A törzsgyár- niumárugyár tiszafüredi gyáregységének kommunistái. A két alapszervezet képviselői előtt Müller József ismertette az üzemi pártvezetőség beszámolóját, melyhez mindössze hárman szóltak hozzá. Lehet, hogy jó lett volna néhány kritikai vágj' a beszámolóval egyetértő vélemény kifejtése, de az elhangzottak ténybeli igazát alapvetően úgysem kér­dőjelezhették volna meg. A pártvezetőség beszámolója ugyanis a minden párttaggal folytatott beszélgetések és az alapszervezeti taggyűléseken elhangzottak tapasztalatait sűrítette magába. így a felszólalók voltaképpen csak ismé­telgették volna magukat. A pártvezetőség beszámo­Munka nélkül... Munka- nélküli ... Kóstolgatjuk a kifejezést, ízlelgetjük, de úgy istenigazából még nem­igen tudunk vele mit kezde­ni. Egvre többet írnak és beszélnek róla, mégsem hisz- szük még igazán, hiszen annyi ideig mondtuk-mon- dogattuk, hogy nálunk ez nem lehet. Megyénk a foglalkoztatá­si gondokkal küszködő négy térség egyike, Borsod, Sza­bolcs—Szatmár és Baranya „társaságában”. Sorozatunk­kal annak szegődtünk nyo­mába, hogy miként marad­hat manapság nálunk valaki munka nélkül. ... Köszönésemre vékony fia­talasszony jön ki a házból. Ijedten néz, azt hiszi, hogy tán valami hatósági ember vagyok. Bizalmatlanul tes­sékel be a lakásba. Bent tekintélyes sörhasat növesztett, szőke fiatalember üldögél. R. Siándor szobafes­tő és mázoló. A reggel rég elmúlt már, fél tizenegy le­het, és a vetetten ágy arról árulkodik, hogy csak nemrég kelhettek fel belőle. A szobában dermesztő hi­deg van. a kályhában nem ég a tűz. — Még nem gyúj­tottunk be — magyarázza zavartan az asszony. — Nem fogy annyira a tüzelő .. . Az ablaknál áll, háttal a kintről beszivárgó tompa télvégi világosságnak. A karján apró gyerek, egyéves tálán, és a szoknya alatt domborodó has a kistestvér közeledtéről árulkodik. R. Sándor velem szemben ül egy széken, amúgy pizsa­másán. Dől belőle a panasz­szó. — A karcagi szakmunkás- képzőben szabadultam, a Nagykunsági Építőipari Szö­vetkezet tanulójaként. Har­mincegy éves vagyok. Októ­ber kilencedikén jöttem el az utolsó munkahelyemről, a leányvállalattól. (Szolnoki Építőipari Szövetkezet Slzol- gáltató Leányvállalatának Karcagi Kirendeltsége — a szerző), és azóta nem találok munkát. — Miért jött el? Elküld­ték? — Nem. magamtól hagy­tam ott. Nem fizettek ren­desen, így kiléptem. Azóta próbálkoztam mindenhol, de az a helyzet, hogy sok a fes­tő itt Karcagon. És az újak csak egyre jönnek kifelé a szakmunkásképzőből. Az asszony fel-alá járkál, karján a kicsivel. Most ő veszi át a szót. — Azóta a gyesből és a családi pótlékból élünk... Hatezer forintból négyen ... Már a lakás bérét se tud­juk fizetni az ősz óta. Sze­rencsére Krisztiánt, a na­gyobbik gyereket anyámék most elvitték magukhoz, hogy ezzel segítsenek raj­tunk. Csak Nikoletta van itt­hon. .. — És jön a következő is. .. — vetem közbe a domborodó hasára mutatva. — Még pár napom van... — De hogyan vállalhattak ilyen körülmények között még egy gyereket? Ez fele­lőtlenség! — Nézze, akkor még szó nem volt arról, hogy ilyen helyzetbe kerülünk — mond­ja a férj. — Dolgoztam, építkezni akartunk. Csábí­tott a szocpol kedvezmény, hogy milyen jó. milyen sok az a pénz, amit adnak, és „összehoztuk” a gyereket. Az építkezésnek persze így már lőttek, örülünk, ha élünk. Nekem még gyerektartást is kellene fizetnem, de nem tu­dok. Még szerencse, hogy az első feleségem nem jelent- get érte. — Ha szakmájában nem is tud elhelyezkedni — pró­bálom kapacitálni —, azért más munka biztosan akadna. Keresett másfelé is? — Közmunkára én nem megyek! — vágja rá szinte azonnal. — Nem azért tanul­tam a szakmámat. Különben sem tudom elképzelni, hogy ma még szemetet hordjak, vagy árkot pucoljak, holnap meg majd menjek festeni. Mit mondanának az embe­rek? — De négy embernek hat­ezer forintból képtelenség megélni. Aki ilyen helyzet­ben van, az nemigen enged­heti meg magának, hogy vá­logasson. .. — Volt novemberben egy kisebb, tizenkétezer forintos munkám, amit svarcban csi­náltam. Az a pénz még most fogyott el, nemrégen. Csak a maszekkal meg az a baj, hogy könnyen le lehet bukni vele. De.. . majd leülöm a büntetést, ha elkapnak. — Pedig ez már nem megy így sokáig — szól közbe új­ra az asszony. — Ha törik, ha szakad, munkát kell ta­lálnia. Akármilyet! — Ingázás? — nézek kér­dőn a férjre. — Nem marad más, ha megszül az asszony, el kell mennem Szolnokra. Vagy munkásszállóra vagy min­dennap hazajárok» Pest az nem jó. Messze van, nagyon költséges. Egymástól kapkodják a szót, felváltva beszélnek. Az asszony arról, hogy hetente egyszer, ha esznek húst, és hogy a hónap utolsó hetét már mindig tartozásból kell kihúzniuk, a férj pedig a megalázó helyzetről, amiért az asszony pénzéből élnek. Lassan kifogynak a pa­naszból és én szedelőzködni kezdek. Pizsamás házigaz­dám kikísér a hidegnél is hidegebb előszobába és köz­ben elkeseredve mondja: — Harmincéves elmúltam, és itt tartok. Még mindig rá­szorulunk az öregekre, pedig már nekünk kellene segíteni őket. Megállapodott embe­reknek kellene lennünk erre az időre, de ehelyett csak tengünk-lengünk a világ­ban. .. A taxisofőr kérdezi, ami­kor beülök mellé a kocsiba: — Na, kipanaszkodta magát? Bólintok. — Maga ismeri? — kérdezek vissza. Nem válaszol, majd csak a vasútállomásnál mondja, mi­előtt kiszállnék: — Azért... ne vegye annyira komolyan. Az asszonynak tényleg na­gyon nehéz, meg a gyere­keknek is... L. Murányi László lójának erénye volt, hogy röviden, 1 ényegretapintóan foglalkozott országos vonat­kozású, vállalati és gyáregy­ségi ügyekkel egyaránt. A munkások véleményét tol­mácsolva hangzott el, hogy néhány felsőbb vezetőnél a felelősségválla 1 ás ne csak a magas fizetés felvételéig ter­jedjen. Ha valaki képtelen ellátni feladatát, felelősség- revonása helyett ne hangoz­tassa senki, hogy csak a jö­vővel foglalkozzunk. Ez a két fogalom kölcsönhatás­ban van egymással, és elő­térbe hozza a kádermunkát. Az Alumíniumárugyár ban különösen így van ez, egy­részt azért, ment nagyará­nyú generációváltás van a vállalat életében, másrészt azért, ment a pártszervezet gazdaságpolitikai törekvé­seit egyre inkább csak ká­derei útján és nem admi­nisztratív módszerekkel ér­vényesítheti. Kellő hangsúlyt kapótt ezen a küldöttgyűlésen a pártszervezet belső élete. El­hangzott, hogy a pártból va­ló kilépésekkel, vagy kizárá­sokkal egységesebbek lettek az alapszervezetek, hatéko­nyabbá válhat munkájuk. A KISZ-bizattság „elöregedés” miatti lótszámcsökkentés­Parlamenti bizottságok ülésén Interpellációk nyomában Idei muinikatervét tárgyal­ta, és testületi munkamód­szerének továbbfejlesztésé­vel foglalkozott hétfőn, a Parlamentiben tartott ülésén az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága, Bognár József elnökletével. A tanácskozáson először két albizottságot állítottak fel. Feladatuk megvizsgálni azt, az Országgyűlés tavaszi ülésszakán elhangzott két interpellációt — a vidéki és a budapesti villamosenergia- fogyasztás tarifájának lehet­séges egységesítéséről, illet­ve a baniki hitelek szűkös­ségéről —, amelyre a vá­laszt sem az interpellálok, sem az Országgyűlés nem fo­gadta el. nek betudható megszűnését úgy könyvelték el, hogy „fia­talodott a pártszervezet". És ez egyáltalán nem mellé­kes. A beszámolóból is kitűnt, hogy mostanában, amikor a napi megélhetés is bizonyos gondot jelent egyes rétegek­nek, mennyire foglalkoztat­ja az alumíniumárugyáría- kat saját üzemük sorsa. Biz­tonságérzetüket növeli, hogy van munkájuk, nincs foglal­koztatási gondjuk. A kom­munisták számvetéséből ki­tűnik, hogy a gyáregység műszaki szakemberei kevés pénzzel, ezernyi ötlettel sok berendezést korszerűsítettek. Az utóbbi években megdup­lázódott a tőkés export. A számtalan eredmény ellené­re a küldöttgyűlés egyetér­tett abban, hogy az eddigi­nél hatékonyabban lehetne és kellene is dolgozni. Ezt mérlegelve vetődött fel az a kérdés, (ami egyébként már korábban is foglalkoz­tatta a gyáregység dolgozó­it). ho'" önállóan, vagy a vállalat többi gyárával fenn­tartott egység-e a jövő útja? A küldöttgyűlés úgy foglalt állást, hogy az egyéni indu­latok visszafogása vezethet csak a törzsgyárat és a gyár­egységeket magába foglaló kollektíva érdekeinek érvé­A Magyar Gazdasági Ka­mara új szervezetet hozott létre a külföldi cégek részvé­telével megalakuló vegyes­vállalatok előkészítésére, az ezzel kapcsolatos menedzse­ri feladatok ellátására. A Külföldi Beruházásokat Elő­mozdító Intézmény — amely hétfőn alakult meg — hé­(Folytatás az 1. oldalról) tán ilyen rendszer bevezeté­sének azonban — ahol na­gyon sokat, de nagyon keve­set is lehet keresni — ma még keresetszabályozás i akadályai vannak. A jelen­legi egy átmeneti rendszer, (mivel abban önmagában a tartásért is kapnak, úgyne­vezett „darabbért” a juhá­szok), működik, s ehhez já­rul a hozamok szerinti kie­gészítés. A jövedelmüknek így most körülbelül a har­minc százaléka függ a gyap- júhozamitál és a báránysza­porulattól, a többi függet­len a végterméktől. Lénye­ges eleme ennék a formá­nak az, hogy a juhász 15 sa­ját anyajuhot tarthat együtt a közössel, s erre gyapjút és bárányt a közös átlaga alap­ján kap. A juhászok jöve­delme mindezt összevetve, 82 és 86 ezer forint között alakult tavaly. A szakcsoportnak a szö­vetkezet — egy most hagyta abba a munkát, de másik alakult a helyére — tulaj - donkénpen bérbeadja a ju­hokat. A megállapított bér­leti díj anyánként 370 forint. Ez „tiszta pénz” a téesz szá­mára, mivel költségek már nem terhelik. Ennek fejé­ben a szakcsoporté a bá­rányszaporulat és a gyapjú, viszont az állomány pótlása és évi húsz százalékos fel­újítása a csoport feladata, ezt a szaporulatból kell megoldania. tol való elszakadásra nem gondolnak a tiszafürediek, de egv nagyobb fokú önálló­sággal párosuló érdekeltsé­gi rendszer előnyösen segí­tené a hatékonyabb munkát. Jól működő vezetői rendszer és kellő partneri kapcsola­tok is szükségesek ehhez. Partneri és nem alárendelt­ségi viszonyra van szükség, — ezt húzta alá a küldött- gyűlés. És azt is, hogy a korszerűsítés elodázhatatlan. Nélkülözhetetlen például a számítógépes elszámolási rendszer. Volt ennek a küldöttgyű­lésnek néhány máshol is megszívlelendő tanulsága. Többek között az, hogy ne a véleményt nyilvánítókkal, hanem a lustákkal szemben kell fellépni az üzemekben. Az építő kritikát oktalanság költözködésnek tartani. Helye van tehát a vitának minden­hol, de annak szem előtt tar­tásával, hogy a vita nem he­lyettesítheti a cselekvést. A küldöttgyűlés második napirendi pontként az eddi­gi üzemi pártvezetőség he­lyett egytestületű, tehát vég­rehajtó bizottság nélküli pártbizottságot választott, melynek titkára Müller Jó­zsef lett. A választással ösz- szefüggően elhangzott a kül­döttgyűlésen, hogy nemcsak formai változásról van szó, hanem érdemibb pártmun- káról. önbecsüléssel, az ed­digi eredményekre alapozva kell segítenie az új üzemi pántbizottságnak egy olyan gazdaságpolitikai célkitű­zés megvalósítását, amely a következő évtizedre határoz­za meg az Alumíniumáru­gyár kollektívájának életét. 8. B. zagpótló szervezet. Feladaita, hogy szolgáltatásaival még vonzóbb partnerré tegye a külföldi vállalkozók számá­ra a magyar vállalatokat, ja­vítsa a külföldi töke foga­dóképességét hazánkban. Bebizonyosodott ugyanis, hogy továbbra sem elég vonzó a magyar piac a kül­földi befektetőknek. Próbálkoztak „háztáji ki­helyezéssel” is Kunmadara­son. Ez a forma azonban nem vált be, főként admi­nisztrációs nehézségek mi­att. A kihelyezéseket így megszüntették. Ennek elle­nére maradt juh a háztáji­ban, jelentős számban, íbi­szen a településen — Öcsöd­höz hasonlóan — nagy ha­gyományai vannak a juhász- kodásnak. Annál figyelemre méltóbb, hogy a szövetkezet nem koordinálja a háztáji jubtartást — mint ahogy te­szi ezt például a sertéssel. A feltételek, s az adottsá­gok tehát megvannak a me­gye sok településén. A gon­gok s gondolatok is hason­lóak, mint Kunmadarason és (voltak) Öcsödön: költségek, érdekeltség, gazdaságosság. Megszüntetni, vagy kimódol­ni a továbblépés útját, ez az alapkérdés. Nem könnyű dönteni. Az utóbbi hetekben sűrűn járják országűtjainkat a húsvéti bárányokat szállító, külföldi rendszámú kami­onok. Közvetlenül a telepek­ről rakodnak, az üzletkötés­nél azonban nemcsak a két „főszereplő” van jelen. A felvásárló és a külkereske­dő is ott sündörög a vevő és a termelő körül, s gyanítha­tó, hogy ez a közvetítés sem teszi olcsóbbá a bárányt, gazdaságosabbá a juhászko­dást. L. M. L. A Magyar Hajó és Darugyár balatonfüredi gyárában vízre bocsátották az átépített Szé- chenyi-kompot. A húsz éve épített vízijármű befogadóképességét 50 százalékkal megnö­velték. Várhatóan május végén állítják szolgálatba a felújított kompot (Fotó: KS) Vegyesvállalatok menedzselésére Úi kamarai szervezet alakult Válaszút előtt a juhászat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents