Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-28 / 74. szám
1988. MÁRCIUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A bét filmjeiből "Tüske a köröm alatt Sára Sándor eddigi életműve semmiféle alkalmi tiszteletkört nem igényel, hiszen A néptanítók, a Pergő tűz, a Bábolna, a Sír az út előttem szellemi szülőatyja nemcsak a mai magyar film — bár még koránál fogva éppenhogy — egyik nagy öregje, de a magyar jelen és jövő élő lelkiismerete is. Igen éles szemmel figyeli a magyar valóságot; tette ezt előbb operatőrként, Gaál Istvánnal elkészíti a Sod- rásban-t, ő fényképezte Stea- bó István Apa című filmjét, Kósa Ferenc Tízezer nap-ját. A méltatásunk legelején felsorolt dokumentumfilmjeinek már önálló alkotója, ahogy a Feldobott kő című játékfilmnek rendezője, a Nyolcvan huszárnak pedig forgatókönyv írója és operatőre is. Sára Sándor egész eddigi életműve az igazság kendőzetlen kimondására tanít. Nem az alkotó vétke, hogy a népi-nemzeti egység számára hasznos felismerések filmes publikációi sokszor csak megkésetten jutnak el a nézőkhöz. A Tüske a köröm alatt című új Sára- filmre az nem vonatkozik, hiszen Hódosi András, a főhős, az 1980-as évek köze- petájt határozta el, hogy hátatfordít szűkebb környezete maffiáinak, otthagyja a pénzhajhász belvárosi szövődményt. Nem akar nyomtalanul végetvetni addigi életének, festményeinek javarészét jótékony célra adományozza, nekivág a pusztának, hogy ott tisztuljon, töltődjék, intrika, ügyeskedés, pletyka nélküli életet éljen. Nem új jelenség a festőművész szándéka. Ady is sokszor hasonló céllal ment haza a falujába, Jancsó Miklós korai filmjének — Oldás és kötés — főhőse is visszament a falujába ifjúkori életideálját keresni. Hódosi viszont már nem az’, találja, amit keres. Egy illúzió megint szertefoszlott. Megint kiderült: „... nem menekülhetsz, ez a hazád.’’ A csöndes puszta, a természetvédelmi terület a nagyhatalmú, ám annál kisszerűbb helyi akarnokok, panamisták. a hűbéri rend szerint épült aprócska gúlák csúcsembereinek háborítatlan vadászterülete, — a fogalom minden értelmezésében. Hódosi a múltjából úgy sem menekülhet, hogy „a nagyfőnök’’ gépkocsivezetője ..testőre”, lakája, cinkosa az egykori „tanár úr” akinek szadizmusát a festőművész ifjabb éveiben megismerhette. Megjelenik persze hősünk életében az örök Éva is, „a nagyfőnök” lánya, aki viszont jelleme szerint egy pusztai szent, csak éppen apja tisztességtelenül szerzett pénzén, hazug hatalmának szélárnyékában. A film hátterében valós történetek húzódnak, az epizódok visszaköszönnek — akár a lebukott kiskirályok bűnügyi krónikáiból is. A film tehát a valóságra épít. mégsem maradéktalanul hiteles! Éppen az erőltetett tipizálás tette valószerűtlenné az egyes figurákat, művivé, mondvacsinálttá a film cselekményét, elhibázottá a következtetéseket. A fekete-fehér, igennem játék már rég a múltté a magyar pusztán is, a kisvárosok televényein is. Milyen könnyű lenne felismerni a becstelenséget, mennyivel hamarabb láthatóvá válna a tisztességtelen összefonódás kontúrja, ha az aprócska dombok csúcsain önmaguk gazdagodását épít- getők és a szolgalelkűek si- serehadának annyira karakteres lenne a magatartásformája, amilyennek Sára Sándor új filmje mutatja. A „kéz kezet piszkít" mechanizmusa ezekben az erkölcsi mocsarakban sokkal észre- vehetetlenebb, áttettebb. bonyolultabb. Az egyszerű sémák eltűntek mindennapjainkból, illetve azok mihamarabb a bűnügyi krónikákban jelennek meg. A kaparj kurta elvének sunyisága jól álcázott, nehezen tettenérhe- tő. Fájlaljuk kimondani, a Tüske a köröm alatt az any- nyiszor elátkozott sémákat juttatja eszünkbe. Igv nem a történet valódiságát kérdőjelezzük, hanem az elnagyoltságból következő hitelességét. Tisztelet Sárának a szándékáért, de új filmje annyiban elhibázott, amennyiben a jelenségek felszínén marad. Azt nyilatkozta filmjéről a rendező, hogy állapotrajz. A Tüske a köröm alatt azt bizonyítja, hogy az elv- telenségek, tisztességtelenségek szigeteit, s az azon élők természetrajzát nem lehet néhány — akármilyen jól húzott! — vonallal teljesér- tékűen megrajzolni. Ennek az elnagyoltságnak a színészi alakítások — Cserhalmi György, Ráczkevei Anna, Tyll Attila, és mások — is kárát látták. A köröm alá akadt tüske nem okoz életveszélyt, csak igen fájdalmas, idegesítő. A Tüske a köröm alatt című filmjével mindenesetre Sára Sándor segít kihúzni a tüskét — ahol van! — a köröm alól. Tiszai Lajos Nevezetes épületeink nyomában A karcagi szélmalom A karcagi és a környékbeli emtoerék büszkén szokták emlegetni, hogy az elmúlt századokban olyan acélos búza termett itt, amelynek nemigen akadt párja széles e hazáiban. Nem véletlenül írta Kölcsey a Himnuszban : „Értünk Kunság mezején ért kalászt lengettél...”, s az sem véletlen, hogy a lábon hajtott jószág és a bor mellett első számú — mai szóval — kiviteli cikkünk a búza volt. A kiváló minőségű gabona őrlésére sok-sok malomra volt szükség a vidéken. Nem lévén a közeliben a gépezet hajtására alkalmas viz, a szél erejének kihasználása látszott a legkézenfekvőbb megoldásnak. A szélmalom mint kínai találmány holland közvetítéssel jutott el hozzánk. A korabeli források szerint egyedül csak Karcagon mintegy 16 strázsálta a vidéket, de szerte a mai megye területén is sok állt belőlük. Mára azonban csak hírmondónak maradt egy-kettő; ezek is jobbára erősen leromlott állapotban. Karcagon Barna István szélmalma az utolsó ilyen jellegű épület. A malmot 1820—40 között emelték, és több mint 100 esztendeig — egészen 1949-ig — folyt benne őrlés. Napi teljesítménye 25—30 mázsa termény volt. Az őrlés megszűnése után kalapácsos darálót szereltek be benne, amely 1965-ig működött. A malomnak négy padja van: lisztespad, kőpad, se- beskerék-pad és nagydob- pad. Az épület magassága a padkával együtt 15 méter; a padka külön 180 centiméter. A széllapátok 12 méteresek, de az eredetieket 1967-ben szétfűrészelték. A közelmúltban a Szolnok Megyei Gabonaforgalmai és Malomipari Vállalat 3 millió forintos költséggel felújította a malmot. A két évig tartó munka során a szerkezet kijavításához szükséges, különleges méretű és anyagú fák beszerzése nehézségekbe ütközött. (A tetőt borító zsindelyt például Csehszlovákiából hozatta a vállalat). A hírek szerint az épület a malomipar történetét feldolgozó kiállításnak ad majd otthont. Ottj áriunkkor —■ bár az épület már több mint egy éve elkészült — még mindig nem láttuk nyomát az „életnek”. A látogatók elől drótkerítés és rozsdás lakat zárja el az egyébként működésképtelen malmot. Tábla sem hirdeti az épület rövid történetét, felújításának dátumát. Pedig a helyreállítás során szemre- valóan dolgoztak az építők, igazán kár, hogy munkájukat közelebbről nem láthatják az érdeklődők... J. J. Fotó: T. Z. Egyetemistáknak, főiskolásoknak Történelmi-politikai vetélkedő Adj magyarságot a magyarnak címmel történelmi- politikai vetélkedőt hirdet egyetemisták főiskolások számára a KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsa, a Művelődési Minisztérium, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, valamint a História című folyóirat szerkesztősége. A vetélkedő témája: Magyarország története, társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődése a XIX. század elejétől napjainkig. A vetélkedőre bármely egyetem és főiskola háromtagú csapata, illetve több felsőoktatási intézmény közös csapata nevezhet április 10-ig. A nevezési lapokat, valamint a részletes tájékoztatást a felsőoktatási intézmények KlSZ-bizottságain kaphatják meg az érdeklődők. A vetélkedő elődöntőit május 15-ig, középdöntőjét október 15-ig szervezik meg, a döntőt pedig november 30-ig rendezik meg. A vetélkedő első három helyezettje 80 000, 50 000 illetve 30 000 forint értékű díjban részesül. Gyorsan, de „szépséghibával” Megjeleni a Zsivago doktor A tervezettnél korábban lekerült a nyomdagépekről, így már a napokban megkezdték Borisz Pasztemak regénye, a Zsivago doktor árusítását. Az üdvözlendő gyorsaság szépséghibája: egy helyen összekeveredtek a mondatok, így azok olvasása értelmetlenné tett egy gondolatsort, amit a Debreceni Alföldi Nyomda később korrigált. Thália helyi otthonában Megszépül a Szigligeti Színház Az 1912-ben épült színház egy korabeli levelezőlapon Nem kell hozzá különösebb helyismeret, elég egy séta a városban, s bárki megállapíthatja, hogy Thália temploma, a Szigligeti Színház Szolnok egyik legrosz- szabb állagú középülete. (Azért az egyik, mert a másik a Damjanich János Múzeum, illetve a Verseghy Könyvtár hajléka.) A színház épületének elhanyagoltságát, lehangoló látványát különösen kiemeli. hogy a környék rendezett. Az északi „szomszéd" egy igen mutatós, viszonylag új magasház, szemben a Verseghy Gimnázium patinás épületét néhány éve tatarozták; a park felé eső szomszéd. a Tisza Sízálló — mondhatni — a város ékszerdoboza, olyan jól sikerült a közelmúltban befejeződött rekonstrukciója. Nem így a színházé. Az 1962 nyarán megkezdődött és 1963 őszén befejeződött átalakítás félmegoldás volt. De semmi jót nem mondhatunk — azonkívül, hogy bevezették az épülebe a Tisza Szálló ártézi kútjának melegvizét — az 1920-as évek második felében történt átalakításról sem. Az eredeti, nagyon szerény, de mégis mutatós, a hely szellemének valamelyest megfelelő szecessziós épületet szinte teljesen stílustalanná tették. S ha már itt tartunk, továbo is léphetünk időben, egészen a 1911—12-es építkezésig. hiszen a mai gondok jórésze az alapvető tervezői hibákból, de méginkább az akkori — tényleg nincs mifelénk új a nap alatt! — pénzhiányból származik. „A szolnoki állandó színház 1912. évi április hó 20-án történő” ünnepélyes megnyitására kiadott emlékfüzet bizony magyarázkodásra kényszerült: „A színház külső díszítése szerény, valamivel kívánatosabb lett volna magát az épületet is magasabb szintre és magasabb méretben emelni. Sajnos, hogy eme törekvéseknek az anyagi erő korlátoltsága szabott határt. Számot kell vetni úgy a tervezésnél, mint a kivitelnél és feltenni a kérdést: szerényebb külsővel most a jelen tüdőben akarjuk-e bírni a színházat... ?” Az emlékfüzet megfogalmazása pontatlan: csak az épület volt „állandó”, a színi-kerület vándortársulatai évente 45—60 napot játszottak Thália új hajlékában. Az egész épületet ehhez méretezték — nyolcszáz személyes nézőtér! — hiszen a „vándor-direktornak” a telt ház volt a legnagyobb érdeke; a szerény díszleteket előadás közben behordták az utcáról; azzal sem számolt senki, hogy a színésznek a színház a munkahelye. Az időben, amikor a János vitézt a statisztériával együtt tizenhatan játszották, nem mérlegelték, hogy egy bő félévszázad múlva pl. a Csárdáskirálynő kilencvennégy fő- és mellékszereplővel kerül majd közönség elé. Mindezeket Schwajda Györggyel, a Szigligeti Színház igazgatójával gondoltuk végig, amikor a jövő tavasz- szal kezdődő rekonstrukció lehetőségéről beszélgettünk. — Az épület belső állaga ugyanolyan rossz, kopott, a célnak egyre kevésbé megfelelő, mint a színház külseje — mondta az igazgató. — Az elhasználtságon kívül persze más, alapvető gondok is vannak a nézőtérrel, amely túlméretezett. A színpad egy középszínházra tervezett, kisebb nézőteret igényel. Egy-egy prózai előadásból szinte kettőt láthat a néző: az egyiket a földszintről, a másikat az erkélyről. Rossz az akusztika is, a nézőteret a színpadhoz kell arányosítanunk, még akkor is, ha száz-százhúsz nézővel kevesebb fér el egy- egy előadáson. Tarthatatlan az utcáról történő díszletezés is. de még inkább az a tény, hogy ha egy öltözőben hárman akarnak készülni az előadásra, kettőnek ki kell jönnie. A két oldali bővítéssel az lenne a célunk, hogy egyszer s mindenkorra megoldjuk a díszletezés gondját, s a színészeknek emberi munkakörülményeket teremtsünk. A színpadtechnikával nem sokat tudunk kezdenj, de javítani tudunk a zsinórpadlás funkcióin, s beépített süllyesztőt is szeretnénk. Forgószínpadra nincs lehetőség... — S az elmondottakra van? Már ami az anyagiakat illeti... Mibe kerülne mindez? — A tavalyi árakon úgy 300 millió forintba. Nem kis pénz, ma már még több, de ahogy húzzuk/ halasztjuk a rekonstrukció megkezdését, mind többe kerül... Sajnálatos, hogy a vidéki színházak közül a miénk van a legelhanyagoltabb állapotban. A debreceni, szegedi, kecskeméti színház megszépült, a veszprémi, kaposvári rekonstrukció gyakorlatilag befejeződött, a pécsi színház is kész lesz az idén.. . — Ügy tudom, a tervtanulmányok elkészültek, dolgoznak a kivitelezési terveken. Az elmúlt 75 év átala- kítgatásai nem sok jót hoztak a színháznak... — Értem. Sajnos, így igaz. Éppen ezért a tervezésre olyan céget kértünk fel, amelyiknek nagy gyakorlata van a színházi rekonstrukciókban. A KÖZTI teamje készítette a tanulmánytervet, az a mérnök, műszaki csoport, amelyik az Operaház rekonstrukcióját is előkészítette. — Tételezzük föl, jövőre megkezdődik a rekonstrukció. Az egyik szemünk sír, a másik meg nevet, hiszen jó lenne, ha az a szerencsétlen épület végre a korszerű színjátszásnak megfelelő lenne, de ez netán azt jelenti, hogy hosszú évekre megint kiteszik a bejárati ajtóra, hogy „zárra”. — Nem! A szakaszos építkezést választjuk, április elsején átadjuk az építőknek az épületet, de október elsején visszakérjük. Két vagy három építési szakasszal számolunk. — S ebbe „belemegy” a kivitelező? — Versenytárgyalást írunk ki. — Nagy félve kérdezem: a pénz megvan már? — Az első szakaszra — ez olyan 90 millió körül van — igen. Sok mindennel próbálkozunk: szerettük volna kölcsönkérni — illő kamat fejében természetesen — a Nemzeti Színház építésére összegyűlt pénzt, — de nemigen rúghattunk labdába a bankok ajánlataival szemben. Most más megoldást keresünk. Nagyon hiszek benne, hogy a város, a megye termelő üzemei is segítenek. — Köszönjük a tájékoztatást. Tiszai Lajos Március 25-én nyílt meg a Szolnok Megyei Mű velődési és Ifjúsági Központban Kovács Tibor festő és Iván Sándor szobrász kiállítása. A tár lat április 25-ig várja az érdeklődőket, naponta 13-tól 18 óráig (Fotó: T. Z.)
