Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-26 / 73. szám

10 Kulturális kilátó 1988. MÁRCIUS 26. Határhelyzetben a szlovákiai magyarság Grendel Lajos szlovákiai magyar író regényei az őszinte fölismerés erejével hatottak a szlovák nyelven olvasók számára. A kritiku­sok, irodalomtörténészek Grendel művei alapján döb­bentek rá arra, milyen keve­set tudnak a szlovákiai ma­gyarságról, a szlovákiai ma­gyar értelmiség gondolkodá­sáról. Csehszlovákiában na­gyon kevés ott szültetett ma­gyar művet fordítanak le szlovák nyelvre, ezért az író eddigi három regénve — Éleslövészet. Galeri, Áttéte­lek — küldetést is teljesít. — Az Áttételekben olvas­tam: „Magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár”. Ez az államjogi szempontból kifogástalan megállapítás mit jelent most az ön szá­mára? — Ugyanazt, amit akkor: államjogilag kifogástalan meghatározást. Ebben azon­ban benne van minden olyan kérdés, amely a cseh­szlovákiai magyarok azonos­sági zavaraiból származik. Hogyan kell viszonyulni a nemzeti kisebbségi helyzet­hez? Mit jelent a magyarság az államalkotó többség szá­mára? És mit jelent magyar­nak lenni az identitászava­rokkal nem küzdő kisebbsé­gi értelmiség számára? — Mit mond önnek az a Közép-Európában gyakran használt kifejezés, hogy identitás? — Nekem azt jelenti, hogy én mint magyar értelmiségi, tisztában vagyok azokkal a történelmi előzményekkel, amelyek miatt kisebbségi magyar helyzetbe kerültem. Amennyiben ez lehetséges, ismerem azokat a kulturális hagyományokat, amelyek ar­ra szorítanak, hogy ezt vál­laljam, hogy ne akarjak be­olvadni az államalkotó több­ségbe. Vállaljam tehát azt az értékrendet, azt a kultúrát, amely miatt érdemes ma­gyarnak maradni. Sőt érde­mes azért is tenni valamit, hogy még az unokáim is azok legyenek. — Hősei őszintén morali­zálok a bonyolultnak nevez­Beszélgetés Grendel Lajossal hető közegben. Tragikusnak tartja ezt a helyzetet? — Egzisztenciálíilozófiai értelemben maga az emberi létezés tragikus. A mi szá­munkra ezt a kisebbségi stá­tus hozza felszínre. Ha az emberi sors paradoxonait ez a kisebbségi helyzet tudja kifejezésre juttatni, akkor erről kell beszélnünk. Tehát az emberi sors tragikus, fel­oldhatatlan ellentmondásai­ról kell szólnunk — egyedi helyzetünkön keresztül. Nagy esélye az összes ki­sebbségi magyar irodalom­nak, hogy az általánosat ra­gadja meg ebben a tarta­lomban. Ilyen értelemben akár jó dolog is kisebbségi­nek lenni, mert ha ebből a közegből szólunk, akkor a legelvontabb, legáltaláno­sabb kérdésekről is hitele­sen beszélhetünk. Ilyen mó­don lesz többértelmű az az egyszerű tény, hogy határ- helyzetben vagyunk. — Véleménye szerint van esély értékközpontú irodal­mi életet létrehozni? — Van. Azzal a feltétellel, hogy ennek a kisebbségnek az értelmisége tisztázza ma­gában, hogy mit tart érték­nek. Ezt az értéket azonban nem lehet fölépíteni illúzi­ókból, vágyálmokból. Ha a valósággal való szembené­zésre alkalmas e kisebbségi értelmiségi, akkor kifog ala­kulni ez a tudat. Idestova •két évtizede az a dilemmája a felvidéki magyar kisebb­ségnek, hogy mi a járható út számára. Egyre többen lát­juk, hogy a reális feladat: megalapozni egy olyan ér­tékrendet, amely tíz-húsz év múlva már hagyományként funkcionálhat. Nem a hol­napról, hanem a holnapután- ról kell gondolkodnunk. Unokáink számára is mon­danunk kell valamit, sőt azoknak is, akik nem tagjai egyetlen kisebbségnek sem. — Tavaly Franciaország­ban járt, találkozhatott har­madik regénye francia olva­sóival. Milyen tapasztala­tokkal tért haza? — Tisztában vagyok azzal, hogy a franciák — és álta­lában a nyugat-európaiak — mennyire felszínes ismere­tekkel rendelkeznek konti­nensünk középső és keleti részéről. Éppen ezért lepett meg, hogy az ottani kritiku­sok nemcsak az Áttételek­ről. hanem a régió politikai, történelmi eseményeiről is milyen alaposan tájékozód­tak. Ügy tűnik, válságosnak ítélik prózájukat, ezért az intelligencia egyre inkább a közép-európai irodalmak fe­lé fordul. — Készülő regénye mun­kacíme: Szakítások. Ha te­hetné, mivel szakítana leg­inkább? — Mindennel, ami nem igaz, ami vágyálom, ami elő­ítélet. ami illúzió. Mindazon erőkkel, amelyek visszahúz­zák az embert abban a ter­mészetéből adódó elemi igé­nyében, hogy szabadnak érezze magát, hogy megte­remtse a tartását, méltósá­gát. Az ember legfőbb értéke az a joga, hogy mindenről kialakíthassa a maga állás­pontját. Ma éppen ez van veszélyben, hasonlóan a sza­badsághoz és a méltósághoz. — Szlovákiai kritikusai föltették a kérdést: kié Gren­del Lajos? Én is ezt kérde­zem: kié? — Szeretném remélni, hogy a magyar irodalomé. Ezen belül pedig azé a kis közösségé, amelyből jöttem. * * * Grendel Lajos legújabb kötete — tíz novellájának gyűjteménye — Bőröndök tartalma címmel jelent meg a Madách Könyvkiadó gon­dozásában. D. I. Magdalena Abakanowicz kiállításán Az elmélyült tér A lengyel Magdalena Aba­kanowicz élete legnagyobb önálló kiállításával végre Magyarországon, a budapesti (Műcsarnokban is bemutat­kozott. Híre megelőzte, kiál­lítása pedig bizonyítja nagy­ságát: valóban rendkívüli alkotó. Olyan, akinek egyál­talán nem mindegy, mivel, hogyan, hol és mit mond el. Igaz, ezeket a kérdéseket minden alkotó felteszi magá­nak, de a feleletül szolgáló művek ritkán hatnak szem­lélőikre ilyen elementáris erővel. Abakanowicz 1954-ben fe­jezte be tanulmányait Var­isóban. nagyméretű festmé­nyeiből a kiállításon is lát­hatunk néhányat. 1962-ben jelentkezett először textilké­pekkel a svájci Lausanne- ban rendezett nemzetközi textilbiennálé. Ez az az idő­szak, amikor a textilművé­szet nemcsak nálunk, de a világban mindenütt robba­násszerűen újította meg a képzőművészetek hagyomá­nyos sorát; Abakanowicz fje­dig az első volt azok között, akik tértextileket kezdtek el készíteni. Valójában szob­rok ezek, óriási méretű ti­tokzatos, sötét, erős leplek — magukba burkolózva, miszti­kus létükbe takarózva ... A művész így vall erről: ,',A szál: bolygónk szerves felépítésének alapeleme. Eb­ből épül fel minden élő szer­vezet, a növények, és saját szöveteink is.” A nyolcvanas években Abakanowicz új anyagokat keres. 33 bronzalakot készít Katarzis ‘címmel, majd ’87- ben óriási malomkövek soro­zatát rózsaszínes csillogású jeruzsálemi kövekből. Köz­ben dolgozik fával, agyag­gal. A művész azonban nem­csak él a kiválasztott anya­gok adta lehetőségekkel, ha­nem ő maga határozza meg azt is, hol legyenek ezek a művek. Amikor kiállításra hívják meg, csak akkor vál­lalja, ha tudja előre, hogy hány .^köbméter” áll majd a rendelkezésére. És oda, csak­is oda viszi el, ott a helyszí­nen rendezi, véglegesíti a művet. Zsákvászon ülő alakjai azért ülnek a sarok felé for­dulva a földön, mert így * képviselik a lehajtott fejű 'megaláztatást. Álló alakjai azért fordulnak teljes tes­tükkel a terembe lépő felé. A művész megsokszorozott formáival belakja a teret, — MÁRCIUS 31-én zárul a nyíregyházi művészeti he­tek rendezvénysorozata. A városi művelődési központ­ban addig lesz látható a Ma­gyar Képzőművészeti Főis­kola végzős hallgatóinak, va­lamint az Iparművészeti Fő­iskola stúdiósainak kiállítá­sa. 29-én, kedden ugyanitt lép fel az egri Harlekin báb­színház a Hófehérke című előadással, ezen a napon a Móricz Zsigmond Színház­ban az egri Gárdonyi Géza Slzínház társulata mutatja be Sütő András Egy lócsi­szár virágvasárnapja című háromfelvonásos drámáját. — VOZNYESZENSZK1J- estet rendez március 29-én kedden este 18 órai kezdet­tel a budapesti Szovjet Kul­túra és Tudomány Háza. Ugyanezen a napon délelőtt Abakanowicz egyik festménye ezzel együtt elmélyülésre bíztat. A magyarázat kifelé szól, a gondolkodás befelé mozgatja meg az embert. (A kiállítás április 3-ig tekint­hető meg a Műcsarnokban.) (Fotó: D. L.) Dióhéjban A kulturális élet hírei A mai szovjet színházi élet címmel könyvkiállítás nyí­lik a ház olvasótermében. — A PIKNIK Club zene­kar — vagy ahogyan sokan nevezik őket, a „zenei zöl­dek’’ — újszerű akcióba kezdett. Minden koncertjén elültet egy fát, s ebbe a mozgalomba a fiatalok sze­les körét igyekszik bevonni azzal, hogy aki ugyanezt megteszi, és erről címükre elküld egy fotót is. azt má­jusban egésznapos hajóki­rándulásra, illetve az őszi, Petőfi Csarnokban megren­dezett koncertjükre hívják meg. Európában az első volt r m W Két évszázad történetének tanújs Bemutatjuk a Magyar Nemzeti Múzeumot Az. ország nagy múzeumait bemutató sorozatiunk har­madik darabja — a Néprajzi és a Petőfi Irodalmi Múzeum­ban tett látogatás után — Európa elsőként született nemze­ti múzeumába kalauzolja el az olvasót. A Széchényi Ferenc által 1802. november 25-én alapított Magyar Nemzeti Mú­zeum — ki ne ismerné a tényt, s magát az intézményt — lassan két évszázados múltja, sorsa oly szorosan összekap­csolódott országunk, népünk történetével. Alig két héttel ezelőtt éppen — a hagyományoknak megfelelően — a mú­zeum impozáns főbejárata előtt rendezett ünnepségen em­lékezett meg a főváros és az egész ország az 18484as forra­dalom és szabadságharc eseményeiről, mártírjairól, hőseiről. A Magyar Nemzeti Mú­zeum — csaknem minden magyarországi gyűjtemény őse' és előképe — azonban a hon polgárai számára sem lehet több, mint pusztán is­merős. Hisz a szakmabélie­ken kívül ki tudná akár csak a töredékét is elsorol­ni, számba venni azoknak az eseményeknek, amelyek — egyúttal kapcsolatban az intézménnyel —• a magyar­ság számára is meghatáro­zó történelmi eseményt je­lentettek. rém a főrendiház ülésterme volt. A dualizmus idején Lolz Károly ecsetje alól ke­rültek ki a tudományt és a művészetet jelképező meny- nyezetfreskók. Hogy a Ma­gyar Nemzeti Múzejjm való­ban a legnagyobb magyar gyűjtemények előképe, anya­intézete volt, arra vonatko­honfoglalás kori temető fe tárását a külső-szolnoki ti karékpénztár támogatása kívül hét magánszemé adománya tette lehetővé. Az intézmény történeti ben szép és nehéz korsz; kok, szakaszok váltogatta egymást. A felszabaduló követően rendeződött végli gesen a múzeum sorsa, fi alapítást követő száz i alatt nem volt annyi látc gatója, mint az utolsó neg: ven évben. Ma is csaknei minden nap, érdeklődők e: rei (fiatalok, felnőttek < idősek egyaránt) keresik f az állandó — köztük s egyik legszebb, az 1967-be megnyílt, Magyarország tői ténete a honfoglalást Az 1807-es országgyűlés törvénnyel vette a nemzet birtokába az intézményt, melynek épületét Pollack Mihály „városi polgári épí­tész” — József nádor alcsu- ti kastélyának, a budai Sán­dor-palotának, a régi pesti Vigadónak alkotója — ter­vezte. Az alap ásásához 1837 júniusában kezdtek hozzá, s bár az építkezést megza­varta az alig egv évvel ké­sőbbi árvíz, 1844 januárjá­ban a főhomlokzat, majd 1847 júliusában az egész épület körül lebontották az állványokat. Itt talált ott­honra jó ideig az Akadémia, a Kisfaludy Társaság és a megélénkülő zenei élet. A palota első eseménye a Kossuth Lajos rendezte har­madik országos iparműkiál­lítás volt 1846. augusztus 11- én. 1848 januárjának végén nyílottak meg az összes tá­rak. A Thököly és Rákóczi család emlékeiből fennmaradt relil viák az egyik állandó kiállításon A szabadságharc idején — amikor a berendezési mun­kákat Széchenyi István köz­munkaügyi miniszter utasí­tásai szerint Ybl Miklós be­fejezte — a díszteremben tartotta meg üléseit az or­szággyűlés felsőháza. Ez a hagyomány tovább élt, hisz a Századfordulón a díszte­zóan csak néhány példa: az Országos Képtár és a mú­zeum képtári osztályának egyesítéséből jött létre a Szépművészeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum léte­sítésével ide került át a Nemzeti Múzeum egész ke­rámiaanyaga. A múzeum kutató- és gyűjtőmunkájának van egy érdekes — és- egy kicsit szo­morú — Szolnok megyei vo­natkozása is: 1932-ben — ez volt az egyik mélypont a múzeum történetében — tragikomikus módon 87 pen­gőt fordítottak ásatási cé­lokra. Amit nem adott meg a kormányzat, azt a múzeu­mi dolgozók megpróbálták társadalmi úton „Összekol­dulni”. Például a tiszaderzsi 1849-ig című — kiállítás valamint az időszaki bemu tatókat. Ezek közül mos igazi szenzációt jelent az el ső kínai császár cseréphad seregének néhány „tagját bemutató kiállítás, amely nek bejáratánál minden na hosszú sorok kígyóznak Március 15-ig bizonyáramin den érdeklődőnek volt al Raima bejutni. Kegyelete: csönd veszi körül a dísztér met, ahol a magyar koroná zási ékszereket állították ki a mellette lévő teremben be mutatva — egy már töbt észak-amerikai várost i: megjárt vándorkiállítást — az egy évezred magyar öt­vösremekeit. — b — Debrecenbe kéne menni... Mire készül a cívisváros az idén? A debreceniek az előző évekhez hasonlóan most is számba vették városunk idei kulturális és tudományos rendezvényeit, s megjelen­tettek egy programfüzetet Mire készül Debrecen 1988- ban? címmel. Az összeállí­tás — bár teljességre nem törekedhetett, hiszen évköz­ben számtalan lehetőség nyílhat még a meglévő ter­vek gazdagítására — azzal a céllal született, hogy átte­kinthetőbbé, előre láthatóvá tegye mindazokat a jelentő­sebb és bizonyára hagy ér­deklődést kiváltó eseménye­ket, amelyek Debrecenben történnek majd 1988-ban. Valamennyi programot fel­sorolni lehetetlen, | hiszen több oldalt venne [igénybe, de a legfontosabbakról fel­tétlenül szólni kell. Honegger Jeanne d’Arc ; máglyán című ritkán hall ható, gyönyörű oratóriumé mutatják be. — CEGLÉDI évszázadok címmel felújított állandó ki­állítást tekinthetnek meg a szomszéd i'áros Kossuth Mú­zeumának látogatói. A gyűj­temény legértékesebb része Kossuth Lajos életét, tevé­kenységét, személyes tárgya­it mutatja be. — A BUDAPESTI Kong­resszusi Központban május 6-án mutatják be — Ma­gyarországon először — Ni- •kosz Kazantzakisz „Zorba, a görög” című művének mu­sicalváltozatát. Az előadást Bodrogi Gyula és Pethes György rendezi, a főbb sze­repekben Bessenyei Feren­cet. Psota Irént, Tábori Nó­rát, Voith Ágit, Kishonti Il­dikót, Funtek Frigyest és Sízabó Ottót láthatják a né­zők. Az év első harmadában a város művelődési és művé­szeti intézményei ö külföl­di kulturális értékeit széles választékából kínáljak íze­lítőt: a debreceni közönség többek között kanadai táb­laképeket, holland festőmű­vészek alkotásait, francia fotóművészek tárlatát, olasz filmeket, a Kölni Operaház balettegyüttesének j műso­rát, a Liszenko vonósnégyes hangversenyét jláthatja- hallhatja. Április 24-4-e kö­zött a zézfúvósok és ütő- hangszeresek országos talál­kozójának, illetve az ipari szövetkezeti színpadok or­szágos találkozójának részt­vevőit fogadják. Kpt világ­hírű muzsikus, Vásáry Ta­más és Ránki Dezsp zongo­raestje, a szakmunkástanu­lók megyei találkozója és az Ünnepi Könyvhét eseményei emelkednek ki a májusi programból. Alkotmányunk tiszteleté re a 19. virágkarnevál és ki sérő rendezvényei (a test vérvárosokból és több euró pai országból érkező művé szeti együttesek bemutatói különféle kiállítások) min den bizonnyal élményt é: színvonalas szórakozást je lentenek majd a város la­kosságának és a nagyszámi külföldi és hazai vendégse­regnek. Szeptemberben Deb­recen ad helyet a művész: fotószövetkezetek országos kiállításának, októberben pe­dig a Déri Múzeumban em­lékkiállítás köszönti a Re­formátus Kollégium fennál­lásának 450. évfordulóját. A nagyrendezvények sorát no­vember 24—25-én a debre­ceni irodalmi napok ese­ménysorozat zárja. Június 5-e és 26-a között rendezik meg a debreceni országos nyári tárlatok ret­rospektív kiállítását. A vá­ros kiemelkedő kulturális nagyrendezvényére, a Bar­tók Béla XIII. nemzektözi kórusversenyre július 4—9. között húsz külföldi! és har­minc hazai énekkart, továb­bá számos külföldi és ma­gyar szakembert várnak. A megnyitó díszhangversenyen A város kulturális életéta felsoroltakon kívül még szá­mos rangos komolyzenei hangverseny, képző-, ipar-, fotó- és népművészeti kiállí­tás, színházi bemutató, komplex közművelődési program teszi teljesebbé. Összeállította: Bálint Judit

Next

/
Thumbnails
Contents