Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-24 / 71. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. MÁRCIUS 24. IA tudomány világa I A természet karmestere a fény Biológiai tavasz Merre fejlődnek a helikopterek? Régi sejtés, hogy a ter­mészet ritmusainak karmes­tere a fény. A Napból szár­mazó elektromágneses hul­lámok szemmel nem érzé­kelhető része szabja meg fő­képp a növények és olyan alacsonyabb rendű állatok évszakonként változó anyag­A folyamatot embernél a következőképpen képzelhet­jük el. A szembe jutó fény­sugár a retina csapocskái­ban és pálcikáiban akciós áramot gerjeszt, ez a szem­ideg kábelén át az agykéreg látómezejére hat, tudatunk­ban létrehozza a természe­tesnek megfelelő színes vagy fekete-fehér képet. A reti­nára vetődő sugármennyi­ség egy része azonban rövi- debb úton az agy mélyeb­ben fekvő sejtcsoportjaihoz jút el, és ezeken keresztül ingerli vagy gátolja minden vegetatív életfolyamatunkat. Befolyásolja tehát az úgy­nevezett hipotalamikus agyi Központjainkat, hormonális rendszerünk »,diszpécserét”, a hipofízist és valamennyi belső elválasztásé mirigyün­ket. Így a napfény — bizonyos mértékben tudatunk köz­A kutatók megállapítot­ták, miért szünetel a mi ég­hajlati viszonyaink között ősszel és télen egyes szár­nyasok szaporodási tevé­kenysége, holott például az Egyenlítő környékén a ma­darak az egész év folyamán raknak tojást. A kísérletek során mesterséges fényha­tásnak tettek ki kacsákat, mire a nőstényekben a pete­fészek. a hímekben pedig a herék a téli nyugalmi álla­potot sokszorosan meghala­dó mértékűre díjzzadnak, meg. Mesterséges fényben télen is megindult a tojásra­kás és a költés. Az ember nemi horpionel- választására a napfénynek, illetve a fényhiánynak nincs közvetlen befolyása; a va­kon született nő petefészek­tevékenysége, és az ezt kí­sérő élettani jelenségek lé­nyegében azonosak a látó­kéval. Vagyis a női ciklus a fejlődés során többé-ke- vésbé függetlenné vált az évszakok változásaitól, a hi- potalamusz, az agyfüggelék és a petefészek által meg­szabott ritmust követi. De mint biológiai stimuláló vagy gátló tényező a nap­fény is szerepet játszik az ember nemi viselkedésének szabályozásában. Sokan azt állítják, hogy az északi országokban, ahol a napfény lényegesen keve­sebb, mind a két nemben Századokon át állták a vi­harokat, jégesőket, túlélték a háborúkat, megszállásokat a középkori templomok cso­dálatos üvegfestményei, ab­lakai. Napjaink folyamatai­val szemben azonban védte­lenek: a füstgázok' a levegő páratartalmával egyesülve, jóvátehetetlenül szétroncsol­ják őket. Ennek a pusztulás­nak a megállítása a célja annak a kísérletnek, ame­lyet legújabban Nürnberg­iben végeznek. Az ablakok nem feltűnő külső üvegezést kaptak a templom belsejében, közvet­cseréjét is, amelyeknek nincs fényérzékelő szervük. A magasabb rendű állatok esetében, amelyeknek fény- érzékelő szervük van, a Nap-spektrumnak . nemcsak a hő-, hanem egyéb sugarai is hatnak a szervezet idegi és hormonális rendszerére. beiktatása nélkül — irányít­ja valamennyi ösztönös te­vékenységünket : az ébren­létet, az alvást, a mozgást, a pihenést, a fáradtságot, az éhséget, a szomjúságot, a nemi viselkedést stb. A szem ideghártyájából a jel­zett agyi központba küldött akciós áram — az öntudatot, illetve az ébrenlétet szabá­lyozó köztiagy szövevény út­ján — kihat úgyszólván minden életfunkcióra, be­folyásolhatja még a gondol­kodás intenzitását és a szel­lemi .tevékenység hatásfokát is. Ebből az anatómiai össze­függésből logikusan követ­kezik, hogy a napfényben ■szegény őszi-téli borongó» napok szükségszerűen rá­nyomják bélyegüket közér­zetünkre, de egyszersmind az is, hogy a tavaszi nap­fény friss energiákat mozgó­sít szervezetünkben. később jön létre a nemi érés. mint a napsütötte tájakon. (Vannak kutatók, akik sta­tisztikai adatokra hivatkoz­va viszont cáfolják ezt a megállapítást.) Ismert jelen­ség továbbá, hogy az északi sarki télben a nőknél rend­szerint megszűnik a havi ciklus, és nem következik be fogamzás. Varjakon és más állatokon azt észlelték, hogy fény ha­tására megnő a pajzsmiri- gyük, fokozódik a mirigy hormontermelése és ürítése. A pajzsmiriev hormonról pedig tudjuk, hogy nemcsak a sejtek anyagcseréjét fokoz­za, hanem egyszersmind nö­veli az idegrendszer ingerlé­kenységét. Ilyen összefüggések alap­ján érthetővé válik, miért ébred az ember tavaszi reg­gel, sugárzó napfényben ha­marabb. mint télen, miért frissebb, miért élénkebb ilyenkor. Érthető továbbá, hogy érzékeny vegetatív idegrendszerű embereknél vagy pajzsmirigy túlműkö­désre hajlamos serdülőknél és változás korában lévők­nél miért következik be az egyébként normálisan mű­ködő pajzsmirigy kóros túl- tengése. A tudósok határozott ösz- szefüggéseket tudtak kimu­tatni a vér egyes sejtes ele­meinek száma és a napsza­konként ingadozó fény­iemül az üvegfestmények alatt pedig termosztáttal vezérelt villamos fűtőtestet szereltek fel. Fűtőaljaikkal gondoskodnak az eredeti üveg és a védőüveg közötti légpárna helyes klimatizálá- sáról, megakadályozva a kondenzvízképződést, csök­kentve a relatív páratartal­mat. Két különleges érzéke­lő ellenőrzi állandóan a hő­mérsékletet és a páratartal­mat az üvegfestmények és a védőüveg közötti térben, és szükség szerint önműködően vezérli a fűtést. Valamennyi adatot feljegyeznek. mennyiség között. Ezek a sejtes elemek közvetve fok­mérői a mellékvesekéreg, illetve az ezt szabályozó agyfüggelék aktivitásának. Olasz kutatók a vér és a vizelet mellékvesekéreg- hormon frakcióinak mérésé­vel közvetlenül is igazolták a fény hatására létrejövő fokozott m’ellékvesekéreg aktivitását. Más vizsgálatok­ból kiderült, hogy a vesék só- és vízürítése is az év- és napszakok fénymennyisé­gétől függ. Valószínű tehát, hogy az idős embereknél gyakori fokozott éjszakai vizeletelválasztás nem ok­vetlenül vese- vagy szívká­rosodás, hanem a szemideg- hártya érzékelő elemek csök­kenésének következménye. Fokozott működések Az idegrendszer tevékeny­ségéről jó ideje az a nézet uralkodott, hogy lényegében elektromos jellegű. Hazai kutatók állatkísérletek so­rán nemi hormont tartalma­zó szöveteket ültettek az ösztöntevékenységet irá­nyító hipotalamuszba. s megállapították, hogy en­nek működését a nemi hor­monok számottevően befo­lyásolják. Mások patkányok hipotalamuszába hím és női nemi hormonokat fecs­kendeztek be, aminek hatá­sára jellegzetes változások álltak elő az állatok visel­kedésében. És amikor a hi- potalamusz étvágyközpont­jába noradrenalint juttat­tak. a torkig jóllakott álla­tok tovább ettek. Miután ezek az állatkí­sérletek igazolták, hogy fény hatására nő az idegszövetek­ben a noradrenalin-elvá- lasztás, nincs semmi megle­pő abban, ha tavasszal állat­nál és embernél, egyaránt nemcsak fokozott életked­vet, hanem fokozott étvá­gyat is lehet tapasztalni. Mindez persze arra a követ­keztetésre vezet, hogy az ember ösztönös viselkedését az agy elektromos tevékeny­sége mellett a különböző agyi struktúrák hormonellá­tottsága szabja meg. Nyilvánvaló tehát, hogy különösen a városlakó em­berek körében oly gyakran tapasztalt „tavaszi fáradt­ság” jogtalanul viseli ezt a nevet — inkább télvégi fá­radtságnak kellene nevezni. És nem is úgy áll a dolog, mint régebben gondoltuk, hogy okozója mindenekelőtt a vitaminhiány. Nem, ez a fáradtság, letörtség a téli napfényszegénység követ­kezménye. A tavasz nem fá­radtságot okoz, hanem ép­pen ellenkezőleg: ilyenkor egész biológiai és szellemi tevékenységünk megélénkül. Az abszolút nulla fok közelében A tokiói egyetem fizikai intézetének kutatói megdön­tötték az abszolút nulla fok megközelítésében a német kutatók eddigi rekordját. A japánok olyan kis hőmér­sékletet hoztak létre, amely csupán 30 milliomod kelvin­nel haladja meg az abszolút nulla fokot, a mínusz 273,15 Celsius fokot. Az addigi csúcs 38 milliomod Kelvin volt. A kutatók remélik, hogy még ezt az értéket is sikerül lejjebb szorítani: — 20 milliomod Kelvinre. A helikopterek túlnyomó többségén a nagy forgó- szárny,. a rotor szolgáltatja az emelőerőt és a hajtóerőt is. A rotor hajtása során ke­letkező reakcióerő azonban ellenkező irányba forgatná az egész gépet, ha a helikop­ter hosszú farkán elhelye­zett, függőleges síkban álló kisebb légcsavar nem gon­doskodna a kiegyensúlyozás­ról. A gép dugattyús- vagy gázturbinás hajtóművének teljesítményét bonyolult, fo­gaskerék-áttételekből és ten­gelyekből álló rendszer jut­tatja el a légcsavarhoz. Az egész berendezés súlya és költségei hátrányt jelente­nek, ezért a faroklégcsavar kiküszöbölése az egyik fő feladat a helikopter meg­újításával foglalkozó terve­zők számára. Az egyik lehetséges meg­oldás az ún., NOTAR-rend- szer. Ennek a gépnek is van külön légcsavarja reakció- keltési- és manőverezési cé­lokra, kívülről azonban nem látható, mert elrejtették a géptestben. Ez a légcsavar a beszívott levegőt az üres törzsbe nyomja, ahonnan az oldalsó részen és hátul el­helyezett fúvókákon jut ki ismét a szabadba. Elmélke­dés közben az oldal részből ferdén lefelé kilépő és a ro­tor légáramlásával elkevere­dő levegő adja a kívánt sta­bilizáló hatást, manőverezés" közben pedig amikor a rotor által keltett légáramlás csökken, a farokfúvókákon jutnak nagyobb szerephez. ANOTAR helikoptert a piló­ta ugyanúgy vezeti, mint a hagyományos gépeket, de repülési tulajdonságai ked­vezőbbek, ráadásul egysze­rűbb — és könnyebb a szer­kezet Az előnytelen forgató ha­tást úgy is kiküszöbölhetik, lenek voltak, ez­ért a fáraómúmiákkal nem versenyképes bebalzsamozott egyén a múzeum egyik rak­tárhelyiségébe került. Ott hevert 1976-ig. Kilétére talán sohasem de­rül fény, ha az 1976., ■ évi forró nyáron nem kezd foly- dogálni a halotti lepelből a tartósító balzsam. Ennek lát­tán a múzeum vezetősége hamvasztásra ítélte a mú­miát. Hogy megsemmisítésé­re végül mégsem került sor, az David Dawson bristoli ré­gésznek és a helyi orvos- egyetem néhány oktatójának köszönhető. Dawsonék vál­lalkoztak a múmia megmen­tésére, sőt „feldolgozására” is, abban a reményben, hogy két, ellenkező irányban forgó, egymást semlegesítő rotort alkalmaznak. Ez az elgondolás sem új, hiszen a világ első sikeres helikopte­re, a magyar Asboth Oszkár alkotása is így működött már 1928-ban. Különleges célokra még ma is építenek ilyen helikoptereket, és úgy tűnik, hogy a vele kapcso­latos problémák kiküszö­bölésével növekszik ennék a megoldásnak a versenyké­pessége. Ha a két koaxális tengelyű rotort elég nagy távolságban helyezik el egy­más felett, csökken az alsó lapátok működését rontó örvénylés és a gép kitűnő repülési tulajdonságokra te­het szert. Ez a megfontolás vezette a nyugatnémet HTM hogy talán sikerül alaposab­ban is bepillantaniuk az óegyiptomi balzsamozómű­vészet fortélyaiba, eszköz­táréba. A korábbi múmia- vizsgálatok során ugyanis a munkában résztvevő orvo­sok — a medicinát érdeklő adatok javára — elhanya­golták az ókori hailottkon- zerváló technika tanulmá­nyozását. A H—7386-os tetem elem­zés során 'kiderült, hogy a halottat a múmifikálás vi­rágkorában, i. e., 1050 körül tartósították. Dawon és mun­katársai óvatosan, rétegről rétegre „vetkőzfették” le I a tetemet. A szorosan a jka- - lottra csavart lenszövet sza­gyárat teheremelésre és sze­mélyszállításra használható modelljeinek, a Skytrac és a Skyoider típusoknak a megtervezésekor. Mindkét gép kifejezetten polgári cé­lokra készült, így a gazda­ságosság, az egyszerű keze­lés és a könnyű karbantart­hatóság egyaránt alapvető követelmény volt. Az egy­személyes pilótafülkéjű Skytrac („repülő traktor”) mező- és erdőgazdasági, va­lamint építési célokra szol­gál, és kis önsúlya ellenére viszonylag nagy terheket emelhet fel. Képünkön: hatszáz ' 'káló- gramm terhet emelhet a lé- vegóbe a „repülő traktor” (KS). tagok alatt és között elpusz­tult rovartetemeket találtak. Ezek a „hullabogarak” a konzerváló nátron és a gyan­taköpeny alá is behatoltak, és felfalták a halott lábának izom- és bőrszövetét. Az ókori mumifikáló mesterek — ez is került — nem dol­goztak sterilen: a belső szer­vek, az agy és az érrend­szer is — amelyeket általá­ban a halott mellett kipre­parálva helyeztek el — hiá­nyoztak. Dawon véleménye szerint a H—7386-os múmia 'balzsamozói fércmunkát vé­geztek. . A kutatók minden textil­darabból mintát vettek, sőt a múmia testüregeit kitöltő nílusi iszapból, szalmából és sóból is, és ezeket a mintá­kat sokoldalúan elemezték. A réteges vetkeztetés során rábukkantak a legértékesebb adatra: a halotti lepel egyik foszlányán megtalálták az elhunyt nevét. A H—7386-os névtelen tetem „valakivé” vált: Har-em-ken-si volt a neve, s pap volt a thébai Amon-templamban. A boncolás sok mindent kiderített Har-em-ken-si egyéniségéről is. Alacsony, kövérkés, elpuhult (fizikai munkát nem végző) ember volt. Elálló füled, horgas or­ra miatt nem volt valami fénfiszépség. Fejét az akkori szokás szerint kopaszra vá­gatta. Gömyedten járt, haj­lott testtartásának a kereszt- csontját nyűvő köszvény volt az oka. Valószínűleg a bőséges, ám egyoldalú táp­lálkozás következtében éle­te utolsó éveiben az áll­csontjában fogeredetű, mély tályogok alakultak ki, meg­keserítve étkezés közben az életét, ötvenéves korában halt meg. A mindent irányító napfény A szaporodási tevékenység B. I. Műkincset védő elektronika Nem volt férfiszépség Egy múmia tudományos feltámadása Angol régész­csoport tárta fel 1906-ban a thé­bai Amon temp­lomot. Az ősi egyiptomi szar­kofágokat a mú­miákkal együtt válogatás nélkül behajózták és Angliába vitték. Az expedíció ve­zetője a bristoli múzeumnak aján­dékozta a szerze­mény zömét. A később H—7386- os katalógusszám­mal jelzett mú­miát is, amely — egyéb adomá­nyokkal együtt — nem keltett nagy szenzációt, mert a befáslizott tetem szarkofág­ját jellegtelen fu­tószalagtermék­nek ítélték a mu­zeológusok. A H —7386-os múmia ládájában talált A kutatók porszívót is használtak halottkísérő tár- a múmia feldolgozásakor. (KS) gyak is értékte- ■ ■■ ■— .............

Next

/
Thumbnails
Contents