Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-21 / 68. szám
1988. MÁRCIUS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót fi/m/olböi Küldetés Evianba Mielőtt leírnám, hogy számomra a csalódás Szántó Erika Küldetés Evianba című filmje, gyorsan elmondom, szinte nem is történhetett másképpen, csak így. A nagy regények — egyáltalán alapművek — árnyékában rendszerint csalódást okoznak a legjobb filmes adaptációk is. S ami furcsa: sokszor a néző „készülékével” van baj. Ennek fő oka a felfokozott várakozás. Olvassuk a falragaszon „N. N. világhírű regénye alapján készült...” N. N. regényét, riportkötetét a néző olvasta, sokra tartja, kedvenc könyve stb. Na, ezt megnézem, mert csoda jó volt az a könyv, gondolja, s jegyet vált a „csoda jó könyv” alapján készült filmre. Két alapvető helyzet következhet: az adaptáció követi a „csoda jó” könyvet, a néző csalódik, mert hiányzik az újdonság varázsa. Esetleg a legújabb filmes feldolgozás is avíttnak tűnik az eredetihez képest. Csalódni szokott persze olyankor is a néző — ez a másik eset —, amikor az alapműnek csak az eszmei lényegét veszi át az adaptáció, gyakorlatilag új, önálló alkotás születik. Ilyenkor hangzik el általában, hogy „a könyvben jobb”. Igen, hiszen az olvasó számára kedves vagy kedvenc epizódokkal a film készítői nem számolhatnak, a nézőnek hiányérzete támad. Valahogy így történt ez Szántó Erika filmje esetében is. A film Hans Habe világsikert aratott dokumentumregénye, a Küldetés alapján készült. Az 1938- ban tartott menekültügyi konferencián tudósítóként vett részt a magyar származású újságíró, a későbbi világhírű író. A dokumentumregény kemény szembenézés a valósággal. Hallatlan előnye, hogy az írásból kirajzolódik az a háttér — vagy mondjuk: sokkal jobban konkre- tizálhatóvá válik —, amelyben Heinrich von Benda lelkiismereti drámája játszódik. Mi sem természetesebb, hogy a történetben szereplő professzor is magyar, egy szatmári vendéglős fia, áki „felküzdötte” magát — egészen a „von” rangjáig. A professzor titkos küldetéssel érkezik Evianba: a hitleri hatalom hajlandó kiengedni a „birodalomból” a zsidóságot, fejenként 250 dollár ellenében. Von Benda erre az SS-től kapott megbízatást. Iszonyatos csapda: a félmillió zsidó életéért kapott pénzen hány puskát, ágyút, harci repülőgépet csinálhatnak a háborúra készülő fasiszták? A dokumentumregény részletezi a hátteret. Szántó Erika filmje kevésbé. Ez teljesen érthető, de a hiányérzetünk mégis megmarad! Lehet azért, mert még többet akartunk megtudni von Benda lelkiismereti drámájáról és összeomlásáról? Nem tudjuk szétválasztani a regényt és a filmet. Ez pedig a mi nézői hibáinkon túlmenően — olyasmit is jelenthet, hogy a film nem tudott önálló életet kapni. Vitatható a film szerep- osztása is, igazán — csak a Rutkai Éva és Kern András formálta alakok maradtak meg bennünk. —ti— Jtltntkezés április 15-ig Felvétel általános és szakosított tagozatra Pályázat a Marxista- Leninista Esti Egyetemre Az MSZMP Szolnak Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága az 1988 89-es oktatási évre — párttagoknak és pártonikívüliieknek egyaránt — felvételt hirdet a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem 3 éves általános és 2 éves szakosított tagozatára. A 3 éves általános tagozat Szolnokon, Jászberényben, Törökszentmiklóson, Kisújszálláson, Kunszent- mártonban, Tiszafüreden, Karcagon és Mezőtúron indul. A Szolnokon működő 2 éves szakosított tagozatra az alább: szakokra fogadnak el jelentkezéseket; filozófia, politikád gazdaságtan, magyar munkásmozgalom története és nemzetközi munkásmozgalom története. A kötelező foglalkozásokat munkaidőn túl, illetve a városok vonzáskörzetéből felvett hallgatóik számára — az utazási lehetőségek figyelembevételével — munka- lidöfcímélöen tartják. A jelentkezéshez szükséges tájékoztatást és a jelentkezési lapot a területileg illetékes városi pártibizottsá- goktói lehet beszerezni. A felvételi kérelmet a városi pártbizottságokhoz kell benyújtani 1988. április 15-ig. A felvételi vizsgákra 1988. május 9. és május 27. között kerül sor, amelynek pontos dátumáról és helyéről a jelentkezőket időben értesítik. A tandíj általános tagozaton évente 300; a szakosított tagozaton 500 forint. MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága Nevezetes épületeink nyomában A jánoshidai román kori templom A Zagyva partján fekvő Jánoshddán található a folyó egyiik fontos hídja. A források szerint a középkorban az átkelőhely védelmére első királyaink besenyőket telepítettek, s pogányságban élő besenyők megtérítésére a vidék akikori birtokosa premontrei szerzeteseket hívott meg, akik a garábi, a hatvani és a nagykökényesi prépostság után Keresztelő Szent János tiszteletére Já- nosihidán is megalapították a prépostsógot. Az alapítás idejét 1186-ra datálja a rendi hagyomány. Az 1971—73-ban végzett kutatásig és műemléki helyreállításiig a ma is látható római katolikus templom a Jászságban gyakori barokk templomok egyike volt. Már korábban is sejtették a kutatók, hogy a barokk külső valójában középkori részleteket takar. Az említett feltárás láthatóvá és bemutat- hatóvá tette a középkori maradványokat, s a helyireálM- tás után bebizonyosodott, hogy az ócsoi református, volt premontrei prépostsági templomot közvetlenül követve, az Alföld legértékesebb román kori emlékművét tisztelhetjük a jánoshá- dad templomban. A jelenlegi templom középrésze őrizte meg a jelentős román kori maradványokat. Az elmúlt évtizedek kutatási eredményei nyomán hasonló alaprajzú templom maradványait mutatták kii a múlt század végén Esztergomban feltárt úgynevezett szentkirályi keresztesek területén végzett ásatás anyagában valamint a győri székesegyházban. A sajátos alaprajz elsősorban francia és spanyol területről ismert. A feltárás során csaknem ép állapotban került elő egy félköríves záródásé kapu, amelyet oszlopok díszítenek. A főkapu levéldíszes fejezetére a falkutatáskor bukkantak. A főhajó északkeleti szögletének falában bukkantak rá a templom legértékesebb részletére, egy falfülkébe foglalt dombormű, amely a legkorábbi ismert Szent László-ilegenda egy kisebb részletét ábrázoló alkotásnak tekinthető. A török hódoltságot követően kisebb helyreállításra szorult a templom, majd a 18. században barokk külsőt kapott. Ma nagyrészt ebben a formájában látható. Az Országos Műemléki Felügyelőség támogatásával 1971—73-ban végzett helyreállítás régészeti kutatását Kozák Károly, a tervezést Dragonics Tamás építész- mérnök végezte. A kőszob- rászati munkákat Csiszovsz- ki György irányította és végezte. J. J. (Fotó: T. Z.) Pénteken és vasárnap nagy sikerrel vendég szerepelt Szolnokon a Budapesti Katona József Színház. A társulat Gogol A revizor és Canetti Esküvő című müvét adta elő Zsám- béki Gábor illetve Vladimir Strinsko rendezésében. Felvételünk A revizor előadásán készült (Fotó: Hargitai) Túl a startvonalon Csak az bírálható. aki vállal* dönt, cselekszik Több, mint pályakép Szabó Andrásról Egy huszonkét éves fiatalember esetében talán nagyképűségnek tűnik pályaképről beszélni, hisz e korosztály tagjainak többsége — éppen csak átlépve az iskolák, a felnőttkor küszöbét — még életútjának jócskán az elején, mondhatni a startvonalon van. Közülük azok, akik az értelmiségivé válás útján indultak el, jórészt még az egyetemek, főiskolák padjait koptatják. Helyzetükből adódóan — s ezt több tény támasztja alá —, sokan nem is tudják igazi tisztánlátással, tudatossággal és objektivitással felmérni az ország sorsát, mai helyzetét, s azokat a feladatokat, amelyek rájuk hárulnak majd a jövő építésében. Kivételek persze vannak. Szabó Tamás, a Pénzügyminisztérium, pontosabban az Állami Költségvetési Főosztály fiatal munkatársa meggyőződésem szerint ilyen kivétel. Hogy fiatalságát meghazudtoló komolysággal és érettséggel tud gondolkodni és véleményt mondani, azt személyes adottságain túl mindenekelőtt eddigi munkájának — ne féljünk a szótól — életútjának köszönheti. — Több nagyon fontos, mondhatnám meghatározó állomás volt már eddig is az életemben. A leglényegesebb ezek közül a Szolnokon, a Verseghy Gimnáziumban eltöltött négy esztendő, mert itt alakult ki alapvetően a politika iránti érdeklődésem. Ez időben a nyolcvanas évek elejére esett, arra az időszakra, amikor az ország gazdasági, politikai és ideológiai életében olyan új vonások mutatkoztak meg, amire figyelni kellett, még akkor is, ha ez koherens koncepcióvá mind a mai napig nem alakult át. A politikáról aztán fokozatosan a gazdaságra terelődött az érdeklődésem, hisz alapvetően ez a meghatározója minden egyébnek. A Pénzügyi és Számviteli Főiskolát végeztem el, tudva, hogy a gazdasági folyamatokon belül még fontosabbak a pénzügyek. Szabó Tamás alig 18 évesen lett párttag, két évig a főiskola KISZ Bizottságának titkáraként dolgozott. Igazából az is érdekelt: vajon társaiban nem vetődött fel vele kapcsolatban az, ami egy embert a leginkább népszerűtlenné tesz a karrierizmus? — Aki a szürkeségből, a sajnos terjedő közönyből igyekszik kilépni, és valamilyen oknál fogva az első helyek egyikén találja magát, az már eleve gyanús — a hallgatók között is. Egy KISZ-titkár esetében is igaz, hogy csak az bírálható, aki vállal, bizonyos kérdésekben dönt, cselekszik. De egy huszonéves számára a felelősségvállaláshoz, a vezetői magatartás kipróbálásához, az emberekkel való bánni tudás kialakításához, és nem utolsó sorban a stratégiai és taktikai kérdésekben való eligazodáshoz nincs jobb terep, mint az ifjúsági mozgalom. Hozzáteszem: nekem ebben is szerencsém volt, hisz azokra az évekre esett az új ifjúság- politikai koncepció kialakítása, a kongresszus, tehát igazán izgalmas, tanulságos időszak volt, amiből töménytelen mennyiségű tapasztalat származott. Az elmúlt év szeptemberében — két másik fiatal szakemberrel együtt került Szabó Tamás a Pénzügyminisztériumba. Az azóta eltelt rövid időről faggatom. — Az első kedvező benyomásaim megmaradtak mind a mai napig, persze a rövid idő még nem volt elég ahhoz, hogy a magam számára levonjak valamiféle végső következtetést. A munkatársaim rendkívül segítőkészek. Egy fiatal, pályakezdő értelmiségi számára pedig különösen nem mindegy, hogy milyen emberek veszik körül, tőlük mit láthat, tanulhat, olyan-e a közeg, amely — elsősorban szellemiekben —, állandóan csiszolja. Számomra olyan lépcsőfokot jelent az itteni munka, amely hozzásegít ahhoz, hogy azzal a területtel foglalkozzam, ami nekem leginkább megfelelő. • Most a Közgazdasági Egyetem kiegészítő szakára és angol nyelvvizsgára készülök. Talán nem sértjük meg az intimitások hallgatásra kötelező határait, ha elmondjuk: Tamás harmonikus családi körben nőtt fel, bár egyedül nevelte az édesanyja, aki a Tiszaparti gimnázium testnevelő tanára. Fiatal értelmiségi társaival osztozik helyzetében, már amennyiben albérletben lakik, s szülei anyagi segítségét is igénybe kell vennie. Ezt is figyelembe véve kérdeztem arról, hogyan látja az ifjú diplomások jövőjét, perspektíváját. Talán nem igényel magyarázatot, hogy válasza miért kanyarodott el önmagától, személyes egzisztenciális állapotától. — Tisztában vagyok azzal, hogy mai gazdasági viszonyaink nem adnak okot arra, hogy rózsaszín jövőt lássunk, mert az a véleményem, hogy a halmozódó nehézségekben még nem is értük el a mélypontot. Ilyen körülmények között kell érvényesülnie az értelmiség egészére vonatkozó szerintem legfontosabb tételnek: tudnia kell mit, miért csinál, és ésszel kell tennie azt, amit tesz. A feltételekről csak annyit, hogy ehhez nemcsak a jogi, politikai garanciák rendszere, de a valódi érdekérvényesítés le- •hetősége és az elkötelezettség is szükséges. Más oldalról közelítve arra gondolok, hogy a magyar értelmiség — benne az én korosztályom — számára csak egyetlen út járható: a szó klasszikus értelmében kell egyszerre szakembernek — nagyon jól felkészült szakembernek — és politikusnak lennie. Ez utóbbin — tágabb fogalomhatárokkal — a köz ügyeivel való foglalkozást kell érteni. Ügy gondolom, ma egyre inkább fellelhetők a társadalomban azok az ösztönző erők, amelyek a jó szakemberré válást segítik elő, de a jelenlegi helyzet a „politikussá” válásnak nem kedvez. Fásultságot, közömbösséget érzek — persze ezzel nem mondtam újat —, a kortársaim közül is sokan elfordultak a közéleti tevékenységtől. Nagyképűség lenne, ha én most arra keresném a választ, — netán én mondanám meg — mit kellene tenni. De három — véleményem szerint nagyon fontos — dolgot szeretnék kiemelni, amit az elméletben és a gyakorlatban egyaránt a helyére kellene tenni. Mindenek előtt a korábban a szegénység elosztásából fakadó egyenlősdit, aztán a tulajdonviszonyok kérdését, amit eddig nem sikerült ideológiai görcsöktől mentesen értelmezni. illetve azt a felfogást, amely az értékteremtő munkát a legszűkebb értelemben vett fizikai munkával azonosította. A gazdag szellemi erők elpazarlását csak ezeknek a kérdéseknek a tisztázásával, ezzel együtt a .demokratizmus, a nyíltság erősítésével, az érdekegyesítés igazi tereinek megteremtésével lehet szerintem meggátolni. Bálint Judit
