Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-21 / 68. szám
Ära: 1,80 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! xxxix. évf.««. sz.. 1988. március 21., hétfő A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Újabb esély Külpolitikai kommentárunk 2. oldalon Népfront segítséggel Százezrek fásításra A Hazafias Népfront Országos Tanácsa az elmúlt két éviben hárommillió forintot utalt át a megye városainak, községeinek, falvainak fásítására. Különösen sok jutott szűlkebb hazánknak tavalyelőtt, amikor erre a célra 694 ezer forintot kaptunk. Igaz, tavaly már csak 330 ezer forintot küldtek. A jelentkezésnek az a módja, hogy a népfront városi, községi, nagyközségi bizottságai — természetesen a tanáccsal egyeztetve — igényűiket beküldik a HNF megyei bd- zcftsáigára. Így tavaly 36 település adta be kérelmét és a kevés pénz ellenére minden igénylőnek kiutaltak bizonyos összeget favásárlásra. Így Jászberény, Mezőtúr 20—20 ezer forintban részesült, de ötezernél kevesebbet egyetlen támogatást kért település sem kapott. így Nagyrévnek, Tiszagyendának is 5—5 ezer forintot utaltak át, míg Jászároikszállás tízezret kapott. Igaz, ezt az összeget — elősegítve a fásítást — az ottani nagyiközségi tanács további hetvenötezerrel megtoldotta. A fák egy része haszonfa, vagy közérthetően fogalmazva gyümölcsfa, míg a többi az úgynevezett egyéb fa, azaz díszfa kategóriába tartozik. Sajnos, a változatlan összegért évről évre kevesebb csemete vásárolható, mivel áruk az utóbbi négy évben közel duplájára emelkedett. Ami az idei segítséget illeti, az országos tanácstól már megérkezett a HNF megyei bizottságához a szétosztásra kerülő 300 ezer forint. Érdekes, hogy eddig mindössze tíz település: Jászkrsér, Tiszafüred, Üj- szász, Törökszentmiiklós, örményes, Kuncsorba, Kun- szentmárton, Tiszasas, Tisza- ug és Öcsöd jelentette be igényét erre a pénzre. A HNF megyei bizottsága várja a további jelentkezőiket, de oly módon, hogy ezek a kérelmek legkésőbb a hónap végéig beérkezzenek, mert az erdőfelügyelőség a népfront, a megyei tanács vb., mezőgazdasági osztálya, valamint a Nefiag képviselője, továbbá a megyei környezetvédelmi titkár alkotta alkalmi összetételű bizottság még márciusban dönt a felhasználható 300 ezer forint odaítéléséről, szétosztásáról. Növekedett a hűtőgépek, a mosóporok és a lábbelik iránti kereslet Nagyüzemek januári és februári értékesítési eredményei <Folytatás a 3. oldalon) Az év első heteiben elért gazdasági eredményeknek minden esztendőben fontos szerepük van a december végéig hátra lévő hónapok gazdálkodásának megalapozásában. Az idei „évindítás”, a vállalatok hazai és külföldi piaci helyzetének alakulása már csak azért is közérdeklődésre tarthat számot, mert — mint közismert — 1988-ban a magyar gazdaságra igen jelentős exportfeladatok megoldása vár. A belföldi keresletet előre jelző információk sem lehettek most olyan biztosak, mint korábban, hiszen a termelői és fogyasztói árak január elsejei változása miatt nehéz volt kiszámítani a vásárlók magatartását. „Bejöttek-e” a tavaly év végi várakozások?*A januári és februári értékesítési adatokról kért információt a szerkesztőség a megye nagyüzemeiből. A Tiszamenti Vegyiművek legnagyobb mennyiségben értékesített termékeiből — a kénsavból és a granulált műtrágyából — az év első két hónapjában többet adott el mint tavaly,, de a szerződések alapján várható mennyiségnél mindkét termékből kevesebb talált v,e- vőre. Éppen ezért határozott úgy a vállalat vezetősége, hogy már januárban és februárban megkezdik üzemeik későbbre tervezett generáljavítását. A TVM Tomi márkájú mosószerei iránt a kereslet nagyobb volt a vártnál, a Vegyiművek nem tudott maradéktalanul eleget tenni partnerei megrendelésének. Már csak azért sem; mert a mosóporgyártást az importból származó, nátriumszulfát hiánya hátráltatta januárban. A vállalat első kéthavi exporteredményei kedvezőek, bár az éves terv időarányos részénél kevesebb terméket adott el a TVM külföldön, a tavaly ilyenkorinál lényegesen többet exportált januárban és februárban. Igen gyorsan növekedett idén a TVM szervetlen festékei iránt a kereslet. Kriolit értékesítésre pedig Egyiptomban nyert versenytárgyalást a Vegyiművek. Itthon és külföldön is több Jászberényben gyártott hűtőgépet kívánnak megvenni a vásárlók. A Hűtőgépgyárban ezért úgy döntöttek. Tanulságok a múltból — a mának Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg róla, a tömjénező magasztalástól a vicsorgó szidalmazásig minden módon. Elhallgatni azonban azóta sem lehetett 1919. március 21-et, hiszen európai jelentőségű esemény volt: a magyar proletariátus átvette a hatalmat a szorongat- tatásaiban tanácstalanná vált polgári demokratikus kormánytól, és megvalósította a világ második munkásállamát. Egy év híján hét évtized telt el azóta, a nagy napok résztvevői közül ma már nagyon kevesen vannak köztünk. Akik akkor, fiatalos hévvel — hiszen a forradalmi kormányzótanács tagjai között alig akadt harminc évnél idősebb — megteremtették a Magyar Tanácsköztársaságot, minden tiszteletet megérdemelnek az utókortól. Annál is inkább, mert életükben sok mindent kellett elviselniük. Az ellenforradalmi korszakban üldözték, bebörtönözték őket, a sztálini önkény megritkította soraikat, s a Rákosi-klikk uralma idején háttérbe szorították, gyanúsították a „19-eseket”. Mindezt azért, mert tiszta szívvel álltak ki a magyar és a nemzetközi proletariátus igazságos ügyéért. Nem túlzás az, hogy 1919 márciusában 1848 márciusának örökségét akarták teljes diadalra vinni. Hiszen a tennivalók többsége rájuk maradt: a magyar függetlenség ismét nagy veszélyben forgott, az elnyomott néptömegek küzdöttek jogaikért, s a reakció erői éppúgy gyülekeztek a határokon kívül és belül, mint tették elődeik 1849-ben. Hazafiatlansággal vádolták a Magyar Tanácsköztársaság vezetőit és harcosait a Horthy-rendszer idején. Igaz: a Tanácsköztársaság egyenjogúságot követelt és adott az ország területén élő valamennyi nemzetiségnek, s ez aligha nyerte meg a 30 millió magyar birodalmáról álmodozó urak tetszését. Még az is igaz, hogy a piros-fehér-zöld helyett vörös zászlók alatt indultak harcba. Ám azok a vöröszászlós munkás zászlóaljak diadalmas hadjáratok során visszafoglaltak olyan területeket, ahol magyarok éltek, s amelyekről a hazafias szólamokat pufogtatók akkor már régen lemondtak. Szinte minden napra jutott egy-két rendelkezés a dolgozó tömegek érdekében. Eltörölték az uralkodó osztály kiváltságait, lakáshoz, iskolához, egészségügyi ellátáshoz juttatták az addigi nincsteleneket, korlátozták a munkaidőt — felsorolni is sok volna mindazt, amit a Magyar Tanácsköztársaság fennállásának 133 napja alatt a néptömegekért tett. Mindezt — csupán a maguk erejére és elképzeléseire támaszkodva. Az oroszországi munkáshatalom, Lenin pártja csak elvi segítséget tudott adni, hiszen élet-halál harcát vívta az ottani ellenforradalmi erőkkel, és az azokat támogató külföldi katonasággal. S éppen Lenin figyelmeztette a magyar munkásállam vezetőit: nagy hiba lenne mindent egyszerűen átvenni, lemásolni az oroszországi gyakorlatból, mert mások a körülmények és a teendők Magyarországon. Fölösleges lenne tagadni, hogy az egyszeriben rájuk szakadt ezernyi tennivaló végzése közben követtek el hibákat is a Tanácsköztársaság vezetői. Utólag — természetesen — könnyű értékelgetni, s megállapítani: mit hogyan kellett volna tenniük. Mindenképpen biztos, hogy a földosztás elmulasztása éppúgy hiba volt, mint az, hogy sokszor ott és akkor is az ellenség kezét vélték látni, ahol és amikor csak a tapasztalatlanság okozott bajokat. S hogy a vezetők között dúló viták során hol túl-, hol alábecsülték saját erőiket. Történelmietlen lenne ma azt kutatni, hogy mi lett volna, ha ... Ha felülkerekedik a munkásállam rengeteg belső és külső ellenségén? Ha sikerül közvetlen katonai segítséget kapni Szovjet—Oroszország vörös hadseregétől? Ha fennmarad a Magyarországi Tanácsköztársaság és a szomszédos országok proletariátusa követi a példát? Bizonyos, hogy mindezek bekövetkezése esetén egészen másképpen alakult volna történelmünk az 1919. utáni negyed évszázadban. Sőt: talán máig ható ereje lett volna mindezeknek. Ám a történelem — ha úgy tetszik: a politika — nem ismeri a feltételes módot. A Tanácsköztársaság elbukott, mert az akkori Európa politikáját meghatározó hatalmak nem tűrték meg a földrész közepén a munkásállamot. A megtorlás szörnyű volt, s még azokat is tiltakozásra kényázerítette, akiknek nagy részük volt Horthyék uralomra segítésében. De a Magyarországi Tanácsköztársaság nemzetközi hatása még sokáig érvényesült: rövid időre Bajorországban is hatalomra került a proletariátus, s Európa-szerte leszűrték a tanulságokat 1919. március 21. példájából. A jó és a rossz tapasztalatokat is. Ezek a tapasztalatok ma is megszívlelendőek. Min- • denekelőtt az, hogy tartós eredményt csak úgy lehet elérni, ha a célokat megérti és magáénak vallja a dolgozó nép nagy többsége. Éppúgy az is, hogy mindig figyelembe kell venni a nemzetközi környezetet, de csak azt venni át más országok módszereiből, ami nálunk is hasznos és szervesen épül a magyar hagyományokra. Manapság — talán, mert jelenünket sok tekintetben újra kell értékelnünk a továbblépés érdekében — sokan hajlanak arra, hogy lebecsüljék, kicsinyeljék mindazt, amit a magyar dolgozó nép vitt véghez az elmúlt évtizedek és évszázadok során. 1919 márciusa vezetőinek és küzdőtársainak, az akkori hősöknek és mártíroknak emlékét tisztán kell megőriznünk, legjobb nemzeti hagyományaink sorában. V. E. I szerkesztőség postájából Válogatás olvasóink leveleiből a 4. oldalon Csak az bírálható aki vállal, dönt, cselekszik Több, mint pályakép Szabó Andrásról Ebből is gól lehetett volna! Bonto- vics (11) pontos labdát kapott a 43. percben Rózsavölgyitől, de pár méterről, gyengén a kapus kezébe fejelte a labdát. Az ugyancsak fehér nadrá- gos Hegedűs (a kép bal oldalán) most is figyel, akárcsak a 70. percben, amikor megszerezte a győztes gólt. Tudósítás a 7. oldalon (Fotó; H. L.) Egy oda — egy ide Felemás hétvége a vízilabda OB I-ben a 7. oldalon A szírt vonalasabb közoktatás érdekében A küldöttek, akik a megye több mint háromezer fiatal pedagógusát képviselték az ifjúsági parlamenten (Fotó: H. L.) Nagyobb támogatást kaptak a fiatalok Pedagógusok megyei ifjúsági parlamentje Szolnokon A megye pedagógusainak egyharmada harmincéves vagy ennél fiatalabb. Természetesen intézményenként eltérő az arányuk, az óvodákban minden második pedagógus tartozik ehhez a korosztályhoz, míg a szakmunkásképző intézetekben a megyei átlag alatt van a számuk. Az ifjúsági parlamentek szempontjából még magasabb a fiatalok aránya, hiszen ezeken a fórumokon a harminckét éven aluli nevelők vehettek részt. Az immár negyedszer megtartott intézményi parlamentek után a több mint háromezer fiatal pedagógust százötven küldött képviselte szombaton a megyei tanácskozáson. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban rendezett ifjúsági parlamenten, amelyen részt vett Ja- katics Árpád, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Vincze Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője, elemezte a közoktatásban elért eredményeket, gondokat. A fiatal nevelők írásos beszámolót is kaptak, amely az előző, az 1982-es ifjúsági parlamenten elfogadott intézkedési terv végrehajtásáról ad tájékoztatást. A dokumentum tükrözi azokat az erőfeszítéseket, Folytatás a 3. oldalon)
