Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-18 / 66. szám

1988. MÁRCIUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Uzemlátogalás Ljubljanában Gorbacsov Szlovéniában A jugoszláviai hivatalos baráti látogatáson tartózko­dó Mihail Gorbacsov a csü­törtök nagy részét Szlové­niában töltötte. A szovjet párt vezetője a délelőtti órákban látogatást tett a ljubljanai Iskra Ener­getikai és Teleautomatikai Kombinátban, ahol a válla­lat vezetőivel együtt a szlo­vén köztársasági vezetők, Franc Popit, a Köztársasági Elnökség elnöke, Milan Ku- csan, a Szlovén Kommunista Szövetség KB elnöke, Dusán Sinigoj, a köztársasági kor­mány elnöke és más szemé­lyiségek köszöntötték. A vendéglátók elmondták, hogy a nagyüzem a világ 37 országába exportálja termé­keit és éppen négy évtizede tart fenn kapcsolatot a szov­jet vállalatokkal. Tavaly 27 millió dollár értékű mű­szert, berendezést szállított a Szovjetunióba. Szorosan együttműködik néhány szov­jet tudományos kutatóinté­zettel is. Mihail Gorbacsov megte­kintett néhány üzemrészt, nagy elismeréssel szólt a lá­tottakról, s a szovjet párt és állami vezetés maradéktalan támogatásáról biztosította az Iskra — és általában a jugo­szláv vállalatok — valamint a szovjet gyárak közötti köz­vetlen együttműködés erőtel­jes fejlesztését. A szovjet vendégek ezt követően Franc Popit, Milan Kucsan és Dusán Sinigoj kí­séretében végigsétáltak Ljubljana belvárosában, s megtekintettek néhány tör­ténelmi és kulturális emlé­ket. Az SZKP KB főtitkára ez­után megismerkedett a Ljubljanai Bank, a legna­gyobb jugoszláv pénzforgal­mi és hitelszervezet tevé­kenységével. Hondurasba Amerikai egységeket vezényeltek 3200 amerikai katonát in­dít Hondurasba Reagan el­nök. Az amerikai egységek a bejelentés szerint távol maradnak a „hadműveleti” övezettől és nem avatkoz­nak be a fegyveres harcok­ba. Fitzwater szerint a lépést Reagan . Azcona hondurasi elnök kérésére” rendelte el. Az amerikai kormány az- zial vádolja Nicaraguát, hogy csapatai átlépték a hondu­rasi határt a kontrák, azaz a miicainaguai ellenforradál- márok támaszpontjainak megsemmisítésére. Állítólag a sandinista hadsereg mint­egy 1500 katonája hajtotta végre az akciót, A nicaraguai kormány csütörtökre virradóra tizen­ötezer tartalékos behívását rendelte el. Afgán kérdés Pakisztán újabb tárgyalási sürget Katonai csúcs Véget ért Jazov és Carlucci találkozója Pakisztán mindaddig haj­landó Genfben maradni, amíg alá nem írják az afga­nisztáni rendezésről szóló megállapodásokat — jelen­tette ki szerdán újságírók­nak Zain Nurani pakisztáni külügyi államminiszter. A miniszter, a Genfben tárgyaló pakisztáni küldött­ség vezetője, kifejtette: or­szága amellett foglal állást, hogy az új afgán kormány kérdésében az összes érde­kelt afgán fél részvételével — beleértve a kabuli kor­mány képviselőit is — „Genfben, .Bécsben vagy bárhol másutt” hívjanak ösz- sze konferenciát. A berni szovjet nagykö­vetségen megtartott délelőtti találkozóval ért véget csü­törtökön Dmitrij Jazov szov­jet honvédelmi minszter és Frank Carlucci amerikai hadügyminiszter kétnapos tárgyalássorozata. Az első szovjet—amerikai „katonai csúcstalálkozót” Dan Howard amerikai szóvi­vő nyíltnak, őszintének és tárgyszerűnek minősítette. Mint elmondta, a tárgyaláso­kon elsősorban a szovjet és az amerikai haderők esetle­ges incidenseinek elkerülé­séről, a két ország katonai doktrínáiról, a fegyverzet­korlátozás kérdéseiről és egyes helyi konfliktusokról volt szó. Ez utóbbi témakör­ben az afganisztáni, a nica­raguai, a kambodzsai és a koreai kérdést érintették. * * * Szerdán Dmitrij Jazov ta­lálkozott az „Orvosok a bé­kéért” elnevezésű nemzetkö­zi mozgalom svájci tagozatá­nak képviselőivel. A beszél­getés során a szovjet honvé­delmi miniszter nagyra ér­tékelte a szervezet tevékeny­ségét. A hét végén A szovjet külügyminiszter az Egyesült Államokba készül Eduard Sevardnadze szov­jet külügyminiszter vasár­nap Washingtonba utazik, ahol találkozik Reagan el­nökkel és tárgyalásokat foly­tat Shultz külügyminiszter­rel. Vagyim Perfiljev külügyi szóvivő a látogatás kapcsán rámutatott: a Szovjetunió­ban azt várják, hogy a tár­gyalások előrelépést jelente­nek majd a szovjet—ameri­kai párbeszédben. A látoga­Befejezte washingtoni lá­togatáséit és elutazott az amertkaá fővárosból Jichaik Samir izraeli minisztered- ■nök. Samir csütörtökön reg­gel még egy — változatlanul eredménytelen — megbeszé­lést: folytatott. Shultz külügy­miniszterrel és találkozott a képviselőház külügyi bizott­ságának tágjaival is. Az iz­raeli kormányfő ezúttal is megismételte, hogy „nem tás különös jelentőségét az adja meg, hogy megkezdő­dött a gyakorlati munka az Egyesült Államok elnökének szovjetunióbeli látogatásá­nak előkészítésére. Ezzel ös<.- szefüggésben első rendű fon­tosságúvá válnak azok a tár­gyalások, amelyeknek célja a hadászati támadófegyver­zet 50 százalékos csökkenté­se, az ABM-szerződés meg­őrzése, s meghatározott ide­ig való betartása mellett. hajlandó elfogadni” a Wa­shington áltál javasolt közel- keleti rendezési programot, különösen annak a nemzet­közi konferencia összehívá­sára vonatkozó részét. Shuilitz egy szenátusi bi­zottság előtt hevesen védel­mébe vette saját tervezetét és kijelentette, hogy azon semmiféle módosítást sem hajtanak végre. NEW YORK Az el nem kötelezett or­szágok koordinációs irodá­ja szerdám az ENSZ székhe­lyén közleményben ítélte el Nagy-Britanniát, amiért a szigetország fegyveres erői hadgyakorlatot kezdtek a Falkland (Malvin) -szigetek tőszomszédságában. MOSZKVA Először indult útnak ke­reskedelmi alapon indiai mesterséges hold a szovjet­unióbeli Bajkonur űrköz­pontjából. A műhold csütörtöki indí­tása új fejezet a mintegy két évtizedes szovjet—indiai űr­kutatási együttműködésben. Az indiai tudósok elsősorban a természeti erőforrások Föld körüli pályáról történő ku­tatásához kerestek partnert a Szovjetunióban. ULÁNBÁTOR Az elvégzett munkát ösz- szegző sajtóközlemény elfo­gadásával csütörtökön Ulán­bátorban befejeződött a szo­cialista országokban műkö­dő testvérpártok ideológiai kérdésekkel foglalkozó köz­ponti bizottsági titkárainak tanácskozása, amelyen a Ma­gyar Szocialista Munkáspár­tot Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkára képviselte. WASHINGTON Szerdán pont került az iráni-kontra botrány ügyé­ben folytatott bűnvádi eljá­rás legfontosabb fejezetének végére: egy washingtoni es­küdtszék a nyomozást irá­nyító államügyész, Lawrence Welsh bizonyítékai alapján vádat emelt az ügy főszerep­lői ellen. Oliver North alez­redest az esküdtszék 16 rend­beli ..törvényszegésben talál­ta bűnösnek, John Poindex­ter tengernagy, volt nemzet- biztonsági tanácsadó ellen hét rendbeli törvényszegé­sért emeltek vádat. A nemzetközi közvélemény és vezető nyugati politikusok tilta­kozására a preto­riai kormány fel­függesztette hat dél-afrikai szí­nesbőrű kivégzé­sét. A képen: a „sharpevillci ha­tok” hozzátartozói Londonban kér­ték Thatcher asz- szony közbenjárá­sát (Telefotö — AP — MTI — KS) Eredménytelen tárgyalások után Az izraeli miniszterelnök elutazott Washingtonból Falugyülési jegyzetek A fórum rangja kötelez Ez a tiszaderzsi összejövetel is úgy kez­dődött, mint bármely, hasonló falusi fó­rum. Az új tanácsi elöljáró ismertette az elmúlt év általa, valamint a kirendeltség által fontosnak tartott helyi változást, no­ha ezek után sajnálatosan kimaradtak azok a tennivalók, amelyek megvalósításá­hoz 1988-ban kérik a lakosság segítségét. Mindez magyarázható a lelkes, de tálán tapasztalatlan fiatalember gyakorlatlansá­gával is. Érdekes módon ez a hiány még­sem okozott törést, hiszen az elhangzotta­kat több mint húsz, valós helyi gondokat boncolgató hozzászólás egészítette ki. Szó esett ezekben arról, hogy sarasak az ut­cák, de még a járdák is, sokan a kerítésük tövénél csúfoskodó tócsákat sem engedik az árokba; a falu földje gazdagba téesz mégis szegény; jó lenne egy új kikötő, de modern posta is elkelne; a Tüzép-telepet lehetetlen megközelíteni latyakos időben; néhány utcai égő, lámpa is hiányzik, meg egy mini gyógyszertár; nem beszélve a munkahely-lehetőségek bővítéséről. Ezen észrevételek jogosságát senkisem vitatta, viszont hiányoltam: vajmi kevés szó esett megvalósításuk lehetőségeiről. Bár a tel­jességhez az is hozzátartozik, hogy a vá­laszokból esetenként kiderült, néhány bajt orvosolnak: épül egy új iparcikk-áruház szolgáltató részleggel, bővítik az iskolát, megalakították a juhászok szakcsoportját, a téesz újabb munkalehetőségeket teremt. Minden bizonnyal javulni fog a telefon­helyzet, de az örvendetes tények ellenére feltűnt: a teendők rangsorolása nem tör­tént meg. Így azután hamarjában-hirtelen­jében azt sem tudja a kíváncsiskodó, eset­leg mire, mikor kerül, kerülhet sor. Sajnos, adódott ennek az éjszakába nyú­ló falusi párbeszédnek azonban olyan ré­sze is, amelyik meghökkentő személyeske­déssé fajult. A helyi körzeti orvos négv- szer is hozzászólt a napirendekhez. Ez ál­lampolgári joga, nem beszélve arról, hogy felvetései, észrevételei között sok jogos hangzott el. Ám az előadás módja, a meg­ütött útszéli hang bizony méltatlan volt a falu e legrangosabb közösségi fórumához. Ügy gondolom, a különvéleményt, az elhangzottaktól való eltérést kulturáltabb formában is tudomására lehetett volna hozni a hallgatóságnak. Mert a megfelelő forma csak növeli a tartalom súlyát, míg a személyeskedő hang a közérdeket kife­jezni szándékozó mondanivalót is lefokoz­za. Ez az eseménytelennek egyáltalán nem ítélhető falugyűlés tehát jó leckének is bi­zonyult; nevezetesen abban, hogy — úgy tűnik — a demokráciát, az emberekkel való bánásmódot, az egymással szemben használt hangot, az érvelés módját, a meg­győzés korszerű formáit még korántsem sajátítottuk el megfelelően. Sok még a tartulnivaló: lent is, fent is, vezetőknél és vezetetteknél egyaránt. Pedig meg kell ta­nulnunk ezt a nem könnyű, a feszültsége­ket is elviselni tudó, őszinte párbeszédet. Mert másképpen nem megy. Mert enélkül nem megy. Sem Tiszaderzsen, sem másutt. — DSZM — Válófélben Tiszaugon A művelődési ház zsúfolásig megtelt ezen a hétfő estén Tiszaugon. A közeli is­kolából átcipelt pótszékek csak megerősí­tik: az ittenieket nagyon is foglalkoztatja a sorsuk. Este hat órakor a falu ezer lakójából vagy kétszáznegyvenen szorongtak a szé­keken, az ajtóban és a terem végében áll­dogálva. Az elöljáróság vezetője, Halápi Ferenc nem sok időt szentelhetett az elmúlt év gyarapodásainak, s ennek egyszerű oka van: a szükségesnél jóval kevesebb tör­tént. Amivel több a falu, az ezer négyzet- méter út, hétszázötyen méter járda — utóbbi jórészt társadalmi munkában. Hosszabb lett a vízvezeték, új közkifolyók is enyhítik a vízgondokat. Az idősek klub­jában végre huszonnégyen diskurálhatnak, kártyázhatnak, együtt oldhatják a nyo­masztó magányt. A gondok sora sem hosszabb, de nyo­masztóbb. Az iskolabővítés félbemaradt, a tervezett csapadékvíz elvezető csatorna sem készült el (anyaghiány miatt jórészt), a Tüzép-telep sem „akar” létesülni. Jó, hogy van pénz a körzeti orvosi állásra, nincs viszont egy orvosi lakásra. Anélkül pedig... A megroppant tető miatt életveszélyessé vált óvodából fél éve már, hogy az isko­lába „telepítették” a kicsiket, a nagyobbak viszont így az ablaktalan pincébe kénysze­rültek. Nem kevésbé fontos volna az éltető víz. Mert csak vékonyan adja a 'meglévő két kút. Társulást kellene szervezni, ám itt jórészt kevéske nyugdíjból élő idős em­berek laknak, havi kétszáz forint kiadása nehéz életüket tenné még nehezebbé. A törpevízmű olcsóbb lenne, de ahhoz az ál­lami támogatást nem adják. Megoldás pe­dig kell. Feszültté válik a csönd, amikor az elöl­járó a tanácstagi beszámolók, falubeli be­szélgetések összegzésére tér: közakaratnak tetszik a település önállóvá válása. Fölol- dódik a feszültség: nagy taps fogadja a summázatot. Számokkal bizonyítja, hogy hosszú esztendőkön át aránytalanul osztot­ták el közös tanácsba tömörített három község között a fejlesztési forintokat. (A székhelyközség öt és félszer annyit kapott tíz év alatt, mint Tiszaug — erre többen fölszisszennek a teremben.) Egyetértésre talál az is, hogy a megye délnyugati csücs­kében élve közelibb Kecskemét, mint Szol­nok vagy az illetékes bíróságul kijelölt — egy napot fölemésztő — Mezőtúr. Belső tűzzel szóltak a falubeliek. A hal­lottak is, de mindennapos tapasztalataik is azt igazolják: valamiért mindig háttérbe szorultak az itteniek. Nincs itt semmi baj a három falu népe között — együtt dolgoz­nak a termelőszövetkezetekben, a kör­nyékbeli vállalatoknál —, de hát a számok ismeretében rosszabbul önállóan sem Igen járhatnak. Talán meg kellene próbálni. Meg kellene? — teszi föl a kérdést más. Meg kell próbálni! — felel is meg rá. Ne volnánk alkalmasak a magunk kormány­zására? Már ugyan miért ne volnánk! A közös tanácsban most többen dolgoznak, mint valamikor a háromban együttvéve. A létszám, bér tehát megvan, a tanács épülete áll a faluban, csak a „közösbe” vitt holmikkal együtt visszaköltöznek belé a „hivatalnokok”. A szokatlanul parázs vitában ugyan ki­derülni látszott, hogy nem ilyen egyszerű ez a dolog, de törvényes akadálya nincs1. Ha az önállóság mellett voksol Tiszaug, s ez a többség akarata, várhatóan a követ­kező esztendőben dönt majd erről az El­nöki Tanács. A nagyközségi pártbizottság tintára ugyan arra kérte a lakosságot, hogy a tervidőszak végéig tartsák együtt a közös tanácsot, de a teremben ülők már elhatá­rozták magukat. Véleményük szerint ön­állóan többet tehetnek és többet is akar­nak tenni a faluért. Át akarják menteni a községet a jövőnek — ezt vallják. Csak azt kérjük vissza, amink volt — mondta csön­desen egy fiatalember —, és megállunk a magunk lábán. A falugyűlés megbízta az elöljáróságot, tudja meg az egész település véleményét az önállóságról, s járja végig annak tör­vényes útját. Tiszaug — a falugyűlésen kimondták == ha nehezebben is, de a „ma­ga kenyerén” akar élni. H. Z. A Kő telki Ady Tsz csa­taszögi ipari üzemében többek között hullám- cső átereszeket Is gyár­tanak. Ebben az évben 3,5 millió forint érték­ben szállítanak a meg­rendelőknek (Fotó:T. Z.)

Next

/
Thumbnails
Contents