Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-17 / 65. szám
1988. MÁRCIUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Meghosszabbított kisgyermekkor tanköteles óvodások Lakóiéba vagy óvodába? Sok szülőnek okoz nem kis fejtörést e gyermekét érintő kérdés, amelyben a napokban döntenie kell. Megpróbálja objektív szemmel — már persze amennyire ez lehetséges — vizsgátgaitni, mérlegelni a gyerek képességeit. „Szellemileg fejlett, érdeklődő, gondolkodó, de önállótlan az öltözködésben, önmaga kiszolgálásában, testileg megfelel az átlagnak, de elbírja-e majd a gyenge váll a kitömött iskolatáskát?” Pro és kontra érvek, s ez még a szerencsésebb változat, hiszen van olyan szülő, akinél az a mérvadó, hogy minél előbb keresőképessé váljon gyermeke, másoknál meg éppen az a céli, hogy meghosszabbítsák a felhőtlen gyerekkort. Nem könnyű a döntés. Az elsietett iskolakezdés kudarca meghatározó lehet a gyermek életében, de a késleltetés sem szerencsés. Egy testileg, szellemileg fejlett tanköteles 'korú gyereknek az iskolában a helye, ahol a korának megfelelő szinten fejlesztik képességeit A szülők iskolakezdést illető döntési vagy inkább kezdeményezési lehetőségét az új oktatási törvény teszi lehetővé. A dokumentum a következőképpen rendelkezik a tankötelezettségről. „A gyermek általában attól a naptári évtől tanköteles, amelyben a hatodik életévét külön jogszabályokban meghatározott időpontig — betölti. A tankötelezettség kezdetének időpontját a gyermek fejlettsége alapján kell megállapítani”. A „külön jogszabályok” pedig úgy rendelkeznek, hogy a gyermek lattól a naptári évtől tanköteles, amelyben május 31-ig betölti a 6. életévét. ^/Tankötelessé válhat” azonban az a gyermek is, aki az adott év június 1 és szeptember 30 között ünnepli a hatodik születésÖt és fél ezer elsőst várnak a megye általános iskolái napját. Ebben az esetben a szülő beleegyezésével az óvoda javaslata is szükséges. A törvény még további lehetőséget ad, amely szerint 'kivételesen indokolt esetben — a szülő kérelmére — elkezdheti az iskolát az is, aki december 31-dig tölti be a hatodik évét. Ehhez azonban a nevelési tanácsadó javaslata is kell. Az 1986 szeptember 1-én hatályba lépett törvény óta az idén kerül sor másodszor laz első osztályosok behatáséira. Az első 'év tapasztalata azt igazolta, hogy több tanköteles korú gyermek maradt még egy évre az óvodában, mint korábban. Halott számuk az utóbbi években sem volt elenyésző. Az 1985—86-os tanévben a megyében például 438 hatévest mentettek fel liskolaéretlenség miatt. Ha a gyerekek valamilyen oknál fogva valóban Iskolaéretlenek tvoilltaik, ez sóik mindenre — a táplálásúik, szellemi fejlesztésük stb hiányosságaira figyelmeztet. Lehet persze az is, hogy némely esetben csak a gyermekkart szerették volna meghosszabbítani a szülők, rendszerint az óvodai kis vagy középső csoport Ismételtetésével. Érdekes tapasztalat, hogy általában az értelmiségi szülők késleltetik 'gyermekeik iskola- kezdését. Nemcsak emiatt fogy persze sajnálatosan az utóbbi években az első osztályosok száma. A demográfiai csúcs idején, 1981- ben nyoloezer-ötszázhuszon- hét kisdiák kezdte meg tanulmányait a megye általános iskoláiban. 1984-ben már majdnem ezerrel kevesebb, tavaly szeptemberben pedig már csak ötezer- nyolcszázöt elsőst köszönthettek a tanévnyitó ünnepségeken. Az idén várhatóan — a becslések szerint öt és fél ezerre — csökken a számuk. Szolnokon az idén kilenc- száznegyvenkét tanköteles korú gyereket várnak az iskolák. Az oktatási törvény adta lehetőségből további száznegyven az idén december 31-ig 6. életévét betöltő gyermek is megkezdheti tanulmányait, feltéve ha iskolaérettnek minősül. A csökkenő gyermekiét- szám is segít megvalósítani a szabad iskolaválasztást, amelyet ugyancsak jogszabályban rögzít az oktatási törvény. Az egyisiko- lás településeken természetesen ez csak a gyermek utaztatásával v aiósítható meg, s éppen emiatt a szülők nem igen élnek ezzel a lehetőséggel. A városokban tovább élnek a körzethatárok, de ettől függetlenül a szülők beírathatják másik körzet iskolájába is a gyermeküket természetesen ha a kiválasztott intézmény fogadni tudja. Hiszen minden iskolának először a körzetéhez tartozó gyermeket kell felvenni. A szabad iskolaválasztás tulajdonképpen a tagozatos imtézhnények kialakítása óta létezik. A tagozatos iskolákba természetesen a körzethatárokon 'kívül lakó kisdiákokat is felvették, ha tehetségesnek bizonyultak az adott tantárgyból. Szolnokon az idén a Kodály Zoltán iskolában 'ének-zene, a Költői a Mátyás 'király, a Münnich körúti és az Újvárosi iskolában test- nevelési tagozat indul. Mind az öt intézményben felvételizni kell a leendő elsősöknek. A Délibáb úti iskolában rajz tagozatot, a Ságvárd körútiban pedig úgynevezett úszó osztályt indítanak. Bárhova is veszik fel azonban a 'gyermeket, a szülőinek mindenképpen a körzethez tartozó iskolában kell jelentkezni április 27- én vagy 28-án a beiratkozási napokon. S míg évekkel ezelőtt még elég volt a személyi igazolvány, az idén — akárcsak tavaly — magával kell vinnie a gyermek i skolaérettségét tanúsító iratot is. —tg— Művelődési lehetőségek a termelőüzemekben Igények és tények Mezőtúron A két — hazai viszonylatban nagynak számító — gyár után most pillantsunk be egy vidéki gyáregység művelődésébe. A fővárosi központú mezőtúri Fémfeldolgozó Ipari Szövetkezet amolyan vidéki „kirendeltség” gyanánt működik. A kép persze csalóka, hiszen a szövetkezet lelke Mezőtúron van; az üzletkötésen és az anyagbeszerzésen kívül szinte minden az alföldi városban zajlik. Az itt gyártott ügyviteltechnikai tároló berendezéseket, ill. vendéglátó- ipari gépeket (kávéfőzőket, grillsütőket) az angyalföldi üzemben csupán összeszerelik. Tavaly 20 millió forint körül alakult a szövetkezet rendelésállománya, s teljesítésként 346 millió forint áramlott a kasszába. A fém- feldolgozó egyébként 400 millió forintos termelési értékre képes, 1987-ben 70 milliós nyereséggel zárt. Elhanyagolódott a művelődés helyzete A túri gyáregység kulturális életében az évek során kialakult egy sajátos hagyomány; vissza-visszatérő állandó „elem” lett a majálisok, nyugdíjasok találkozója és a Télapó-ünnepség megszervezése, lebonyolítása. Az elmúlt évben azonban úgy módosult a megszokott program, hogy mással nem egészült ki — ez pedig önmagában kevés. — Különböző kontingensproblémák miatt a gyáregység rendelésállománya, kapacitás-lekötése a szokásostól eltérően, számunkra kedvezőtlenül alakult — mondja Szél Pál gyáregységvezető. Ennek köszönhetően a hagyományos kulturális rendezvényeken kívül másra egyszerűen nem futotta az erőnkből. Az idei év is úgy kezdődött, hogy január elsején elment tőlünk a közművelődési bizottság vezetője, így a kulturális ügyek intézése egyelőre gazdára vár. — Tény, hogy az említett problémák miatt elhanyagolódott nálunk a művelődés helyzete. Nekem egyébként az az érzésem, hogy a gyáregységünkben ugyanazok a gondok jelentkeznek, mint a legtöbb község kultúrházá- nak munkájában. Ha hívunk pl. egy műszaki előadót — akár olyan, manapság divatos témában, mint a számítógépezés —, összejönnek a termelésirányítók, mások azonban nem vesznek részt, mert nem akarnak. Talán kellene csinálnunk egy felmérő lapot, amely kiderítené, hogy mi érdekli az embereket. Nem minden tanulság nélküli a gondolat, hiszen a máshol már bevált, demokratikusnak mondható módszer bizonyára meghozná gyümölcsét; igény szerint szélesedne a kulturális kínálat. Erre azért is lenne égetően szükség, mert a közművelődési bizottság jelentésében olvasható, hogy a gyáregységben a kulturálódási alapvetően a szocialista brigádok művelődési tevékenysége jelenti, vagyis nagyrészt a brigádvóllalások. Mielőtt azonban rátérnénk a százhuszonkét dolgozót tömörítő 12 szocialista brigád művelődési lehetőségeinek, igényeinek a felvillantására, néhány adatot feltétlenül meg kell említenünk. A Fémfeldolgozó Ipari Szövetkezet (a budapesti központtal együtt) szociális és kulturális jóléti alapja egy évben 148 ezer forint, ebből a fővárosban 56 ezer, míg Mezőtúron 91 ezer 900 forint áll rendelkezésre Lenne igény, de... A kifejezetten kulturális célokra fordítható összeg összesen 40 ezer forint, amelyből a túriaknak — írd és mondd! — 25 ezer jut. Ennyiből kell gezdálkodnia a jelenleg éppen gazda nélkül működő közművelődési bizottságnak. A pénz egyébként évek óta ennyi, s a A mai város régi hangulata Képeslap-kiállítás Mezőtúron „Újság nincs. Ez itt a régi templomunk és annak tornya (épült 1792-ben). Csodásán szép kívül úgy, mint belöl. Különösen vasárnap délelőttönként szép belöl. Jó mutatást kíván s szívesen üdvözli néhai s. k. _ Ez itt nem mező, hanem háztető. A lap, mint az üzenet izgatott, így vannak ezzel a kései utódok is, akik a mezőtúri Fazekas Múzeumban a múlt héten megnyílt kiállításon a tárlókhoz közel hajolva keresgélik a mai város régi — mára már felújított, átépített, vagy már nem látható, A Braun Juda nyomdájában készült első képeslapok egyike, 1899-ből, rajta a Központi Casino épülete úti Kossuth szállodája, az artézi kút, az állomás, a Berettyó partja és a túri hetivásár. Magángyűjtemények darabjai és a szerencsi Zempléni Múzeum — a világ legnagyobb képeslap gyűjteménye — értékei, a múlt század végének első lapjaitól az 1944-ben kiadott an- zixokig. A kiállításról —, amely május 15-ig látogatható —, illetve a mezőtúri régi képeslapok ennél jóval nagyobb gyűjteményéről a későbbiekben katalógus készüL — b. j. — Akár festmény is lehetne: a túri szélmalom torony sétálójában egy tűzoltó áll éppen az óra felett.” A keltezés tanúsága szerint éppen nyolcvan évvel ezelőtt írta rá apró gyöngybetűkkel ezeket a sorokat a református templomról készült anzixra egy ismeretlen mezőtúri, akit láthatólag sokkal inkább maga a képesmert azóta eltűnt, elpusztult —, emlékeit. Háromszáznegyven szelet a múltból — ugyanennyi képeslap az eddig felkutatott kiadók — zömében helybéli nyomdák — által készített lapokból. Rajtuk a régi szélmalom, a Fehérló Csárda, a Casino, az Erzsébet ligeti mulató, Lachner Albert vasLátkép a református templommal 1908-ból (Fotó: T. Z.) helyzet úgy fest, hogy nincs is kilátás a növekedésre. Szilárd Istvánnak, a szak- szervezeti bizottság munka- versenyfelelősének vezetésével a gyáregység KISZ- klubjában rögtönzött kerek- asztal-beszélgetésre ülünk össze. A résztvevők valamennyien brigádvezetők. A körkérdés úgy szólt; a brigádokon belül hogyan mutatkozik az igény a művelődésre? Veres István, a Tyeresko- va Szocialista Brigád vezetője: — Talán lenne igény, de a mai gazdasági helyzetben egyre nehezebben megy a dolog. Az emberek a megélhetésért hajtanak, s ezt nem elsősorban a művelődésben keresik. Kulturális rendezvényekre egyébként egy évben talán egyszer, ha össze lehet szedni az embereket. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nálunk az átlagfizetés alatta van az országos átlagnak, így a művelődésre is jóval keveseob jut. Ugrai Zsigmond brigádvezető: — Kulturális életünkben a városi művelődési ház programjai az irányadók; a mezőtúri műsorfüzet alapján tájékozódunk. Igaz viszont, hogy ez nem a gyáregység rendezvénye, mivel azonban a város szélén vagyunk, körülményes is lenne ide kijutni egy-egy program kedvéért. Szerintem, nem is volnának annyian egy rendezvényen, mint amennyien kellene. Talán a brigádvacsorákon igen. Molnár Márta, az Erdei Ferenc Szocialista Brigád vezetője: — Megítélésem szerint itt a szövetkezetnél nem lehetne megcsinálni azt, hogy például egy színjátszó csoport lépjen fel, mert nagyon kevés embernek lenne rá igénye. A politikai előadók most népszerűbbek, hiszen az ország nehézségei őket „kívánják a színre”. Csak azt nem tudom, hogy van-e elegendő pénzünk megfizetni egy-egy ilyen előadót. (Amikor közbevetőleg megtudják, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre a szövetkezetnél kulturális célokra; Veres István a következőképp vélekedik: „Több mint húsz éve dolgozom itt, de ezt nem tudtam. Nevetségesen kevésnek tartom az összeget”.) Szilárd István; — Én nem hiszem, hogy üzemünkben a dolgozók 30 százalékánál többnek lenne igazi igénye kulturális rendezvényekre. Nagyrészt ennek az igénytelenségnek is „köszönhető”, hogy úgy fest: a kulturális élet pang. A másik oldal pedig az, hogy az emberek nem tudnak annyit költeni kultúrára, mint amennyit szeretnének, vagy korábban tették, s ez vezet később igénytelenséghez. Nálunk a művelődés szegényedéséhez hozzájárult az is, hogy a közművelődési bizottság vezetői nem voltak túlzottan aktívak; a dolgozók kulturális igényeit nem mérték fel. Valahogyan úgy alakultak a a dolgok, hogy a sportrendezvényekre mindig nagyobb volt az igény. Akárhogyan is nézzük, a mezőtúri gyáregységben most „leeresztett” a művelődés nemes ügye, még akkor is, ha történetesen a szövetkezet továbbra is egyik első számú mecénása a helyi művésztelepnek. A „pangásnak” a tavalyi esztendőben kézzelfogható okai voltak, az új év sem kezdődött valami fényesen, következésképp minden jel arra vall, hogy Mezőtúron, a Fémfeldolgozó Ipari Slzövetkezetnél az idén sem várható nagyszabású kulturális fellendülés. Rövid epilógus A túriak nincsenek egyedül, rajtuk kívül még számos gyár, vállalat, üzem küszködik hasonló gondokkal, mert a körülmények szülte kényszer miatt egyszerűen többre — sem időben, sem anyagiakban — nem futja. így hát százszor is meg kell gondolniuk, hogy milyen kulturális rendezvényekre költik a nehezen szerzett forintokat. Az idei év hátralévő részében és a közeljövőben feszült várakozás elé néznek a termelőüzemek: vajon jut-e annyi a kultúra, a művelődés asztalára is, mint ameny- nyi szükséges lenne, vagy legalább az utóbbi években adott, megszokott volt (Vége) Jurkovics János Július 3—12 között Német nyelvi tábor Szegeden A német nyelvet alapfokon beszélő középiskolások számára nyári nyelvi tábort rendez július 3-tól július 12-ig a szegedi Juhász Gyula Művelődési Központ. Az érdeklődők április 15-ig levélben jelentkezhetnek a művelődési központnál (6720. Szeged, Vörösmarty u. 5.). A fiataloknak a német nyelvtan, irodalom és történelem témaköréből a József Attila Tudományegyetem oktatói tartanak előadásokat. A résztvevők német nyelvű videofilmek megtekintésével fejleszthetik az idegen nyelvben való jártasságukat, s a táboroz óknak zenei, sport- és szórakoztató programokat is szerveznek.
