Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-16 / 64. szám
1988. MÁRCIUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Régóta tudom, hogy a krimit vett elő a televízió, folytasásos keddi sorozatok Ugyanis ha valami elmarad, legkevesebb televíziós „öli- aminek jönnie kellene, az vasmányaink” közé tartóz- egyszeriben drágábbá válik nak, de hogy úgy hozzá tud- számunkra, jelentősebbé, nak nőni az életünkhöz, mégha eredetileg nem is lett hogy ha véletlenül valami volna nagyobb jelentősége. S okból elmarad a folytatás, ez így van nemcsak a képerakkor egyszeriben felborul nyőn, az életben is. Ezt az az életünk nyugalma — ez a „örök igazságot” most a temúlt héten vált igazán nyíl- levízióból is megismerhetvánvalóvá. Amikor egy or- tűk. Igaz, azóta már tudjuk szág mordult fel este nyolc- a bemutató elmaradásának kor a váratlan bejelentésre: okát. hogy illetékesek ,.bűhiába várjuk A klinika foly- nos” módon elfelejtették tatását, a mi kedves Brink- hozzákapcsolni, a magyar mann professzorunk az ő hangot a nyugatnémet kóbájos Kriszta nővére ezen az piához. Sőt, a vétkeseket taestén nem jelenik meg a Ián már meg is fegyelmezte képernyőn. Mérhetetlen ke- a televízió igazgatósága. S serűség fogott el benünket a tegnap este pedig már látváratlan hírre, úgy éreztük: hattuk is az elmaradt epizóelestünk valami olyasmitől, dot, tehát újra minden a ami pedig járna nekünk, maga rendjén. Az ügy mert előzőleg megígérték. mondhatni bé vagyon fejezMég az sem vigasztalt alig- ve. Mégis nehezen lehet fehanem senkit, hogy kárpót- lejteni ama kedd esti késelésül sebtiben egy népszerű rűséget. Napjaink és a történelem Beszéljünk másról; arról, hogy bizony olykor alaposan megfeledkezünk múltunkról, az idők múlásával történelmünk emlékei csaknem kivesznek tudatunkból. És csak egy-egy jeles évfordulón döbbenünk rá oktalan feledékenységünkre, egy-egy jubileum ébreszt fel bennünket múltúnkkal szembeni kötelességünkre; az ilyenkor megjelenő írásos közlemények, sajtóbeli megemlékezések, s természetesen a különböző programok a képernyőn. Mert televíziónk mióta csak létezik, mindig szívén viselte múltbéli hagyományaink ápolását; a történelem, történelmünk sohase volt mostoha gyermek a képernyőn. Lám az elmúlt hét műsorában is többször és többféle módon találkozhattunk históriánkkal; régmúlt évszázadok t eseményeivel éppen úgy, mint a közelmúlt évtizedeinek történéseivel. Jelentkezett ismét A velünk élő történelem, amely ezúttal az 1945-ös földosztás jeles eseményét idézte fel korabeli dokumentumok segítségével. A régebbi időket pedig azok a műsorok képviselték, amelyekben históriánk dicső lapjai elevenedtek meg, gondolok itt akár a Hunyadiak korát feldolgozó Vö- rösmarty-dráma tévéváltozatára péntek este vagy a Gondolkodó vasárnap esti vitájára, melyet a márciusi forradalmakról rendeztek. A hétfő esti rendkívüli adásnapon pedig Szigorú idők címmel egy, a Teleki Blanka tragikus sorsáról készült tévéjátékot, Fekete Sándor tévéjátékét láthattuk. Előtte emlékezés a ..népek tavaszára”. Külön is kiemelném azt az okos ötletet, hogy Kalemeg- dani gondolatok címmel olyan dokumentumműsort sugárzott a televízió — a pécsiek és a ljubljanaiak közös programját —, amely ugyanarról a Czilleiről beszélt, akiről Vörösmarty is az ő drámájában. Csak éppen egészen más megközelítésben, a megítélés másfajta mércéjével mérve a történelmi személyiséget. És éppen ez az érdekes. Mert míg a romantikus drámaköltő minden ellenszenvét a neki természetesen rokonszenves Hunyadiak ellen ármányko- dó Czilleire zúdította, gyűlöletes figurává faragván őt, addig a különböző, szlovén, horvát és egyéb forrásokra támaszkodó dokumentum- műsor a nagy akaratú, nemes, reneszánsz férfiú, sőt államférfit kívánta megmutatni alakjában. Izgalmas televíziós párhuzam született ezáltal, annak a helyes történelmi szemléletnek a bizonyságául, mely szerint nem szabad, hogy különböző történelmi személyiségek csupán egyoldalúan vagy egymást kizáróan legyenek jelen köztudatunkban, a közvéleményben. Mert ezzel a történelem kerül hamis megvilágításba, s ráadásul mi, az utókor leszünk szegényebbek általa. Évtizedek, sőt régebbi idők óta dúl például a harc a történészek körében is, amikor 1848 kapcsán szóba kerül: Kossuth vagy Görgey, Kossuth vagy Széchenyi — szinte egymás ellen játszva ki őket. A Gondolkodó vasárnap esti vitájának résztvevői rendkívül bölcsen és meggyőzően érveltek amellett, hogy ne csupán vagy- vagy-okban gondolkodjunk, hanem fogadjuk el az is-is- eket is. Azaz nem Kossuth vagy Görgey, hanem Kossuth és Görgey, hisz mindketten az adott kor történelmének részesei. Mélységesen egyetérthetünk abban, amit a tudományos magazin egyik meghívott történésze fogalmazott meg: az írás és a szó mestereinek napjainkban azért kellene igazán összefogniuk, hogy szélsőséges elfogultságokból táplálkozó torzításoktól, félrevezető egyoldalúságok ne akadályozzanak meg bennünket múltunk reális megítélésében. Ami pedig a Czilleiek és a Hunyadiak, Vörösmarty drámájának tévéváltozatát illeti, külön is aláhúzandó a televíziónak az a nemes igyekezete, amellyel igyekszik feltárni, felfedezni homályba merült drámai értékeinket. Mert azt ugyan mindannyian tudtuk például eddig is, hogy Vörösmarty a reformkor zengő szavú poétája, hogy a Szózat is tőle származik, de hogy drámaírónak sem akárki, az széles körökben most derült ki, eddig legfeljebb csak szakmai berkekben volt ismeretes. A szóbanforgó dráma erőteljes, nagy feszültségű jeleneteivel ma is megfoghatja a nézőt, ráadásul olyan szerepek vannak benne, mint a Czil- lei. akiben a számító ravaszság és a hatalomvágy már- már shakespeare-i erővel szólal meg, főképp pedig a látott tévéváltozatban azáltal, hogy Sinkovits Imre az érett, nagy művész minden tudásával formálta meg a históriai alakot. A történelem mélyebb megismerésének fontos aspektusát képviselte A Szigorú idők, a Teleki Blanka mártíromságáról szóló televíziós dráma. Azt tudniillik, hogy egy adott kor teljes birtokbavételéhez igenis nem elegendő csupán a legkiemelkedőbbek és legnagyobbak ismerete és tisztelete, a „kisebb hősök” is hozzátartoznak a kor valóságos képéhez, bennük is kifejeződhet a kor lényege. Történelmi múltunk és napjaink kapcsolatának izgalmas kérdéseit vetette fel a televízió, főképp a márciusi tavasz köré csoportosuló, nemzeti hagyományainkat ápoló múlt heti műsoraiban, s tette ezt józanul anélkül, hogy feloántlikázta volna a képernyőt hivalkodóan pi- ros-fehér-zöld trikolorral. Valkó Mihály TIT-programok Audiovizuális műsorok, vándorkiállítások Művelődési lehetőségek a termelőüzemekben 2. II papírgyári törekvések biztatóak Egy nemrégiben újjászületett, nagy vállalathoz visz következő utunk: a Szolnoki Papírgyárba. Az itteni műpelődé- si ház teljesen más alapokról indult, mint a Tiszamenti Vegyiműveké. Voltaképp önmagáért beszél a startolás dátuma is: 1984. november másodika, ekkor adták át ugyanis a megfiatalodó gyárban azt a művelődési házat, amelyet a dolgozók — jelezvén a többedrangú funkciót — közösségi épületként, illetve rendezvények házaként szoktak emlegetni. (A háznak egyébként nincs is szakképzett vezetője, csak anyagi felelőse, gondnoka.) A rekonstrukció utáni lendület A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Természettudományi Stúdiója új audiovizuális műsorokat jelentet meg az első félévben a világ hírneves nemzeti parkjairól. A műsorok az állat- és növényvilágról, a természet körforgásáról, az élővilág egymáshoz fűződő kapcsolatrendszerérői is képet adnak. A szórakoztatva oktató, látványos képekben bővelkedő audiovizuális ösz- szeállítások többek között az Észak-Ameriai Egyesült Államok-'belli Yellowstone Nemzeti Parkot, a Colora- do-fennsík természetvédelmi területeit és a japán Nik- ko Nemzeti Parkot mutatják be. A TIT Stúdió az idén több vándorkiállítást kölcsönöz. Az „Energia” című a Föld hasznosítható erőforrásait veszi számba, érzékeltetve a felhasználás és az új energiaforrások kutatásának legfontosabb momentumait is. „A nyugtalan Föld” című kiállítás megtekintésével bolygónk felszínének kialakulását és mai változásait követhetik nyomon az érdeklődők. Az „ökológia a gyakorlatban” egy UNESCO-programról a világméretű környezet- és természetvédelmi feladatokról szól, míg „Az élet 'bolygója” című kiállítási anyag a környezet- és természetvédelem kevésbé ismert problémacsoportjait érzékelteti képekkel és grafikonokkal. „Az élet bölcsője” a tengerek és óceánok élővilágának kialakulását és fejlődését mutatja be. Szombathelyen Felújítják a szombathelyi Püspökvár egyik (legszebb termét, a Sala Terrenát, az egykori első magyar régészeti múzeumot, amelynek freskóit az 1700-as évek végén Dorfmeister István készítette. Az Országos Műemléki Felügyelőség helyi építésvezetőségének szakemberei helyreállítják a terem külső és belső szigetelését, kijavítják a padozatot, majd a restaurátorok keze nyomán megújulnak a freskók is. A tervek szerint jövő őszszel megnyitják a megszépült termet a nagyközönség előtt. A helyreállítás költsége mintegy 3 millió forint. A püspöki kápolnában már befejezték a mennyezeti freskó restaurálását. A volt szemináriumban — ma leánykollégium — a helyreállítást a tető felújításával kezdték a műemilékfelügye- lőség munkatársai. A város közönsége keveset tud a Papírgyárban folyó kulturális munkáról, pedig itt ugyanúgy szerveznek különféle rendezvényeket, mint bárhol másutt, csak éppen a művelődési ház amolyan „korlátozottan nyilvános” helynek számít. — Mi elsősorban a gyári dolgozókért vagyunk — mondja Péli Sándor, a vállalati, művelődési bizottság titkára —, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen befelé fordulnánk. Rendezvényeinkre minden alkalommal meghívjuk a Hetényi Kórház, a szemben lévő Fatelep és a Húsipari Vállalat dolgozóit is, s bizonyos esetekben alkar az utcáról is be lehet hozzánk térni. Az ezerháromszáznegyven dolgozót foglalkoztató Papírgyáriban a művelődési bizottság irányítja a kulturális életet — élén a rendeletnek megfelelően — két elnökkel: Ölti Györgynével, a szakszervezeti bizottság titkárával, Czakó Gyulával, a személyzeti és oktatási osztály vezetőjével. Maga a bizottság huszonhárom taggal indult, s ezen belül egv héttagú, könnyen „mozgatható” operatív bizottság is alakult. Tulajdoniképpen a kulturális élet szervezése A kulturális élet szervezéséért felelős vezetők tisztában vannak feladatukkal, s igyekeznek is lehetőségekhez (kivált az 'anyagiakhoz) képest jónak mondható programokra „csábítani” a dolgozókat. Ugyanakkor azt , is szem előtt tartják, hogy egy három műszakban dolgozó gyárban nem az átlagos az emberek megterhelí- sége. A művelődési bizottságnak — mondja Ölti Györgyné — számolnia kell a műszakolás okozta nehézségekkel, és mint az adatok mutatják, a pénzforrásunk sem kiapadhatatlan. A dolgozók igényéből megjegyzem, hogy esetenként reálisak, jogosak, — a 76 brigád körében végzett felmérések ezt igazolják, de nem egyszer megtörtént, hogy a brigádok 'kértek tőlünk egy-egv rangos előadót, s amikor az illető művész — nem olcsón — ellátogatott hozzánk, éppen annak a brigádnak a tagjai hiányoztak az előadásról, ennek a magnak a feladata. A programok előkészítésében a gyárban működő hat üzemrész egy-egy dolgozója — mint a szakszervezeti bizottságon belül tevékenykedő agitációs és propaganda bizottság tagjai — is részt vesz. — Az igazsághoz hozzátartozik — mondja Czakó Gyula, hogy amikor néhány évvel ezelőtt zajlott a gyár rekonstrukciója, a közművelődés érthető okokból nem volt főtéma. A beruházás befejeződése után alakult meg a művelődési bizottság, amelynek létrejöttétől lendületesebbé vált itt a kulturális munka. Ugyanúgy, mint máshol, a művelődést szorgalmazó munkatervek itt is minden naptári évre elkészülnek, majd később havi bontásban is. Természetesen előtte a dolgozók körében igényfelmérést végeznek a bizottságok emberei, s nagyrészt a valós óhajok alapján áll össze a program. A leendő rendezvények megtervezésekor messzemenően figyelembe kell venni, hogy a gyár kultúrára, művelődésre fordítható éves költsége mintegy 170 ezer forint, s ehhez jön még a 40 ezer forintos ifjúsági alap. akiknek a kezdeményezésére jött létre a rendezvény. — Vannak üzemrészek, ahol élénkebb a szocialista brigádmozgalom — kapcsolódik be Péli Sándor —, ezek az emberek aktívabbak, de meg keli mondanom őszintén, hogy akadnak olyan üzemrészek, ahol nem minden esetben igénylik a munkánkat. Igyekszünk széles skáláját nyújtani a rendezvényeknek; működik nálunk nyugdíjas- és ifjúságiklub és kertbarát kör, ezenkívül egy 2500 kötetes letéti könyvtár is, de ugyanazt kell ismételnem: a műszakolás nem mindennapi gondok elé állít bennünket. Elég, ha csak anny:t említek, hogy a rendezvényeket lehetetlen olyan időpontra egyeztetni, hogy az mindenkinek megfelelő legyen. — A felsoroltakhoz még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy működik nálunk egy múzeum is, amely a magyarországi papírgyártás történetét mutatja be — veti közbe Czakó Gyula. Korábban helyt adtunk egy eszperantó körnek is, de velük sok gond volt, így a gyár vezetése úgy döntött, hogy megszünteti. Plusz pontok a brigádnaplóban A szervezési nehézségekről, a kulturális munka hatékonyságáról vajon menynyit érez a szalagok mellett dolgozó ember? Mészáros Ferencné tíz éve dolgozik a gyárban, foglalkozása, termékkiszedő. — Én brigádvezető vagyok, és a munkatársaim nevében is kijelenthetem; igényeljük a különböző programokat, főleg a vidám, szórakoztató rendezvényeket. Legutóbb például Nagy Bandó András műsora tetszett mind- annyiunknak. Csak az a baj, hogy ebből kevés van. Bár tudjuk jól, hogy ezek rettentően költségesek, és sajnos sokszor a műszakbeosztás miatt nem is juthatunk el rájuk. A rendezvények többsége ugyanis délután két óra körül kezdődik. Lipák Attiláné ugyancsak termékkiszedő; s tizenkét éve dolgozik itt: — A mi brigádunk főleg fiatalokból áll; a tizenhárom emberből tízen KISZ- tagok. Többnyire a diszkókra járunk el, de a kiállításokat is megnézzük. Elég sűrűn vannak. Nagy sikere van a minden évben megrendezett szabadidő-kiállításnak. A kulturális munkához, még annyit, hogy én üzemi könyvterjesztő is vagyok, és tavaly például mintegy száztíz dolgozónak harmincöt- ezer forint értékű krimit, szakácskönyvet és mesekönyvet adtam el, emellett persze szépirodalmat isi Meg kell azt is mondanom, hogy a politikai jellegű előadásokat sokan nyűgnek, kötelezőnek érzik. Csak azért mennek el, hogv újabb „plusz pontokat” gyűjtsenek a brigádnaplóba. Valamennyi dolgozót lehetetlen lenne meghallgatni kulturális igényeiről, de valószínűleg nagy általánosságban ugyanezek a vélemények hangoznának el. A gyári művelődésért felelősek elégedettek az itt folyó munkával, míg a dolgozók — sok esetben nem ismerve az 'anyagi lehetőségeket — igényelnék a rangosabb rendezvényeket. A realitások határt szabnak a vágyaknak, s nem marad más hátra. mint az, hogy a tagok többnyire a megszokott, ám erősen megkérdőjelezhető módon gyűjtsék a pontokat a brigádnaplóba. (folytatjuk) Jurkovics János A műszakolás okozta gondok Az Éneklő ifjúság hangversenyein A h ■■ ■■ r ■ ■ r ■■ ■■ közös enekles oromé A szolnoki Szamuely Tibor Gépipari Szakközépiskola Arany okleveles kórusát a hangversenyen Szokoly Lajos vezényelte (Fotó: T. Z.) „A zene az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza”. E Kodály - idézet szellemében zajlottak le tegnap délelőtt Szolnokon a közép- ég középfokú iskolák kórusainak Éneklő ifjúság-hangversenyei, melyet két helyszínen — a Tisza- parti Gimnázium és a Pálfy János Szakközépiskola aulájában — rendeztek meg. A késő délutánba hajló hangversenysorozaton, amely egyben megmérettetést is jelentett az együttesek számára, megyénk minden jelentős, hosszabb vagy rövidebb ideje színvonalas amatőr művészeti tevékenységet föl'itató kórusa részt vett: leány-, f:ú- vegyeskarok és kamarakórusok egyaránt. A hagyományosan március 15- ón sorra kerülő seregszemlén — amely mindenek előtt tisztelgést jelent az 1848 49- es forradalom és szabadság- harc, illetve iámnak hősei előtt — a közös éneklés örömén, a megszerzett arany- ezüst-, és bronz minősítéseken, okleveleken túl meglepetés is született. Ezt a meglepetést — a hallgatók számára a Jcüilön örömöt — az elmúlt év októberében az Ecsetei Üti Gimnázium első osztályos növendékeiből, pontosabban a 10. számú Honvéd Kollégium diákjaiból megalakult fiúkórus fellépése jelentette, akik ugyan már egyszer nagy sikert arattak egy kórustalálkozón. Zalaegerszegen, de „hazai terepen” most lépnek először közönség elé. Kissné Farkas Jolán vezényletével olyan friss, fiatalos — és jövendő hivatásuknak megfelelően — olyan igazi katonás hangon szólaltak meg, ami a .megye egyre szaporodó fiúkórusainak produkciójához jelenlétéhez hozzászokott közönséget is meglepte. A seregszemlén 15 együttes arany, 10 ezüst, 4 pedig bronz minősítést szerzett, 2 kórus kapta meg a KISZ MB különdíját, hat körvezetőt tüntettek ki nívódíjjal. A négy „Az év kórusa” címmel ’kitüntetett együttes mellett a Tiszaparfi Gimnázium Kodály kórusa nyújtotta a legkiemelkedőbb teljesítményt, ebben az évben az Éneklő Ifjúság hangversenyén. — b. j. —
