Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-15 / 63. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. MÁRCIUS 15. __Jegyzetlapolc E gy taktika mindig any- nyit ér, amennyit a pályán megvalósítanak belőle. A mondást eredetileg a sport világéban 'használták ugyan, de minden különösebb nehézségék nélkül adaptálhatjuk az élet más területeire is. Mondjuk, olyan módon, hogy minden jogszabály annyit ér, amennyire a gyakorlatban érvényesül, és minden segítség annyit, amennyire az eljut azokhoz, akiknek szánták. Kézbe kapni a munkakönyvét, ha nincs rögtön egy másik cég, ahol azonnal el is lehet helyezkedni, nem túl örömteli érzés. Napjainkban egyre gyakoribbakká válnak a lét- számcsökfcentő intézkedések, és lassacskán Szolnok megyében is tapasztalhatók a gazdálkodó szervezetek munkaerő-racionalizálási törekvéseinek első jelei. A kormányzat átmenetileg munkahely nélkül maradók segítségére próbált sietni azzal, hogy jogszabályba iktatta a felmondási idő meghosszabbítása és az elhelyezkedési támogatás intézményét, így próbálván elérni az egzisztenciális biztonságot. Ez egészen pontosan két egymást követő lépcsőfokot jelent. Ha a gazdálkodó szervezet tyárom hónappal a tervezett felmondás előtt bejelenti e szándékát az illetékes munka- közvetítést végző tanácsi szervnél, akkor az — a munkaerő-szolgálati iroda, vagy a helyi tanács — megpróbál munkahelyet találni az érintett dolgozóknak. Ha az így rendelkezésre álló idő alatt ez nem sikerül akkor hat hó- napipal meghosszabítható a felmondási idő. (E fél év Talán hatodik, vagy hetedik voltam a sorban. Előttem csakúgy, mint én, sajtért, parízerért álltak a vevők. Ami igaz, igaz, elég lassan haladtunk. Ezt különben az előttem álló asz- szony közölte egy öt perc múltával, hogy mögéje álltam. Nyújtogattuk is a nyakunkat, ki az, aki föltartja sort, teleméreti különféle árukkal a kosarát. Az előttem álló tovább dohogott. Szerencsétlenségünkre senki se egyfélét vett, s bizony volt idő do- hogásra. Jómagam először elnézően mosolyogtam, ám, ahogy múltak a percek, átvettem az előttem álló türelmetlenségét. Már mondtam én is, — igaz, csak magamban — mi a jófenének vesz egy ember hathétféle árut ilyen sietős, csúcsforgalmi időben. Aztán méginkább moroghattam: sorrakerülvén az előttem álló is hasonlóan vásárolt, mint társaik. Csak mondta, csak szelték, csak mérték, csak árazták. A kutyafáját! Hiába nyugtatom magam, a patikában se vagyok türelmesebb. A birka türelmével kezdem pedig. Bemondom, mit kérek, átadom a receptet, aztán átmegyek a másik sorba, fizetni, s végül a harmadik helyen is álldogálok kicsit, míg sorra kerülök. Persze mondhatnám a postai sorokat is, s még „importálni is tudok” — a fővárosi, Lenin körúti nagy postahivatalban a múlt héten néztem az órám; tizennyblc percbe került, amíg föladhattam egy táviratot, — s ott még sor se volt, csak a postáskisasszonynak kapcsolt a munkaköre, ő intézi a telefonhívásokat is. Mondhatnám példának, hogy otthagytam a héten a szolnoki vásárcsarnokiban azt az almát, amit nasorán a munkáltatónak már nem kell foglalkoztatnia a dolgozóit.) Ha még ez sem elegendő megfelelő munkahelyet találni, akkor újabb hat hónapig elhelyezkedési támogatásban részesülhetnek a felmondás alatt álló dolgozók. Van azonban egy kiskapu. Ez a mechanizmus csak akkor lendül mozgásba, ha legalább tíz dolgozónak mondanak fel egy helyen egyszerre. Tíz alatt nem esik előzetes bejelentési kötelezettség alá a felmondás. Mit tesz ilyen helyzetben egy vállalatvezető? Kínosan ügyel, nehogy elérje az egyidőben elbocsátott dolgozók száma a kritikus (?) határt, és hatosával- nyolcasával küldi el a felszabaduló embereit. Hogy miért, azt talán ő maga sem tudná pontosan megmagyarázni. Hátránya ugyanis nem származik belőle, pénzébe sem kerül, mert az a költségvetésből visszavándorol a cég zsebébe. Talán a nyilvánosságtól félnek a vállalatvezetők? A feltűnéstől, a következményektől, amiket nálunk a szokásosnál nagyobb létszámú elbocsátások okoznak? Az valóban, tény, hogy így kényelmesebb. „Taktikusabb” is tizennyolc ember helyett háromszor hatnak felmondani, abból ugyanis nem lehet akkora baj. A dolgozó persze kapkodhat, rohanhat fűhöz- fához míg munkahelye nem akad. Jövedelem nélkül kell, esetleg hónapokat töltenie, mert a segítség ez esetben csak ennyit ér. A többi elveszik a vállalati bürokrácia útvesztőiben. L. M. L. gyón szerettem volna hazavinni — nem volt „cérnám” kivárni, míg megmérethetem. És akkor ne is beszéljek a zsúfolt orvosi rendelőről, ahol a beteg olykor még betegebb lesz, mire bejut orvosához. Persze a türelmetlenség nemcsak a boltra, a patikára, a postára, a rendelőre jellemző sajnos, — hanem az otthonunkra 'is. Ennek pedig családunk látja a kárát. A szülőnek nincs ideje-idege elmagyarázni a gyereknek, mit, miért nem szabad tennie, a gyerek kapkodva, sietősen mondja a magáét — mi a vége? Legjobb esetben családi perpatvar, a legrosz- szabban semmit se megoldó szülői pofon. Hogy a házasfelek ideges, türelmetlen vitája mihez, mikhez vezethet, jobb ha nem taglalom — féli aki éli. Munkahelyemen is van alkalom bőven tapasztalatokat gyűjteni. Hiába mondjuk, mondogatjuk viccesen és halálkomolyan, hogy „ideges ember pedig nincs...” bizony, napjában tépjük egymás idegeit, leginkább türelmetlenséggel. Az egészben az a legborzasztóbb, hogy a legtürelmetlenebb, legingerültebb ember szenved ettől a legjobban. Rendszerint ők azok, akik ilyen-olyan betegség miatt sokszor kidőlnek — vagy végleg kiesnek — a sorból. Akkor meg van értelme az egésznek? Futunk a magunk előrelátható, kegyetlen sorsa elé? Az ember nem tudja mit mondjon. Ránéz az órájára, s tudja,t futnia kell tovább, hisz’ annyi a dolga, sose ér a végére. Vagy nagyon is gyorsan — de az meg már ugye, őt magát, hogyan is érdekelhetné? (SJ) Gyarapodott a KISZ-pénztár is Újító fiatalok Túrkevén (Tudósítónktól) A KISZ XI. kongresszusa 1986-ban célul tűzte ki a szövetség politkai jellegének erősítését. Ennek szellemében Túrkevén a Tiszántúli Autójavító Vállalat KISiZ- bizottsága az elmúlt időszak alatt jelentős eredményeket ért el a politikai rendezvények népszerűsítése, a demokratizmus szélesítése, a párttagnevelő munkán túl, a gazdasági építőmunka területén is. A Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa 1985-ben alakult a KISZ kezdeményezésére, jelenleg 25 fiatal vesz részt munkájában, akik a KISZ-nek is tagjai. Fő feladatunk a gazdasági munkát segítő berendezések és gépek, szerszámok tervezése, készítése. Újító tevékenységük a vállalat eredményében is érzékelhető. Egy-egy újítás megvalósítása esetén az alkotók 1—10 ezer forint jutalmat is kaphatnak, attól függően, hogy mennyi költségmegtakarítást ill. többletnyereséget eredményez az a vállalatnak. A KISZ-bi- zottság az FMKT által tervezett újítások megvalósítását törekszik közösségi munkaszerződés formájában kivitelezni. Ily módon az egyén és az ifjúsági szervezet érdeke szorosan kötődik a vállalati érdekhez — konkrétan a munkavégzés hatékonyságának növeléséhez. A KISZ-szervezet kidolgozta a közösségi munka- vállalás feltételeit, követelményrendszerét, amely szerint a végzett munka után kifizetett juttatás 40 százaléka a KISlZ pénztárát illeti. A befolyt öszegből a tagok lakásépítési alapjának létrehozását kezdeményezték. Ezután is minden munkalehetőséget megragadnak nemcsak a vállalaton belül, hanem kívül is. Nemrég egy autóbusz javítását kellett elvégezni, amelyből a KISZ vagyona 12 ezer forinttal gyarapodott. A KlSZ-bizott- ság — a két vállalat jó munkakapcsolat révén — tartós kapcsolatot épített ki a csehszlovákiai TÁTRA Autógyár ifjúsági szervezetével. Az újítómozgalom és a helyi műszaki fejlesztés hatékonysága növelése céljából, közös elképzelés alapján, lehetőséget biztosítanak az újító fiatalok között csehszlovák illetve magyar tanulmányutak elnyerésére. Az ösztönzésnek erre a formájára az idén kerül sor először, melyre a vállalat KISZ-bizottsága négy fiatalt küld. Huszonöt éve Két irányból tört a víz Jászdózsára Nyirkos hétköznapon csendesen delel a falu. Az üzletek, hivatalok zárva, az úton ebédre kerekező biciklisek intenek egymásnak. A kocsma előtt néhány munkásruhás fiatalember ácso- rog, majd eltűnnek bosszankodva a füstös helyiségben. Tavaszra vár mindenki Já4z- dózsán, március van, ha eddig tél nem volt, ne most kezdje már el a zimankót. A nap második felére készülő faluban aligha akad valaki, aki a negyedszázaddal korábbi tragédiára gondolna. Félrevert harang riasztotta a falut Ünnepség volt a kultúr- házban, a nőket köszöntötték 1963. március 10-én, vasárnap este. A műsor végeztével hazaszállingózó közönséget nem sokára félrevert harang riasztotta. Addig a vízügyi dolgozók és kevés helybeli vigyázta a töltést, figyelte a repedéseket, szivárgásokat, bunkózta az ürge, pocoklyukakat, de a baj nagyobb, mint gondolták, kell mindenki a gátra. Azelőtt néhány napja mozdult meg a jég, a táblák azonban egymásra torlódva az éles kanyarokban és főleg a kőhíd boltívei alatt megszorultak. Készültségben volt már akkoriban az egész Jászság, mert a Tárná és a Zagyva együttes támadása minden eddiginél el- szántabb küzdelmet ígért Dózsától le egészen Al- sószentgyörgyig. A szigorú telet hirtelen jött melegfront szakította meg. A gyors ütemben megindult olvadás az átfagyott földön az erekbe, folyókba sietett. A megszervezett védelem éppen az ünnepség után riasztotta a falut, mert korábban nem várt tetőzést jósoltak az előrejelzések. Vasárnap éjszakától talpon volt a falu, férfiak, nők egyaránt. Teherautók hordták a homokot a piactérre, ott zsákokba töltötték az asszonyok, majd hordták szét a töltésre, a szélső utcákba, de főleg a falu északi részére nyúlgát emeléséhez. A vizet Tarnaörs felől várták, úgy jött ’39-ben, ’40-ben is. Akkor a dombokra épült házak között elvonult az ár, de most a szakemberek tudták, nagyobb veszély fenyeget. A vasúti töltés is a védővonalhoz tartozott, a Tarnaörs felől érkező támadás miatt. Vonatszerelvények hordták oda Nagyszőlősből (Jászapáti felől) a homokot. Másnap katonák vették át az irányítást. Az időközben hidegre fordult időt kedden viharos erejű széllel szubtrópusi légtömegek söpörték el. A dörgéssel, villámlással kísért zivatar tovább nehezítette a védelem erőfeszítéseit. A földutak nagyrészt járhatatlanok voltak, a férfiak a vállukon hordták a zsákokat a gátra. A tanyák lakóit és a téeszek jószágállományát kitelepítették, a falut azonban akkor már biztonságban hitték. A víz nagyrészt levonult a Táncsics utcából, megroggyant házat, törmeléket hagyva maga után A küzdelmet elveszítették A Szolnok Megyei Néplap a másnapi számában, 1963 március 13-án jó hírekről számolt be: „Nincs aggodalomra ok. Apad a Tárná, apad a Zagyva. Szépen halad előre Jászdózsa és Já- noshida védelme. Reggelre elkészült a gát és akkor megmenekül mindkét község.” Kevesen olvasták aznap Jászdózsán az újságot, a falu nagyobbik része vízben állt. Az Árokszállásról érkező hajnali vonat már nem tudott beállni Jászdózsára, a nyílt pályáról tolatott visz- sza. Tamaörsnél a gátat átlépte az ár, a vasúti töltés rövid ideig állta útját, a nyúlgát is csak késleltetni tudta az előrenyomulást. Az utolsó órákban a gáterősítés már abba is maradt, mert látható volt, hogy a küzdelmet elveszítették. A faluba betört a víz! Zsidei Istvánné Dózsa György úti házának tornácáról figyelte az eseményeket. A férje valahol a gáton volt, mielőtt elindult, megnyugtatta, nem kell nagy víztől tartani, az utat ha ellepi, de a portát nem mossa. Egy- szercsak nagy robajjal tört keresztül a dórthálón az ár. Az ablakon át mentették a szovjet katonák a lányát, s majd később őt is. A dó- zsaiak akkor láttak először kétéltűeket. Az északi betörést a kora délutáni órákban délnyugat felől nagy robajjal keresztezte az Ágó patak medühödött árja. Pillanatok alatt elsöpörte az utcavégek szerény védelmét és végigvágtatott a falun. A Tárná jobb partján csak apró szigetek maradtak szárazon. A közben már apadó Tárnába a gát felrobbantott nyílásain vezették vissza az utcákon céltalanul keringő szennyes vizet. Győzött az ember A menekültek egy részét középületekben helyezték el, aki tudott, a mentett oldalon talált pártfogót és közel ezer szerencsétlennek adott otthont Jászapáti. Az árvíz után a falut lezárták az idegenek elől, éjszaka kijárási tilalom volt. Ahogy a víz vonult vissza, rögtön megkezdődött a még menthető épületek aládúcolása, a környékről és messziről is érkeztek segítők, munkás- őrök, fiatalok, szocialista brigádok. Az ezeregyszázból 120 ház dőlt össze, vagy vált lakhatatlanná és 480 rongálódott valamilyen mértékben. Jászdózsa újjáépítésére összefogott a megye, az ország, jöttek a pénzküldemények és az építők. A tanácsházán újjáépítési bizottság rendezkedett be tanácsi ügyintézőkkel, OTP kirendeltséggel, földhivatali szakemberekkel. Az önzetlen felajánlásokkal épült házak közül elsőnek a Jászberényi Városi Tanács kivitelezésében özv. Németh Istvánné készült el, aki augusztus elején költözött be négy gyermekével az új lakásba. Az újjáépítéssel megindult Jászdózsa fejlődése. Gyorsan szaporodott a vízhálózat, a járda hossza, felszámolták a cigánytelepet, új utcákat nyitottak, nyolc éve pedig új mederbe terelték a Tárnát. Mégis győzött az ember! Kevesen gondolnak mostanában azokra a napokra, de az emlékek nem fakultak meg. A mindennapi gondok között is ott lapul az árvíz — egy tányérból eszik a károsultakkal azóta is. Az OTP törlesztések csak most közelednek a végükhöz. Lukácsi Pál A Domus áruházakban Pénztárgép-szalagokat készítenek a Szolnok és Vidéke Áfész ti- szavárkonyi papírvágó üzemében. Az itt készült termékek közel 6 millió forintos bevételt eredményeztek az elmúlt évben. A jelenleg egy műszakban dolgozó üzem még tud rendelést felvenni erre az évre (Fotó: Mészáros) Bébibítorok árengedménnyel Április 1-jótől — egyenlőre ez év december 31-ig 15 százalékos árengedményt ad a Domus Lakberendezési Áruház Vállalat számos bébibútor jelenlegi árából. Olcsóbb lesz egyebek közt többféle gyerekágy, járóka és etetőszék. Az árengedményes termékekből a vállalat idei árualapja mintegy 40 milió forint értékű, s az engedmény összesen 6 millió forintot tesz ki. A Domus a kisgyerekes családok gondjain kíván segíteni ezzel az akcióval, de üzleti érdekei is úgy kívánják, hogy engedjen az árakból, hiszen a nagymértékű drágulás miatt az év első hónapjaiban jelentősen visz- szaesett a bébibútorok forgalma. BiBva gf Wg mi ml B Km
