Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-02 / 52. szám

1988. MÁRCIUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Magukénak érzik a települést Észre se vették, hogy elszaladt az idd Kevés lett a szék a tiszavárkonyi falugyűlésen A szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről A Szakszervezetok Országos Tanácsa Elnökségének 1988. február 26-i állásfoglalása Még hétfőn es­te hét óra tájban is úgy gondoltam, hogy a tiszavár­konyi falugyűlés­nek — amely al­kalomra olyany- nyira zsúfolásig megtelt a klub- könyvtár nagy­terme, hogy szé­kekért kellett ro­hanni a közeli ta­nácsi kirendelt­ségre — aligha lesz hozzászólója. Ugyanis terjedel­mesnek találtam Nagy Pál elöljáró és Papp István tanácselnök be­számolóit: hiszen ezek a hatkor kezdődő összejö­vetelen negyed nyolckor fejeződ­tek be. Igaz, nyi­tányként a 220 érdeklődő meg­nézhette a falu­ról készült tízperces, színes videofilmét, dehát mint em­lítettem, közben az idő ugyancsak haladt. Tévedtem, mert tizennyol­cán egészítették, bővítették ki az elhangzottakat, mint­egy igazolva: nincs az az alapos beszámoló, amelyhez — ha a témákban járatos az ember — ne lehetne vala­mit hozzáfűzni. így szó volt arról is: jelenleg a faluban „berúgni” három helyen is lehet, de ebédelni sehol. Az­után azt sem hallgatták el, hogy a település az ország­ban azon kevesek közé tar­tozik, ahol megfelelő híd­mérleg hiányában kosárral, vederrel mérik a szenet. Nem beszélve arról, hogy a sár már szinte mocsárszintű, és ilyentájt a Tüzép-telep szinte megközelíthetetlen. Tetszett a faluról, főleg az itteni alkotóházról készített film, de egyesek szerint el­lenpéldaként le lehetne fényképezni a víztorony kör­nyéki dzsungelt is, amely Petőfi szavaival élve „termi A település egyik büszkesége a modern vonalú, jó műszerezettségű, új orvosi rendelő (Fotó: Mészáros) esetenkénti kritikai meg­jegyzések ellenére — a falu átlagon felüli gyarapodását, a Tószeggel közös tanács erőfeszítéseit szinte mind­annyian elismerték. Hiszen tavaly is modern, jó műsze­rekkel ellátott orvosi rende­lő épült, új ártézi kutat fúr­tak, február végén megnyílt az idősek klubja, a József Attila út útalapot, a Rákó­czi út egy része beton zá­róréteget kapott. Igaz, ma­radt feladat ez évre, meg későbbre is: tovább kell gyarapítani a portalanított utak számát, és ha minden az elképzelések szerint ala­kul, 1990-re a település ut­cáiban megszűnik a sár, az iskola mellé pedig végre tor­naterem kerül. A kérdések— válaszok olykor szinte egy­máshoz szóltak, ki fél perc, ki öt alatt fogalmazta meg mondókáját, de az észrevé­telekből kitetszett a segíteni akarás. bőven a pipacsok mindenfé­le nemeit”. Azután szó esett még a nem megfelelően el­készített utak állapotáról, arról, hogy a jelentős jó­szágtartás, baromfiállomány ellenére helyben nincs tojás­felvásárlás. Az viszont is­métlődő volt, hogy — az Ezt emelte ki hozzászólá­sában Simon József, a me­gyei pártbizottság titkára is. Hangsúlyozva: jó érzés volt hallgatni, hogy a jelentős történelmi múlttal rendelke­ző település dolgozói olyan­ná igyekeznek változtatni környezetüket, ahol jól ér­zik magukat. Sőt lassan már Mindenki nyert a Hungáriánál f Értékelték a Füstmentes falu pályázatot Jutalmat kapott a tiszaugi népfronttitkár és a vendéglős A szokásostól eltérően szép számban meghívott vendé­gek is részt vettek tegnap a Hungária Biztosító sajtótá­jékoztatóján a fővárosban, a Hungária Szállóban. A Hungária Biztosító pon­tosan harmincegy falu veze­tő személyiségét is meghívta tájékoztatójára, hiszen vala­mennyien érdekeltek — s végső soron nyertesek vol­tak. A Hungária 1986 szil­veszterén akciót hirdetett a Füstmentes faluért. Egymil­lió forintot ajánlott fel azoknak a falvaknak, ame­lyek 1987. február 28-tól pontosan egy évig füstmen­tes „életet” vállaltak, lako­sai közterületen, nyilvános helyen nem dohányoztak, s a füstmentes életnek igye­keztek még a falu vendége­it is megnyerni. Nem várt nagy számban pályáztak a füstmentes falu akcióra az országban, össze­sen harmincegy falu vállal­kozott „az önmegtartóztató életre”, s nagy számuk után a biztosító további félmillió­val emelte a pályadíjat. Kü- löndíjat, 100 ezer forintot ajánlott fel a száz lakosnál kisebb füstmentes falunak az Országos Egészségnevelé­si Intézet. Miután elmondták, ho­gyan értékelték a pályázato­kat Uzonyi Tamás, a Hun­gária Biztosító vezérigazga­tója a társadalmi bizottság nevében kiosztotta a díja­kat. A falvakat a települé­sek lélekszáma szerint, ka­tegóriákba sorolva értékel­ték. Az eredetileg kitűzött egymillió forint pályadíjat a bizottság megosztva adta ki Kunadacs és Mosdós falvak­nak. Az előbbi Bács-Kiskun, az utóbbi Somogy megyei il­letőségű. A menetközben megemelt félmillió forint pályadíjat ugyancsak két te­lepülés, két Hajdú-Bihar megyei kisközség nyerte el: Kokad és Nagymajor. Az Országos Egészségnevelési Intézet különdíját a ponto­san hetvenkilenc lélekszá­mú Zala megyei Csertelakos nyerte. A pályázatokat értékelő és az egyéves akciót figyelem­mel kísérő társadalmi bi­zottság tíz egyént és két kol­lektívát is jutalmazott, hogy jelezze, a díjakban nem ré­szesült falvakban is dicsére-, tesen agitáltak az egészséges életmód mellett, ezzel ered­ményesen szolgálták az egészségmegőrzést. Végső so­ron, ahogyan dr. Bottá Ádám, az Országos Egész­ségnevelési Intézet igazga­tója hangsúlyozta, vala­mennyi településen sokat tettek az egészség megőrzé­séért, a fiatalok neveléséért. S ez korántsem lényegtelen hazánkban, ahol a tízmillió lakosból négymillió dohány­zik, s évente 15 milliárd fo­rintot „fújnak el” haszonta­lanul, saját maguk és mások kárára. í Az egyéni jutalmazottak között örömmel fedeztük fel Tiszaug képviselőit. Jutal­mat kapott Tigyi Istvánné népfront titkár és Horváth Mihály, az ugi Fehér Ele­fánt vendéglő vezetője. Ezév február 19-én ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A közzé­tett állásfoglalás a beérke­zett információk szerint szé­les körben alapvetően pozi­tív visszhangot váltott ki. Mindaz, ami az árakkal, a foglalkoztatási problémák kezelésével, érdekvédelmi munkánk erősítésével, a szakszervezetek tevékenysé­gének tartalmi, szervezeti megújulásával kapcsolatban megfogalmazódott, találko­zik a tagság többségének he­lyeslésével. A tagság igényli és támo­gatja az ágazati szakszerve­zetek és a SZOT felelős ál­láspontját, fellépését a dol­gozók széles rétegeinek élet- és munkakörülményeit érin­tő kérdésekben, érdekeinek határozott védelmében. Tu­datában van annak, hogy a jelenlegi helyzetben az or­szág társadalmi-politikai té­nyezőinek közös erővel, együttes cselekvéssel kell hozzájárulni társadalmi­gazdasági problémáink meg­oldásához. A magyar szakszervezeti mozgalom történelmi útja, tagsága támogatásából szár­mazó politikai ereje bizo­nyítja, hogy a magyar szak- szervezeti mozgalom olyan társadalmi tényező, amely történelmi, politikai folya­matokat formált és formál. Ugyanakkor az is nyilván­való, hogy munkáját meg­határozott társadalmi-gazda­sági körülmények között végzi, ezért a realitásokkal mindenkor számolnia kell. Mindemellett arról sem mondhat le, hogy működésé­nek korlátáit újra és újra le­győzve munkájához új felté­teleket teremtsen, felelősen kinyilvánított szándékai, törekvései megvalósításá­hoz a tagság támogatásában rejlő erőre támaszkodjék. A SZOT elnöksége tudja, hogy a szakszervezeti szer­vek munkájával szemben megerősödött a tagság jogos kritikája. Ennek a bírálat­nak az indokait részben a mozgalom tevékenységén kívüli okokban kell keresni. A szakszervezetek ismerik a tagság jogos igényeit és fá­radoznak a legtöbb áldozatot hozó munkások és értelmi­ségiek, pályakezdők, nagy- családosok, nyugdíjasok ter­heinek a könnyítésén, ha ennek anyagi feltételeit a stabilizáció nehézségeivel küzdő gazdaság nem is tud­ja biztosítani. Mindez nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy a szakszervezetek némák ma­radnának, hiszen ismerik a legalapvetőbb problémákat, feszültségeket és van véle­ményük azok lehetséges megoldásáról. Ez azonban számos terüle­ten nem jár kielégítő ered­ménnyel, ezért teljes mérté­kig érthető, hogy tagságunk jelentős része keresi érdek­védelmi-érdekképviseleti munkánk javításához a mai­nál jobb szervezeti kerete­ket, feltételeket és számos területen változásokat sür­get. Emiatt keresik egyre erő­teljesebben több szakma, foglalkozás képviselői is szakmai érdekeik jobb kife­jezésének a szakszervezeti mozgalom keretein belüli le­hetőségeit. A SZOT elnöksé­ge ezeket a törekvéseket he­lyesli és támogatja; ebben a szellemben foglalt állást a szakszervezetek legutóbbi kongresszusa. Ezért ismétel­ten leszögezi álláspontját: nyitott minden jószándékú, a szakszervezetek munkájá­nak eredményességét javító szervezeti és a munka tar­talmát, felfogását jobbító tö­rekvésre, és messzemenően támogatja az ágazati-iparági szakszervezetek ilyen irányú kezdeményezéseit is. Támogatja az egyes szak- szervezeteken belüli erőtel­jesebb szakmai- szakmacso­portos szerveződéseket, ta­gozatok, önálló szervezeti formák, keretek létrehozá­sát, illetve az erre irányuló szándékokat. Lehetségesnek tartja, hogy az egyes szak­mai-ágazati szakszervezetek keretében szerveződő tago­zatok, vagy más szervezeti formák egymással a szak­mai-ágazati kereteken túl­menő, szakmaközi érdekkép­viseleti kapcsolatokat léte­sítsenek. Az elnökség indo­koltnak tartja, hogy az alapszervezeteken belül is legyen lehetőség az azonos érdekű csoportok törekvései­nek szervezett kifejezésére. A legutóbbi időkben új je­lenségekkel is találkoztunk, és ez tette szükségessé a SZOT elnöksége állásfogla­lásának megjelentetését. Egy szűk csoport, a szakszerve­zetek egységének megbontá­sára, a mozgalmon kívüli szervezetek létrehozására irányuló szándékát fejezte ki. Egyes személyek, csopor­tok a kétségkívül fennálló problémákat — amelyek megoldása érdekében a szakszervezetek is több íz­ben felléptek — arra hasz­nálják ki, hogy sanda politi­kai szándékoktól sem men­tes megfontolásból a gazda­ság, a politikai intézmény- rendszer működésében fel­lelhető valamennyi konflik­tus miatt a szakszervezete­ket ültessék a vádlottak padjára. A SZOT elnöksége mind a tagságtól, mind a közvéle­ménytől igényli munkájá­nak tárgyilagos megítélését, beleértve a jogos bírálatot is. Ugyanakkor határozottan visszautasítja az alaptalan hangulatkeltést, és elutasítja azok szándékát, akik a szak- szervezeti mozgalommal szembenálló szervezetek lét­rehozására tesznek kísérle­tet. A SZOT elnökségének meggyőződése, hogy a fen­tiekben kifejtett álláspontját a tagság túlnyomó többsége támogatja. Ez a bizalom arra kötelez, hogy a szakszervezeti moz­galom még felelősségtelje­sebben vegyen részt a gaz­dasági és a politikai intéz­ményrendszer gyorsabb üte­mű fejlesztésében, a tagság érdekeinek szolgálatában, s még határozottabban áll­junk ki megteremtett érté­keink lekicsinylése, semmi- bevétele ellen. Csak egy önmagát becsülő nemzet képes a gondokból kilábalni, jövőjét biztonság­gal kimunkálni. A SZOT el­nöksége hazánk jövőjéért érzett felelősséggel dolgozik, a mozgalom értékeinek meg­őrzéséért, az ország gyarapí­tásáért, a szervezett dolgo­zók érdekeinek védelméért. A MEYN gépsor adagoló és formázó része. Itt nyeri el alakját a Kipp-Kopp Elősütés után tálcákra, majd konténerekbe rakják a termé­keket A Multivac egyedi csomagológép fóliával vonja be az Ízletes terméket (Fotó: Mészáros) 1987-ben 724 tonna Ripp-Ropp terméket gyártott a Törökszent­miklósi Baromfifeldol­gozó Vállalat. Év végén jelent meg az üzletekben az ízesített (káposztás, karfiolos, paprikás) Ripp-Ropp, amely BNV- díjat kapott. Gyártóka­pacitásuk növelésére új nagy teljesítményű hol­land MEYN gépsort he­lyeztek üzembe, így az igényeket ki tudják elé­gíteni. Jelenleg kísérleti jelleggel több új ízesíté­sű vagdaltat gyártanak bel- és külföldi piacku­tatásra. Felvételeink a Ripp-Ropp készítését örökítették meg. a vendégforgalommal is szá­molni kell a szép környezet, a Tisza közelsége miatt. A házak, a porták többsége mutatós, gondozott és mind­ez azért lehetséges, mivel az itt lakók becsülettel, tisztes­séggel végzik munkájukat, áldoznak a faluért, hiszen javaslataikra, észrevételeik­re figyelnek a vezetők, és igyekeznek azokat megvaló­sítani, mondotta befejezésül a megyei pártbizottság tit­kára. Ügy tűnik, az eredményes falucsinosítás alapvető „tit­ka” az: figyelni az emberek felvetéseire, meglátásaira, és arra, mit lehet belőlük tel­jesíteni. Ugyanis a múlt év­ben a községi gyarapodáso­kat a helybeliek 17 millió forint kétkezi, társadalmi munkával segítették. Ez akárhogyan nézzük, tízezer forintos átlag, amellyel úgy tűnik Tiszavárkony nem ép­pen közepes helyezésre szá­míthat a településfejlesztési verseny közelgő, megyei ér­tékelésekor. A falugyűlés kilenc óra körül fejeződött be. Hogy végül is ez a három óra sok vagy kevés, ennek a megíté­lésére még egy észrevétel: szinte észre sem vettük, hogy elszaladt az idő. D. Szabó Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents