Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-08 / 32. szám

1988. FEBRUÁR 8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 lehetőségei, de ezt nem min­dig vették figyelembe, s egy kicsit elbizonytalanodtam az elején. Mérnöktársaimnak azonban nagy szerepük volt abban, hogy végül is sikerült magamra találnom. Ügy ér­zem, ma már elfogadnak a cégnél. Természetesen sokat segített a vállalat is, elsősor­ban azzal, hogy lakást sze­reztek nekem. Kofi Bedu Abiwu ma ki­egyensúlyozott családi életet él. Ügy döntött, hogy végleg Magyarországon kíván lete­lepedni. Üj hazára talált ná­lunk. De néha persze elfog­ja a honvágy, kivált jeles ünnepek táján, no és olykor ősszel is, amikor a költöző madarak dél felé veszik az irányt... — Két három év múlva szeretnék hazalátogatni a családommal, hiszen 1975 óta nem jártam otthon. Remény­kedem, hátha nyerek a lot­tón vagy a totón. Ha nem, valahogy majdcsak össze­gyűlik az a pénz... Jurkovics János Tájékoztató, programajánlat, konzultáció KISZ-fiataloknak BESZÉLGETÉS KISZ-TITKÁROKKAL Igaz, egyelőre csak egy évről van szó, így jövőre várhatóan másról, többről számolhatnak be a ganzo- sok. Persze a termelést nem­csak a KISZ-es munkaválla­lás segítheti! Néhány ré­gebbi, s közeljövőbeli mun­kaformát hallottunk Ditt­rich Imrétől: — Minden évben megren­dezzük a fiatal szakmunká­sok vetélkedőjét, hamaro­san pályázatot írunk ki fia­tal műszakiaknak; dolgoz­zák ki a különböző típusú tehergépkocsik javításának legmodernebb munkamód­szerét. Rendezünk ötletna­pot, módszervásárt, újítási kiállítást, szakmai látoga­Varga Imre tásra visszük a fiatalokat Csehszlovákiába. A Ganz Danubius Tisza­füredi Darugyárában a Fia­tal Műszakiak és Közgazdá­szok Tanácsa szervezkedik, szerveződik; legfőbb fel­adatuk az újítások ösztön­zése lesz az idén a KISZ- eseknek. S ami közös tapasztalat: a körülmények is alakíthat­ják a dolgokat. Ha nehe­zebb elhelyezkedni, ha több a munkáskéz, mint a kínál­kozó állás, a fiatalok is jobban ragaszkodnak mun­kahelyükhöz. Ez persze nem jelenti azt, hogy kötelessé­gük teljesítése esetén ne ragaszkodnának jogaikhoz is. Érdemi érdekképvisele­tet, hathatós érdekvédelmet várnak a KISZ-től. S ahol eleget tesz várakozásainak a szervezet, ott nem is hagy­ják cserben. — E — Robbanómotoros ívhegesztő-áramforrás gyártását kezdte el a Kunmadaras! KE- VISZ. Az első félévben hétszázat szállítanak a Viliért Vállalat részére a berende­zésből, amelynek energiaforrása egy 350 köbcentiméteres Rotex motor (Fotó: T. K. L.) Nem félnek a versenytől Tizennégy vállalkozó között nyert a SZflÉV Óvodát, iskolát, ABC-áruházat építenek ősztől a fővárosban Fél évtizede az építőipar­ban a megrendelők — az építtetők — versenytárgya­lásokon keresnek vállalko­zót. Az eltelt idő — az élet — arra kényszerítette az építőipari vállalatokat, hogy megtanuljanak ver­senyezni, azaz idejében fel­mérni erőiket, alkalmazko­dóképességüket. A Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat legna­gyobb sikere; egy fővárosi lakótelep intézményhálózatá­nak megépítését nyerték el, versenytárgyaláson. Ko­rábban ugyancsak verseny- tárgyalást követően kapott megbízást a SZÁÉV a szol­noki Széchenyi városrész or­vosi rendelőjére, s a 24 tan­termes általános iskolára, amely a városi könyvtár épületegyüttesét is magába foglalja. A fővárosban sem isme­retlen a Szolnok Megyei Ál­lami Építőipari Vállalat ne­ve. Igaz, a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem kli­nikáinak munkálatai miatt jócskán érte — érhette — elmarasztalás korábban a vállalatot. Ám egy éve ki­cserélték a teljes építésveze­tőséget, azóta jól haladnak a dolgok. Most már csak a klinikák régi épületei szol­gálnak váratlan feladatok­kal, de a szolnokiak munká­jára már nem lehet panasz. A másik budapesti vállalko­zásuk: a Hajdú-Bihar Me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat alvállalkozójaként Pestlőrincen, a Sallai úti la­kótelepen építenek 367 la­kást. S most tizennégy vállalko­zó közül nyerte el a Szolnok Megyei ÁÉV a munkát. A XX. kerületi lakótelepen megépítenek majd egy 16 tantermes általános iskolát tornateremmel együtt — ez­zel 1990 szeptemberére kell elkészülniük. Fölépítenek egy kétszáz személyes óvo­dát és egy ABC-áruházat. Az óvoda az iskolával egy- időben, az ABC 1989 de­cemberében nyílik. „Csúcs­időben” százan-százötvenen találnak majd munkát a Szentlőrinci úti építkezésen. Milyen tényezők játszottak közre, mit mérlegeltek a SZÁÉV-nél akkor, amikor úgy döntöttek „rárajtolnak” a XX. kerületre? E munkála­tok meghirdetésével egyidő- ben ugyanis más is kínálko­zott a fővárosban, Békásme­gyeren. Először is figyelem­be vették a XX. kerület vi­szonylagos közelségét Szol­nokhoz. A másik: közel az említett Sallai út, ahol már dolgoznak, így viszonylag egyszerűen megoldható a dolgozók szociális ellátása. Vonzó volt a feladat jellege is; iskolaépítésben bizonyí­tott már a SZÁÉV, éppen a Széchenyi városrészben. A határidők is beillettek a vállalat elképzeléseibe. S utoljára — de nem utolsó sorban — az építőipari vál­lalatnak jól felfogott érdeke, hogy a lakásépítés mellett — amelyen „keresni” nem sokat lehet — más feladatai is legyenek. Hamarosan megkezdő­dik a Szentlőrinci úton a te­rep előkészítése, s ősztől az építkezés is. Magánklskereskedök Várakozó állásponton Az országban több mint 34 ezer a magánkiskereske­dő, közülük mintegy ezren élelmiszerek, 3600-an divat­áruk és ruhaneműk árusítá­sával foglalkoznak, 500-an vannak a vendéglősök, 3 ez­ren a zöldség-gyümölcs áru­sok, 40 a kemping és 70 a panziótulajdonosok száma, s 25-en nyitottak üvegvisz- szaváltó üzletet. Ezen kívül további csaknem száz szak­mában működnek a kiske­reskedők. A magánkiskeres­kedői létszám az elmúlt években egyenletesen növe­kedett. Január 1-je óta azon­ban érezhetően megtorpant a fejlődés. Mint a KISOSZ vezetői elmondták — s mindezt a vásárlók is ta­pasztalhatták — az év első hónapjában szinte sehol sem nyílt új magánüzlet, és a régiek közül sokan — taná­csi engedéllyel — szünetel­tetik az árusítást. Az új adó­zási rendszerből adódó fel­adatok is nagyon sok keres­kedőnek okoznak gondot. A KISOSZ becslése szerint száz kiskereskedő közül 95 nincs tisztában a szükséges teendőkkel. A KISOSZ a kö­zeljövőben szolgáltató iro­dákat létesít, amelyekben — díjazás ellenében — hozzá­értő szakemberek vállalják az üzleti nyilvántartás veze­tését. A tervek szerint az év végére valamennyi megyé­ben működik majd ilyen szolgáltató iroda. Magyarországon először Nemzetközi számítástechnikai szakkiállitás Korunk szinte elképzelhe­tetlen a számítástechnika alkalmazása nélkül; sőt e te­rület eredményei kétségkí­vül fokmérői az adott or­szág fejlettségének. A fejlődés nálunk is ro­hamléptekkel halad. Így mindenképpen megérett az idő a megméretésre. Ezért is rendezik meg az idén októ­ber 17—21-e között az első magyarországi nemzetközi számítástechnikai szakkiál­lítást, amelynek a Budapest Kongresszusi Központ ad otthont. Az érdeklődésre jel­lemző, hogy bár a jelentke­zési határidő végéig még van idő, már eddig a világ tájáról töhb mint 70 kiállító jelentette be részvételi szán­dékát. (Folytatás az 1. oldalról) A beszélgetés sajátos tur­mix, hiszen a mozgalmi munka különféle területei át- és átszövik egymást, akár a tavaly nagy divattá vált közösségi munkaválla­lásról és a KISZ termelést segítő tevékenységéről, akár a fiatalok lakáshoz juttatá­sának segítéséről vagy a munkahelyi érdekvédelem­ről essék szó. — Kezdjük a KISZ-es munkavállalással! A tavaly nagy népszerűségre szert tett közösségi vállalkozások tulajdonképpen minden munkahelyen alkalmasak a termelés segítésére. S a vál­Seres Józsefné lalkozó fiataloknak szinte mindenütt eszükbe jutott; a közösségi célra „egy kalap­ban maradó” legkevesebb negyven százalékot fordít­sák társaik — saját maguk — lakásszerzésének segíté­sére. Hol tartunk most? Lett-e ezekből az elképzelé­sekből valami? Seresné: — A KISZ-es munkavállalásban kétmil­lió forintot „termeltünk” ta­valy. Kazá javítással, -fel­újítással, festéssel és sok mással foglalkoztunk még. Vállalatunk örömmel fogad­ta ajánlkozásunkat, mun­kánkat. Természetes, hogy a termelést segítettük, segít­jük, s kölcsönösen mindkét fél jól jár. Mi is azonnal gondoltunk rá, hogy a megkeresett pénz Dittrich Imre egy részét társaink lakáshoz jutásának segítésére fordít­suk, s ezt, hogy úgy mond­jam, el is várták tőlünk a vállalat vezetői. Csakhogy: a kétmilliós kereset első hallásra nagyon szép pénz, ám miután a munkában résztvevőknek kiosztottuk a hatvan százalékot, maradt közösségi célra nyolcszáz­ezer. — Ez sem kevés. — De van kétszáz KISZ- tagunk, s a munkában nem mindenki azonos arányban vett részt! Kit hogyan mennyivel támogassunk? Hogy érzékeljék a fiatal , családok a támogatást, nem adhatunk lakásra néhány- ezer forintot. Elismertük; jó cél lenne a lakáshoz jutás támogatása. Most mégis másként döntöttünk: színes tévét, videót, kazettákat vettünk, illetve a KISZ- alapszervezetek fordították közös céljaikra a pénzüket. Dittrich Imre arról szá­molt be, hogy az autójavító vállalatnál igazgatói utasí­tás tiltja az üzemben mun­kaidőn túl végzendő munkát a végéemkáknak és a KISiZ- eseknek egyaránt. — Tiszafüreden nagyjából ugyanez a helyzet — erősí­tette meg Varga Imre. — A Ganz Danubius vezérigaz­gatója, lényegében a fő- munkaidő védelmében, a KISZ-es munkavállalóknak nem engedélyezte a terme­lőmunkát, csak a takarítást, a festést, ötlet, kedv pedig lett volna, s a helyi vezetők tudtak is volna munkát ajánlani. Távol Afrikától Olajat keresett, hasát talált A megyeszékhelyen letele­pülő idegenek közül anya­nyelvi szinten bizonyára csak egyetlen egy beszéli az ékes ewe nyelvet, ezt a Gháná­ban, Togóban és Beninben használatos dialektust. A nálunk ritkaságszámba menő nyelv tökéletes isme­rőjével nap mint nap talál­kozni Szolnok utcáin, de szerte a megyében, sőt az országban is, ugyanis mun­kája gyakran szólítja másfe­lé a Kőolajkutató Vállalat ghánai származású olajmér­nökét, Kofi Bedu Abiwu-t. A fiatalember nyelvünket szin­te teljesen birtokba vette, pedig számára ez már a har­madik szóbeli kifejezőesz­köz. A magyar elsajátításá­hoz az út valahol távol Af­rikában kezdődött. — Az ötezer lakosú Have- Etoe faluban születtem, Ghá­nában. Édesapám kakaóter­melő volt, s a tizenkét tagú családdal közösen művelte a földjét, édesanyám pedig agyagedényeket formázott — sajnos,'már róla is csak múlt időben beszélhetek. Az általános iskolát szülőfalum­ban végeztem el, de gimná­ziumba a 25 kilométerre fek­vő Kpandu katolikus iskolá­ba jártam. Itt már kizárólag angolul folyt az oktatás, de mi diákok inkább anyanyel­vűnkön beszéltünk egymás között. Az érettségi vizsga után 1975-ben jelentkeztem a kumasi műszaki egyetemre, ahová fel is vettek. Bár szü­leim azt szerették volna, ha orvosnak tanulok, nekem azoban jobban mentek a nyelvek, és a társadalom- tudományokhoz is inkább vonzódtam. Kofi Bedu Abiwu elektro­mérnöknek készült, de az el­ső félév után elfogyott a pénze. Az egyetemen ugyan­is egyharmad évre 245 cedit kellett leszurkolni tandíj gyanánt, és ehhez jöttek még a kollégium és a tanköny­vek költsége. (Tájékoztatá­sul: 1975-ben a cedi és a dol­lár közötti váltószám egy az egyhez volt.) A négy év el­végzése mintegy 6000 cedibe került volna, ehhez pedig már nem volt elegendő a kakaóültetvény évi hozama; az egyetemista fiún kívül még kilenc gyerekről kellett gondoskodnia az apának. — Elmentem dolgozni, de közben — külföldi ösztöndíj reményében — bújtam az újságokat. Egyik alkalommal egy szocialista országokba szóló pályázatra bukkantam. A kiírás az NDK-t és a Szovjetuniót jelölte meg. Be­adtam a jelentkezésemet, amikor egy hétfői napon sürgősen hívattak a ghánai művelődési minisztérium­ba azzal, hogy egy Magyar- országra jelentkezett pályázó visszalépett, és engem jelöl­tek a helyére. Igent mond­tam, így csütörtökön már repülőn utaztam a számomra ismeretlen Magyarország fe­lé. Budapesten a Nemzetközi Előkészítő Intézetben egy évig magyarul tanult a ghá­nai vendég, csak ezután me­hetett a miskolci műszaki egyetem bányamérnöki ka­rára. Olaj termelési szakon 1981-ben szerzett diplomát. — Szívesen végigcsinál­nám még egyszer ezt az öt évet.. . ha nem kellene vizsgáznom. Szép emlék ma­rad számomra az egyetem; jó tanulócsoportot fogtam ki, még ma is tartjuk egymással a kapcsolatot. Csupán a zsíros ételeket nem tudtam megszokni, még ennyi év után sem. Egyébként ma is csak úgy veszek ebédjegyet a vállalatnál, ha tudom, hogy mi lesz a menü. Az egyetemi évek nyaran­ta jobbára utazgatásokkal teltek. Az összegyűjtött pénz­ből futotta a környező or­szágokba, sőt Olaszországba és az NSZK-ba is. A fele­séggel is egy ilyen kirucca­nás alkalmával ismerkedett meg 1977-ben — igaz egy belföldi útról. Szegedről visszafelé jövet. Három év­vel később össze is házasod­tak, s ma már két kislányuk van: a 7 éves Beatrix és a 6 éves Bettina. Kofi Bedu Abiwu 1981- ben mint fúrómester helyez­kedett el Szolnokon a Kő- olajkutató Vállalatnál; je­lenleg termelésirányítói munkakörben dolgozik. — Nehéz volt beilleszked­nem, bizony nem egyszer éreztették velem, hogy kül­földi vagyok. Úgy gondolom, egy kezdőnek vannak hiba-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents