Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-08 / 32. szám

Olajat keresett, Menekülő asszony gyermekévei % Megélhetést hazat talalt Pnrtró Afrikából plszár­Üjabb híres Rudnay-kép Jászberénybe kerülésé­s és megújulást keresve A megye amatőr színjátszóinak tanácskozásáról X Ut «IC fin inauui ciouui mázott mérnökről a 3. oldalon nek története az 5. oldalon szóló tudósítás az 5. oldalon A szerkesztőség postája Válogatás olvasói levelekből a 4. oldalon Ára: 1,80 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXXIX. évf. 32. »2., 19*8. február 8., hétfő A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Tájékoztató, programajánlat, konzultáció Képesek vagyunk a vitás kérdések békés rendezésére Shultz a szovjet—amerika viszony jelenéről és jövőjéről Velencei ösztönzés Bécsnek Nagyobb nyíltságot A velencei tanácskozáson, amely szombaton befejezte munkáját, az utolsó napon a diplomatáké volt a szó. A bécsi utóértekezlet küldött­ségvezetői szólaltak fel, ki­fejtve kormányuk állás­pontját az emberi jogok és kapcsolatok, a tájékoztatás szabadsága kérdéseiben, amelyekről előzőleg társada­lomtudósok, jogászok, szo­ciológusok, történészek, egy­házi szakértők mondtak vé­leményt. Jurij Kaslev szovjet kül­döttségvezető megismételte a Szovjetunió javaslatát: ren­(Folytatás a 2. oldalon.) Lehetséges" a jobb viszony a Szoyjetunió és az Egyesült Államok között — jelentette ki pénteken George Shultz amerikai külügyminiszter egy Seattle-ben elmondott beszédében. A beszédet a külügyminisztérium egy ma­gas állású tisztségviselője új­ságíróknak jóélőre' „összege- zőnek és programadónak” minősítette. Az MTI tudósí­tójának válaszolva a tiszt­ségviselő megerősítette, hogy az nemcsak Shultz, hanem az egész amerikai kormány, így Reagan elnök álláspontját is összegezi a szovjet—ameri­kai kapcsolatok jelenéről és jövőjéről. „Kapcsolatainknak arra kell alapozódniok, hogy őszintén elismerjük a kö­zöttünk fennálló nézeteltéré­seket, kezdeményezéseket te­szünk azok megoldására, ké­pesek vagyunk azok békés rendezésére” — hangoztatta (Folytatás a 2. oldalon) Harmadikok a rangsorban Költségtakarékos gazdálkodás a Kuntejnél Csökkent a sajt, a vaj, nőtt a tejföl és a túró termelése Közösségi munkavállalás, lakáshoz jutás, termeléstámogatás KISZ-fiataloknak Kistermelőknek, nagyüzemeknek Egyenletes takarmányellátás Az állattenyésztés teljesít­ményei az idén — az elő­irányzat szerint — az el­múlt évihez képest viszony­lag kis mértékben növeked­nek, ám a termelőknek an­nál többet kell tenniök a minőség javításáért. Ezt a követelményt minden koráb­binál jobban figyelembe ve­szi a takarmánygazdálkodás 1988. évi terve, amely egyen­letes ellátást ígér a nagy­üzemeknek és a kisterme­lőknek egyaránt. Szemesab­rakból az előirányzott hoza­mok lehetővé teszik az igé­nyek kielégítését, emellett exporttal is számol a me­zőgazdasági előirányzat. Az előirányzat szerint fe­hérjetakarmányokból is lesz elegendő. Az összes szükség­letnek mintegy 60 százalé­kát importból fedezik. A behozatal, illetve a ha­zai termelés mintegy 8 mil­lió tonna ipari abrakkeve­rék előállításához lesz ele­gendő, ez a termelési szín­vonal lehetővé teszi, hogy a fölhasznált összes takar­mánynak mintegy kéthar­madát tápok formájában etessék fel az állatokkal. Az ipari abrakkeverékek felhasználásának arányát a kistermelésben növelni akar­ják, ettől ugyanis azt remé­lik, hogy a vágóállatok mi­nősége — a korszerű takor- mányok felhasználásával — ebben a szektorban is foko­zatosan javul. A tiszafüredi székhelyű Kuntej Közös Vállalat száz­harminckét dolgozójának nem kell szégyenkeznie, legalább is ami a cég tava­lyi eredményeit illeti. Hisz '87-es árbevételük elérte a .221 millió forintot, amely 10 százalékkal lett több az előző évinél. De nemcsak az árbevételük, hanem azzal együtt a nyereségük is meg­ugrott, hiszen az 1986-ban elért 15,2 millió forinttal szemben tavaly ez az ösz- szeg már csaknem 18 milli­óra rúgott. Persze egyéb mutatóik is azt bizonyítják, hogy a vál­lalatnál jól bánnak a forin­tokkal, vagyis költségtaka­rékos gazdálkodást folytat­nak. Példaként talán elég annyit megemlíteni, hogy az ország 21 önálló tejipari vállalata között tavalyi eredményeik alapján har­madikok lettek abban a versenyben, ahol a 100 fo­rint nettó árbevételre jutó költségeket hasonlították össze. Ugyanis míg náluk ez az összeg nem érte el a 92 forintot, addig az országos átlag egészen pontosan 99 forint 22 fillér volt. Mint Szakács Tivadartól, a vállalat igazgatójától hal­lottuk, az eredmények töb­bek között annak köszönhe­tőek, hogy nincsenek vesz­teségeik, vagyis az utolsó cseppig feldolgozzák a hoz­zájuk érkező alapanyagot, a tejet. Tavaly nyolc mező- gazdasági nagyüzemtől és a környékbeli kistermelők­től összesen 16 és félmillió liter tejet vásároltak fel, amelyből 313 tonna sajtot, 177 tonna vajat, ezerhuszon- kilenc tonna túrót — ez több, mint 100 vagon — 827 ezer liter tejfölt és 5 millió 700 ezer liter fogyasz­tói tejet készítettek. Mint elmondták, 1987-bén az elő­ző évhez képest 20 százalék­kal kevesebb sajtot és 8 szá­zalékkal kevesebb vajat gyártottak, ugyanakkor pe­dig 8 százalékkal nőtt a tú­ró. kilenc száza'ékkal emel­kedett a tejföl és 7 százalék­kal pedig a fogyasztói tej termelése, ami a vásárlói igények változását jelzi. A Kuntej Közös Vállalat 13 féle terméket gyárt, s ebből származik bevételük 70 százaléka, de ugyanakkor a vásárlói igények mind jobb kielégítése érdekében a társvállalatok termékeit is kínálják a kereskedelem ré­szére. Erre példa, hogy 161 fajta termék forgalmazásá­val foglalkoznak, bár az is igaz, hogy ennyifélét sosem kérnek a boltok; körülbelül 70 különböző tejes terméket rendelnek tőlük. A vállalat Tiszafüreden és környékén mintegy hetven­ötezer ember napi ellátásá­ért felelős, s ez bizony nem kis feladat elé állítja a kol­lektívát. Ezért is tartják na­pirenden a dolgozók anyagi megbecsülésének kérdését. Tavaly például csaknem 9 százalékos bárfejlesztést hajtottak végre, aminek eredményeképpen az egy főre jutó éves kereset mára meghaladja a 82 ezer forin­tot. Ez egyébként akkor ér­tékelhető igazán, ha tudjuk, hogy a dolgozók felének nincs szakmája, vagyis se­gédmunkásként tevékeny- kedve jutnak a viszonylag magas keresethez. A tiszafürediek idei terve­iben az szerepel, hogy 16 millió 255 ezer liter tejet vásárolnak fel, amelyből az­tán többek között tejfölt, túrót, vajat, sajtot és fo­gyasztói tejet készítenek majd, természetesen olyan mennyiségben, ahogyan azt a piac igényei megkívánják. Képünkön a késztermékeket csomagolják. — nt — Fotó: T. K. L. netében részben az elhang­zottakkal kapcsolatos véle­ményükről, részben a lakás­hoz jutás lehetőségeiről (a KISZ Központi Bizottsága legutóbbi ülésén bocsátotta vitára lakáspolitikai kon­cepcióját), illetve általában az ifjúsági szövetség tekin­télyének, befolyásának rang­járól kérdezte munkatár­sunk Seres Józsefnét, a Kő- olajkutató Vállalat KISZ- bizottságának szervezőtitká­rát, Dittrich Imrét, a túrke- vei Tiszántúli Autójavító Vállalat, és Varga Imrét, a Ganz Danubius Tiszafüredi Darugyára KISZ-bizottsági titkárát. (Folytatás a 3. oldalon) A hét végén négy helyszínen küzdöttek a Néplap Kupa labdarúgó teremtorna csoportmérkőzésein. Felvételünk Mezőtúron készült, az AÉV Szajol—Kunszentmárton mérkőzésen. Tudósításunk a 7. olda­lon (F.: T. Zoltán) A megye gazdálkodó egy­ségeinek tavalyi munkájá­ról, a foglalkoztatás gond­jairól, a KISZ-es közösségi munkavállalás tapasztalata­iról hallgattak meg tájékoz­tatókat szombaton Szolno­kon a megye KlSZ-szerve- zeteinek képviselői. A KISZ megyei bizottsága idei gaz­daságpolitikai munkájának fő irányairól Kató Gábor gazdaságpolitikai titkár be­szélt, majd szót váltottak a fiatalok a megyei bizottság mellett működő Ifjúmun­kás Tanács és az Élelmi­szeriparban Dolgozó Fiata­lok Tanácsa. munkaprog­ramjáról. A tájékoztatókat, a prog­ramajánlatokat konzultáció követte. A tanácskozás szü­Megkezdődött a játékfilmszemle A Budapest Kongresszusi Központban tegnap délelőtt tíz órakor Dargay Attila Az erdő kapitánya című új rajzfilmjének vetítésével megkezdődött a huszadik Magyar Játékfilmszemle. Vasárnap késő estig telt ház volt a nagyterem néző­terén, s nem kevesebb, mint öt játékfilmet mutattak be. Csütörtök estig a Buda­pest Kongresszusi Központ Pátria-, Bartók- és Pálma- termében egymást követik a vetítések, ősbemutatók. Az idei filmszemlén húsz alko­tás, játék- és dokumentum­film versenyez a különböző díjakért. A szemlére 100-nál több filmszakember, kritikus érkezik Budapestre a világ különböző országaiból. Tájékozatlanul Elég gyakran — mond­hatni nap mint nap — úton-útfélen hallható: hiá­nyos és kevés az informá­ció, rassz a propaganda, nem volt megfelelő a „rek­lám” ... Ezzel „érvelünk” válogatás nélkül szajkóz­zuk egymásnak magán- és hivatali célból. Erre hivat­kozunk, ha válaszolni kel­lene, mert a nagymama, a gyerek, a szomszéd nem ért ezt-azt, a főnök vagy a beosztott érdeklődik; ép­pen tőlünk akarva meg­tudni valamit. Mondjuk akkor is, ha a slágertéma, az adó kerül szóba, de cső­re töltött fegyverként min­den más esetben is elő­rántható. Rövid távon persze, min­dig kifizetődő és hálás do­log a társadalmi nyilvá­nosság hiányosságait fel­nagyítani, (akár annak szellemében is, amit a ré­gi, nagy stratégák vallot­tak, azaz, hogy legjobb vé­dekezés a támadás.) Pedig jelen esetben még csak nem is erről van szó. In­kább arról, hogy a tudás megszerzésének nem éppen könnyű módja helyett — kényelemszeretetből, „ön- agyonszervezésből” is fa­kadó időhiányból — szíve­sebben választjuk a szelle­mi restség sokkal magától értetődőbb útját. De hogy mentsük a menthetőt — a .jmundér” becsületét —, önmagunk és mások előtti tekintélyünk maradékta­lan megtartásáért is sze­retjük eggyel arrébb pöc­cinteni a felelősséget. Kétségtelenül nehéz ál­landó készenléti állapotot, folyamatos befogadói ma­gatartást kíván a napjaink bonyolult társadalmi való­ságát változásaiban, napra­készen követni igyekvő ér­deklődés, hozzáállás. Az sem vitatható, hogy ma ez sok ember számára — ha igényként föl is merül —, még nem megvalósítható, persze sokféle oknál fog­va. És az is tény — hisz éppen napjainkban vitá­zunk annyit róla —, hogy valóban van javítanivaló abban a dologban, ami mindnyájunk közös ügye, s amit úgy nevezünk: nyíltság, nyilvánosság. De azt semmiképpen nem szabad szem elől té­vesztenünk, hogy mindent annak kell látnunk és tud­nunk, ami. Ha bármi lét­rehozásához nincs meg a legalapvetőbb feltétel, ak­kor a kudarc oka elsősor­ban nem a rossz reklám, mint ahogy nem a propa­ganda a hibás föltétlenül, ha cselekedeteink a tájé­kozatlanságból következő­en rossz vágányra futnak. És nemcsak az információ tehet arról, ha nem tudunk róla. Arról nem beszélve, hogy az információ önma­gában még nem „reklám”, de nem is propaganda. — bj —

Next

/
Thumbnails
Contents