Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-06 / 31. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1988. FEBRUÁR 6.

SxíritíJfoüt* iejjcj’ZA*#'

Amikor Nagyhegyesen kitört a kút — jó pár éve már annak —, az egekig csapó lángokat Karcag határából is lehetett látni. Az ég sötét kárpitja olyan volt távolról ezzel a pokoli tűzzel, mint egy mesebeli kemence. Jó ideig tartott, míg sikerült megfékezni a lángokat. A félszáz méter magas fúrótorony elsüllyedt a kitöréskor keletkezett kráterben, melyet a feltörő gáz kidobálta földből keletkezett magas gát övezett. A mélyedést elöntötte a víz. Most halastónak használják a krátert. Az arrajáró nem is gondol arra a tragikus küzdelemre, melyet az ember vívott itt a természet erőivel.

És ha az ilyen tragikus esetek kihullnak az emlékezés rostáján, mennyivel köny- nyebben borítja a feledés fátyla az egy- szem embert, aki ugyan hősként viselkedve halt meg az elemi erőkkel vívott erőpróbán, de tartós hiányt csak szerettei körében okozott. Pedig valamennyien megérdemlik az utókor tiszteletét. Ezért tartom nemes gesztusnak azt, hogy a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szolnoki székháza mellett álló — az olajipart szimbolizáló — himba mellé réztábla állítását rendelte el Pápa Aladár vezér- igazgató. Ezen a réztáblán tüntetik fel a vállalat munka során meghalt dolgozóinak névsorát. A felmérés még tart, de már vagy húsz nevet felsorakoztattak.

Tragédiákat idéző kegyelet ez, engem mégis az élet értelmére figyelmeztet. Arra, hogy ne csak egy fejfát, ilyen-olyan ingóságot vagy ingatlant hagyjunk magunk után, hanem emberhez méltó tetteket. Ügy, mint az alföldi olajbányászat elhalt, nyugdíjazott vagy most is dolgozó emberei tették, teszik. Milyen heroikus alkotás fűződik a nevükhöz! A zalai olaj- mezőkről érkezett néhány tucat szakember segítségével elsajátították a szakmai fogásokat, és megfordították az energia- áramlás irányát. Korábban az ország más részeiről áramlott az Alföldre az energia — többnyire a nógrádi szénbányákból. Az utóbbi évtizedekben viszont az alföldi szénhidrogénmezők jelentik nagyrészt az ország szívverését. A hazai termelésű kőolajnak mintegy négyötöde, a földgáznak majdnem az egésze az Alföldről származik.

Sok millió tonna kőolaj, sok milliárd köbméter földgáz került innen az országos hálózatba. Említhetnék pontos adatokat is, de hát az átlagembert nem a statisztikai számok érdeklik. Számomra is

többet mondó az a tény, hogy a mezőgazdaságban feleslegessé vált sok ezer ember nemcsak kenyérkereseti lehetőséget talált az Alföldön merőben új iparágban, hanem szakmai fejlődése is biztosítottá vált. Sokan két szakmát is szereztek már.

Ma természetes, hogy városaink, falva- ink jó részében földgázzal fűtenek. Nemcsak kultúráltabbá vált ezáltal a háztartási munka, hanem hatásosabb lett a környezetvédelem is. Az alföldi földgáz jóvoltából Budapesten sem kell szmogriadótól tartani. Az alföldi szénhidrogéntermékek eljutnak még a hazai olajbányászat szülőföldjére, Zalába is. Érdemes lenne egyszer azt is kimutatni, hogy a fűtésre felhasznált szénhidrogének mellett milyen szerepe van az alföldi olajipar termékeinek az üzemanyagellátásban vagy a vegyipar fejlődésében. Csupán példaként említve: a Tiszai Vegyikombinát is az alföldi szénhidrogéniparra épült.

Az infrastruktúra fejlődésére is kihatott az olajbányászok munkája. Szánkra például annak idején korszerű bekötőút sem volt. Az olajbányászok pénzéből épült az ki. Szegeden ezer lakást épített a vállalat, más településeken is sokat. Ezernyi egyéb módon adta tanúbizonyságát annak, hogy a vállalati érdek mellett a települések fejlesztése is szívügye. Ezt sugallták a vezetőknek a vállalat dolgozói is — bár egy részük igazából sosem vert gyökeret az Alföldön, és nyugdíj után visszahúzta — manapság is visszahúzza — a szíve a zalai dimbes-dombos vidékre.

Lehet, hogy ezek után úgy tűnik: átlagon felüli embereknek tartom az alföldi olajbányászokat. Produktumukat mindenképpen. ök maguk meg ahányan vannak, annyifélék. Egy a közös bennük: szeretik az életet, és becsülik a munkát. Némelyiküket a vigasságban is nehéz utolérni. Például ha a most nyugdíjba vonuló Farkas Béla beült a borpincébe, százig húzhatták a strigulát, nem ismételt egyetlen nótát sem.

Hát ezek jutottak eszembe arról a réztábláról, melyet majd tűnődve szemlélnek az arrajárók.

% 1

Téii

nosztalgia

Ez a tél nem kápráztal- tott el bennünket szépségével. Elmaradt a hó. amely fehér, puha paplannal takarja be a határt, sapkát húz a háztetőkre, s szikrázóvá varázsolja a téli estéket. Mutatóba volt csak eddig. egy kevéske tiszavirág életű fehérség, amit szerdán (szerencsésen) tudott fotósunk Kunmadarason megörökíteni. Fotó: T. K. L.

Ösztöndíj — ellentmondásokkal

„Alulírott ... másodéves hallgató azzal a kéréssel fordulok a Diákjóléti Bizottsághoz, hogy részesítsenek rendkívüli szociális segélyben. Indokaim: közeleg a tél, s nincs megfelelő ruházatom, a tavalyi csizmámnak levált a talpa, lyukas az oldala, kabátom maholnap iskoláskorba lép, szakadt, kopott, foltos."

A rendkívüli szociális segély természetesen csak az egyik (esetleges) formája a hallgatók anyagi támogatásának. Rendszeres viszont) az ösztöndíj, amelyet a jelenlegi tanév elején ismét megváltoztattak.

— Az intézményünk alapítása .óta több alkalommal változtak már meg az ösztöndíjra vonatkozó jogszabályok — jegyzi meg Nagy Vilmosné, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozata tanulmányi hivatalának vezetője. — Szeptembertől két alapvető ösztöndíjban részesülhetnek a hallgatók. Az egyik a szociális ösztöndíj, amelyet a . család egy főre jutó jövedelme alapján kapnak a fiatalok, a másik az általános ösztöndíj, amelyet korábban tanulmányi ösztöndíjnak hívtak.

— Milyen tanulmányi eredmények után jár az utóbbi juttatás?

— 3.5 feletti tanulmányi átlag után. Az általános ösztöndíj nersze két részből áll. A törzsrész a tanulmá- hvj eredmény alapján jár. a másikat az úgynevezett differenciált részét, pedig társadalmi, mozgalmi, sport és tudományos munkájukért kapják az arra érdemes hallgatók. A differenciált rész felosztását pontozással végezzük el. A KISZ s a különböző szervezetek pontokat adnak a hallgatók munkájára. Az összes adott pontot elosztjuk a 'rendelkezésünkre álló pénzösszeggel. Az elmúlt félévben 12 forintot ért egy pont.

— S ezt a számítást nyilván minden félév elején elvégzik. Hány forintot kapnak általános ösztöndíjként a hallgatók?

— 6—800 forint az átlag. A minimum 200 forint, a legtöbb kétezer. Ez utóbbi kiemelt ösztöndíj, s azok a fiatalok részesülnek benne, akiknek tanulmányi eredményük jobb 4,2-nél, s emellett tudományos és közéleti tevékenységet is folytatnak.

— Ügy tűnik, az általános ösztöndíjat viszonylag objektív mérce határozza meg — mondom igazolást várva Szabó László harmadéves kereskedelmi szakos hallgatónak, a Diákjóléti Bizottság vezetőjének.

— Azért úgy véljük, hogy a pontozásra ráférne egy kis finomítás. Az eddigi tapasztalat ugyanis azt igazolja, hogy a tudományos tevékenységért több pontot adnak a diákkörök vezetői, mint mondjuk a KISZ-mun- káért az alapszervezetek. Véleményem szerint a tudományos tevékenység eredményének inkább a tanulmányi munkában kellene érződnie. A közelmúltban javasoltuk, hogy az is kaphasson differenciált ösztöndíjat, akinek ugyan csak közepesnél jobb a tanulmányi átlaga, de aktívan részt vesz az ifjúsági mozgalomban, a főiskola életében. A Művelődési Minisztérium egyik rendelete ezt lehetővé tenné. A vita végül is azzal zárult, hogy a Pénzügyminisztérium nem járult hozzá.

Nyilván a gazdasági helyzetünk miatt nem növelhető tovább a keret összege.

— Hány forintot kapnak a hallgatók havonta a különböző ösztöndíjak címén? — kérdezem a tanulmányi hivatal vezetőjét.

— A 275 hallgató általános ösztöndíjának összege az előző félévben havonta 94 ezer 500 forint volt, a

szociális pedig 227 ezer forint.

— Könnyű megtippelni, hogy az utóbbi összeg többet jelent a hallgatók számára.

— Átlagban 1600—2500 forint szociális ösztöndíjban részesülnek az arra rászoruló fiatalok. A rendelet szerint ugyanis ezt úgy kell kiszámítani, hogy a hallgatóra eső családi jövedelmet jelenleg 3800 forintra kell kiegészíteni. Illetve a különbözeiét kell adni.

— Akkor ez azt jelenti, hogy van olyan hallgató, akinek családjában alig haladja meg az ezer forintot az egy főre eső jövedelem...

— Van olyan is, akinek még ennél is kevesebb.

— S mennyi a legtöbb?

— 12—13 ezer forint... A ^egtöbb gondunk egyébként a szociális ösztöndíjakkal

van. mivel ennek alakja a jövedelem-igazolás, amely sok esetben nem a valóságos anyagi helyzetet tükrözi. Nehéz elhinni, hogy az a hallgató, aki kocsival! jár, divatosan öltözködik, szociális ösztöndíjra is jogosult.

— A láthatatlan jövedelmeket nem tartalmazza az igazolás — toldja meg Szabó László. — De legalább ennyi gondot okoz a másik véglet is, amikor a hallgatók nincsenek tisztában a jogaikkal. Nem egyszer előfordul, hogy mi javasoljuk neki, kérjen segélyt, vagy jelezze, ha megváltozót^ a családja anyagi helyzete.

— Ezek szerint, aki viszont ismeri a jogait, a rendeleteket, akár jobban |„kereshet” az ösztöndíjakkal, seaélvekkel. társadalmi

szerződéssel, mint a kezdő szakember.

— Gyakran valóban többet. mint a kezdő fizetés, de van olyan hallgatónk is. aki iobban ..keres”, (mint némelvik oktató...

A szociális ösztöndíjak tarthatatlanságát tükrözi a megyei népi ellenőrzési] bizottság tavaly ősszel többek között a megye főiskoláin végzett vizsgálata is:

„A hallgatók szociális helyzetének feltárása szintén megoldhatatlan feladatnak bizonyult — olvadhatjuk a jelentésben —, íjnert az érvényben lévő jövedelem-igazolások nem adnak arról felvilágosítást, Jiogy valójában a családok milyen anyagi körülmények között élnek. A főiskoláknak nincs lehetőségük j és joguk az adatok ellenérzésére.”

S hogy mi volt még „szintén” megoldhatatlan j feladat? A főiskolai hallgatók családja valós hovatartozásának megállapítása. Jászberényben, a Tanítóképző Főiskolán például, ha! az egyik szülő munkás, aikkor a családot a fizikai dolgozó kategóriába sorolják]. A mezőtúri és a szolnok) főiskolán viszont az apa foglalkozását tekintik mérvadónak.

— Az ifjúsági parlamentünkön nem kis vita kerekedett abból, hogy csak a fizikai dolgozó szülők gyermekei kaphatnak tanulmányi ösztöndíjat — mondja Molnár Sándor, a Verseghy Ferenc Gimnázium igazgatója. — A diákok ezt igazságtalannak tartják.

Joggal. Egy felmérés tanúsága szerint, amely egyébként a törökszentmiklósi mezőgazdasági szakközépiskolában készült -(- a szociálisan hátrányos helyzetű diákok 52 -százaléka értelmiségi szülők gyermeke, de hasonló aránnyal másutt is találkozhatunk.

Az 1985—86-oe tanévben egyébként a megye közép- iskolás tanulóinak 9,91 százaléka kapott ösztöndíjat. A Verseghy Ferenc Gimnáziumban az előző tanévben harmincbárom diák Részesült tanulmányi ösztöndíjban, amelyet félévekként

vehetnek át, s egy-egy alkalommal ez 3—4 ezer forintot jelent.

A diákok igazságérzetét az sérti, hogy a tanulmányi ösztöndíj megítélésében a tanulmányi munkán kívül más szempontok is érvényesülnek, méghozzá egyes esetekben a nem is létező szociális hátrányok.

Ezek után már nem is reménykedem abban, hogy a szakmunkásképzőkben minden rendben van az ösztöndíjakkal, amikor bekopogok a szolnoki Petőfi Sándor Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolába. A társalgóban másodéves bőrruhakészítő és bőrdíszműves diákokat faggatok a „jövedelmükről”. A tanulmányi eredményük az első év végén 3; 2,8; 2,3. Az ösztöndíj ennek megfelelően 220, 210, 160 forint.

— A mi szakmánkban nincsenek magas ösztöndíjak — mondja Majoros Anikó. — Az osztályunkban a legjobb tanulók is, úgy tudom, 500 forintot kapnak havonta.

— Gondolom, nem okoz gondot az elköltése?

— Nem — nevetnek egyetértve.

Hogy ki mire költi? Van, aki buszbérletre, van, aki a kollégiumi díjat fizeti ki belőle, a fiúk, ha udvarolnak, a kislányra, szórakozásra, mások magnóra, motorra gyűjtenek. Az utóbbira persze inkább a magasabb ösztöndíjasok „spórolnak”. S mennyi a magasabb?

Tóth László igazgatóhelyettessel a már „rongyosra” forgatott közlönyöket böngésszük. A szakmákat ugyanis három kategóriába sorolták, s ennek megfelelően illetve a tanulmányi eredménytől és az évfolyamtól függően alakulnak az ösztöndíjak. A különböző besorolásokból, úgy tűnik, hogy azokban a szakmákban fizetnek jobban a tanulóknak, amelyekre a legnagyobb szüksége van a gazdaságnak, illetve amelyek kevésbé népszerűek a pályaválasztók körében. így a vasbetonszerelő tanuló például többet kaphat, mint mondjuk a fodrászjelölt azonos tanulmányi eredmény esetén is.

— Mennyi a legmagasabb ösztöndíj?

— Ezeregyszáz forint az első kategóriában.

— És a legkevesebb?

— ötven, amelyet azok kapnak, akik megbuktak vagy osztályt ismételnek. Az ösztöndíj mellett egyébként kiegészítő pótlékot is kapnak a diákok. Az érett- ségizetteg és a 19. évüket betöltötték például havonta 400 forintot, a állami gondozottak 350 forintot.

— Igazságosnak tartja a jelenlegi díjazási rendszert?

— A korábbinál igazságosabb, ugyanis most lehet differenciálni. Az ösztöndíj 60 százalékát a tanulmányi eredmény: 20—20 százalékát pedig a magatartás és a szorgalom alapján érdemlik ki a tanulók.

Az ösztöndíj jelenlegi rendszere, mint a példák is igazolják, az újabb változtatások ellenére is helyenként ellentmondásos. A fiatalok egy részét meg nem érdemelt anyagiakhoz juttathatja, s ez sérti a többiek igazságérzetét, de ellentétes a későbbi, a végzett munka szerinti bérezés elvével is. Mindez nem azt jelenti, hogy meg kellene szüntetni az ösztöndíjat — hiszen sokak számára éppen az ösztöndíj teremti meg a. lehetőséget a továbbtanulásra — hanem úgy kellene megváltoztatni a különböző rendeleteket. jogszabályokat. hogy a juttatások vatoban a iobb tanulásra. szorgalomra ösztönözzék a diákokat.

Tál Gizella

Nevek a réztáblán