Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-26 / 48. szám

1988. FEBRUÁR 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Rejtélyes fizetési szalag TUDÓSÍTÁSOK FALUGYŰLÉSEKRŐL. Tiszaigaron, jelentem, bizakodnak Tanácsülésre, falugyűlés­re járó tudósítóként sokféle hangulathoz hozzászoktam. Attól a hangulattól azonban, amely a keddi tiszaigari fa­lugyűlést jellemezte, beval­lom, elszoktam egy kicsit. Tiszaigar Nagyivánnal együtt a Tiszaörsi Nagyköz­ségi Közös Tanácshoz tartozik. Az ezeregyszáz lelket számláló község lakói mindig apró lépé­sekkel haladtak előre, ta­lán ezért' tudnak örülni min­den fejlesztésnek. Egy torna­terem ugyanis nem számít nagy beruházásnak. Mégis, a tiszaigari falugyűlésen többször visszatérő téma. Az általános iskola torna­termét, derül ki Bordás Im­re tanácselnök beszámolójá­ból tavaly adták át a gyere­keknek és a felnőtteknek. Az 5,8* millió forintos beruhá­zást a lakosság társadalmi munkával segítette, és a 101 ezer forint tehóbevétel egy részét is terem építésére for­dították (a többit a járdaépí­tés vitte el). A tornaterem­mel együtt vizesblokkot is létesítettek, amely az iskola „komfortfokozatát” javítot­ta. Több, apró előrelépésről is szó esik a falugyűlésen. Ar­ról például, hogy az idén nyit a takarékszövetkezeti fiók, vagy hogy a karcagi kórház cukorbetegek, terhe­sek, fekvőbetegek részére helyben biztosítja a vérvé­telt. A hozzászólásokból kide­rül: a tiszaigariak örülnek a kis lépéseknek is. Tudják: nem várhatnak „csodákat”, hiszen 1988-ban például másfél millió forintot fordít­hatnak fejlesztésre. Mégsem elégedetlenek. Póka János például azért emel szót, hogy — különösen a falu szélén — sok szeme­tet raknak le tiltott helyen. Ha nem teszünk valamit el­lene, mondja, akkor hamaro­san a falu közepén is meg­jelenik a szemét. Arra kéri a klubkönyvtárt zsúfolásig megtöltő falugyűlés résztve­vőit, ne menjenek el szótla­nul. a jelenség mellett még akkor sem, ha a szomszé­dukról vagy ismerősükről van szó. Csorba Pál a sportkör ne­vében szól az új tornate­remről. amely nemcsak a gyerekeknek, hanem a fel­nőtteknek is biztosít moz­gás lehetőséget. Öröm nézni, mondja, hogv esténként a fiatalok, a nők is ott vannak a teremben. Szeretné. ha minél többen használnák a szén új létesítményt. A régebbi falugyűléseken tíz hozzászóló közül nyolc biztosan szóvá tette az el­látást. Azóta a vegvesáru - boltot ABC-vé bővítették.. melyben a napi élelmiszer (hús. kenyér, tej, zöldség, gyümölcs) mellett iparcikket, ruhaféléket is biztosít az áfész. Az idei falugyűlésen Bertók Imréné szólal fel e témában. Jó az ellátás a köz­ségben, állapítja meg. „Na­gyon örülünk neki, mint ahogy a tornateremnek is. Köszönjük.” Végül Bugán Mihály or­szággyűlési képviselő, me­gyei tanácselnök-helyettes kér szót. Arra biztat, hogy a tervezett útépítésben (számí­tanak a lakosság társadalmi munkájára) segítsék egy­mást az emberek; hiszen sok az idős ember, aki nem tud dolgozni a háza előtti sza­kaszon. Ügy látja, hogy jó a három község együttműkö­dése. Ez azért is örvendetes, mert emlékeiben őriz ,egy tíz évvel ezelőtti, más han­gulatú falugyűlést: akkor Tiszaigarnak nem nagyon akarózott vállalni a társköz­ség szerepét, nem szerették hallani se Tiszaörs nevét. Még az ellen is tiltakoztak, hogy a vizet onnan vezessék át Igarra. „Emberek, hát már a víz se jó, ha tiszaör­si”! — idézi Bugán Mihály akkori* kifakadását. És hogy mennyit változott azóta a szemlélet, hogy a községek együttélése valóban harmo­nikus, azt mi se jelzi job­ban, minthogy a tiszaigariak most megmosolyogják egy­kori önmagukat. Felvétele­ink a tiszaigari falugyűlés résztvevőiről készültek. P. É. Fotó: N. Zs. Egy ország tanulmányozta néhány hete fizetési szalagját, bérlapját, számítógépes ívét — kinek mi dukál —, hogy megtud­ja, hogyan járt a bruttósítás utáni első fizetésnapon. Egy pillanatra alkalma volt megpillantani a nagy össze­get —, de jó lenne mindet zsebre vágni — majd azt, miként fogyasztotta le a bruttóösszeget nettóvá a tíz százaléknyi SZTK és a jöve­delemadó-előleg. Volt, aki­nek többnek tűnt a társada­lombiztosítás az eddiginél, mások jóleső érzéssel mére­gették a magasabb családi pótlékot. Végül is a bruttó­sítás nehéz, bonyolult mű­veletét azzal a konklúzióval zárhatta le, aki bérből, fize­tésből él, hogy nincsenek csodák: jó esetben maradt a bér, de sokhelyütt előfordult csökkenés is. Főleg a kisebb fizetéseket csapolta meg né­hány tízforinttal a tíz szá­zalékos SZTK, akit pem kompenzáltak családi pót­lékkal, annak a mínusz vesz­teség maradt. Rossz nyelvek szerint bruttó a hét vezért követő nyolcadik nagysággá vált, azt hiszem, egy ideig emlé­kezni fogunk rá. Bruttót a személyi jövedelemadó pá­ratlanul gyors bevezetése ül­tette hatalomra. Más kérdés viszont, hogy az adófizetés a béreknek az árnövekedések­nél lassúbb növelése miatt szűkíti fogyasztásunkat is, meg átrendezi a jövedelem­struktúrát a központi ala­pok javára. Mert számolga­tásainknak most az a lénye­ge: a lakosságnak meg kell hoznia az áldozatot - gazda­sági vérfrissítéshez és vérát­ömlesztéshez. Hiába, hogy az elmúlt évek túlfogyasztá­sának zöméért az ipar, az in­dokolatlan támogatások, a megnövelt import okolható, pillanatnyilag nincs más tőke, mint a lakossági meg­takarítás az ipari szerkezetet javító beruházásokra, a költ­ségvetési hiányok pótlására, az adósságállomány csökken­tésére. Ennek megértése egyet je­lentett a január elsejei ár­emelések megértésével, ha­bár a számolgatások ezzel nem fejeződtek be. Azért egyrészt, mert az év hátralé­vő részében még várhatók áremelkedések, s ha nem romlik egyensúlyi helyze­tünk. ezek már nem érik el az év eleji magasságot. Azért számolgatunk, pontosabban számolunk azzal, hogy a több pénzért jobb minőséget, tar- tósabb. élvezhetőbb árut kapunk. A cikkek dotációjá­nak megszüntetésével —* re­méljük — ezután az állam sem pótolja a vállalatoknak a vásárlói érdektelenség mi­atti kieséseit. a rosszabb áru nyakán marad termelő­nek és kereskedőnek egy­aránt. Reméljük. Azt ugyan­is még el kell érni, hogy a vásárló ítélete döntő legyen: szankciókkal, versennyel, el­lenőrzéssel. Mert bár nem kívánhatjuk, hogv a drá­gábbért új minőséget kap­junk — hiszen mi csak az állami dotációt, pótoljuk —. de méltán elvárhatjuk, hogy •> minőséget ne rontsák le, ez erre vonatkozó eddigi elő­írásokat betartsák. Számolgatásaink közepette azon is elgondolkodunk, hoev rendben van korláto­zódik a lakosság fogyasztá­sa. de vaion ez mindent megold? Ab'gha. E józan. állammolPári' számolgatással is számolva a stabilizáció caareusrére előiránvoz7a az állam' fogyasztás csökkenté­sét is, elsősorban az indo­kolatlan vállalati támoga­tások megszüntetését, a veszteségesek jórészt saját munkán alapuló talpraállítá- sát, a nélkülözhető intézmé­nyek bezárását is. E lépések nélkül a lakossági fogyasz­tás megrövidítése aligha se­gítene bajainkon. Habár ez evidencia, mégsem tűnik an­nak azok számára, akik fe­szültségektől tartva félelme­zik az ipari struktúraváltást, a felszámolásokat: nagyhírű üzemek „szétverését” emle­getik a gazdasági decentrali­zációról hallva, bankuralom­nak nevezik a pénzügyi kö­vetelmények alkalmazását a rosszul gazdálkodókkal szemben. Nem számolnak azzal, hogy a feszültségek gazdaságunk működési zava­raiból keletkeznek, azok van­nak, azok tünetek, amelye­ket kezelni kell. A kritikával, amely „visszarendezést” óhajt, nehezen azonosulhar tunk, de már könnyebben azzal, ha az állami eszközök megtakarításakor öncélú lé­péseket kifogásol. Nem szá­moltunk például azzal, hogy egynémely minisztérium, mint háttérintézményét, megszünteti továbbképző és átképző bázisait, holott az új profilra lelt vállalatok talán szívesen kibérelték vol­na ezeket az intézményeket dolgozóik átképzésére. Jólle­het ez csak egy példa, de ilyesmikkel nem szabad spó­rolni, ugyanúgy, mint a mérnökök, kutatók fizetésén, a technikai információszol­gálaton, merthogy nélkülük írott malaszt -marad a mo­dernizáció követelménye. És számolgatásban is megre­kedünk valahol az alsó ta­gozatban. Komornik Ferenc Zászlódíszben a laktanya BEVONULTAK AZ ÚJONCOK II iiszaörsiek büszkék lehetnek A szolnoki Széchenyi úti emeletes ház helyett emeletes ágy­ban tesz rendet Tóth Péter (Fotó: N. Zs.) A község lakosságát meg­mozgató esemény színhelye volt Tiszaörsön is a szerdai falugyűlés. A művelődési házban a széksorok gyorsan megteltek, az emeleti páho­lyokat is meg kellett nyitni, hogy mindenkinek jusson hely. A 240 főnyi hallgató­ságot, s az elnökségben ülő­ket — közöttük Szűcs Já­nost, a megyei pártbizottság titkárát, Gáspár Józsefet, a tiszafüredi városi pártbizott­ság első titkárát — Horváth Pál, a népfront községi bi­zottságának elnöke köszön­tötte, majd átadta a szót Bordás Imre tanácselnöknek Mivel is gazdagodott ta­valy a falu? A tanácselnök vitaindító beszámolója sum­Az Uniszöv Fafeldolgozó Ipari és Szolgáltató Szövet­kezet 1977-ben négy gyenge, veszteséges szövetkezet ösz- szevonásával jött létre; Az egyes szövetkezetek szerte­ágazó tevékenységéből adó­dóan igen széles profillal kezdték a közös termelést, a közös munkát. Majd 1979- ben gazdaságtalansága miatt „leépítették” az építőipart, s később pedig a kivált egy­kori öcsödi szövetkezet — „vitte magával” a vasipari részleget — így a kunszent­mártoni Uniszöv fő tevé­kenységévé a fafeldolgozás vált, de emellett - -nagyobb jövedelmezőség reményében erőteljesen fejleszti a külön­böző lakossági szolgáltatá­sokat. A szövetkezet múlt évi 65 millió forintos árbevétele mellé 4 millió forint nyere- 'ség társult, s ebben jelen­tős szerepe van a személy­autó-, tehergépkocsi-viszont- eladásnak is, amivel 1986 augusztusától foglalkozik a mázta: új művelődési ház­zal, gázcsereteleppel, össze­fogásból szilárd alapú utak­kal, a Sikk Ruhaipari Szö­vetkezet segítségével nőket foglalkoztató új munkahely- lyel, tanműhellyel, a keres­kedelmi ellátást javító, kor­szerűsített iparcikk- és ru­házati bolttal. Mindez a te­lepülésen élők segítsége nél­kül nem valósulhatott vol­na meg, elhangzott tehát a közreműködőknek kijáró kö­szönet is érte. Bár egyre nehezebb fel­adat a községben működő tanácsi intézmények fenntar­tása, idén a színvonal meg­őrzése a feladat, a kiemelt beruházás, a tornaterem megépítése, a belvizes prog­szövetkezet, s igen jó üzlet­nek bizonyult. A szövetkezet központjában kialakított te­lepen különleges típusokkal is találkozhatunk, ugyanis lehetőségük nyílt a bíróság által lefoglalt járművek, ér­téktárgyak, élő állatok érté­kesítésére is. Kedvet kapva a kereskedéshez, egyszemé­lyes boltokból álló hálózatot nyitott az Uniszöv Kunszent- mártonban és környékén. A fafeldolgozáson belül a legnagyobb arányt a beépí- tettbútor-gyártás képviseli. Irodák berendezését, burko­latok, álmennyezetek igény szerinti kialakítását vállal­ják. Megrendelőkből nincs hiány, az ország minden tá­ján dolgoztak már, hiszen az Uniszöv újította fel a Művelt Nép Könyvterjesztő és az Állami Könyvterjesztő Vállalat üzleteit is, de leg­főbb munkaadóik az intéz­mények. Ez évben várhatóan az országhatárt is átlépik a kunszentmártoni szövetkezet termékei — beépítésre vár ram folytatása, az út- és járdaépítések mellett. E cél­kitűzésekkel egyetértő, együttgondolkodásról tanús­kodó hozzászólások hangzot­tak el a tájékoztatót köve­tően. Tízein is szót kértek, Szűcs János, a megyei párt- bizottság titkára jegyezte meg többek között, hogy a tiszaörsiek büszkék lehet­nek eredményeikre, jól pél­dázzák az összefogásban, együttműködésben rejlő erőt. Látszik, hogy szeretik a köz­séget a benne élők, és ez tettekben nyilvánul meg, hi­szen tavaly 7,7 millió érté­kű társadalmi munkát vé­geztek. — Hl — egy Moszkva melletti szál­loda -— a munkát az Uni­szöv nyerte el. A beépített- bútor-gyártás bővítése érde­kében 10 millió forintért új üzemcsarnokot épített a szö­vetkezet, s egymillió forint értékben vásárolt gépeket. Kevésbé áll jól a csaknem 20 éves hagyományokkal ren­delkező rugós ruhacsipesz- gyártás, ugyanis a nagyrészt külföldre kerülő csipeszek alapanyagára jelentősen emelkedett, s a 31 fillér kö­rüli világpiaci árral szem­ben a7. Uniszöv több, mint duplájáért tudja kínálni ter­mékét. Az eddig is épp hogy csak rentábilis csipesz­gyártást exportra nem vál­lalja tovább a szövetkezet, a döntés a 100—150 létszá­mú bedolgozói hálózat meg­szüntetésével jár. A tervek szerint ez év tavaszától a jobb gazdálkodási feltétele­ket biztosító kisszövetkezeti formában működik tovább a kunszentmártoni Uniszöv. Zászlódíszt öltött Szolno­kon a Ságvári Endre lakta­nya a bevonulok tiszteletére. A korábbi években katona- zenekar pattogó ritmusai mellett a szülők, hozzátarto­zók jelenlétében, a Jubileu­mi téren búcsúztatták őket, de hát változtak az idők, na­gyobb figyelmet kapott a munkaidőalap védelme. Meg aztán annak az újoncnak a hozzátartozói, aki távolabb lakott, úgysem vehették részt az ünnepélyes ceremónián. Különben sem az az elsőd­leges szempont, hanem az, hogy felnőtt, értelmes em­beriként fogadják őket a lak­tanyában. A tiszti állomány ezt készítette elő. Cser Fe­renc őrnagy szavai szerint tervszerű, alapos munkát végeztek: — Az alapkiképző alegy­ség parancsnoki állományát már egy hónappal ezelőtt kialakítottuk, kimunkáltuk a kiképzési módszereket. Poli­tikai szempontok alapján is felkészítettük a kiképzésben részt vevő tiszteket, tiszthe­lyetteseket. Felkészült a hadtápszolgálat is. A lakta­nya elhelyezési szolgálat pe­dig előkészítette a bevonu­lok körletét, felújították a helyiségeket, megjavították a berendezéseket, hogy meg­felelően el tudjuk helyezni a bevonulókat. — A tapasztalatok mérle­gelése alapján elkészítettük a mozgalmi rendezvények tervét is, — fűzi hozzá Ste- fanik Gyula őrnagy. — Nagy gondot fordítottunk a tiszte­sekkel való foglalkozásra, mert egyáltalán nem mind­egy, hogyan bánnak az, em­berekkel. Ideiglenes KISZ- szervezetet is alakítottunk. Jó kapcsolatot szeretnénk kialakítani a szülői házzal is. A most hazaküldendő ci­vil ruha mellé levelet kül­dünk a szülőknek. Megírjuk nekik, hová került a fiuk, mi a címünk, mikor jöhetnek látogatóba stb. Mivel az újoncok körletében nincs Ruhapróba kantin, reggelenként kávét vitetünk oda, s természete­sen saját zsebből fizetve fe­ketekávét is ihatnak. Takács Lajos törzsőrmes­ter is az emberi méltóság tiszteletben tartását hangsú­lyozza : — A kiképzés során elő­térbe kerülnek az emberi tényezők. A parancs végre­hajtása egyértelmű köteles­ség, de a katonákkal való kitolást nem engedjük. Amit például egy polgári kollégi­umban jó heccként letudnak az itt komoly büntetést von maga után. A szabadidő kul­turált eltöltésére külön ter­vet készítettünk. A bevonu- lókkal kitöltettünk egy tesz­tet is. Kíváncsiak vagyunk arra; mi a gondjuk, miben segíthetünk neJsák, nehogy lelki konfliktusaik legyenek. Ismét Cser őrnagy veszi át a szót: — Holnap ismertetjük az újoncokkal jogaikat és köte­lességeiket, azt, hogy külön­böző gondjaikkal kihez for­dulhatnak. Fegyelmezett, si­kerekét elért alakulat a mi­enk, szeretnénk, ha ezt a ha­gyományt ápolnák a most bevonultak. A bevonulok körletében szétnézve szolnoki fiúval, Tóth Péterrel, a Füszért dolgozójával futok össze. Alig van túl az első katonai ebéden, a felszerelést rakja katonás rendbe. Első benyo­másait így összegzi: — Szokatlan a katonaság. Civilben karatézott, most a másfél éves kátonai szolgá­lattal kell megküzdenie. Gondolatai már messzebb járnak: —. Leszerelésem után sze­retném elvégezni a főiskolát. Mindenesetre lesz ideje gondolkozni a tervén. És a többieknek is, hogy a test- ben-lélekben erősítő katonai szolgálat után mihez kezde­nek. Most azonban még más­ra kell koncentrálniuk... S. B. Beépített bútorok Igényes megrendelőnek, külf6ldre _______minőségi termék

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents