Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-24 / 46. szám
1988. FEBRUAR 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Szülők, pedagógusok Verseny helyett munkatársak GÓRÉK ÉS GARÁZSOK Boldoguló boldogháziak Jó bornak is kell a cégér — vallja Temesi Ferenc, a Por írója; a jó könyvnek is elkél egy kis reklám, akár a képernyőn is. Ez így igaz. De mi van akkor, ha jobb a bor, mint a cégér? Azaz maga a regény, mint a belőle készült, csábítónak szánt mustra? Új nyitott könyv Márpedig Temesi Ferenc regényével ez történt. Pedig a televízió figyelmét nem véletlenül hívta fel magára a kétkötetes Por, irodalmunk házatáján tartalmi és formai újszerűségével már megjelenésekor, 1987-ben, alaposan felverte a port. Érthető tehát, hogy az igazi premierjét most tartó Oj nyitott könyv — hisz első jelentkezésekor mégcsak egy régi adósságot törlesztett, egy elmaradt Mesterházy- bemutatót pótolt — is kiszemelte magának, s vállalkozott legszélesebb körű népszerűsítésére. Pedig a „szótáríró” Temesi munkáját képernyőre vinni azzal a szándékkal, hogy valóban belekóstolhassunk a „szótárregény” eredeti ízeibe, nemcsak érdekes feladat, de mint ahogy ez kiderült csütörtökön este: szinte reménytelen is. A szerkezetében is igen modern, az idősíkokat merészen egybejátszató. különös egységbe fogó regényt, mely ráadásul cselekményében évtizedeket fog át — televíziós filmmé át- költeni: megoldhatatlan feladat. Így azután nem csoda, hogy a könyvpiacon rendkívül sikeres munka a képernyőn nem hozott átütő sikert. A Szőnyi G. Sándor rendezte tévéfllmtől nem lehet ugyan megtagadni, hogy hangulatában ott bujkál az alföldi porvilág álmosító tompasága, s ugyanakkor a kisvárosi miliő permetező finom lírája is. Meg lehet érezni ebből a valóságrajzo- latból azt, amit Kosztolányi is mond róla, abban a néhány sorban, amit Temesi regényének mottójául is választ. Hogy tudniillik „ez a por” nem hasonlítható semmihez, ennek a pornak külön konstrukciója, külön kémiája, sőt, külön lélektana van. Ez a por él.” A forgatókönyvíró Temesi megkísérli kiemelni az ezernyi szálból összefonódó regény egyik szálát. Szeles András emberré formálódásának próbálja nyomon követni útját; bemutatni a fiatalember lelki-szellemi érlelődésének folyamatát. De azt is csak egy bizonyos pontig. Az egyetemi éveket, a pajtásokat, a szerkesztőségi környezetet, beleágyazva a regény- beli Porlód jelenébe, amely magán hordja a múlt bélyegét is. Mögírta (szegediesen) a tévéfilm kézit meg a lábát, de a feje már nem férhetett bele a rendelkezésre álló terjedelembe, azaz az ötven percbe. Hangsúlyozom, mást nemigen tehetett egy olyan, az élet teljességét ábrázolni kívánó mű' esetében, amely felöleli az erflberi élet szinte minden rezzenetét, s mindezt még történelmi távlatokba is helyezve. A „korlátok” miatt a képernyőn az élet szótára helyett csupán néhány címszóval ismerkedhettünk meg. Félő tehát, hogy kár volt „abajgatni” — ez a Por első címszava is egyébként, ez a nép nyelvéből vett ízes kifejezés, ami jelzi talán, hogy ez a munka nyelvileg is milyen zamatos és becses — szóval félő. hogy kár volt piszkálgatni ilyen formában a Port, mert ahelyett, hogy ez a televíziós kóstoló megnyerhette volna a nézőket a könyvnek, túlságosan bonyolultnak tűnő szerkezetével, nehezen követhető cselekményével a televíziós interpretáció inkább elidegenítette tőle. Pedig hogy tud mesélni Temesi Ferenc, könyve micsoda tárháza a megejtő történeteknek, már- már adoma számbá m<mő históriáknak! Mintha Mik- száthot vagy valamelyik szegedi írót. Tömörkényt, vagy netán Mórát olvasnánk, az lehet az érzésünk a Port lapozgatván. Ugyanakkor,megérinti az olvasót a modern olvasmányok lehellete is, a képzelet szabad és vad játéka, a meghatározott szerkezeten belül, mint mikor medréből kicsap a megáradt folyó. Talán megérjük, hogy egyszer a képernyőn is fei- tündöklik majd a regény teljes szépségében, méltó formájában, mondjuk egy folytatásos, többrészes film alakjában. .S talán épp Síző- nyi G. Sándor rendezésében, aki ezt a mostani mustrát is láthatóan nagy kedvvel és finom beleérző képességgel készítette — ha nem is sikerrel. Akkor talán majd a regény olvasásához is nagyobb kedvet kapunk. Persze a Por kézbevételéhez nem kell várni addig; ki-ki meggyőződhet róla akár holnap vagy holnapután is, hogy tényleg nem a borral van a baj. csupán a cégér nem volt elég erős. Röviden Apropos, folytatásos — már több mint a felét láthattuk a tizenkét részes nyugatnémet filmnek, A klinikának, s mi tagadás, ahogy újabb és újabb epizódokat ismerhetünk meg e kiváló gyógyintézet életéből, beleértve a főszereplő professzor és a többiek magánéletét is, úgy erősödhet bennünk az érzés: itt nemcsak a kórházi körülmények rendkívül konszolidáltak, kiegyensúlyozottak. az érzelmek is hasonlóképpen azok. A jó modorú professzor és a végtelenül melegszívű ápolónő úri módon finom románca, mégha kettejük kapcsolata újabban elmélyülni is látszik, túlságosan régimódi. A kezdetben érdekesnek ígérkező sorozat, sajnos, egyre inkább unalomba fullad. Tárgyához híven igazi felfedezéssel szolgált legutóbb a televízió tudományos hetilapja, a Gondolkodó. Heuréka (megvan) hordta címében és a heurisztika tudományát járta körbe. Ami igazán emlékezetessé tette: egy régi dokumentumfilm, számunkra eddig ismeretlen, amely az Amerikában élő, illetve sajnos már elhunyt kiváló magyar matematikus. Pólya György tanítási módszeréről készült. Egyedülálló ritkaság! Érte érdemes volt „végigszenvedni” a vetítését megelőző, meglehetősen szétfolyó és nehézkes stúdióbeli eszmecserét — műsorvezető Lovas György —, ha a kissé már megfakult filmszalagról is, de megcsodálhassuk egy zseniális gondolkodó pofonegyszerű módszerét, amellyel szinte játszva jut el a jelenségek egyedi tapasztalásától a törvényszerű általánosítások levonásáig. Ez a film újra csak rádöbbenthetett bennünket: a legbonyolultabbakhoz is a legegyszerűbb utak visznek el bennünket. Bokor Péter sorozata, a Századunk, ha araszolgatva is. de biztosan lépeget előre történelmünk „sűrű erdejében”. s tárja fel eddig kevésbé ismert vagy egyáltalán nem ismert részleteit múltunk eseményeinek. Igen tüzetesen mutatja be, hogy mi is történt ama 1944-es; őszi. kiugrási akció körül, kutatván a sikertelenség tényleges okait, s talán kissé rokonszenvesebbnek is . ábrázolván a szorult helyzetében vergődő kormányzót és odaadó híveit. Pedig hát a dokumentumfilmből is kiviláglik, milyen nagyfokú tehetetlenség. határozatlanság jellemezte a kormányzó és köreinek magatartását. Mindenesetre a szakmailag is alaposan ellenőrzött — a szakértők között jeles történészek. köztük Ránki György is, akinek sajnos halálhírét a napokban vettük — sorozat szorgalmasan igyekszik eltüntetni történelmünk fehér foltjait. A Századunk változatlanul egyik legvonzóbb műsora a televíziónak. Valkó Mihály A pedagógusok és a szülők együttműködésének lehetőségeit vitatta meg a Hazafias Népfront Országos Elnökségének pedagógiai bizottsága kedden a HNF Országos Tanácsa székházában tartott ülésén. A tanácskozás résztvevőihez korábban eljuttatott előterjesztés megállapítja: a gyermeknevelésben a családé az elsőrendű szerep. Ugyanakkor a szülőkhöz általában úgy viszonyulnak a pedagógusok, hogy ők a nevelés szakemberei, náluk van felhalmozva a szükséges pedagógiai és pszichológiai tudás, amely segít a gyermeknevelés problémáinak megoldásában. Az iskolákban szervezett összejöveteleken igyekeznek oktatni, tanítani a szülőket. Mindezek a jóindulatú erőfeszítések azonban a tapasztalatok szerint nem hozták meg a kívánt eredményt. A siker érdekében a pedagógusok és a szülők viszonyát alapjaiban szükséges megváltoztatni. Az új szemlélet most azt kívánja, hogy egymást ne versenytársnak fogják fel, akik egymás ellen küzdenek a maguk igazáért, hanem olyan munkatársaknak, akik kölcsönös kompromisszumokra alapozzák szövetségüket. Márciusi mezőgazdasági tanfolyamok Szakmai képzés, átképzés A TIT megyei Szervezete — együttműködve a Jászapáti Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézettel és a Mezőtúri Dózsa György Gépészeti Szakközépiskolával — felmérő lapokat juttatott el a mezőgazdasági nagyüzemekhez — téeszekhez, állami gazdaságokhoz —, hogy megismerje beiskolázási igényeiket. A felsorolt szakmákra — és azokon kívül is — február 25-ig várják az előzetes létszámigények visz- szajelzését, valamint a márciusra meghirdetett konkrét (Mezőtúron MTZ traktormotorok, illetve hidraulikus berendezések műszeres vizsgálata, beszabályozása; Kisújszálláson sertésgondozói betanított munkásképzö) tanfolyamokra a jelentkezési lapokat. Metsző szél nyargal a jász- boldogházi határban. Délelőtt elolvadt a kevéske hó, sár még sincs nagy, szárítja a hideg februári szél. Az országút mellett, a gyepes parton két kislány lépked. Berta Ildikó negyedik osztályos tanuló a Harangi-tanyára megy, ott él a szüleivel, s jgen büszkén mondja róluk: apu is, anyu is gépfejő a té- eszben, de már a nővérét is maguk mellé vették, tanulja a fejőgép kezelésének tudományát. Barátnőjéről, Kovács Ilonáról hamar kiderül, ő nem tanyai, bent lakik a faluban, a Május 1. úton, s hogy ilyen jó világos van még délután négy óra után, elkíséri egy darabon az osztálytársát. A két kislány sietősen megy a sárga falú tanya felé. Hidegre fordult az idő, február negyedik hete itt is telet hozott. A község csöndes. Csak az italbolt előtt árulkodnak a munka utáni időtöltésről a falnak, fának támasztott biciklik. A szép családi házak udvara is élettelen még. A boldogháziak épp hazaérkeztek munkából, s talán pihennek egy kicsit szép, nagyra épített házaikban, mielőtt kezdenék a második műszakot. Mert arra vall minden a hatalmas portákon. Majd minden udvar végében istállók, ólak magasra gömbölyített szénakazlak, terménnyel teli górék bizonyítják: a boldogháziak hagyományaikhoz híven boldogulnak. Ezt különben az is bizonyítja, hogy a górék előtt, mellett garázsokat is fölhúztak -sok ház udvarán. A 775 házas falu történelme mindössze negyvenegy éves még. 1946. július 1-én kapott a település községi rangot, s a jászberényi tanyásgazdák földjein új falú épült. Innen, hogy szépek, még mindig újnak tetszők a villának is beillő családi házak, hogy rendezettek, nyílegyenesek az utcák, s hogy a 775 ház és vidéke könnyén körüljárható. Az idegennek úgy tűnik, kényelmesen is, hiszen csinált utak, gyalogjárók mindenfelé. Még elgondolni se egyszerű, hogy negyven év alatt milyen szép falu fejlődött az egykori tanyavilág központjában. Nagybirtok nem volt itt sose, két gazdának volt a háború idején száz hold körüli földje, a többség, kétszázharmincegy család nyolc-tizenöt katasztrális földet művelt. Erről, a régmúltról persze nem esett szó hétfőn este, a falugyűlésen. Inkább a jelenről, meg az idei tervekről beszélgettek, vitáztak a boldogháziak. Szép számban vettek részt a falugyűlésen, s minden korosztály képviselve volt. A nyugdíjasko- rúaktól kezdve az utolsó éves általános iskolásokig, — akik persze még nagyon is gyerekes módon tanulják „a közéletet”... A művelődési ház nagytermében ott ültek a termelőszövetkezeti tagok, a falu egyetlen üzeme, a Hűtőgépgyár radiátor gyáregységének munkásai, szövetkezeti kereskedők, a tanács és intézményei dolgozói, pedagógusok, tanácsi tisztségviselők. Matók István tanácselnök sorolta az idei teendőket. A tornaterem építésének befejezése után rendezik az iskolaudvart, ' kazánházat húznak fel a fűtés korszerűsítésére, járdát javítanak és újakat is építenek, s tovább fejlesztik a falu közvilágítását. Minderre a munkára a tanács pénzéhez jól jön a termelőszövetkezet és a radiátorgyár segítsége, a falubeliek társadalmi munkája. A tanácselnök szólt arról is, hogy fórumládákat helyeztek el két héttel a falugyűlés előtt a téeszben, a radiátor* gyárban és a tanácsházán. Mindenki élhetett -a lehetőséggel, elhelyezhette benne kéréseit, kérdéseit a falu vezetőségéhez. Volt, aki arról érdeklődött, igaz-e, hogy megszűnt az ebadó, — a tanácselnök válasza-, igen. Mi lesz Jászboldogházán a tehó sorsa? Matók István erre azt mondta, jó lenne, ha megmaradna, hiszen az évi 600 forintokat eddig szorgalmasan befizették az arra kötelezhetők. Tavaly is föladtak hatezer forint híján minden kötelező összeget. A boldogháziak szívesen hallgatták a tanácselnök után az országgyűlési képviselő beszámolóját is, aki pontosan számot adott minden, választókerülete érdekében kifejtett tevékenységéről. Dr. Búzás József né képviselői beszámolója után nem kellett sokáig várni az eszmecserére. Idős nyugdíjas kérte a képviselőt, mondaná el illetékes helyen; nagyon jólesett a hetven éven felülieknek, hogy gondoltak rájuk, s emeltek a nyugdíjukon. Igaz, megköszönte az utazási kedvezmények szaporodását is, de hozzátette: a falusi vasútállomásokon vagy a peron magasságán kellene emelni, vagy a vagonokra egy lépcsővel többet rakni. Idős embernek, várandós aszonynak nehéz felkapaszkodni egy-egy vonatra. Nyomában csak annyit mondott egy radiátorgyári munkás: maradjon Jászboldogházán a tehó, szükség van rá a közös célok megvalósításához. A következő replikázott: mi volna, ha ebben az országban csak fele annyi rendelet, meg törvény jelenne meg, mint amennyi -mostanában? Egyszerű embernek nehéz eligazodni a sok szabály között. Szóvá tették azt is: sokan félnek az áprilisra beígért áremelésektől, mert túl sok fecsegés, ijesztgetés hallatszik erről. Mohácsi Ottó megyei tanácselnök ekkor kért szót. Azzal folytatta, amit az előtte szóló felvetett. Való igaz, sok fecsegés-locsogás elhangzott mostanában az áremelésekről, de aki a múlt héten figyelte a rádió és a tévé híradásait, a SZOT ülésén elhangzottakból is megtudhatta, határozott törekvés van arra, hogy megőrizzük az életszínvonalat, hogy ne romoljék tovább se az idős, se a fiatal korú emberek élete. Igazat adott azoknak is, akik a sok rendelet, törvény ellen szóltak. Valamennyiünkön múlik, hogy tisztánlátásunk, közös dolgaink érdekében véget vethessünk a rendelethalmaznak, A megyei tanácselnök megmondta azt is a falugyűlésnek: csak a helyi tanácson s a helyi lakosságon múlik fönntartják vagy eltörlik a tehót. Hozzátette, hogy, a boldogháziak szavaiból azt értette, nem ez utóbbi a céljuk. Élénk eszmecsere és érdeklődés jellemezte a boldogházi falugyűlést, így aztán nem csoda, hogy hétfőn este csak 9 után érkezett otthonába az a három-há- romszázötven boldogházi, aki kíváncsi volt a jelen, a jövő közös feladataira. * * * Falugyűlést tartottak hétfőn este Jászszentandráson is, amelyen részt vett Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára. (SJ) Király Ferenc oktató a III. évfolyamos Pálinkás Imrével Az erősáramú herendezés szerelők műhelyében Bana Tamás érintő kapcsolót ellenőriz A MÁV Szolnoki Járműjavító Üzemének tanműhelye a megye- székhely legrégebbi szakmunkás utánpótlásbázisa, tavaly ünnepelte fennállásának hetvenötö- dik évfordulóját. A jól felszerelt műhelyekben háromszáz fiatal ismerkedik Jövendő szakmájával. Az üzem tanulmányi szerződést kínál a legjobbaknak, s akivel meg is kötik, az kedvezményes vasúti igazolványt kap. A Járműjavító tanműhelyében nincs túlképzés, az üzemben minden végzős szakmunkásra szükség van. Korábban kevesen jelentkeztek a vasúti járműsze- relö, vagy a dízelmozdony-szerelő szakmára. Az idén várhatóan változik a helyzet: a „vasutas” kedvezmények és a biztos' munkahely reményében talán szívesebben választják a fiatalok ezeket a ,,népszerűtlen” szakmákat. A tanműhely fiataljai közül « sokan sportolnak, néhányan már különböző bajnokságok résztvevői. A sportra, a mozgásra oktatóik is biztatják a fiúkat. Hargitai Lajos képei a tamühely hétköznapjaiba enged bepillantást. Csillag Csaba II. éves tanuló, vasúti járműszerelő derékszöget ellenőriz Szőllősi Zoltán III. éves a marógépen dolgozik Barna Rudolf oktató tanítványaival
