Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-23 / 45. szám
1988. FEBRUÁR 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 HÍRÜNK AZ ORSZÁGBAN Élen a Doktor Zsivago — Szolnoki fiatalok az Élet és Irodalomban Megduplázta nyereségét a Szolnoki Papírgyár, írta a Népszava január 16-án, tanúsítva a fejlesztés sikerességét. A Népszabadság a hírek között tudatta olvasóival, hogy a szolnoki Mezőgép Vállalat és a finn Rauma Repola konszern üzleti szerződést kötött, melynek értelmében a magyar vállalat a következő években a profiljába tartozó gyártmányokat fogja exportálni az északi országba. Mit tett a Szolnoki Mezőgép Vállalat az elbocsátások helyett? Erről a Népszava szólt, ismertetve a gyár tószegi egységének tevékenységét. A Kertvároshoz hasonló lakótelep épül a fővárosban, melynek építésében több más vállalat mellett a Szolnok Megyei Építőipari Vállalat is részt vesz, olvashattuk az országos napilapok hírei között. A Népszabadságból azt is megtudhattuk, hogy a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat a jövőben önállóan is értékesít lakásokat. A Martfűi Sörgyárban bekövetkező változásokról tájékoztatott a Magyar Hírlap valamint a Népszava január 9-i száma. A Magyar Mezőgazdaság negyedik számában a martfűi Növényolajgyár tevékenységébe nyerhettünk bepillantást. Túrkevén a kereskedelmi ellátásról volt szó a november 16-i ankéton. Az ott elhangzottakkal a Népi Ellenőrzés 1988. évi első száma foglalkozott. Lobog a fáklyaláng címmel könyv jelent meg Szolnokon a magyar kőolaj és földgázbányászat 50. évfordulóján. Január 26-i számában a Magyar Nemzet is olvasói figyelmébe ajánlotta e kiadványt. Városok együttműködéséről szólt a Magyar Hírlap január 26-i számának vonatkozó írása, kutatva a Szolnok—Pozsony illetve Tallinn közötti együttműködés lehetőségeit. Kulturális életünk most is, mint mindig, bővelkedett eseményekben. Szolnokon a Szigligeti Színházban mutatták be a világon elsőként Paszternák: Doktor Zsivago című művét. A közönség körében nagy érdeklődéssel várt darabhoz az országos sajtóban is jelentős helyet kapott. Januárban a „Zsivago”-ról írtak a napilapokon kívül a Film Színház Muzsika, az Űj Tükör, a Nők Lapja, a Képes 7, az Esti Hírlap, a Vasárnapi Hírek valamint a szomszédos megyék lapjai. Jugoszláviában is tartott előadást a szolnoki Szigligeti Színház társulata. Az újvidéki vendégjáték műsorán Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című műve szerepelt. A nagy sikert aratott vendégszereplésről az újvidéki Magyar Szó adott elismerő értékelést január 14-i számában. Az újvidéki vendégjáték alkalmával Zalán Tibor: Ószeresek című kamaradarabja is előadásra került. Hazai napilapjaink is beszámoltak az Újvidéken elért sikerekről. A kétnyelvű oktatás első fél évét elemezte a Köznevelés ez évi első száma, megemlítve a jászberényi Lehel Gimnázium tapasztalatait is. Kiállítások hírét közölte a Népszabadság január 20-án és 22-én. Szolnokon a Damjanich János Múzeumban a megye népművészetét ismertető gyűjteményt, Karcagon pedig a török hódoltság idején a Jászkunságban letelepedett görögök életét bemutató tárlatot tekinthettek meg. az érdeklődők. Megalakult a Nagycsaládosok Egyesülete Szolnok megyében. Milyen örömeik, gondjaik vannak a nagycsaládosoknak? Megtudhatják a Magyar Hírlap január 23-i és a Magyar Nemzet január 25-i számából. Családi filmklub is nyílt Szolnokon, mint arról a Vasárnapi Hírek tájékoztatott. Érdekes riport keretében mondhatta el élményeit az Élet és Irodalom harmadik számának lapjain az a hat szolnoki diák, akik a Soros Alapítvány révén három hetet töltöttek Amerikában. Az Üj Tükör pedig arról adott hírt. hogy művelődési központot avattak Martfűn. A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár Olvasószolgálata Szórakoztatózenészek és a bruttósítás Marad minden a régiben? Szolnokon a vendéglátó- iparban dolgozó szórakoztatózenészek az új esztendő beköszöntése óta rebesgetik, hogy viszonyuk a Jász- Nagykun Vendéglátóipari Vállalattal nem mondható éppen harmonikusnak. Igaz, a kapcsolat rendezetlensége nem újkeletű, hiszen nem egy esetben hozzájárultak e kapcsolat disszharmóniájá- hoz maguk a zenészek is. Most azonban olyan sérelem érte őket, amely — mint mondják — a munkajogi szempontokat figyelembe véve teljesen rendben van, ám emberileg hagy maga után .kifogásolnivalót. Az Országos Szórakoztatózenei Központ Szolnok megyei kirendeltségvezetője, Schaf] László a következőket mondja az esetről: — Az történt, hogy miután az egész országban véghez vitték a vendéglátóiparban dolgozó zenészek bérének bruttósítását, a Jász-Nagykun Vendéglátóipari Vállalat azonban elzárkózott előle. Érdekes módon leányvállalatuk éttermeiben, bárjaiban bruttósított bérért dolgoznak a muzsikusok. A megyeszékhelyen egyébként harminckét zenészt érint a bruttósítás elmaradása. Most általános a háborgás körükben. s mindenki a szakszervezettől várja a segítséget. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, nem találom rendjén valónak azt sem, hogy a vállalat január 31-ével munkakönyvvel a kezükben kiléptette a zenészeket, majd február elsején a tavalyi bérrel vette fel újra őket. Áz ügyben a szakszervezettel karöltve természetesen léptünk, de eleddig semmilyen kézzelfogható eredményt nem tudtunk elérni. A vállalat munkaügyi irodájában azt a választ kaptuk felvetésünkre, hogy ha ez a jelenlegi állapot nem felel meg a zenészeknek, mehetnek, amerre akarnak. A közelmúltban egyébként bekapcsolódott a dolgok menetébe budapesti központunk is. A torzsalkodásról egyre több szó esik városszerte, de hogy elejét vegyük az indulatoknak — ■ a játékszabályok is így kívánják — meghallgattuk a másik felet is. — Korábban december 31- ig kötöttük a szerződéseket a zenészekkel — mondja Lukács Ferenc, a Jász-Nagykun Vendéglátóipari Vállalat igazgatója. Sokszor előfordult azonban, hogy a zenész az utolsó pillanatban otthagyta az egységet, s így szilveszterkor nem volt zene. Éppen ezért mi január 31-ig kötjük a szerződéseket, az újakat pedig február elsejétől, A muzsikusok nem állandó dolgozóink, nem is úgy számolunk velük; egyszerűen a kereslet-kínálat törvénye szerint alkalmazzuk őket. Egyébként még a húspénz átvállalása is teher volna számunkra. Mindezeket csupán azért mondtam el, hogy világossá váljék: nekünk most nincs arra fedezetünk, hogy a zenészek bérét bruttósítsuk. így is a személvi állományunkat le kell építeni ahhoz, hogy a feladatokkal gazdaságosan meg tudjunk birkózni. A leányvállalatunk esetében más a helyzet, ők az idegenforgalom miatt más szabályozási forma szerint működnek. A kép tehát most úgy fest. hogy a vendéglátóipari vállalat ragaszkodik álláspontjához, a zenészek vagy aláírják a szerződéseket, vagy nem. Ha nem, állás nélkül maradnak — akár olyan zenészek is, akik legalább tizenöt éve a vállalatnál dolgoznak. A muzsikusok többsége kénytelen vállalni a munkát, mert nem tud máshová menni; a városhoz köti a család. ígéret a megoldásra nem hangzott el, tehát marad minden a régiben? Nem lehetne mégis valamiféle elfogadható, kölcsönösen emberi megoldást találni? — jurkovics — Tízezer könyv és több mint kétszázféle folyóirat várja az olvasókat Szolnokon, a megyei pedagógiai intézet szakkönyvtárában. A számos pedagógiai érdekességet, ritkaságot is tartalmazó könyvtárnak mintegy ötszáz rendszeres olvasója van (Fotó: N. Zs.) TAN’KÉREM! Héhány perc Holtai Róberttal „Szervusztok kollégák!” — lép föl a nagyterem dobogójára farmernadrágban, kék színű vászoningben, alóla előtűnik a rövid ujjú fehér trikó. Téglavörös, kicsit gyűrött zakóját egy szék karfájára teríti. Háromszáz kilométernyi autózás van mögötte, délután négy óra, fáradtnak tűnik. — Tényleg majdnem kollégák vagyunk, én Pesten próbálkoztam a hasonló főiskolával. De nem nekem találták ki. Egyértelműen nem nekem. Otthon ugyan nem mertem megmondani, hogy kirúgtak, de ezzel együtt kirúgtak. Már az első mondatokkal nyer. Pillanatra pontosan kezdi a műsorát. Pillanatra pontosan kezdené. Mert mindúntalan megszakítja azt a nyíló ajtó. A házigazdák, akiknek kedvéért a színész ma itt van, a vendéglátó ipari főiskolások sorra szállingóznak befelé. Akad olyan is, aki féL ötkor nyit be, zavar sem látszik az arcán. S ha kicsit feszengünk is emiatt a nyilvánvaló udvariatlanság miatt, nem enged bennünket sokat mérgelődni Koltai. Ma pedagógust játszik a tömérdek diáknak. Akad nagyhangú, erőszakos fráter, lírai lelkű álmodozó, bogaras, tudálékos és ostoba is. Nevetünk. A figurák a szemünk előtt születnek, mondandójuk a közönség reakciójától is függ -— látszik, hogy Koltai rögtönöz. Még a rendre nyíló ajtót is beletoelekalkulálja a programba. Két órát nevetünk. — Elnézést, de csak néhány percem van, meg nagyon fáradt is vagyok, de örömmel válaszolok — mondja a szűköcske kis irodában. — Beszéljünk akkor sikerről. Beletúr komolyra nőtt szakállába, kicsit elhúzza a száját. — Nézze, nálunk mindig gyanús az a pasas, aki sok mindenfélét csinál. Akkor meg különösen gyanús, ha még sikere is van. — önnek van. Fogós fogkérdések Ki nevet a végén? Megjelent dr. Makra Csaba Ép fogakkal könnyen nevetsz című kiadványának második füzetecskéje, amely arról szól. hogyan lehet megelőzni a fogbetegségeket 6—14 éves életkorban. A fü- zetecske az első, az 1—6 éves életkor fogproblémáit tárgyaló kiadvány folytatása. Az Ép fogakkal könnyen nevetsz II. része is hasznos ismereteket tartalmaz. A színes fotókban, rajzokban, illusztrációkban bővelkedő oldalakon olyan kérdésekre kaphatunk választ, amelyek valóban érdeklik a szülőket, sőt magukat a gyerekeket is. íme néhány példa: Miért vérzik az íny? Hogyan ismerjük fel a fogszuvasodást? Miért kell vigyázni a tejfogakra? Hogyan lehet a fogakat erősíteni? Szó van az üdítőitalok, a cukrok fogpusztító szerepéről, arról, hogyan kell helyesen fogat mosni. Kifejezetten a szülőket érdeklő témák a „Fogszabályozás” és a „Mit várhat a szülő a gyermekfogászattól?” című fejezetek. Az Ép fogakkal könnyen nevetsz II. az Országos Egészségnevelési Intézet szép, figyelemfelhívó kiadványa. Kár, hogy éppen azokhoz jut el legkevésbé, akikhez szólnia kellene: a szülőkhöz. A kiadványt ugyanis az egészségneveléssel foglalkozó szakemberek kapják, bár — gondolom — ők amúgy is tisztában vannak a fogós fogkérdésekkel. Az iskoláknak, óvodáknak, bölcsődéknek is juttatnak belőle. Ám csak annyit, hogy közszemlére tegyék a faliújságon. Vagyis a szülő munkából jövet vagy menet belelapozhat, ha hagy any- nyi időt. figyelmet neki a gyermekintézményből szabadult csemetéje. Márpedig ez a füzetecske nem egyperces végiglapozás- ra való. Le kell ülni vele, rászánni egy órát vagy többet, hogy elolvassuk, tanulmányozzuk a fotókat, hagyjuk magunkat meggyőzni az elriasztó vagy éppen vonzó képektől. Vagyis: a füzetecs- két haza kell vinni. De sehol nem osztogatják. Ezt, a mai gazdasági viszonyok mellett nem is várhatjuk el. Tíz-húsz forintot azonban a legtöbb szülő szívesen adna ilyen szép. hasznos kiadványért — ha megvásárolható lenne. így azonban éppen hozzájuk nem jutnak el a fontos, egészségmentő szavak, érvek. És ezen nem lehet „könnyen nevetni”. Annak sem, akinek a foga ép. ’ Még! — paulina — Fotó: Mészáros — Hát mi a siker? Csalóka dolog ez. Igazándiból még azokban a szerepekben is, amikben sikerem van, adott esetben nem jönnek be a dolgok. Pedig ezek testre szabottak, mármint a feladatok. De néha erőn fölüli is akad, mint Pécsett a Sha- kespeare-darabban. A velencei kalmárban játszom most Shylock szerepét. Hát ott minden előadáson rá kell jönnöm: van mit javítani, van mit alakítani a szerepen. Igazából én sose vagyok elégedett, nincs végállomás. De rosszabb lenne, ha a pályámat sikertelenség kísérné, ez bizonyos. — Kudarc? — Volt. Szerepekben is. Egy Ödön von Horvath-da- rabban például. Mennyivel jobb lehetett volna. De én inkább a magánéletben érzek kudarcot. Ebben a nagy hajszában arra alig marad időm. Másodikos gimnazista a fiunk és én ilyeneket mondhatok neki; két nap múlva jövök, majd akkor... Hát ez... ez valamiféle kudarc. — Rádiókabaré, televíziós szerepek, film, szerepek Pest, Pécs és Kaposvár színházaiban, előadóestek. Nem sok ez egy kicsit? — Még bírom a munkát, s anyagilag is elégedett lehetek. De tény, hogy végre pihenni kéne, hosszabban. A múlt nyáron is. Két nap múlva utaztunk volna nyaralni, amikor — istenem, hosszú évek után! —, szóval amikor csörgött a telefon. Pécsre hívtak a Shylock szerepére. Ha van szerepálma a színésznek, hát ez az! Úgyhogy a pihenésből nagyon kemény kéthónapos próba lett, de megérte, nagyon szeretem ezt a szerepet. Ajándéknak tartom. Dönthettem volna másként? — A kabaré egy időben jeles műfaj volt, s most megint mintha rangot kapott volna. De van-e rangja a kabarészínésznek?. — Nem volna szabad ilyesfajta műfaji skrupulusokat ragasztani! Jót kell csinálni, ez a lényeg. Nagyon jót lehet drámai színházban és kabaréban is csinálni. Olyat, amitől megmelegszik az emberek szíve. Ha viszont valaki, mondjuk rossz kabarét csinál, akkor nem a kabaréért kell bántani, hanem azért, mert rossz kabarét csinál! Azért viszont nagyon! Én tudom, hogy a kabaré nagy fegyver is. A Rádiókabarét például ötmillió ember hallgatja meg! Ez óriási felelősség! — A szakmán belül? — Egyre kevesebb az a fajta kabarészínész, aki fölolvassa más munkáját. Most már gyakran hallani olyan színészeket, akik maguk írják szövegeiket és természetesen elő is adják. Ezt a kollégák is értékelik, természetesen. — Illetékes elvtárs hogyan született? — Egy főiskolai osztálytársam erőszakos figurája és egy nyolcvanegyes szilveszteri rádiórögtönzés hozta létre ezt a törtető, erőszakos főnöktípust. Nagyhangú, handabandázó, mindenhez értő, aki természetesen semmihez sem ért és semmit sem old meg. — A rádió szilveszteri műsorában viszont elköszönt ez a közkedvelt figura. Lesz-e másik helyette? — Igen, gondolkozom egy másik figurán, még nem tudom, milyen lesz, ki lesz. De lesz. Talán ketten-hárman csinálnánk. — A színházban? — Otthon Kaposváron, főszereplője vagyok Mrozek Rendőrségjének, abszolút a címszerepét játszom majd Nyikoláj Erdman eddig betiltott darabjának, az öngyilkosnak. — Televízió, film? — A televízióban most megy éppen a kabarésorozat szombatonként, abban láthatnak. Elek Judit kétrészes filmjében, a Tutajo- sokban játszom egy nagyon nagy, drámai szerepet. — Sikert hozzá. — Köszönöm. Hortobágyi Zoltán Fotó: T. K. L.
