Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-20 / 43. szám
Nemzetközi körkép 1988. FEBRUÁR 20. Balkáni külügyminiszterek Belgrad. Tanácskozások színhelye: a Száva palota Jugoszláv kezdeményezésre február 24—26. között — elsőízben a félsziget történetében — tanácskozásra gyűlnek össze Belgrádban a Balkán országok külügyminiszterei. A találkozó elé nagy várakozással tekint a világ közvéleménye, hiszen köztudott, hogy a félsziget országait számtalan tényező osztja meg. A Balkánt valamikor „Európa puskaporos hordójának” nevezték. S valóban, a két balkán-háború megelőzte az első világégést, majd 1914-ben itt, Szarajevóban dördültek el a lövések, amelyek kirobbantották az első világháborút. A második világháborúban a félsziget országai — Törökország kivételével — elszenvedték a német—olasz fasiszta megszállás gyötrelmeit. Felszabadulásuk után ezek az államok egymástól homlok- egyenest eltérő útra tértek: Románia, Bulgária, Albánia és Jugoszlávia a szocialista fejlődés útját választotta. Az első három ország a Varsói Szerződéshez csatlakozott, később Albánia kivált a szövetségből, Jugoszlávia pedig az einem kötelezettek táborába lépett. Görögország és Törökország megmaradt kapitalista államnak és az északatlanti katonai szövetség tagjaivá váltak. Az ideológiai és katona- politikai eltéréseken túl szinte valamennyi szomszédos országot egyéb ellentétek is megosztják. A két NATO-tag évtizedek óta vitázik az Égéi Tengeri szigetek hovatartozásáról és Ciprusról. Bulgáriának nemzetiségi ellentétei vannak két szomszédjával, Jugoszláviának Albániával. Közismertek azok a tiltakozások is, amelyeket déli szomszédaik Romániának címeztek például környezetszennyezési és más ügyekben. A kétségtelen ellentétek dacára mi tette mégis lehetővé, hogy most közös tárgyaló-asztalhoz üljenek ezeknek az országoknak a diplomatái ? Mindenekelőtt a világban a szovjet—amerikai megállapodások nyomán mutatkozó enyhülés, és a közös érdekek felismerése. Hogy a hangsúly ez utóbbiakra essék, kimondták, hogy a kétoldalú problémák nem képezhetik a megbeszélések tárgyát. A külügyminiszteri konferencia megrendezésére már hosszú idő óta folynak az előkészületek. A gyakori kétoldalú konzultációk és a hivatalos nyilatkozatok arra engednek következtetni, hogy az érintett országok nagyon jelentős eseménynek tartják az értekezletet, amely serkentheti sokoldalú együttműködésüket. A kétoldalú megbeszéléseknek egyik nagy feltűnést keltő eredménye volt az a nemrég létrejött megállapodás, amely rendezni kívánja Görögország és Törökország viszonvát. Közös bizottságot hoznak létre a kapcsolataikban nem egyszer már- már fegyveres összetűzéssel fenyegető problémák tárgyalásos rendezésére. Egy vasútvonal megnyitásával bizonyos közeledés tapasztalható az évtizedes el- hidegülés után a jugoszláv— albán vizsonylatban is. Persze nem várható, hogy annyi évi szembenállás után egyetlen találkozó megoldjon minden problémát. A konferencia mégis biztató a jövő szempontjából. Már maga a tény is, hogy közös tárgyalóasztalnál találkoznak a balkáni külügyminiszterek, jelentős esemény. Ha valóban tartják magukat az előzetes megállapodáshoz, és a tárgyalásokat nem nehezítik a felek a kétoldalú problémák előhozásával, a konferencia fontos lépés lehet a térség békéjének hosszútávú megerősítése irányába. Ez pedig a későbbiekben hozzásegíthet a sokszor nagyon bonyolult kétoldalú problémák megoldásához is. Milyen közös érdekek kapcsolják össze ezeket az országokat? Ilyen például a környezet egyre sürgetőbb védelme. Ilyen lehet az energiakérdés, a közlekedés, de mindenekelőtt a fegyverkezési hajsza megfékezése. Már többször felmerült a Balkán atommentessé tételének gondolata, amelyet az érdekeltek többsége helyeselt. A Balkán országok közötti jobb együttműködés hazánknak is érdeke, hiszen ez is a magyar külpolitika alapvető célját, az egyetemes békét szolgálja. Reméljük, hogy a belgrádi találkozó előre viszi majd a jobb megértés ügyét. Gáti István AUSZTRÁLIA Végzetes part, kilencfarkú macskával — Megvagy, nyomorult! — mondta a köpcös, oilin- deres polgár, és vad erővel markolta a vézna kislány, pipaszár csuklóját. A tömeg szempillantás alatt körbefogta a nagyszemű, riadt gyermeket. —. Lopott a kis disznó, uraim — közölte az ott termett csendbiztossal a kereskedő, cilinderét feltolva verítékes homlokán. — Ha nem veszem észre az utolsó pillanatban, már lába is kél egy jó vászonköntösnek és egy selyemsálnak. A kislányt Elizabeth Hay- wardnak hívták, az általa — majdnem — okozott kár összértéke hét akkori shilling, a színhely a mai Soho, London egykori nyomornegyede. Elizabeth ' már azt számolgatta, mennyi időt tölthet börtönben, ahol legalább valamit enni kap, de nagy meglepetésére azonnal a kikötőbe vitték, és egy nagy hajón találta magát. A rakparttól kissé távolabb több hasonló hajó horgonyzott, fedélzetükön és a dohos-fülledt hajófenékben elfogott bűnözőkkel: közülük nem mindenki volt olyan ártalmatlan, mint a köntös- és sál-lopáson ért kislány. A hajók a Tem- zén keresztül kifutottak a nyílt tengerre, és különös rakományukkal hosz- szú heteken át hányódtak a hatalmas óceánon. Amikor végre lehorgonyoztak a szárazföld közelében, a parton alacsony, zömök, torzonborz emberkék álltak. A kezükben valami dárdaféle volt, hadonásztak vele, veszettül, és valami olyasmit kiáltottak, hogy: — Warra, War- ra! Akkor a matrózok és a foglyok azt hitték, ez valami üdvözlés-féle. Jelentése azóta pontosan kiderült: „Menjetek a pokolba!” 1788-at írtak akkor. És a történészek attól számítják egy új ország születését, amikor ez a hajóraj partot ért és utasai, valamennyien angol fegyencek, akiktől az anyaország így akart megszabadulni, riadtan néztek szét egy vadonatúj világban. Ausztrália most kétszáz esztendős. A januárban kezdődött s még több hétig tartó ünnepségekkel emlékeznek a nem akármilyen kezdetekre. Ha valaki Ausztráliáról hall, a kenguru, a koala! és a bumeráng jut eszébe. Az első lakosok számára az új haza jelképe sokáig a ,]ki- lencfarkú macskának” nevezett korbács volt. Nem tudunk arról, hogy lenne még egy ország, amely — ráadásul egy teljes, hatalmas kontinensen, több mint nyolcvan (!) Magyarország- nyi irdatlan területen — fe- gyenctelepekből alakult volna ki. A nyolcmillió négyzetkilométeres földrész a fegyenc- hajók (ahogyan az ausztrál történészek nevezik, az Első Flotta megérkezésekor már birtok volt —, de csak elméletben. James Cook, a nagy angol hajós ugyanis már 1770-ben partra szállt, és az akkori idők szokása szerint azonnal ő brit felsége tulajdonává nyilvánította az irdatlan földdarabot. Ahhoz azonban, hogy Lennem tudni, melyik főhivatalnoknak juthatott eszébe, hogy bűnözőket kell az új földre vinni. Biztos, hogy az a hivatalnok nem hitte volna: az a távoli föld két évszázad múlva a világ legfejlettebb országai közé tartozik. Kezdetben itt is külön brit kolóniák léteztek, mint Észak-Amerikában, és a hat közigazgatási egység csak 1900-ban egyesült Ausztrál Államszövetség néven, amely nyomban önkormányzati úgynevezett do- miniumi státust is kapott. Sokáig uralkodó volt az angol őshaza életformája —és persze az angol tőke. Az új idők azonban ezt is megváltoztatták. 1961-ben már több az amerikai, mint a brit befektetés, és diadalmasan tör előre a kenguruk földjén a japán tőke is. A lakosság jórésze az 1788 és 1868 között kiszállított, összesen százhatvankétezer fegyenc (és fegyencnő) utódja. A ma tizenhatmillió ember kilencvennyolc százaléka európai, jórészt angol, ír és skót eredetű. A közigazgatási felépítés (kétkamarás parlament, stb.) is őrzi az angol mintát. A legnagyobb város, Sydney lakossága meghaladja a hárommilliót Kína a sárkány évében Február 17-én éjfélkor Kína belépett a sárkány évébe — az i. e. 2637. óta érvényben lévő holdnaptár szerint, amelyet Huang Ti, a sárga császár vezetett be uralkodásának 61. évében. A holdnaptár az időt hatvan éves ciklusokra osztja, s ezen belül tizenkét év a kisebb egység. Mind a 12 esztendőnek egy-egy állat a jelképe. A legenda szerint Buddha, mielőtt végleg eltávozott volna a földi világból, magához rendelte az állatokat. A végső búcsúzásra azonban csak tizenkét állat jelent meg. Hálából Buddha róluk nevezte el a holdnaptár egy-egy évét. Az állatok a következő sorrendben járultak Buddha elé: a patkány, az ökör, a tigris, a nyúl, a sárkány, a kígyó, a ló, a birka, a majom, a kakas, a kutya és a disznó. A kínaiak hittel hiszik, hogy a születési évüket jelző állat jó vagy rossz tulajdonságai alapvetően meghatározzák jellemvonásaikat; aszerint, hogy az évezredek során milyen nemes vagy nemtelen tulajdonságokkal ruházták fel az említett tizenkét állatot, eleve meghatározott az adott állat-évben született ember jelleme és egyszersmind sorsa is. A holdnaptár 12 állata közül a sárkány az egyetlen mitológiai állat. S mint ilyen, a legbecsesebb a kínaiak szemében. A kínaiak — azóta, hogy a már említett sárga császár a legenda szerint sárkányháton repült a túlvilágba — ősapjuknak és védelmezőjüknek tekintik a sárkányt. Számukra a zord kinézésű állat nem félelmetes tűzoká- dó szörnyeteg, hanem a hatalom, a nagyság, a jóság és az értelem megtestesítője. Érthető tehát, hogy a több mint egy milliárd kínai miért köszönti számunkra meglepően lelkesen a sárkány évét. Milyen is valójában a kínai sárkány? Nos, aszerint ahogyan vagy hétezer éve kőbe faragják, jadéba vésik, selyemre festik, bronzba öntik, prózában és versben megénekelik, ez a képzeletbeli állat számos, a kínaiak által kedvelt vagy éppen rettegett állatnak az ötvözete. A sárkánynak tevefeje, szarvasagancsa, tigrisszeme, oroszlánorra, ökörfüle, saskarma, lósörénye, kígyóteste és halpikkelye van. Soha, senki nem látta, de mindenki pontosan le tudja írni, és el tudja képzelni ezt a furcsa állatot. Tudósok vitatkoznak eredetéről, de nem tudnak dűlőre jutni. A legújabb, véglegesnek azonban távolról sem tekinthető elmélet szerint a sárkány a felhők megtestesítője, s valószínűleg egy Kínában évezredekkel ezelőtt kihalt krokodilus után mintázták. Sok-sok évszázadon át volt a sárkány a kínai császárok hatalmának a jelképe. A császárokról pedig úgy szól a fáma, hogy ők a sárkány közvetlen leszármazottai. A császár, mint a sárkány földi megtestesítője, sárkánytrónuson ülve uralkodott, sárkányfigurákkal hímzett palástot viselt, halálakor pedig sárkányőseihez tért meg. A császárok és a sárkány viszonyáról saját szemével győződhet meg a magyar turista, ha Pekingben járván felkeresi a téli palotát, amely a Ming és a Csing dinasztia 24 császárának adott otthont. Valósággal hemzseg a sárkányoktól, amelyek nem csak a trónon, hanem az oszlopokon, a festményeken, 'a falakon.és a hatalmas palota szinte valamennyi díszítő elemén megtalálhatók. A kínaiak azonban nem a letűnt dinasztiák jelképének, hanem saját sorsuk — már-már nemzeti létük — megtestesítőjének és meghatározójának tekintik a sárkányt. Szeretik és tisztelik. Sárkánytáncokat járva kérlelik, hogy áldást hozó esővel segítse elő a bő termést, és haragszanak rá, ha kérésükre jégesővel válaszol. Mindazt, ami jellemükben, emberi és nemzeti magatartásában jó és pozitív, a kínaiak annak tulajdonítják, hogy a sárkányőstől származnak. A sárkány tüze örök, energiája kimeríthetetlen, szíve nagy, bátor és hősies, természete igazságos és jóságos, értelme páratlan. Merészsége legendás. Nem riad vissza a nehézségektől, nem bosszúálló, és győztesként is alázatos tud lenni. A sárkány barátsága odaadó, de haragja rettenetes. Hajlamos a romantikára, de sokkal inkább jellemzi a célratörés, amely bizony nem mentes a túlzott önbizalomtól, sőt a megalomániától sem. A kínaiak szerint a mostani sárkány év nagyon ígéretes. A hagyományok szerint a nyolcas szám a föl' és a hegyet, azaz az erőt és az állandóságot, a kitartást és a sikert jelképezi. A dupla nyolcas — 1988-ról lévén szó — pedig minden elképzelhető jónak a kétszeresét jelenti. Ha ehhez hozzáadjuk a sárkány rendkívül pozitív jellemvonásait is, akkor csak irigyelhetjük a kínaiakat. A kínai kormány születéskorlátozási és családtervezési politikája szempontjából azonban kevés jót ígér a sárkány éve. Rengeteg fiatal pár házasodik össze ezekben a napokban, mégpedig azzal a nem titkolt szándékkal, hogy még a sárkány évében gyermekáldásban részesüljön. A néphit ugyanis azt tartja, hogy különösen szerencsések, és az átlagosnál intelligensebbek azok a gyermekek, akik a sárkány évében születnek. Összeállította: Majnár József dón valóban hasznát lássa új szerzeményének, előbb be kellett népesíteni. Ez nem volt könnyű. Hamar elterjedt, hogy az új föld sokkal, de sokkal mesz- szebb van, mint Amerika, és ráadásul sokkal barátságtalanabb is, hiszen mindent elölről kell kezdeni. Robert Hughesy, az Ausztráliáról szóló legújabb és alighanem legjobb könyv (A végzetes part) szerzője emlékeztet arra, hogy kétszáz esztendeje, György király ködös Albionjában éppen nagy kampány volt az elharapózott bűnözés ellen, viszonylag kis vétségért könnyen a bitón találhatta magát a vétkes. Ma már A kontinens kétszázéves fejlődése annyiban is hasonlít az amerikaihoz, hogy az őslakosság itt is tengődik és kihalóban van, betegségek tizedelik őket, és a felnőtt férfiaknak csaknem a fele munkanélküli (a fehéreknél ez az arány nyolc százalék.) Ausztrália az utóbbi időben gyorsan javítja kapcsolatait a szocialista országokkal. Miniszterelnöke, Bob Hawke nemrég Moszkvában Gorbacsowal is tárgyalt. Érdekesség, hogy hazánk diplomáciai képviseletét e távoli országban az ismert televíziós kommentátor, Ip- per Pál vezeti. Harmat Endre Halló, földönkívüliek?,.. Hozzáértők már évtizedek óta figyelik a Földön antennákkal, nem érkeznek-e jelek értelmes lényektől a világűr valamelyik sarkából. Az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA nemzetközi együttműködéssel megkezdett új kísérletének szervezői az elektronika legújabb vívmányait is bevetik, és azt ígérik, hogy ha az űrlények „beszédesek” akkor most biztosan meghalljuk őket. A terv 1985-ben kezdődött. A világ legnagyobb rádióteleszkópjai közül■jóné- hányat olyan vevőkészülékekkel szerelnek fel, amelyek egyszerre 8 millió rádió-hullámhossz vételire alkalmasak'. Rendkívül gyors számítógépek igyekeznek eligazodni az így keletkező iszonyatos hangzavarban, kiszűrni a földi eredetű zajokat és a világűrből érkező temészetes rádiósugárzásokat. A tudósok már 25 éve „hallgatóznak”, de a hatvanas években még egyszerre csak egy hullámhosszt voltak képesek ellenőrizni és a megfigyelés időtartama is korlátozott volt. Most már azonban lehetőség van arra, hogy egyszerre vizsgálják szinte „nagyítóval” a 3 centiméter és 30 centiméter közötti összes frekvenciát. Ez az a sáv, ugyanis, amelyen belül a legmesszebb terjednek a rádióhullámok a világűrben. Ezen belül az elképzelhető jelek lehetséges frekvenoiasávja természetesen nagyon-nagyon keskeny. Nem biztos persze, hogy a „földönkívüliek” a földi logikát követik, valójában ezer milliárd hullámhossz között választhatnak. Az egyszerre 8 millió hullámhossz folyamatos vétele tehát még mindig csepp csak a lehetségesek tengerében, de mindenesetre milliószorta nagyobb csepp, mint korábban. í Mp®.-fős c|n\
