Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-02 / 27. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. FEBRUÁR 2. Kevesebb az áru mint tavaly Téli vásár tavaszi verőfényben „Nincs a zsebedben véletlenül egy jó poén ?” A humor helyettj ___________ ___még nem találtak ki mást E gyelőre a Május 1 boltja vezet Kicsit korábban kezdődött az idén a téli vásár, mint ahogyan évek óta megszoktuk. Február 1-én már számolgathatta a pénzét Szolnokon is a vásárlókedvű emberek sokasága, elkezdődött. Igaz azt senki se tudta, hogy az idén nem járhat boltról boltra, de erről majd később. Még kicsit fagyos volt a reggel, amikor nyitott a Skála és a Szolnoki Centrum Áruház. Mindkét helyen várták a nyitást, annál is inkább, mivel még a televízióban is kaphattak előzetes híradást a téli vásár szolnoki rendezvényeiről. így aztán nem csoda, hogy a Skálában a vásárlók nagy tömege lepte el a cipő-, a konfekció- és a méterosztály pultjait, gondoláit. A televízióban meghirdetett 90 forintos gyerekcsizmákat szinte egymás kezéből kapkodták ki a vásárlók. De kelendő volt a női és férfi cipő is. A készruha osztályon főleg kabátot, kosztümöt, ruhát próbáló vásárlókat láttunk, s akik megtalálták amit kerestek, jókedvűen fizettek, öt és fél, hatmillió forint értékű árut kínál engedményesen a téli vásár idején a Skála és az áruház vezetői szerint kitart a készlet a vásár utolsó napjáig, ha nem, talán lesz utánpótlás. — Tavaly 7 millió 909 ezer forint értékű árut kínáltunk a téli vásár idején engedményesen — mondták a Centrum Áruházban — az idén ennek csak 33,8 százaléka vár vevőre, igaz az is több mint 2 és félmillió forint értékű. Az az igazság, hogy rengeteg árunk elment decemberben, s bizony most is csak azt tudjuk hirdetni: „Amíg a készlet tart”. A Centrumban is a legtöbben a gyermekcipők iránt érdeklődtek, ami nem csoda, hiszen félmillió forint értékű gyermekcipő szerepel a téli vásár listáján. A konfekció osztályon a téli kabátok és téli gyermekruhák iránt volt nagy a kereslet. Ügy gondolom, sok vásárló igazol, a mostani téli vásár kellemes szolnoki meglepetése a rangos nagyüzem, a Május 1 Ruhagyár szolnoki boltja! A csoda tudja hon- nét megy híre, a tény az, hogy már nyitás előtt egy órával tömeg állt az üzlet előtt. És a tömeg nem fogyott el a déli órákig. Igaz láthatta mindenki a kirakatból, a Május Írnél 40 százalékos engedménnyel kínálták a műszőrme bundákat, a serdülő és női télikabátokat, a téliesített férfi balo- nokat. a női szövet kosztümöket és a műszőrme dzsekiket. Volt is akkora tolongás, amilyen talán még soha nem ebben a boltban. Az üzlet vezetője azt mondta, ha négy napig egyfolytában ekkora'lesz a kereslet, akkor is bírják áruval, választékkal. És most következik a téli vásár második meglepetése: az Ideál Kereskedelmi Vállalat szolnoki szaküzleteiben és áruházában nem kezdődött meg tegnap a téli vásár. Szorgalmasan végig jártuk a városközponti szaküzleteket, a Sztár Áruházat és a boltosok mindenütt kedves mosollyal azt kérték; a jövő héten hétfőn látogassunk el hozzájuk, náluk február 8-án kezdődik a téli vásár. Mint megtudtuk azért, mert a vállalat vezetősége a nagy téli vásárlások és a januári leltár után kevésnek tartja az árukészletet, nem szeretne csalódást okozni se a szolnoki, se a megye más te- telpülésén boltjaiba járó vásárlóknak. A nagyobb árukészlet beszerzése folyamatban van, így hát reméljük, a téli vásár február 8-án is tartogat még örömet Szolnokon s mindazokon a településeken, ahol az Ideálnak boltjai, áruházai vannak. — sj — fűzést, similabda-készíitést tanúihattak a gyerekek, kipróbálhatták hetesrúgó és -dobó tudományukat, összemérhették erejüket kötélhúzásban is. A túrkevei munkahelyeken és iskolákban toborzott résztvevők értékes és hasznos díjakat — labdákat, hab- tenisz-felszerelést, könyveket nyerhettek. Volt emellett tejtermékbemutató és ingyenes kóstoló is; a városi tanács ifjúsági és sportosztálya által 5000 forint értékben megvásárolt enni- és innivalók mind el ás fogytak. Közben Aradszky László szórakoztatta ismert slágereivel a zsúfolásik töltött sportcsarnok közönségét. A jól sikerült rendezvény valóban remek propagandája volt az egészséges életmódnak. Családi fesztivált rendeztek szombaton délelőtt Túr- kevén, a városi sportcsarnokban. Az egészséges életmódért indított programnak ezen a legutóbbi akcióján mintegy nyolcszázan vettek részt, ezen belül hozzávetőleg kétszáz család. A kora délelőttől délig tartó műsorban a mozgáson, a játékon, a családi vetélkedőkön volt a hangsúly. Emellett gyöngyVan annak már lassan 30 éve is, hogy tarisznyájukban néhány sületlen ötlettel, oldalukon a tustoll fakardjával egy szabadcsapat indult harcba az újságoldalak humoros „tűzfészkeinek” meghódítására. Nem volt akkoriban Ki mit tud?, táncdalfesztivál, ilyen-olyan vetélkedő — mert televízió sem volt nagyon; a kultúrházakba jártunk bámulni a képernyőt. így hát, aki ki akart kukucskálni a nyilvánosságra nyíló ablakokon, annak kalandos vállalkozásba kellett bocsátkoznia. Karikatúra. Hát nem egyszerű? Ül az ember a komfortos meleg irodában, vonalakat huzigál szűz-fehér papírra, aztán másnap a nevével kínálják a rikkancsok az újságot! Hetente egyszer összegyűlt hát a csodára váró szegény- legények csapata az ország minden tájáról, s miközben az Emkében hatan megittak egy sört, körbemutogatták egymásnak a rajzaikat, majd indultak a szerkesztőségek párnázott ajtajai ellen. Lú- das Matyi, Magyar Ifjúság, Szabad Föld... Jeles ünnep volt az újságok megjelenésének napja, sátoros, ha egy ismert rajz a lap oldalairól visszaköszönt. Aztán a szivárgó humorforrások mellett gégék gejzírje tört fel, és elsodorta a vicces rajz Don Quijotéit. Ott vannak ők persze mind a mai napig újságközeiben, mert a megszállottságukon nem esett csorba, csak hát tördelőként, művészeti szerkesztőként ilyen-olyan beosztásban alkotnak csavart egy-egv hírlap mechanizmusának gépezetében. Dallos Müvek és intézményei A pécsi fiatalember, Dallos Jenő volt talán a legdühödtebb akaratú valamennyink között. Egyszerre több fronton támadott, de még „alagutat is fúrt” a szerkesztőségig, ha arra volt szükség. Most, hogy szemben ülünk a Lúdas Matyi test- reszabott szerkesztőségi szobájában, szinte rám zúdúlnak az alkotásai. Ha a rajzok és az ötletek tömegét nézem, akár egy jelentős háttér- üzemre is gyana- kodhatom. Márpedig az alkotó esendően egy- szál ember a tusba mártott pennájával. — Szedjük rendszerbe: mit értél el az eltelt 30 év alatt? — A maratoni állóképességű rajzoló pedáns archívumából egy dossziét vesz elő, amelyik, persze, ahogy az már egy vicclap szerkesztőségében várható, szétesik és több nyelvre lefordított ismertetőivel szerteszálldos, de aztán összeáll és kiderül belőle, hogy a művész eleddig 36 díjat nyert szerte a nagyvilágban. 16 önálló könyve jelent meg, készített két rajzfilmet, miközben karikatúrái a világ valameny- nyi nagyobb városának múzeumában megtalálhatók. — Ma már nem lehet egyetlen rajzzal bankot robbantani — mondja. Az ötletek egész rendszerére van szükség ahhoz, hogy valahol labdába rúghasson az ember. Én veszek egy csontot — ilyen volt számomra a környezetvédelem — lerágom, aztán eldobom. Később jönnek az epigonok és ezt a csontot rágják tovább. De engem már nem érdekel. — Azért induljunk el a Ho—ho—ho Sajdik Ferenc a Lúdas olvasóinak kedvence — erre hajlandó vagyok letenni a nagy esküt. Ezúttal az első kérdést ő teszi fel: — Mi újság Szolnokon ? Megvan még a Jászkun Kakas? Mondom, nincs. Jászkun Volán lett belőle, de ezen közel sem lehet annyit nevetni. Aztán kiderül a megkülönböztetett érdeklődés oka is. Sajdik szolnoki kis- katonaként az első karikatúráját énpen a Szolnok Megyei Néplapban látta viszont. No. persze ez az ötvenes évek eleién volt, és azéta sok víz lefolyt a Tiszán. Miközben az egykori tüzérből a Rádió Űjság törkályhától: most amikor a vizuális humornak olyan nagyüzemei vannak, mint a televízió, ahol d soros szóvivő egy műsorában felmondja a Lúdas egész havi poénkészletét, vagy a Tom és Jerry petárdái géppuskáznak a nézőkre — nos, hát akkor a karikaturista a lelket simogató intellektuális humorával... — .. Kell!. — vágja rá Dallos és Várnai György, aki néhány mondatra belehallgat a beszélgetésbe. Sőt, ő még hozzáteszi, hogy talán soha ennyi meghívás nem érkezett a címére, közönség- találkozókra, mint mostanában. Számolni kezdek: a Dallos Jenő által meghúzott vonalak összerakva hatszor érnék körül a Földet, fel- spulnizva pedig a gombolyag nem férne át az Alagúton. Ezt csak azzal a konok hittel lehet végigcsinálni, ha valaki minden századmilli- méternyi vonal pótolhatat- lanságáról az eretnekek vakbuzgalmával győződik meg. delőszerkesztője lett, majd 1965-től a Lúdas Matyi munkatársa. — Elmondanád, hogy született a Sajdik-Univerzum a mákos nudlikukacokkal, porszivóorrmányú elefántokkal, félrecsapott kalpagú verebekkel? — Csak egyféleképpen születhetett: jó kedvűén rajzolom őket. Elárulok neked egy nagy titkot. Az utóbbi 5—6 évben olyan rajzmánia vett erőt rajtam, hogy olykor az utcán az egyik kezemmel kell fogni a másikat. nehogy ' „odarajzoljak”, amikor egv fura kalaDot, vagy csálé erkélyt látok szembe jönni. Nem is tu—ho—Sajdik dóm mitől van, talán a... — ... attól nem, hiszen elképesztően fiatalos vagy. Egyébként a Ho-ho-ho-ho Horgász milyen siker volt? — Meg voltunk ijedve, hogy beír majd a televíziónak a Horgásszövetség, a Halbiológiai Kutatóintézet vagy az Akvaristák Világ- szövetsége, amiért kigúnyoltuk őket. Nem így történt. Kaptuk a gratuláló leveleket, úgyhogy most Csukás Istvánnal újabb tizenhárom folytatásra szövetkeztünk. — Ez azért túlzás, nem több az 50 százaléknál. — Jó, legyen 10, de a muzsika akkor is jó. — Te egyébként nem félted a karikatúrát? — Nem: e helyett még nem találtak ki semmi mást. Soha sem gondoltam arra, hogy nekem Hofitól kellene féltenem a kenyeremet. Biztos lehet ő is a dolgában: én sem török a babérjaira. Peterdi petárdái Négy el jenek, sőt nyolcal- janak föl és csináljanak belőlem hagymás ruszlit, akkor is azt mondom: ma Magyarországon Peterdi Pál az egyik legnagyobb humorista. Hogy miért? Ha jókedve van az embernek, úgy nem nehéz viccelni. De Peterdi a fogorvosi székben éppúgy sziporkázik, mint a csemegebolt pénztára előtt. Épp olyan otthonosan mozog a Dörmögő Dömötörben, mint az Igaz Szó című katonaújságban. a Tudományos Akadémia értesítőjében, vagy a Magyar Közlönyben. Ha kell, ő megfaragja mívesen a széklábat, de felépít fütvörészve egy katedrálist is. Sunyiság lenne nélküle szót vesztegetni a humorra, mint ilyenre.’ — Nem nagy dolog ez az egész — mondja kislányos zavarral, hogy ezúttal őt interjúvolják. — Negyven éve vagyok a pályán, 1947-ben már detektoros rádiókabarét írtam, és rutinból megy az egész. Egyébként is annak köszönhetek mindent, hogy közepes tehetségű sportoló voltam, így nekem minden parányi sikerért több bőrt kellett levedlenem. — Ez nagyon jól hangzik, az önteltség gyanúja ellen. Ha megengeded, én is használom majd. Egyébként humor volt, van — és lesz is? — Nézz körül a szerkesztőségben, csupa öreget látsz, de Nagy Bandó is 40 éves, Sándor Gyuri 50. A fiataloknak valahogy nem fér bele az életükbe az önfeledt vi- horászás. Már nagycsoportos óvodás koruktól az egyetemre készülnek és ebben az egész izében a humor olyan szégyelnivaló kültelek. — Az írásaidban olykor meseszép archaikus szavak bukkannak föl. Ezt honnan vetted? — Észrevetted ? Kösz... Sokat olvastam Tamási Aront, Tersánszky Józsi Jenőt, Tóth Árpádot. Kétszer hívott fel egyébként Lőrin- cze Lajos, hogy segítsek neki szófejtésben. — És arra, hogy órákat, napokat, éveket sportolsz egyvégtében. Forgasd ki a zsebeidet: nincs véletlenül benne a befejezéshez egy poén? — No, várjál csak... ..Akinek humora van. az mindent tud. Akinek humora nincs, az mindenre képes.” Persze, persze, ezt már meg is zenésítették. Hanem a múltkor szerelem az autót. nvakig olaiosan és egyszer csak megszólal valamelyik kulcs, vagv talán egv csavar a motorban? Azt mnndia a szakszervezet, sörök közt. a Bak ser vezet..’’ — Azt hiszem ez ió lesz. További szerencsés poén kiszerelést! Palágyi Béla A Skálában a méteráru osztályon 40—50 százalékos volt a kedvezmény. Volt is vevő rengeteg (Fotó: Mészáros) fíjfj'r a jííjj r_j -• , ✓ i o£/£35JÍ5J.Ui ..... . H'C» MÄÄ s «■ * A ■* Dallos Jenő rajza
