Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-13 / 37. szám

10 Nyugdíjasok fóruma 1988. FEBRUÁR 13. Hogyan élnek a kenderesi nyugdíjasok? fl rétegtalálkozón mindenki mondta a magáét - mértékkel Pihenés és foglalkoztatás a szándék önmagában olykor kevés A dolgok rendje, hogy az ember az évtizedeken át tar­tó munkától, az állandó készenléttől elfárad. Először las­súbb tempóra vált, aztán akarva, nem akarva megáll. Van aki mindezt bölcs belenyugvással teszi, de olyan is, aki nem tud mit kezdeni azzal a pihenéssel, amely szerinte az életé­nek értelmét adó munka hasznosságát „tagadja". Ezért — de a gondtalan megélhetést egyre nehezebben biztosító ala­csony nyugdíjak miatt is — mondanak le sokan a megér­demelt pihenésről. Meggyőzik önmagukat és elhitetik má­sokkal, hogy valameddig bírja még a motor, és ha van hol, dolgoznak tovább. Nem véletlen, hogy Kenderes az egyetlen olyan .település a megyé­ben, ahol úgy döntött a tanács, hogy a falugyűlést megelőzően réteggyűlésé- ket tart. És az első feb­ruár 3-án a nyugdíjasoké volt. A klubterem a mű­velődési központban jó­kora, mégis minden hely gazdájára talált. Hetven- három nyugdíjas fogadta el a tanács meghívóját, végigülte a tájékoztatót, azitán néhányan elmod- táik gondolataikat az idő­sek életéről, a falu fejlő­déséről, még a fiatalok gondjairól. Czakó Sándorné tanács­elnök érthetően arról be­szélt, ami az időskorúakat leginkább érdekli. Elmondta, hogy a területi gondozási (központ, amely tavaly ősz óta működik, pontosan föl­mérte, hogy a nagyközség­ben ezerhuszonöt idős em­Nagy Béla: Húzzuk állan­dóan a nadrágszíjat bér él. - Sokan magányosan és nehezen. Rendszeres se­gélyezésükre majdnem másfélmillió forintot költött tavaly a tanács és 1 millió­nál többet a rendkívüli se­gélyekre. összesen négy­százhuszonöt falubeli kapott a tanácstól havonta vagy évente kétszer-háromszor szociális segélyt. A házi gondozó szolgálat kilenc- venegy rászorulót keres föl napjában, az idősek klubjá­ban huszonnyolcán tölthe­tik idejüket. A tanács elnö­ke figyelmes volt. Fölsorol­ta, kik a falu legöregebb lakói. A nyilvántartás sze­rint öt év múlva már száz­éves kenderesit is köszőnt- hetnek a nagyközségben. Sokminden szerepelt a réteggyűlés beszámolójá­ban és sokmindenről beszél­tek a fölszólalók is. Első­nek mindjárt Hapek Imre tanító. !— Amikor az ember nyug­díjba megy, elszakad a munkától, de nem szakad­hat el az emberektől. Szo­morú vagyok, ha kerítés mögül, kiskapuból leskelődő öregeket látok a faluban. Ezért javaslom, hogy jár­junk össze klubéletet élni, de azt is, dolgozzék mindenki egy keveset, amíg bírja. Nagy Béla a megélhetés­ről szólt a maga módján, Ízesen: — Mi, az öregje, csakúgy mint máshol az országban, 1979 óta húzzuk szorosabban Kevés idős ember dicse­kedhet azzal, hogy messzi még a messzi, a többségnek bizony szemüvegre van szüksége az éles látáshoz, az pedig nem tartozott az olcsó cikkek közé. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben aprócs­ka öröm, hogy január óta olcsóbban juthatunk szem­üveghez. A hazai keretek ára csaknem 20 százalékkal csökkent, és ennyivel kerül kevesebbe az üveg-, illetve a műanyaglencse is. örömmel tapasztaltuk az Ofotért szolnoki optikai gfcaküzletében, hogy teljes Hapek Imre: Dolgozzék mindenki egy keveset állandóan, de lassan már új lyukat kell fúrni a nad­rágszíjon. Barabás István folytatta: — Mi fölépítettük az or­szágot a gyerekeinkért, semmitlenül! És a gyere­keink most ugyanolyan ne­héz helyzetben élnek, mint mi, az országépítők. Aki felemelte a gyerekruhák árát miért nem vette figye­lembe, hogy fogyunk, egyre nagyobb a halálozás mint a szaporulat. Barabás Elek: — Szép, hogy így segít a közösség azokon, akiken nem segíthet, mert nincs a család. Én azért azt mon­dom, amíg egyik a lábam a másik elébe teszem, nem megyek a tanácshoz kér­ni... Kovács József: Különben jókedvűek vol­tak, szívesen hallgatták egy­mást, meg a falu vezetőit. Kötelességének tartotta a népfront és a pártbizottság titkára is, hogy szóljon a falu öregjeihez. Végül is kialakult a mondatokból, félmondatokból a kép: hasz­nosan telnek a kenderesi nyugdíjasok napjai, aki bír­ja dolgozik még, van kis háztáji gazdasága, jószága. Barabás István: Fölépítet­tük az országot semmitle­nül. Fotó: Mészáros János Estébe nyúlt a rétegta­lálkozó, mégis sokan marad­tak szívesen a helyükön. Végül életmód klub jóhírű citerazenekara költözött az elnökség helyébe. És jó fél­óra múlva már zengett a terem, daloltak, szép régi nótákat énekeltek a kende­resi nyugdíjasok. S. J. választékkal fogadják a vá­sárlókat (januárban a rak­tárak leltározása miatt ezt még nem nyugtázhattuk ilyen egyértelműen.) Azok a magyar szemüvegkeretek, amelyekhez felnőtt méret­ben decemberben még 220— 230 forintos áron juthattunk hozzá, ma már 177—181 fo­rintért elérhetőek. A keretellátással tavaly sem voltak gondok, az idén se lesz rosszabb, viszont len- cére, főleg a különleges üvegekre sokat kellett várni az elmúlt évben. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy ez sose volt csak elhatározás kérdése. A segítő szándék mellett meg­határozó szerepe volt a munkaerő iránti igénynek, a létszám- és bérgazdálkodás­nak. Mi változott ebben az évben? A január 1-jével életbe lépett új és szigo­rúbb gazdasági szabályozók, hogyan befolyásolják példá­ul Jászberényben a nyugdí­jasok foglalkoztatását? A Szolnok Megyei Mun­kaerő Szolgálati Iroda jász­berényi kirendeltségén hal­lottuk, hogy az elmúlt év­ben olyan munkát — abból is keveset — tudtak ajánla­ni, amelyekre igényt jelen­tettek be az üzemekből. Nyilvántartásukban évek óta csak éjjeliőri, vagy por­tási munkakör szerepel fér­fiak, takarítói nők részére. Amikor ,az iroda keres mun­kát valakinek, a legtöbb helyről olyan választ kap, hogy az adott munkahelyen elsősorban volt dolgozóik­nak igyekeznek munkát ad­ni. Az idén, az év első hó­napjában minden eddiginél kevesebb helyről jelezték, hogy nyugdíjas munkaerőre lenne szükségük. A munkahelyi tapasztala­tok viszont arról tanúskod­nak, hogy több helyen az idén is számítanak a nyug­díjasok munkájára. Különö­sen ott, ahol a bedolgozói Ifjúkora óta a betű szerelmese Minden szabadidejét olva­sással töltötte már gyermek­ként, édesanyja zsörtölődése — „Neked nyomdásznak kell lenned, mint az unokabá­tyádnak, ha annyira falod azt a betűt!” — irányította pályára annak idején, 1928- ban a kunszentmártoni Lázi Józsefet. Egy helybeli k;s- iparosnál tanulta a mester­ségét, a tipográfia szabálya­it, ugyanott az újságkészí­téshez is közel került, mivel az egész Tiszazugban helyi lapnak számító Kunszent­mártoni Híradó is ott ké­szült. Később a Világosság Nyomdában, a fővárosban gyarapította szakmaii tudá­sát. Volt mestere, idős korá­ra való tekintettél, '36-ban hazahívta, rábízta az üzem vezetését, amit egy idő után meg is vásárolt, és egyedül készítette a Híradót. A nyomdák államosítása után került a Szolnoki Nyom­dához címszedőnek, aztán közel húsz éven át, a nyug­díjazásáig korrektorként dolgozott, bábáskodott a me­gyei lap készítésénél. Még megérte, hogy az elavult, régi üzemből átkerült az új ofszet-üzembe, aztán végül csak megvált a világsikert futott Bodoni betűcsaládtól, nyugalomba vonult. Azóta se ér rá unatkozni. Korát meghazudtoló frisses­séggel foglalkozik a városi, megyei I. osztályú labdarúgó­csapat ügyes bajos dolgaival, aminek mindig is megszál­lottja volt. Barátságos kun­szentmártoni otthonának kertje ma s olyan, mintha kitűnő kertész gondozná. Fe­leségével együtt, mindig nagv szeretettel várják ha­za két gyermeküket csalá­dostól, hiszen életük értel­mét a gyerekek, s a négy unoka jelentik. Jövőre lesz­nek ötven éves házasok, Jó­zsi bácsi pedig már a 75. évében jár. — veres — rendszer lehetővé teszi a gyesen lévő édesanyák, a csökkent munkaképességű­ek mellett azoknak az idős embereknek (nyugdíjasok­nak) a foglalkoztatását is, akik az otthon elvégzett be­dolgozói munkával kívánják kiegészíteni sovány nyugdí­jukat. A Szekuritásnál évente 230—240 embert foglalkoz­tatnak bedolgozói munka­körben, ebből több mint harminc a nyugdíjas. Azért ennyi, mert ennyien vállal­nak ilyen jellegű munkát. A létszám függvénye annak, hogy mikor mennyi megren­delést kap a vállalat, de az eddigi tapasztalatok szerint hosszú ideig még szükség lesz a bedolgozókra. Más kérdés, hogy a rövidesen megjelenő további szigorítá­sokat tartalmazó új szabály­zók szerint mennyire lesz gazdaságos a bedolgozói rendszer a vállalatnak és a munkavállalónak. A Jászberényi Műszeripa­ri Szövetkezetnél tavaly 35 nyugdíjast foglalkoztattak, közülük tizenhármán a szö­vetkezetből mentek nyugdíj­ba. Itt is bedolgozói munka­körben dolgoznak és a szö­vetkezet segítő szándékát dicséri, hogy számuk az új év első hónapjában nem csökkent. Az új szabályzók ismeretében azonban nem merik ígérni, hogy a követ­A földig érő, gyönyörű kék estélyi ruhán minden­féle dísz, arany szalagocs­kák, csillog-villog, jó rá­nézni. Bódi Gyuláné szabad­kozik, nem, nem most csi­náltatta és nem erre a far­sangi bálra, csak fölújította egy kicsit, hiszen ha már farsang van, meg maszka­bál, meg kell adni a mód­ját. Különben sokan öltenek álarcot is, nagy a vígasság olyankor. Lesz jó zenekar, s aki akar mikrofonba énekel­heti, szépen kicsinosítják a termet is jó előre. Évek óta ilyenkor mindig csináltak tombolát is, meg főztek virs­lit, kolbászt mustárral a mu­latóknak. Most úgy határo­zott a vezetőség, hogy talán tombola se kellene, meg vi­gyázni kell a kolbászra is, drága az élet, jobb ha a kis­pénzű nyugdíjas batyubál­nak tekinti a farsangi mu­latságot. Szóval, ki mit tud, azt hoz. Szolnok öreg munkásne­gyedében, a Fodor-telepi, a téglaházi, a kórház mögötti, meg a csiszlikói nyugdíjasok tartanak holnap farsangi mulatságot, ötven férfi, nő alkotja a Hámán Kató klu­bot, s jó helyüknek vall­ják a kórházzal szemben pár éve épült pártházat. Van benne hely közösségi foglal­kozásra, orvos, jogász, gyógyszerész — egyszóval tudós emberek előadásaira és még bálra is. A farsangi mulatság egyik lelke — Matuszkáné, a klubvezető mellett — Bódi Gyuláné. Korán a nyugdíja­sok sorsára jutott asszony. — Tizenkét-tizenhárom évesen kezdtem én dolgoz­ni. Voltam faiskolában cse- metés. aztán gvári munkás kampány idején a Cukor­gyárán. nehéz testi munkás a pálvafenntartáson. míg az utolsó munkahelyemhez, a fűrésztelepre jutottam. Saj­nos. itt már csak húsz évet engedett dolgozni az egészségem. Izületi kopás, meszesedés miatt kicsit le­bénultam. Hát azóta így va­kező hónapokban is így lesz. Bedolgozóként is váltakozó létszámmal foglalkoztatja a saját és más munkahelyek nyugdíjasait a Cipőipari Vállalat, méghozzá néhá­nyan nyugdíjasán is azon a helyen maradnak, ahol 10—15 évig dolgoztak. A Kossuth Tsz-ben — és ez így van a város másik két mezőgazdasági nagyüze­mében is — az idén eddig a megszokott módon gondos­kodnak a nyugdíjas tsz-dol- gozók foglalkoztatásáról. A Kossuthban tavaly harminc­hét nyugdíjas dolgozta le — egészségi állapotához mér­ten — a hivatalosan megál­lapított 1260 órát, vagy meg­osztott munkaidőben ennél kevesebbet. Az idén jelenleg huszonnyolc nyugdíjas dol­gozik, ez a szám azonban az idénymunkához igazodva változik. Az 1260 órás keret 1988. január elsejével meg­szűnt, és még nem tudják, hogy ez milyen változást hoz majd a nyugdíjasok foglal­koztatásában. Méginkább nehezedő gond a nyugdíjasok foglalkozta­tása az ipari nagyüzemek­nél. A Hűtőgépgyárban pél­dául már tavaly gátat ve­tett a segítő szándéknak az a gazdasági megfontoláson alapuló rendelet, hogy csak az úgynevezett produktív munkahelyeken lehetett lét­számot növelni. Vagyis olyan munkát tudtak ajánlani a nyugdíjasoknak is, amit a munkában megfáradt idős emberek közül csak kevesen tudtak vállalni. Tavaly mindössze nyolcvannyolc nyugdíjast foglalkoztattak, és félő, hogy a korábbiaknál is szigorúbb bér- és lét­számgazdálkodás szorító kényszere miatt az idén még ez a szám is csökken. Illés Antal gyök, s mint a többinek er­refelé, nekem is csak most lett, a legutóbbi emelésnél háromezernél több a nyugdí­jam. A legtöbben ilyenek vagyunk kispénzű nyugdíja­sok. Sok közöttünk azl öz­vegy, a magányos. Nekem szerencsém, hogy nem va­gyak egyedül, jó férjemmel együtt örülünk az unokák­nak. És ennek a klubnak is, amelyik egész évre progra­mot ad, és nem tudom mi­ért, de ahogy a farsangi bá­lon megszólal a zene, még a lábam fájását is elfelej­tem. Azért jó ez a klub, mert sokan szeretnek bennünket, akik még aktívak, fiatalok. Igazából a Járműjavító ki­helyezett nyugdíjas klubja a miénk, de a MÁV-on kí­vül az áfész Munkás ABC- je, a Papírgyár és ez az én régi kedves munkahelyem, a fűrésztelep is a magáénak tekinti — a gondját is, nemcsak az örömét. A fű­résztelepről évente rendsze­resen buszt kapunk kirándu­láshoz kétszer. Kimehetünk nyáron jóidőben a telepiek hobbijára, ott is szórakoz­hatunk. Kántor György te­lepvezető el nem felejtene egy nőnapot, egy anyák nap­ját, egy augusztus húszadi­kát. Szóval, legszívesebben most azt mondanám, hogy a farsangi bál előtt egyenként minden patronálóval kezet kellene szorítanunk, megkö­szönni a sok támogatást. De- ihát ugye ők se azért csinál­ják, s olyan önfeledten tud­nak velünk örülni, hogy szinte eszükbe se jut, hogy megérdemelnék az elisme­rést, amiért ígv törődnek a környék öregjeivel. Na. de beszéljünk másról, például a holnapi farsangi bál sikeréről. Jó zenekarunk lesz. régi ismerőseink a mu­zsikusok. Olykor még fény­képet is készít rólunk a ve­zetőjük. Mit fényképet, egy­szer már hozott videót és megnézhettük magunkat. — só — # Uj rendelkezés Nyugdíjasok utazási kedvezménye Korábbi fórumunkban, a január 1-jétől érvényes in­tézkedések című informá­ciónkban csupán érintettük a nyugdíjasok kedvezményes utazásának új feltételeit. Most részletesen szólunk róla, mert a gyakorlati tapasztalat januárban azt mutatta: utas és utaztató előtt nem volt egyértelmű az új rendelkezés. Ebből több olvasónknak szárma­zott kellemetlensége. Az egyik jászjákóhalmi utas esetét meg is írtuk, amikor az autóbuszon nem kis üggyel-bajjal tudta igénybe venni januárban a kedvez­ményes utazást. A szélesebb körű tájékoz­tatás érdekében Retkes Ist- vánnétól, a MÁV szolnoki vasútállomás pénztárfőnö­kétől és a Jászkun Volán il­letékeseitől kértünk magya­rázó felvilágosítást a nyug­díjasok kedvezményes uta­zásáról: Kezdjük azzal, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgató­ság küldi az utazási szel­vényt minden nyugdíjasnak, mely április 1-jétől a követ­kező év március 31-ig szól, és az országos köforgalmú vasutak, valamint a Volán menetrend szerinti járataira egyaránt érvényes. Az uta­zási szelvény 16 ablakos — eddig is ennyi volt — ám január 1-jével életbe lépett az a kedvezmény, hogy eze­ket a nyugdíjas saját vá­lasztása szerint használhatja fel a következőképp: Egy ablak lebélyegeztetésével 50 százalékos, kettővel pedig 90 százalékos menetjegyet válthat — vonatra, buszra egyaránt. Ha például va­laki Tiszafüredről utazik autóbusszal Szolnokra, majd ugyanaznap innen tovább vonattal az ország bármely részébe, 50 százalékos ked­vezmény esetén egy ablakot ihásznál el oda-, s egyet a visszautazáskor. Ha azonban 90 százalékos jegyet kér, úgy oda-vissza összesen 4 ablakot lát el bélyegzővel a Volán és a MÁV. Ha pe­dig a 16 ablakból már csak egy maradt üresen, erre a nyugdíjas kivételesen még egy 90 százalékos kedvez­ményes utazást kap a MÁV- tól (a Volántól nem), de csak egyszeri utazásra, visz- szaútra nem érvényes. Ezt követően a szelvény másik oldalán bélyegez majd a Volán vagy a MÁV — eset­leg mindeketten — ha az utas így igényli mert a 16 ablak felhasználásán túl még további két 90 százalé­kos kedvezmény illeti meg az utalvány tulajdonosát. A nyugdíjas a 16-ablakos és ezt kiegészítő utazási kedvezményt megoszthatja házastársával abban az eset­ben , ha az saját jogán nem részesülhet (e kedvezmény­ben) elérte a nyugdíjkorha­tárt, de munkaviszonyából származó jövedelme nincs. (Az utazási utalványt és a személyi igazolványt — jegy­váltáskor, jegyellenőrzéskor be kell mutatni.) Végezetül tudni kell, hogy az 55. évüket betöltött nők és a 60. évnél idősebb fér­fiak a 20 százalékos utazási kedvezményre korlátlanul jogosultak — függetlenül at­tól, hogy nyugdíjasok vagy sem. Tehát ennél a kedvez­ménynél csak életkor számít, amit az utasok a jegyváltás­nál a személyi igazolvánnyal! igazolhatnak. Autóbuszra ez a kedvezmény nem érvé­nyes. — cs — összeállította: Sóskúti Júlia Olcsóbb lett a szemüveg Holnap farsangi búi

Next

/
Thumbnails
Contents