Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-11 / 8. szám

1988. JANUÁR 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 >1 hót filmjeiből Ránts fegyvert! Barátságos légkörű iskolában Optimista pedagógusok és a szocializáció Újsághír: Az MTA Debreceni Akadémiai Bizottsága 1987. évi pályázatán nyolc tanulmányt díjaztak. A nyolc­ból négyet Szolnok megyei alkotók készítettek. Varga Zoltánná, a Szolnoki Csanádi Körúti Altaláros Iskola tanítónője Szocializáció az iskolában cimii munkájáért vehette át a díjat. Különös filmet készített Steven H. Stern. Amolyan vadnyugati történet, de a Duimas-i Húsz év múlva alapgondolatába helyezve. Nosztalgia film a Ránts fegyvert? Igen is, nem is. Annyiban talán az „ifjúság édes madarát” idézi, hogy két öreg bajnokot állít kö­zéppontba. S ez a két vad­nyugati hadfi nem is akárki: Kirk Douglas és James Co­burn. Az „isteni Kirk” — híven pályája kiugró sikereihez — természetesen „bandita”, ellenlábasa meg — mi más is lehetne! — rettenthetetlen seriff! A történet valahol a vad­nyugaton játszódik, de már nem azon a prérin, nem azokban az ivókban, szalo­nokban, ahol egykoron a semmitől sem félő hőseink összecsaptak, s úgy szitává lőtték egymást, hogy a ke­ményített fehér ingükre egy porszem se szállt rá! Nemcsak az egykori hősök, a mai bajnokok változtak, gyönyörű szép műfogsoraik sok minden mást is sejtet­nek. Telt, múlt az idő, a cowboynál sokkal fontosabb személyiség lett a könyvelő, a marhacsordák patáinak dübögését felváltotta a pénz­tárgépek zaja. Nyilván más az új közönség hősideálja, a „klasszikus” cowboyfilmeket a mai tiszteletlen tizen- és huszonévesek — a legsűrűb­ben mozibajárók — kinevet­nék, kifütyülnék. Dehát nemcsak hajózni muszáj, hanem cowboyfil­meket gyártani is! A Komszomol Főiskola általános vezetőképzésre vállalkozva lehetőséget biz­tosít arra, hogy a KISZ függetlenített (vagy rövid időn belül függetlenítésre kerülő) Vezetői, munkatár­sai megismerkedjenek a Komszomol munkájával, a szovjet gazdaság és társada­lom építésének tapasztala­taival, időszerű politikai kérdésekkel. A KISZ KB titkársága határozata alapján pályáza­tot hirdetünk a KISZ füg­getlenített apparátusában dolgozó városi (illetve ilyen jogú) KISZ-bizottságok tit­kárai számára a 3 hónapos tanfolyamon való részvétel­re (1988. szeptember 1—no­vember 30.) A 3 hónapos tanfolyamot egy kéthetes ha­zai felkészítő előzi meg (he­lye a KISZ KB Módszertani és Vezetőképző Központja, ideje: 1988. augusztus 8— 19.) Az előkészítő, célja a KISZ-vezetők eddigi isme­reteinek felfrissítése, moz­galmi tapasztalatainak ösz- szegzése, tájékoztatás a Szovjetunióval és Magyar- országgal kapcsolatos aktua­litásokról, illetve felkészítés a magyar ifjúság, a KISZ tapasztalatainak tolmácso­lására, bemutatva történel­münket és a mai Magyaror­szágot egyaránt. A Moszkvában folyó kép­zés tematikája az általános Kirk Douglas és James Coburn könnyen arra a sorsra jutott volna, mint Ginger és Fred — a nemré­gen láthatott Fellini-film két hőse — ha nem lennének a film elüzletiesedett világá­nak is ugyanolyan fenegye­rekei, amilyenek a prérin voltak. Stanley Mann, a forgató- könyv, író is tudja, mennyi só kell a levesbe, s pláne tisztában van a nézők lé­lektanával a film kitűnő ren­dezője. A film „elébe megy” az eseményeknek. Steven H. Stern nem hagyja, hogy ki­nevesse moziját a közönség. A remek két színészre bízza, hogy a paródia eszközeivel kinevessék önmagukat, a sztorit, a filmet — szőröstül- bőröstül, lovastul, coltostul az egészet. S a közönség veszi a lapot, azon nevet, hogy a színészek milyen jól mulatnak hajdani önmaguk paródiáján. De ez így már egészen más. Ilyen- tón már a rendező kezében van a tisztelt publikum, s az avatott mester a két kitűnő színész segítségével úgy be­folyásolja a közönséget — ne mondjuk: azt csinál ve­le” amit akar — ahogy ked­ve tartja. Ha jót akarunk nevetni, ne viszonyogjunk ettől a manipulációtól. Jól járunk, ha a film szándékaira bíz­zuk magunkat: igen jól szó­rakozunk. Ennyi, semmi több. De ha jól meggondoljuk, ez nem kevés! vezetőképzésen túl (ifjúsági munka, gazdaságpolitika, ideológia, nemzetközi mun­kásmozgalom, SZKP törté­net, aktuális politikai kérdé­sek, orosz nyelv), a gyakor­latban, a napi tapasztalatok során megszerezhető isme­retek elsajátítására épül. Ezért a hallgatóknak lehe­tőségük nyílik a Komszo­mol valamely városi, illetve kerületi bizottságának a te­vékenységét megismerni, ta­nulmányozni (pl: irányítási struktúra, testületek szere­pe, érdekvédelem, érdekkép­viselet, együttműködés a helyi társszervekkel.) A te­matika rugalmasan alakít­ható. A hallgatók a képzés vé­gére „szakdolgozatot” ké­szítenek, legfeljebb 8—10 ol­dalon, melyben összefoglal­ják az előkészítő során ki­választott témával kapcsola­tos ismereteiket, a tanfolya­mon szerzett tapasztalato­kat, a hazai felhasználás le­hetőségeit. Az írásos anyag­ról és a szóbeli ismertetés­ről a szakdolgozat irányítá­sát végző oktató értékelést készít, melyet a KISZ KB Szervezési Osztálya és a Módszertani Vezetőképző Központ kap meg. A 3 hónapos tanfolyam előkészítőjének idejére a bért a munkáltató megyei KISZ-bizottság, a Komszo­mol Főiskolára való kiuta­zástól a hazautazás napjáig Vendégszereplés Újvidéken a Szigligeti Háromnapos újvidéki sze- repdésre utazott vasárnap a Szolnoki Szigligeti Színház. A társulat az idei évadban műsoron lévő két produkció­jával lép a közönség elé a Vajdaság központjának két színházban. A Szerb Szín­házban Zalán Tibor öszere- sek című kamaradarabját vi­szik színre Fodor Tamás rendezésében. Ezt követően az Újvidéki Magyar Színház­ban Móricz Zsigmond Nem­élhetek muzsikaszó nélkül című örökbecsű alkotását mutatják be. A Csizmadia Tibor rendezte színműben a főbb szerepeket Derzsi Já­nos, Földesi Judit, Bajcsay Mária, Koós Olga, Dobák Lajos és Sebestyén Éva ala­kítja. Szentendrén, Vácott, Gyöngyösön Új városi lapok önálló városi lap kiadásá­ra kapott engedélyt a Szent­endrei Városi Tanács, a vá­rosi népfrontbizottság és az ott működő Pest Megyei Mű­velődési Központ és Könyv­tár. A lap Szentendre és Vi­déke címmel jelenik meg. A Duna-parti kisváros és a vonzáskörzetébe tartozó 13 község lakóinak mindennap­jairól, e települések helyze­téről, fejlődéséről, gondjai­ról, tanácsainak, intézmé­nyeinek munkájáról számol be és ugyanakkor fóruma lesz mindazoknak, akik kö­zösségi érdeklődésre számot tartó gondolataikat, észrevé­teleiket akarják közzé tenni. Rendszeresen közli a lap Szentendre és a környező települések kulturális prog­ramjait. Megjelenésével egy- idobén megszűnik több ki­sebb, elsősorban program- ajánló alkalmi kiadvány. Szentendrével egyidejűleg önálló városi lap indítására kapott engedélyt Vác, Kis­kunfélegyháza, Kuskunhalas és Gyöngyös is. Ezek „Na­szály” Váci Fórum, Féltgy- házi Hírek, Halasi Hírek, il­letve Gyöngyösi Hírek c:m mel jelennek meg. Megelő­zően három nagyvárosunk­nak Miskolcnak, Szegednek és - Debrecennek, továbbá Dunaújvárosnak és Szarvad­nak volt önálló lapja. a KISZ KB költségvetéséből biztosítjuk. A Komszomol Főiskolán folytatott tanulmányok ide­jén a hallgató a Komszomol Főiskolástól 120. -Rbl/hó ösztöndíjat kap, amelyhez a KISZ KB 20. -Rbl ösz­töndíj kiegészítéssel járul Főiskolától 120. -Rbl/hó hozzá. Amennyiben a hallgató orosz nyelvből nyelvvizsgával rendelkezik, kinttartózkodása idején nyelvpótlékban részesül. (Alapfokú: 15 Rbl, középfo­kú: 30 Rbl, felsőfokú: 40 Rbl/hó.) A kiutazás költsé­geit a KISZ KB fedezi. A Komszomol Főiskolán töltött időszakban a hallga­tóknak hazautazásra csak kivételes, indokolt esetben van lehetőségük (családi, munkahelyi problémák.) A pályázat az alábbiakat tar­talmazza: önéletrajz; 4 la­pos személyi adatlap; a pá­lyázat indoklása (ismereteit milyen irányban kívánja mélyíteni, a Komszomol Fő­iskolán szerzett tapasztala­tok felhasználásának le­hetőségei) ; a szakdolgozat témája. A pályázó mellé­kelje a hatáskörileg illeté­kes párt és KISZ-szervek véleményét is. A pályázat beküldésének határideje 1988. április 15. Helye: KISZ KB Szervezési Osztálya, (Budapest, XIII. kerület, Kun Béla rkp 37— 38.) A fiatal, mosolygós tanító­nőt negyedik osztályosai kö­rében találjuk. Nyugodt, ba­rátságos légkör uralkodik a tanteremben, a gyerekek szeretettel, érdeklődéssel fi­gyelik szavait, minden moz­dulatát. — „A tanulmány erénye, hogy megállapítása sokrétű, igen alapos vizsgálaton nyugszanak, s megmutatja azt, hogy mit tesz az iskola a gyerekek sikeres szocializá­ciója érdekében” — jut eszembe a lektori vélemény, amikor az óra után leülünk beszélgetni. — Nagyon örültem az el­ismerő véleménynek — mondja, — és persze a díj­nak is, hiszen ez az első al­kalom, hogy pályamunkát készítettem. — Miért választotta a szo­cializációt? — A közelmúltban inten­zív továbbképzésen vettem részt a Jászberényi Tanító­képző Főiskolán, ahol annak idején végeztem. A tovább­képzésen sok szó esett szo­ciológiáról. pszichológiáról. Egy pedagógus számára kü­lönösen fontosak a két tudo­mányág vizsgálatai, eredmé­nyei, hiszen ezek ismereté­ben hatékonyabban nevel­hetünk. — A gyerekek szocializá­ciójában meghatározó a csa­lád. Érdekes módon még azoknál a gyerekeknél is, akik egészen kis csecsemő koruktól kezdve bölcsődé­ben, majd óvodában töltöt­Az igazsághoz hozzátarto­zik , hogy 1945 előtt Tósze­gen három közkönyvtár is működött; külön volt a kis­iparosoknak, a dolgozó pa­rasztoknak és az úgyneve­zett ’48-as körnek is. A fel- szabadulással egyidőben ezek a könyvtárak meg­szűntek, de az állományuk javarészt megmaradt. Teltek-múltak az évek, s éppen 1951-re fordult a naptár, amikor a községben „színre lépett” egy fiatal pedagó­gus, Szlovák Fe­renc. Mint nép­művelési ügyve­zető azonnal mun­kához látott, s a régi ’45 előtti könyvtárak „rom­jain" megszer­vezte az új köz- művelődési könyvtárat, il­letve akkori nevén könyvtárat. A meglévő lomány még ugyanabban az évben kiegészült a megyei könyvtár ajándékával. — Akkoriban a Petőfi úton kaptunk helyet — mondja Szlovák Ferenc —, s a könyvtár egészen 1956-ig szépen gyarapodott, de az­tán hamar szétzilálódott; a könyvtárosok gyakran vál­tották egymást, a könyvek kézen-közön eltünedeztek. Két évvel később már tel­jesen nullára futott az állo­mány. Ekkoriban kért fel engem a megyei könyvtár, hogy vállaljam el újból a könyvtár megszervezését. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ekkor mindössze két Jó­kai-sorozat — nem egészen száz kötet — képezte az ala­kuló könyvtár magvát, s ték napjaik nagy részét. Mit tehet akkor hát az iskola'! — A vizsgálat során, amely az iskolának, alsó ta­gozatos tanulóit érintette, jómagam is érzékeltem a család hatását, s azt, hogy az otthon látott minta a leg­inkább mérvadó a gyerekek számára. A pedagógus azon­ban optimista, vagy legalább­is a többségük az, s mindent elkövet azért, hogy a tanít­ványai becsületes, a közös­ségért tenni akaró és tudó emberekké váljanak. Mit te­het az iskola? Én inkább csak arról tudok beszélni, hogy mit tettem én. Az osz­tályomba mindenkinek van például feladata, minden di­ák valamiért felelős. így az egyik alkalommal „vezető”, a többi alkalommal „beosz­tott”. Megtanulja mind a két szerepet. Érzékeli, mi­lyen az, ha a társak nem engedelmeskednek neki. Be­vezettük az önértékelést is. A gyerekek döntő többsége ma már a valóságnak meg­felelően értékeli nemcsak önmagát, hanem a társait és az osztályközösséget is. Hosz- szú idő telt el persze, amíg idáig eljutottunk. — S nyilván nemcsak idő, hanem sok minden más is kellett még hozzá. — Természetesen. Sajnos évről-évre több a veszélyez­tetett, a hátrányokkal küsz­ködő gyerek, s most csak a neveltségi hiányosságokra is gondolok: Tapasztalataim szerint a családokban eléggé mondanom sem kell, hogy bőven elfért az általános is­kola egyik rendelkezésünk­re bocsátott szekrényében. — A fordulatot az 1958-as év hozta — kapcsolódik a beszélgetésbe — Szlovák Ferencné Marika néni. Üj lendülettel kezdtünk a könyvtár gyarapításához. Ez idő tájt vettünk egy Wartburg személykocsit, s férjem azzal fuvarozta Szol­nokról a könyveket. A kez­deti időkben természetesen alig akadtak olvasóink, hi­szen nem is nagyon volt mit a kezükbe adni, később azonban, egyszer csak azt vettük észre, hogy az isko­la épülete szűknek bizonyul. A hatvanas évek legelején lehetőségünk nyílott arra, hogy átköltözzünk a községi tanács egyik termébe. — Az volt a célunk, hogy kellemessé, vonzóvá vará­zsoljuk a könyvtárat — ve­szi vissza a szót a férj. A megyei tanácstól kaptunk 20 ezer forintot, s ebből han­gulatosan berendeztük a termet. Könyvtárunk két helyiségből, illetve egy elő­térből állott. Más kulturális jellegű klub nem lévén Tó­elhanyagoljók a munkára nevelést. A gyerekek jó ré­sze nem kap otthon elég feladatot, vagy ha kap, nem ellenőrzik a végrehajtást. Tudom, hogy a nagy roha­nás nem kedvez a türelem­nek, a szülő inkább elvégzi maga a mosogatást, vagy ta­karítást, mintsem kivárja, hogy majd a gyermeke meg­csinálja. Márpedig, ha a csa­lád nem szoktatja úgy a gyermeket, hogy neki is van­nak feladatai, amelyeket el kell végeznie, akkor nehezen lehet az iskolában rávenni, hogy megtanulja a leckéjét, teljesítse azokat a felada­tokat, amiket a pedagógusá­tól vagy az osztályközössé­gétől kap. Ráadásul idegen­kedik tőle, és nem is szereti az iskolát, hiszen ott dolgoz­nia kell. — A diákok egy része persze nemcsak, vagy nem éppen emiatt nem szeret is­kolába járni. — Valóban nem. Az új oktatási törvény nagyon sok lehetőséget ad ugyan az ön­állóságra, de én nagyobb „áttörésnek” érzem a Zsol- nay-féle iskolakísérletet, amely többek között másfé­le tantervet, a gyerekek mozgásigényéhez igazodó órarpndet tartalmaz, s ter­mészetesen másfajta peda­gógiát is követel. Valahogy úgy kellene tanítani, hogy a gyerekek szinte észre se ve­gyék, hogy tanulnak, hanem játszva, könnyedén, sok-sok együttléttel nevelődnek, ala­kul a személyiségük. Meg­győződésem, hogy így öröm számukra az iskola. szegen, a könyvtár töltötte be ezt a funkciót is. A korabeli statisztikák szerint Tószegen — a lakos­ság számához viszonyítva — mindig húsz százalékon fe­lül volt az olvasók aránya. A felnőtt és a gyermek ol­vasók száma nagyjából azo­nosan alakult. Jelenleg pon­tosan 962 tagja van a könyv­tárnak, amely két év óta az Általános Művelődési Köz­pont részeként tevékenyke­dik. Szlovák Ferenc húsz évi társadalmi munka, il­letve tiszteletdíjas könyvtá­rosság után 1978-ban ment nyugdíjba mint pedagógus, felesége pedig továbbra is dolgozik a gyesen lévő Si- posné Nagy Julianna könyv­tárvezető mellett. A legtöbb településen jel­lemző a könyvtárakra, hogy különböző okok miatt bi­zony elég sokszor kénysze­rülnek költözködni. Né­hány évvel ezelőtt a község központjában egy tágas épületet kapott a tószegi könyvtár; végre megnyugta­tóan rendeződtek a dolgok. — Az eltelt húsz évben sok minden megváltozott társadalmunkban — mond­ja Feri bácsi. Korábban mi nem tapasztaltuk azt, hogy mindenki a hobbitelekért, a kocsiért, meg miegymásért hajt. Volt idejük az embe­reknek többet olvasni. Most kihívást jelent a televízió, a videó, hadd ne soroljam, még mi. Nekem az az ér­zésem, hogy a gimnazisták többsége is csak a kötelező olvasmányokkal bíbelődik, s örül, ha túlesik rajta. Én még most is minden­napos vendég vagyok a könyvtárban, mert igénylem a szellemi ' feltöltődést, a naprakészséget. Talán azért is, mert — bár egész éle­temben pedagógus voltam — a húsz évi könyvtáros­ság nem múlt el bennem nyomtalanul. Jurkovics János — ti — Pályázati felhívás Tanfolyam a Komszomol Főiskolán Kétszer is a nulláról indultak Könyvtáralapítók Tószegen Ma Tószegen egy több mint húszezer kötetet számláló közművelődési könyvtár áll az olvasók rendelkezésére. E kijelentésben nincs semmi szenzáció, hiszen a könyvek száma tulajdonképpen az ilyen nagyságú településeken min­denhol a kívánatosnak tekinthető. Mégis tiszteletreméltó, ahogyan ez a könyvtár majdnem negyven esztendővel ez­előtt elindult egy fiatal társadalmi rendszer kulturális tö­rekvéseinek szolgálatába szegődve. Az olvasás számukra mindennapos szükséglet... (Fotó: Mészáros János) nép­ál-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents