Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-11 / 8. szám
Képesek vagyunk gondjaink megoldására Jó évet zárt a Túrkevei Vegyesipari Szövetkezet, mivel az elmúlt évi tervezett termelési értékét — amelynek 82 százalékát az ipari tevékenységé, a többit pedig az építőipari munkák árbevétele adta — 26 százalékkal teljesítette túl, és így az 116 millió forintra emelkedett. Az idei év sem indult rosszul, hiszen a szövetkezet termelési kapacitását már egész évre lekötötték. Felvételünk az egyik legfontosabb tevékenységük, a bádogosipari termékek gyártásáról készült (Fotó: D. G.) (Kiszolgáltatunk Kapok egy ötvenest, és kész... Erzsi néni már decemberben tudta. Nem hozhatja többet ide a törlőrongyokat. Pedig úgy megszokta. Erősen reumáskezeinek sem a hideg, sem a melegvíz nem tett jót, meg azután nem is igen tudta összefogni a ruhákat a lavórban. Mindegy. A tábla szigorúan hirdette a Patyolatban: konyharuhát januártól ide ne hozzon senki. No, nem azért, mert eddig nem hoztak eleget és így lett volna ráfizetés! Ellenkezőleg! Éppen azért volt ráfizetéses, mert sokan hoztak konyharuhát, és így nem érte meg a mosogatás. (Vagy csak megfelelő gép nem volt hozzá? Most- már ugyan mindegy: döntés született. „Demokratikusan.”) Az már kisebb tragédia Erzsi néni számára, hogy a bérágyneműk díja kishíján megkétszereződött. Férje ágyban fekvő, ő maga sem „csitri”. Hajjaj... Mindez Szolnokon, a Kossuth téri Patyolat üzletben fut át rajtam, amikor idősebb hölgy nyit be: — Jó napot! Mennyi is lett a bérágynemű? — Jó napot! Negyvenkét forintról hetvenre emeltük! — Ó, majd mondtam valamit — kapja a szája elé a kezét a nő. — Hát, aranyoskám, alighanem le kell erről is mondanom. Mihály Józsefné átvevő kesernyés mosollyal nyugtázza az újabb vendég el- vesztét. — Így van ez már napok óta. December huszonegyedikétől már új áron vehettük át a tíznapos határidőre vállalt mosatásokat is, itt éppen száz százalékot emeltünk a díjon. Egy hét alatt tizennégyen mondtak visz- sza különféle szolgáltatásokat. A kispénzű emberek sokallják. Eddig kilenc forintot fizettek kilónként, most tizennyolcat. A háromnapos határidőre vállalt mosatás díja kilónként tizenegy hetvenről huszonhárom negyvenre ugrott. Nézem a pultra rakott ágyneműket. Némelyiket mintha most hozták volna az ügyfelek, pedig ezek már mosottak, tiszták. Csak éppen kopottak, szakadtak, csúful beszürkültek. — Tessék mondani, válogathatok? — Hát, ha talál különbet közöttük... Meg sem próbálom. Csak az is eszembe jut, ahogyan régebben egy-egy szolgáltatás árának emelésekor beharangozták a dolgot: kérem, igaz, hogy többet kell fizetni, de ezzel meg ezzel többet is nyújtunk. Most? Senki sem mondta, hogy akárcsak egy fikarcnyival is többhöz jutnak a szolgáltatást igénylők! Sőt! Vélem azonban, hogy ezeket a ronda ágyneműket aligha fogadják el ezután — a kétszeres díjért. Sinka András, a Beloiannisz utcai („Bejárat a Sütő utca felől!”) Gelka szerviz vezetője papírokba temetkezve fogad az irodában: — Év végi zárás van, vége a leltárnak, s közben az új árakat is tanulni kell. Mint kiderül, itt is minden másképpen van. Egy bizonyos, semmi sem lett olcsóbb. Azaz... az alkatrészek szinte egytől egyig kevesebbe kerülnek. Hanem a szolgáltatások! A rezsióradíj százötvenről százhatvankilenc forintra ugrott, ezt a javítások bonyolultsági fokától függően különféle szorzószámokkal „illetik”. Ez a javításoknak körülbelül a tíz százalékát érinti, kilencven százaléknyi a műveletdíjas javítások körébe tartozik. Egy fekete-fehér televízió elektroncsövének cseréje száztizenhárom forint volt, most százhuszonhét, ehhez hozzáadódik az általános forgalmi adó — amit az ügyfélre hárítanak —, így összesen ugyanazért a munkáért száznegyvenhat forintot kell fizetnünk. Mindez azonban egy készüléknél csak az első hibára vonatkozik. Ha más baj is akad, akkor már csak a vonatkozó eredeti díjszabás negyedrészét számíthatják. Egyszerű nem? Csoda, ha minden műszerésznek számológépet vásároltak? Nem csoda. (Jó lesz, ha mi is veszünk magunknak...) Emelkedtek az átalánydíjak és a szállítási költségek is. Hogy miért? — Tulajdonképpen majdnem ráfizetéssel dolgoztunk idáig — jelenti ki a szerviz vezetője. — Tizenvalahány évvel ezelőtt megállapított tarifák szerint számoltunk, és így már nem volt kifizetődő. — Mit csinálnak másként a több pénzért? — A megrendelő semmivel sem kap többet, mint eddig, de a lakosság továbbra is élvezi a tíz százalék kedvezményt. Egyébként — mint mesélte —, már régebben kiértesítették átalánydíjas ügyfeleiket az áremelésről, nem tapasztalták az ellenkezést. Egyelőre nem érzik, hogy forgalmuk megcsappant volna. ♦ * * A SZOLVILL hármas számú fiókszervízében Gál Ferenc műszerész anyaghiányról panaszkodik. — A román Standard fekete-fehér televíziókhoz nehezen kapunk alkatrészt, a Junosztyokhoz képcső kellene. a színes ORION készülékek dekódere, kezelőegysége sincs mindig kéznél. Elvileg a Videoton készülékek javítását is vállalniuk kellene, ám a Csanádi körúti Márka szerviz létrejöttekor az ügyfelek odapártoltak. Csakhogy ott meg mostanában csak a garanciális készülékeket fogadják...! A tulajdonosok, a készülékek gazdái pedig kóvályognak ide-oda, vagy nem kapcsolják be a drága masinát. Január negyediké óta érvényesítik az új árakat. Az alapmunkadíj százharminc- hat forintról százötvenkettőre emelkedett. Itt is csökkent az alkatrészek ára, ám huszonöt százalékkal megterheli az általános forgalmi adó és újabb hat százalék a varázslatos igazgatási költség címén. Ezzel azonban még nincs vége, mert a munkadíjat is terheli a forgalmi adó, mégpedig tizenöt százalék, amit — ugye kitalálta a kedves olvasó — szintén a hibás készülékek gazdái fizetnek ki. Hát... így megy ez. — Mit szólnak az emberek? — Panaszkodnak. Az az igazság, hogy minden ügyfélnek azonnal elmondjuk, várhatóan mennyibe fog kerülni egy-egy javítás és bizony akadt már, aki nem hagyta itt a masináját. Inkább elvitte rossz állapotban. Nem költ rá. * * * Három helyszín a szolgáltatások köréből. Semmi, de semmi nem változott a kínálat minőségében, mindezt viszont már csak drágábban „vásárolhatjuk” meg. Legtöbbünk mit tehet? Továbbra is igénybe veszi ezeknek a cégeknek a munkáját, ha föltétlenül muszáj. Más választásunk nemigen marad. Vagy mégis? Tönkrement asztali lámpánkat negyedóra alatt megjavította egy fiatalember. Ismerősöm ajánlotta. Nem vett elő számológépet, nem beszélt áfáról, kofáról és igkőről. Ennyit mondott: — Kapok egy ötvenest. Kapott. A lámpa? A lámpa ég, köszöni jól van. Hortobágyi Zoltán (Folytatás az 1. oldalról) szók tanácskozásai megőrzésre és ápolásra érdemes közéleti fórumok, ahol a becsülettel elvégzett munka őszinte számvetései történnek meg. Nagy értéknek és a jövő számára követendő gyakorlatnak tartjuk azt a nyitottságot, amely a testületet jellemzi. Társadalmi életünknek azért is tudott széles körben tisztelt és elismert intézményévé válni a munkásőrség, mert az önként vállalt cél és a munka az élet legkülönbözőbb területein dolgozó embereket úgy köti itt össze, hogy közben mód van a nézetek egyeztetésére, a vitákra, mások gondolkodásának megismerésére, szándékaik megértésére és egymás kölcsönös tiszteletére. Korszakos változások Az itt felszínre kerülő tapasztalatok a politikai munkában nagyon fontosak, ezért kötelességünk azokra építeni. A jövőben is eleget kívánunk tenni a kiképzésekre, gyakorlatokra, különböző munkásőr rendezvényekre szóló meghívásoknak. Kihasználjuk azokat a lehetőségeket, ahol szót válthatunk a parancsnokokkal és a beosztott munkásőrökkel. Valljuk, hogy az emberközeli politikai munka semmi mással nem pótolható, amit továbbra is igényelni fogunk a pártszervezetektől, a gazdaságok és intézmények vezetőitől egyaránt — mondotta, majd társadalmi életünkről szólva így folytatta: Szocialista fejlődésünkben több korszakos változást értünk meg, és most is egy ilyen időszaknak vagyunk a cselekvő részesei. A váltás nagyon lényeges kérdéseket érint. Társadalmi méretekben át kell térnünk a nemzetközi mércével is verseny- képes, piacon jól eladható termékek széles skálájának előállítására. Az átállás bonyolult, a lehetőségekről élénk, esetenként feszült viták folynak. Dolgainkat az is nehezíti, hogy az életszínvonalat nem áll módunkban szándékaink szerint javítani, egy sor társadalmi feszültség hatja át haladásunkat. Szocialista fejlődésünk egész története azt igazolja azonban, hogy az új utakat mindig ellentmondások leküzdése árán sikerült megtalálni. De az is fontos tapasztalatunk, hogy a nehézségek közepette is születtek értékek, amelyek a példa erejével hatnak. Erősítették azt az érzést, hogy képesek vagyunk gondjaink megoldására. Ügy gondolom, hogy ez manapság is jellemző. Bizonyítékként a megye elmúlt évi gazdasági teljesítményére szeretnék hivatkozni. Tudott dolog, hogy nálunk nincsenek válságágazatok és a termelőegységek döntő többségének szilárdak az alapjai. Az eddigi rendelkezésre álló adatok azt jelzik, hogy az ipari termelés 1—2 százalékkal, az országos átlagnak megfelelően növekedett. A fontosabb ágazatok közül átlagon felüli az élelmiszeripar és az építőanyagipar teljesítménye. Folytatódott az ipari termékstruktúra átalakítása is. A vállalatok, ipari szövetkezetek többsége lépéseket tett a gyártmányszerkezet korszerűsítésére. Javultak a megyei székhelyű vállalatok és szövetkezetek exportmutatói. A rubel elszámolású kivitel eléri, a nem rubel elszámolású pedig 7 százalékkal meghaladja az előző évit. Emelkedett az exportbővítő pályázatokon résztvevők száma. Kiemelkedő exportteljesítményt ért el az Aprítógépgyár, a Karcagi és a Mezőtúri Népművészeti és Háziipari Szövetkezet, az örmé- nyesi Hungaroterm Gépgyártó Leányvállalat. Mindenképpen eredménynek tartjuk, hogy megyei székhelyű veszteséges iparvállalat nincs a megyében. A mezőgazdaság szintén növelte termelését, mintegy 3,5 százalékkal. Igaz, ezen belül a kiegészítő tevékenység aránya erőteljesebb. Az ágazat számára az irányelvekben megfogalmazott feladatok — többségében a jelentős téti kipusztulások miatt — csak részben teljesültek. A természeti csapások mintegy 700 millió forint hozamkiesést okoztak. Ennek ellenére a mezőgazdasági szövetkezetek várható nyeresége meghaladja az egymilli- árd forintot. Figyelmeztető azonban, hogy emelkedik a veszteséges üzemek száma és a veszteség összege is. — Nem az volt a szándékom, hogy részleteiben be- mutassan elmúlt évi teljesítményünket. Főleg nem az, hogy önkényesen kiragadjam az eredményeket, és olyan színben tüntessem fel a mondanivalómat, mintha nem lennének gondjaink. Jól tudjuk, hogy vannak és helytelen lenne, ha nem vennénk tudomást róluk. Minél később nézünk szembe velük, annál keservesebb a megoldás, többszörös energiánkat emésztheti fel a késlekedés. Azt is mondom azonban, hogy az eredmények lekicsinylése, elhallgatása éleszti a bizonytalanság érzetét, leszereli a cselekvést. Megfosztjuk magunkat az önbecsüléstől, de főleg attól, hogy mozgósítsuk a csügged őket. Vita és cselekvés Pártunk Központi Bizottsága az elmúlt év júliusában állást foglalt arról, hogy a társadalmi gazdasági kibontakozásunkhoz milyen rö- videbb és távlati feladatot kell megoldani. Erre a politikai döntésre alapozott az Országgyűlés, amikor elfogadta a kormány stabilizációs munkaprogramját. Úgy gondolom, hogy itt a megyében minden pártszervezet és gazdálkodó egység manapság már szintén rendelkezik azokkal a dokumentumokkal, amik saját munkájához megadják a cselekvés vezérvonalát. A célok megvalósítása feszes és fegyelmezett tevékenységet tételez fel. Sajnos, mindezt úgy vagyunk kénytelenek megoldani, hogy közben nőnek a lakosság terhei. Egy sor szociális feszültség — a nyugdíjasok és a fiatalok helyzete — nyomaszt bennünket. Az év eleji áremeléseknél a ténylegesen rászorulóknak csak egy részén tudtunk segíteni különböző ellentételezésekkel. Mégis azt mondjuk, hogy a kitörésnek ezt a rögös útját szükséges választanunk. Bejárása mérsékelheti csupán az áldozatvállalás nagyságát és rövidítheti időtartamát. Bizonyos, hogy a program megvalósítása még sok vitát magával hoz. Ez szükséges A több város munkásőreit magába foglaló Törökszentmiklósi Killián György Mun- kásőregység a BVM kunszentmártoni gyárában szintén szombaton tartotta számvetését. A megyei pártbizottságot Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára; a Munkásőrség Országos Parancsnokságát heller Kálmán; a megyei parancsnokságot pedig Lakatos Lajos, megyei parancsnok-helyettes képviselte. Ezen az egységgyűlésen is részt vettek a családtagok, az egység hatókörébe tartozó városok politikai, állami, társadalmigazdasági szervezeteinek vezetői, a társfegyveres erők képviselői. Az egységgyűlést Karan- csi Lajos, a Kunszentmártoni Városi Pártbizottság első titkára nyitotta meg. A testületi munkát Herczeg István, az egység parancsnoka értékelte. Pártmegbízatásuk teljesítéséről szólva kedvező és természetes is, addig a határig, amíg az alkotó munkát szolgálja. Napjainkban ugyanis az az alapvető kérdés, hogy ki hítgyan viszonyul a végrehajtáshoz. Ennek tartalma csak egy lehet: eredményt hozó cselekvés, amely összhangban áll a program céljaival. Azért hoztam mindezt szóba, mert időről-időre találkozunk helytelen nézetekkel, pesszimista, kételyeket felerősítő megnyilvánulásokkal. Vannak, akik garanciákat emlegetnek és követelnek. Garanciák természetesen szükségesek, de nem oly módon, hogy azokat a központi irányító szerveknek kell kizárólag biztosítani és főleg akkor cselekedni, amikor úgy ítéljük meg, azok számunkra kedvezően alakulnak. Erre várni szükségtelen. Az más kérdés, hogy az irányító párt- és állami szerveknek a rájuk háruló feladatokat maradéktalanul meg kell valósítani. Személyes példamutatással A programot azonban a termelőegységekben gyárakban, üzemekben, termelőszövetkezetekben kell teljesíteni. Tehát, a helyes felfogást az jellemzi, amelyik teret ad egy magas fokú helyi önállósággal párosuló felelősségnek. Ez azt jelenti, hogy a rábízott feladatát mindenkinek a legjobb tudása szerint kell végezni. Ebben az értelmében nem tehetünk különbséget vezető, vagy beosztott között. Feladatainkat határozottan, igényesen és jó minőségben kell végrehajtani. Ez nem mond ellent, sőt feltételezi a növekvő demokratizmust, amelyben az emberek széles rétegei kifejthetik álláspontjukat. Így javulhat a társadalmi közérzetünk és könnyebben túljuthatunk nehézségeinken is. A pártszervek és szervezetek itt a megyében arra törekednek, hogy minél jobb társadalmi és politikai feltételt biztosítsanak a végrehajtáshoz. Következetesen ellenőrizni fogjuk a kitűzött célok megvalósítását és megteszünk minden olyan intézkedést, ami haladásunkat gyorsíthatja. Az előttünk álló célók megvalósítása érdekében továbbra is fontos szerepe van annak, hogy minden munkahelyen a közösségért tenni- akaró, gondolkodó emberek határozzák meg a kollektívák arculatát. A legnagyobb hatás a személyes példák erejével érhető el. Meggyőződésem, hogy a munkásőrök továbbra is esküjük szellemében vesznek részt a feladatok végrehajtásában, mint ahogyan eddig is ezt tették — mondotta végezetül Szabó István. tapasztalatokat említett. A közéletről például azt, hogy munkásőreik egyharmada a pártszervezetekben visel tisztséget, az állomány egyötöde pedig társadalmi és tömegszervezetekben vállalt választás útján betöltött vezető funkciót. Sikeres volt a kiképzési év minden vonatkozásban. Tavalyi munkájáért Élenjáró egység címmel, vándorserleggel és oklevéllel tüntette ki a megyei parancsnok a Killián György Munkásőregységet. A kitüntetést Lakatos Lajos megyei parancsnok-helyettes adta át. Az új munkásőrök esküjét Papp Lajos, a Törökszentmiklósi Városi Párt- bizottság első titkára fogadta. A megyei pártbizottság nevében Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára mondott köszönő szavakat a munkásőrök példamutató helytállásáért. A szolnoki Sárvári körúti 1. sz. vegytisztító szalonban is gyérült a forgalom (Fotó: Mészáros) Élenjáró cím a törökszentmiklósi Killián György Munkásöregységnek
