Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-09 / 7. szám

10 Nyugdíjasok fóruma 1988. JANUÁR 9. Munkahelyek egykori dolgozóikért Segély, beutaló, segítség A munkahelyek adottsá­gairól, jellegétől függően változatos képet mutat a vállalatok és nyugdíjba vo­nult dolgozóik kapcsolata. SÜTŐIPAR A volt munkatársak irán­ti tisztelet jellemző a Szol­nok Megyei Sütőipari Vál­lalat tevékenységére. Szak- szervezeti kezdeményezésre, a szocialista brigádtagok a múlt évben 47 ezer forintot gyűjtöttek össze nyugdíjasa­ik segélyezésére. Ók dönte­nek abban is, hogy a legin­kább rászorultak közül kik részesülnek ebből az összeg­ből. E támogatás igazi je­lentősége akkor érthető iga­zán. ha azt is figyelembe vesszük, hogy a régi dolgo­zók nagyobbik hányada 70 éven felüli, megélhetésük nehezebb a közelmúltban nyugdíjba vonultakénál. A vállalat jóléti, kulturális alapjának nagy részét a nyugdíjasokra fordítja. A szocialista brigádok előbbi juttatásaival lényegében a rendkívüli, eseti segélyezés­re felhasználható összeg is nőtt, melyet általában kará­csony előtt osztanak ki. An­nak ellenére, hogy a kap­csolat fenntartásának nem kizárólagos feltétele a szak- szervezeti tagság, a volt dol­gozók többsége továbbra is az maradt. A gondoskodás szép pél­dája, amikor a már nehéz­kesebben mozgó idős embe­rek lakásán felújítási mun­kákat végeznek — a múlt évben egy teljes családi há­zat tataroztak —, tűzifát vágnak fel, kitakarítanak. A vállalatnak a megye minden városában működik üzeme, összesen 22 telephelyük van. Ez egyben meghatározza a kapcsolattartás formáját is. Azok a brigádtagok keresik fel volt munkatársaikat, aki­ket jól ismernek, mert éve­ket töltöttek együtt, a köny- nyűnek egyáltalán nem mondható munkában. Az is lényeges, hogy a volt mun­kaadó és a nyugdíjas közöt­ti kapcsolat ne csak egyirá­nyú legyen. Az egykori dol­gozóknak lehetőségük van arra, hogy szakértelmüket időszakonként, ünnepek előtt, hétvégenként korábbi munkahelyükön kamatoz­tassák, ezzel egészítve ki nyugdíjukat. Nem szakad­nak el hirtelen a közösség­től, ezzel is könnyebb az át­térés a nyugdíjas életre. A szeptemberi, októberi talál­kozóikat általában országjá­rással kötik össze. Kellemes emlék a hajókirándulás, tú­ra a Bükkben, és a három vállalati üdülő is mindig nyitva áll előttük. TEJIPAR A közeli gyógyvíz miatt különösen kedvelt a Tejipa­ri Vállalat nyugdíjasai kö­zött a cserkeszőlői üdülő, de részesednek más szakszerve­zeti beutalókból is. Több esetben anélkül, hogy kérel­met kellene benyújtaniuk. Szükség esetén 6—800 fo­rinttal támogatják ott-tar- tózkodásukat. Tavaly negy­venen kaptak beutalót. A vállalat szolnoki, karcagi, kisújszállási, kunszentmárto­ni és jászberényi üzemegy­ségeiben százhetven nyug­díjasnak kétévenként szer­veznek találkozót. Kilenc­ven százalékuk továbbra is szakszervezeti tag, velük a vállalati bizottság megbí­zottja úgy tartja a kapcsola­tot, hogy lakásukon keresik fel őket. A támogatásra for­dítható keret 30 százaléká­ból részesednek, melyből a segélyezési bizottságok al­kalmanként és személyen­ként 500—1500 forintot fi­zetnek ki. Bevált gyakorlat a nyugdíjasok foglalkoztatá­sa, közülük minden negye­dik visszatér a termelésbe. PATYOLAT Magas a nyugdíjba vonul­tak aránya a Patyolat Válla­latnál. Kétszáz az aktív ke­reső, volt dolgozóik száma pedig nyolcvanöt. A vállalat 1984-es átszervezésének ha­tása — korábbi vidéki egy­ségeik most csupán, mint felvevőhelyek működnek, és százzal kevesebb a dolgozók száma — a jóléti és kulturá­lis alap nyugdíjasok támo­gatására fordítható részének csökkenésében is érezhető. Bár szándékukban állt nyug­díjas találkozók szervezése, alkalomhoz illő rendezvény megtartására a szerényebb pénzügyi lehetőségeik miatt nem vállalkozhattak. Ettől függetlenül tovább élnek a kapcsolattartás más formái. Akik továbbra is szakszerve­zeti tagok, üdülhetnek, egy­személyes beutalókat gyak­ran kapnak egyedülállók, számíthatnak egyszeri se­gélyre, a volt kollégák segít­ségére. Itt is, miként a má­sik két munkahelyen is ha­gyomány, hogy a közvetlen munkatársak. a vállalati, társadalmi szervek képvise­lőivel közösen, ajándékkal köszönik meg a nyugdíjba vonulók eddigi munkáját. Sz. Z. Otthonukat megtartva kaptak otthont lanuár 1-jével érvényes intézkedések Nyugdíjkiegészítés — Kinek nem kell tv-dí]at fizetni? Az év utolsó napján érke­zett hozzánk Balázs Pál szolnoki olvasónk levele,, aki több nyugdíjas társával együtt kérte, hetente jelen­tessünk meg egy nyugdíja­sokról és nyugdíjasoknak szóló lapot. Erre elég okot szolgáltat az a tény, hogy már-már lehetetlen figye­lemmel kísérni, mindazokat a változásokat, melyek a nyugdíjasokat is érintik — — írta. Az információk egy részét nem értik, egymás között vitatkoznak rajta, ho­mályos ismeretekkel bajlód­nak. A rádióban és a tévé­ben sugárzott tájékoztató sem mindig világos, gyorsan elröppen a szó, amit nem tudnak másnap újra olvasni, értelmezni, mivel a napila­pok nagyon kevés eligazítást adnak a nyugdíjasakat érin­tő változásokról. Olvasóink javaslatát — hogy hetente jelentessünk meg egy nyugdíjasoknak szóló újságot — belátható időn belül nem tudjuk meg­valósítani. Azt azonban ígér­hetjük, hogy a lapunkban a Nyugdíjasok fórumát to­vábbra is öthetente közöl­jük, s változatlanul arra tö­rekszünk, hogy az idősko­rúakat érintő legfontosabb tudnivalókat ezen a helyen is feltétlenül ismertessük. Ezúttal arról adunk tájé­koztatást, hogy ez év janu­árjától a nyugdíjasoknak mennyivel visz több pénzt a postás, és érintünk né­hány szociálpolitikai jutta­tást: A 70 éven felüliek nyugdí­ját, az 1—II. csoportba tar­tozó rokkantak nyugdíját, továbbá a vakok személyi járadékát, rendszeres szo­ciális segélyét és a hadigon­dozási pénzellátások össze­gét 15 százalékkal emel­ték. Az emelés összege azonban 330 forintnál ke­vesebb nem lehet. A többi nyugdíjas ennél szerényebb növelésre számíthat: az évi kétszázalékos (minimum 120 forintos) nyugdíjemelés mellett további 210 fo­rint nyugdíjkiegészítés­re — az 1—3. fokozatú baleseti járadékosok kivéte­lével. Ez utóbbiak járadékát havi 100 forinttal egészítik ki. Különösen kedvezőtlen anyagi helyzetben vannak azok az idős házaspárok, akik egy nyugdíjból élnek. Ezért a házastársi pótlék­hoz járó kiegészítés 330 fo­rint, s ez az összeg a rend­szeres szociális járadékban részesülő házastársát is meg­illeti. 390 forint jövedelem- pótlékot kapnak azok, akik öregségi, rokkantsági, balese­ti rokkantsági nyugdíjban részesülnek akkor, ha há­zastársuknak vagy élettár­suknak azért nem jár há­zastársi pótlék, mert a nyug­díj összege 1988-ban meg­haladja a 3880 forintot. (A házastárs után megállapít­ható 390 forint pótlékot igé­nyelni kell,) a többi ellátást e hónaptól már az emelt ösz- szégben fizetik.) Az egyedül élő 70 éven felüli nyugdíjasok- valamint a 70 éven felüli nyugdíjas házaspárok, akik nem élnek együtt más családtaggal és egy nyugdíjjal rendelkez­nek. január 1-jétől mente­sülnek a tv-előfizetési díj alól. Az előfizetőnek for­manyomtatványon kell nyi­latkoznia arról, hogy a men­tességi feltételeknek meg­felel. Az ehhez készült for­manyomtatvány a kézbesí­tőknél és a postahivatalok­nál kapható. Az ügy lebo­nyolításában segítenek a kézbesítők. Akik OTP vagy takarékszövetkezeti átuta­lási betétszámlán fizetik a tv-díjat, megbízásukat a ki­állított formanyomtatvány átadásával — mentességükre hivatkozva — vonhatják vissza. Ez év január elsejétől bő­vült a nyugdíjasok utazási kedvezménye. A vastúti és a távolságai autóbuszközle­kedésben az évi 18 alkalom­mal igénybe vehető 50 száza­lékos utazási kedvezmény megmarad, de két 50 száza­lékos kedvezmény egy 90 százalékosra is átváltható. Akár mind a 18 szelvényt fel lehet hasznláni összesen nyolc, 90 százalékos kedvez­ményű utazásra. Ha a 16 szelvény elfogyott, még to­vábbi két alkalommal utazhatnak a nyugdíjasok 90 százalékos kedvezmény­nyel. — cs — Hogyan él Ön? ötven esztendő a Hortobágyon Bentlakásos klub Jászfényszarun Mondani szokták, hogy hatvanon túl már minden újabb esztendő külön ajándék. Ez így van, bár az is igaz. hogy ezek az évek már nagyobb súllyal nehe­zednek az idős emberek vál­lára. Nehezedik a járásuk és nehezebb lesz a kötél végén a vödör, amiben vizet húz­nak fel a kútból, a gyújtóst aprító öreg balta, a szenes­lapát, a füles kosár, még a levest mérő kanál se porcióz már olyan szaporán, mint azelőtt. Nem lesz könnyebb, csak mindig nehezebb, ösz- szefoltozni a háztetőn vagy a kerítésen támadt rést. Különös — vagy nagyon is természetes —, hogy a meg­fáradt, a magukat ellátni már szinte képtelen, magá­nyos emberek mégis ragasz­kodnak otthonukhoz, meg­kopott házikójukhoz, az éle­tükhöz hozzánőtt tárgyak­hoz. Teszik ezt akkor is ha tudják, hogy ragaszkodásuk miatt nem részesülhetnek a társadalomnak olyan hasz­nos támogatásában, mint például a szociális otthoni elhelyezés. Ilyen gondokon igyekezett enyhíteni (sikeresen) Jász­fényszarun a nagyközségi közös tanács. A régi orvosi rendelő másfél millió forint költségű felújításával és át­alakításával létrehozta és 1987 novemberében megnyi­totta a területi feladatokat is ellátó gondozási közpon­tot. Ennek része a szállást is biztosító öregek klubja, mel­lette pedig a hagyományos, a naponta bejárókról gondos­kodó idősek klubja. A két klub berendezéseire, búto­rok és egyéb felszerelések vásárlására további 600 ezer forintot költöttek. A bentlakásos klubban 4 ágyas szobák .társalgó és kü­lön ebédlő van. A társalgó­ban színes TV, lemezjátszó, magnó, külön minden szobá­ban rádió. Automata mosó­gépe és a hét végére bevásá­rolt élelmiszerek tárolására alkalmas hűtőszekrénye is van a klub tizenkét tagjá­nak. Hétfőtől péntekig kapnak teljes ellátást és kényelmes szállást a bentlakók. Pénte­ken hazautaznak jászíény- szarui, júszfelsőszentgyörgyi vagy pusztamonostori laká­sukra. majd hétfőn újból az osztályos szállodával felérő klubban, barátok társaságá­ban kezdik a hetet. Azzal a megnyugtató és jóleső tu­dattal, hogy az öregségüket megszépítő szociális ellátás­ban részesülnek, anélkül, hogy fel kellene adni az ezentúl hétvéginek számító, mégis a gyökereket jelentő régi otthonukat. A naponta bejárók ottho­nának, a közismert és már sok helyen meghonosodott idősek klubjának tizennyolc tagja van. A jelentős költ­ségű rekonstrukció ezt a klubot is minden igényt ki­elégítő második otthonná alakította át. A bentlakásos klubhoz hasonlóan itt is a színes televízióval, rádióval, magnóval és lemezjátszóval ellátott társalgóban szóra­kozhatnak kedvükre a klub­tagok. Kényelmüket a mu­tatós bútorok, a pihenőszo­bák biztosítják. Amikor a Cinege család­ban — ahogyan akkor hív­ták Hajdúnádudvaron — 1987. január 18-án egy mokány kisfiú látta meg a napvilá­got — aki végül az István nevet kapta —, az édesapja örömmel kiáltott fel: az árgyélusát, gulyás lesz az istenadta, nézzétek, mekkora a marka, ezzel meg tudja fogni az ostornyelet! A pályaválasztás ezzel el is rendeződött, annál is in­kább, mivel ahol tizenkét gyerek várta a napi porciót, ott aligha szőhet az ember másféle álmokat. Nem be szélve arról, hogy a konyha­ablakon bekukucskált a puszta széle, és talán mon­danom sem kell, hogy az édesapa is gulyás volt. Egy tragédia még siettette is a választást: mivel a kis Ist­ván hatévesen fél árvaság­ra jutott, így az iskolát leg­feljebb csak kívülről tanul­mányozhatta. Odaadták is­merős pusztai embereknek az apró legénykét, sőt az édesanyja a lelkére kötötte: becsüld meg magad, mert akkor tán még számadó is lehetsz! Cinege István megfogadta az intelmeket és 1915-re már így is szólították. Bizony az efféle pusztai beosztást már süvegelni, meg kendel- ni illett, hiszen a szám­adóra bízták: kiket vesz ma­ga köré bojtárnak. Irdatlan ez a puszta, akadt ott hely mindenkinek, aki szerette ezt az életet, vagy el kí­vánt bújni a világ szeme elől. Adott neki is kenyeret, munkát, mégpedig a nagy- iványi térség negyvenhat évig, a kocsi dűlő meg négy esztendeig, mikkora vég­leg szögre akasztotta a ka­rikást. Ahogy az az életrevaló em­berekhez illik, amikor el­jött az ideje, megnősült, no­ha sokat nem ült az asz- szony szoknyáján, hiszen április 15-én már kihajtotta a jószágot, és nem akadt olyan szépen szóló harang­szó, amelyik Katalin vagy András nap előtt hazacsalo­gatta volna a faluba. Igaz is, odakünn emeltek nádból egy tenyérnyi lélekmelegí- tőt, noha leginkább arra használták az ártatlant, le­gyen hova tenni a száraz lebbencset, vagy átöltözni. Ugyanis a megfelelő ruházat a pusztán íratlan törvény volt, ezzel adta tudtára a hortobágyi ember a világ­nak, hová is tartozik. A gu­lyások öltözéke kék gatyából, fehér ingből, meg nagy gu­lyáskalapból állott, és mind­ehhez cifraszűr is dukált, no, meg egy jókora karikás. ■Négy-öt bojtár is őrizte a temérdek jószágot, ámbár Pista bácsinak akadt még három hű társa: két puli, meg egy vicsorgó, tekintélyt parancsoló kinézetű komon­dor. Megijedni is csak egyszer ijedt meg, hiszen a négy­lábú testőrök bizony senki emberfiát,, kóbor állatot nem engedtek a közelébe. Ak­kor azonban, 1925-ben ki­sebbfajta csoda történt. Már őkelme debreceni számadó­ként főzte esténként a leb­bencset, amikor a langyos, nyári éjszakában a subáján elnyomta a buzgóság. A gu­lya békésen kérődzőit, és a három szőrgubanc is ki­nyújtott nyelvvel lihegett a vak éjszakába. Hogyan, ho­gyan nem, de arra riadt fel, hogy hatalmas alak hajol fölé: és hirtelen azt se tud­ja, álmodik-e, vagy képzelő­dik. Ne félj kisöcsém, suttog­ta neki Magyar Pista bácsi vagyok, menekülnöm kell, ad­jál egy kis ennivalót. Még a verejték is kiverte: ismerte hallomásból az öreget, híres ember volt őkelme errefe­lé, mondják, a legeveszettebb kutyák is farokhúzva som­polyogtak el környékéről. Hogy csinálta, mint csinálta — mindezt a titkot magával vitte a koporsóba. Ö pedig még tíz éve is dolgozott nyugdíjasként: fe­leségét 59-ben temette és öt lánya és három fia közül az egyik fiánál-menyénél la­kik Nagyivánban. A havi já­randósága 2 ezer 728 forint, elég az egy öregembernek, hiszen ellátják itt minden­nel, no meg kilencven körül már a legkedvesebb a gyo­mornak a gyümölcsétel. Amikor a hosszú élet tit­kairól faggatom kapásból adja a feleletet maga is megéri a kilencvenet, ha ad­dig gulyáskodik ezen az óriási, csöndes pusztán, mint én, meg annyi lebbencset megeszik a bográcsbul. Va­lami igaz lehet az állítás­ban, mert még most sem lát­szik meg rajta a kora, hi­szen saját maga borotvál­kozik, és reggelente három cent folyékony szilvalével öblíti le a torkát. Ennyivel és nem többel. Orvosnál négy éve volt, és mint mondja: tiszteli, becsüli a doktor urat, de jobb szeret vele szót váltani az utcán, mint a rendelőben. Szép éle­te volt, bár azért hunyorít­va, hamiskásan hozzáfűzi: egy vágya maradt. Hogy ki­teljen a száz, még tíz évig nézni, miképpen kel fel a nap, és hogyan rak tüzet es­ténként a távoli akácerdő te­tején. .. D. Szabó Miklós Összeállította: Sóskúti Júlia Illés Antal Törökszent- í? miklóson egyetlen — de az idén már 20. szü­letésnapját ünnepli az idősek klubja. Jelenleg huszonhét nyugdíjas látogatja rendsze­resen. És nem is tétlenek, nemcsak a tévének, újságok­nak, kártyacsatáknak élnek — évente 10 ezer forint érté­kű kézimunkát készítenek, amiből telik kirándulásra, há­zi ünnepségekre is. Jó a kap­csolatuk a városi könyvtár­ral, ,,rendelésre" kiviszik ne­kik a könyveket. Egy hétköz­nap délutánjukat örökítette meg fotóriporterünk. (Mészáros)

Next

/
Thumbnails
Contents