Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-08 / 6. szám
1988. JANUÁR 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Szolnoki Háziipari Szövetkezet az idén a tervek szerint 40 ezer darabbal több terméket állít elő, mint a tavalyi évben. Jelentősen növeli szocialista és tőkés exportját is, amely elsősorban a Szovjetunióba, NDK- ba, Hollandiába, Svédországba és az Egyesült Államokba irányul. A szövetkezetben főként köntösöket, szabadidőruhákat, fehérneműt és felsőruházati cikkeket készítenek. Felvételünk a szabászati részlegben készült (Fotó: K. É.) Nem cél, hanem eszköz A KISZ-pénz nem kis pénz Vállalkozó ifjúsági szervezetek A KISZ-szervezeteknek másfél éve nyílt lehetősége arra, hogy munkahelyükön, vagy máshol munkát vállaljanak, gazdálkodjanak. A bevételek felhasználásáról is maguk dönthetnek, azzal a megszorítással, hogy a pénz legalább 40 százalékát nem oszthatják szét. Az a KISZ-szervezet közös pénztárcájába kerül. A másfél év alatt igen szétszóródott a mezőny, sokan egyáltalán nem is próbálkoztak, de vannak akik százezrekkel toldották meg saját költségvetési keretüket. Arra pedig éppenséggel egyre nagyobb szükség van, mert a KISZ-esek pénze sem szaporodik. A néhány ezer forintból legfeljebb ha könyvjutalmakra futja, egy tisztességes kirándulást már nem tudnának megszervezni belőle. A közösségi célú munkavállalással pedig nemcsak a szervezet anyagi ereje nő, hanem jól járnak a fiatalok külön-külön is. A cél elsősorban az, hogy a mozgalmi élet feltételeit javítsák. A KISZ Központi Bizottsága és a Pénzügyminisztérium között létrejött megállapodás minden bizonnyal ezért teremtett kedvező feltételeket az ilyen jellegű munkák finanszíro- sához. A vállalatoknak is érdeke tehát, hogy ne csak a géemkákat foglalkoztassák. (A kedvezmények kihasználása néhol már irreálissá is vált, mert beszélnek az országban milliós KlSZ-szer- vezetről is. Jászberényben a Hűtőgépgyár KISZ-esei például a múlt évben 830 ezer forint bevételt könyvelhettek el, aminek a 40 százalékát egy összegben a fiatalok üdültetésére fordítják. (A Balatonon vagy Abádszalókon bérelnek üdülőt). A 410 tagú szervezetből 70 KISiZ-tag és fele annyi KISZ-en kívüli fiatal vállalt munkát és gyarapította az eredetileg 120 ezer forintos éves gazdálkodási keretet. A vállalás teljesítésébe főleg a műszaki értelmiségi és a szakmunkás réteg kapcsolódott be. Mintavételes klímakamra, valamint lengőajtó szerelése, ipari centrifuga felújítása,, konveyor pálya vezérlésmódosítása szerepelt a vállalások között. A második félévben a gazdasági vezetők kérésére az ifjú kommunisták megvizsgálták, hogy a műanyag üzemben a hiányos éjszakai műszakba (a vállalati érdeken túl) érdemes-e „beugrani”. Ez volt a legnépesebb vállalásuk, 35-en vettek részt benne. Vass Attila, a KISZ-bi- zottság titkára szerint a közösségi célú munkavállalások azért vonzóak (a 40 százalék befizetése ellenére is), mert kevés adminisztrációval, sok területen, alkalomszerűen is dolgozhatnak, és legtöbbször igényes szakmunkára van megbízásuk. A jövőben pedig az újítások kivitelezésében, a műszaki fejlesztésben szeretnének nagyobb szerepet játszani. A jászsági téeszek közül egyedül a jászladányi Egyetértés fiataljai éltek a lehetőséggel. Hat szerződéssel összesen mintegy félmillió bevételt értek el. Legutóbb a szarvasmarhatelep rekonstrukciójába léptek be, mivel az ágazat nem birkózott volna meg határidőre az építéssel. Ezen kívül főleg gépjavításokba, helyreállításokba kapcsolódtak be. Szívesen vállaltak volna kimondottan mezőgazdasági munkát is, egy tábla talajművelését, de a megyei KISZ-bizottság ettől elzárkózott. A megyei pénzintézetei között pedig egyedülálló volt a Magyar Hitel Bank RT Jászberényi Igazgatósága fiataljainak vállalkozása. A mezőgazda- sági üzemek vagyoni hozzájárulási betéteinek kezelését vállalták, s az így kapott összeg közös részét a fiatalok lakásépítésének támogatására utalták át. Az új vállalkozási forma tehát a mozgalmi élet feltételeinek javításán és a személyes jövedelem kiegészítésén túl a vállalati gazdálkodásnak is hatékony része lehet. A közösségért végzett munkának pedig közösség- formáló ereje is van. L. P. Felügyelő szolgálat létesült Természetvédelmi területek a fővárosban A budapesti helyi jelentőségű természetvédelmi területek és természeti értékek fokozottabb védelmére társadalmi természetvédelmi szolgálatot hív életre a Fővárosi Tanács ipari és mezőgazdasági főosztálya. A szervezőmunka már megkezdődött; a természetvédelmi feladatokhoz nélkülözhetetlen anyagi erőforrások előteremtésére patronáló, adományozó, illetve védnökséget vállaló szervezeteket keresnek, számítva a társadalmi és mozgalmi szervek támogatására is. A fővárosban jelenleg 24 helyi jelentőségű természeti érték áll védelem alatt: földtani képződmények, botanikus kertek, arborétumok, növénytani ritkaságokat őrző magánkertek, a budapesti gyógyforrások, s egyes fák szerepelnek közöttük. Egy, a napokban összegzett vizsgálat szerint a természeti értékek megóvásával, fenntartásával és bemutatásával kapcsolatos feladatokat a védetté nyilvánításkor kijelölt természetvédelmi kezelők alapvetően teljesítették. A természeti értékek állapota megfelelőnek ítélhető. Számolni kell viszont azzal, hogy a természetes élőhelyű védett növény- és állatfajok ökológiai viszonyait egyre több környezeti ártalom éri, ezek ellensúlyozása — a természet- védelmi feladatokra jutó kiadások csökkenése miatt — egyre nehezebb feladat. Az ipari és mezőgazdasági főosztály például évente mindössze 40—60 ezer forintot fordíthat természetvédelemre, ez az összeg azonban jószerivel csak a propagandaköltségek fedezésére, a természetvédettséget jelző táblák készítésére, a tönkrement vagy lopott táblák pótlására elegendő. Bár a természetvédelmi értékek egy része adottsága miatt nem fejleszthető, nem kis feladat a jelenlegi állapot fenntartása sem. A gyógyforrások és -kutak karbantartási munkáit a Fővárosi Fürdőigazgatóság rendszeresen elvégzi, s időről időre bakteriológiai és kémiai vizsgálatokat is tart. Gondot jelent viszont a ter- málkutak vizének szinte állandó hőfokcsökkenése, a Lukács fürdő langyos forrásainak időszakosan változó mértékű bakteriális szennyeződése, ami főként a József- hegyi területek csatornázatlansága, az engedély nélküli szikkasztás miatt következik be. A Tungsramtól Több energiatakarékos fénycső Az ország egyik legnagyobb iparvállalata, a Tungsram Rt. múlt évi árbevétele 10 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Jelentős eredményként könyvelhetik el, hogy a hazai piacra 17 százalékkal több korszerű fényforrást szállítottak, s még az év végi lakossági felvásárlások idején sem tartoztak gyártmányaik a hiánycikkek közé. Exportbevételeik is növekedtek, különösen a konvertibilis elszámolású piacokról, ezekbe az országokba 8 százalékkal több terméket exportáltak, mint korábban. Az idén a Tungsram mintegy 5 százalékos termelésnövekedést irányoz elő. Egyelőre hazai megrendelésre, később esetleg exportra is gyártanak majd modern elektrotechnikai termékeket, köztük a különböző klinikáknak orvosi lézereket, továbbá robotelektronikai egységeket. Megkezdik több új energiatakarékos termék tömeg- gyártását, köztük a kompakt fénycsövekét. Ezek a fényforrások a korábbi típusoknál 40 százalékkal kevesebb energiát fogyasztanak. Reform, politika, intézményrendszer Egymást erősítő lépések A hazánkban működő politikai intézmény- rendszer immár négy évtizedes múltra tekinthet visz- sza. A negyvenes évek végén alakult ki országunkban az a politikai szervezet, amelynek fő összetevői a társadalom életét irányító marxista- leninista párt, az államszervezet, a helyi önkormányzatok, a tömegszervezetek, társadalmi mozgalmak, érdek- képviseleti szervek, a politikai tartalmat is hordozó egyesületek és szövetségek, valamint a nyilvánosság különféle fórumai. Ha csupán a politikai rendszer alkotóelemeit vesz- szük szemügyre, könnyen úgy találhatjuk, hogy e négy évtizedben kevés változás történt. Akadtak bizonyos módosulások — megszűnt például a különálló nőmozgalom, új érdekképviseleti szervek keletkeztek, némely szervezetben azelőtt volt egyéni tagság, ma viszont nincs, — de a szereplők zöme lényegében ma is ugyanaz, mint korábban (még ha jó néhány közülük meg is változtatta nevét az évek során). Ha azonban azt is megnézzük, hogy miként alakult az egyes politikai intézmények kapcsolata, hogyan változtak funkcióik, a társadalmi élet különféle más szféráira (a gazdaságra, a kultúrára, a szociális viszonyokra) gyakorolt hatásuk — akkor már egészen más képet kapunk. Akkor azt látjuk, hogy az elmúlt négy évtizedből az utóbbi három ebben a tekintetben éppen hogy nem az egy helyben topogás, hanem a folyamatos mozgás, az egymást követő reformlépések időszaka volt. Hosszú lenne felsorolni e lépések mindegyikét, a párt irányítási módszereinek újragondolásától kezdve (ami mór az MSZMP 1957 elején hozott határozataiban fontos helyet kapott), a társadalmi szervezetek önállóságának kibontakozásán át a választási rendszer módosításáig, egyebek között a nemzetközileg is nagy figyelmet keltett kötelező többes jelölés bevezetéséig. Ám tételes felsorolás nélkül is könnyű átlátni, hogy politikai intézményrendszerünk ilyen értelemben a legkevésbé sem volt valamiféle statikus, mozdulatlan képződmény, hanem folyamatosan törekedtünk korszerűsítésére, megújítására — úgy, ahogy azt az adott körülmények között az élet igényelte, megkövetelte. S amikor most napirendre kerül átfogó reformja, akkor az ehhez kapcsolódó lépések távolról sem előzmény nélküliek, hanem szervesen illeszkednek korábban megindult folyamatokhoz. Valamennyi ilyen — már megtörtént vagy most formálódó — lépés közös nevezője, meghatározó tartalma a szocialista demokrácia szélesítése és elmélyítése. Nem állóhelyzetből indulunk ezen az úton (s kiváltképp nem visszafordulunk, nem eltérünk az eddig követett iránytól), hanem felgyorsítjuk haladásunkat. A gyorsításnak egyik lényeges eleme — ami bizonyos mértékig kétségtelenül új mozzanatot jelent —, hogy most átfogó, komplex lépésekre törekszünk. Más szóval, nem csupán egy-egy részterület kerül napirendre, — a szakszervezet, vagy az ifjúsági mozgalom, vagy a népképviseletek —, hanem ezek összessége, együttes működése. Az utóbbi időben ugyanis meghatározó módon tudatosodott, hogy egy-egy adott területen nem lehet igazán előre lépni, ha a többinél változatlanok maradnak a viszonyok, nem módosul a funkciók ellátásának módja. A kapcsolódások ugyanis oly szorosak, hogy amennyiben a reformlépések nem az intézményrendszer egészére terjednek ki, akkor előbb-utóbb bekövetkezik a visszarendeződés, vagy pedig bizonyos pontokon hiány támad a funkciók ellátásában, zavarok keletkeznek a működésben. Figyelmet érdemlő tanulságokkal szolgáltak ebben a tekintetben a legutóbbi választás kihatásai. Mint arra számítottunk is, a többes jelölés megnövelte a képviseleti testületekbe választottak felelősségérzetét választóikkal szemben. Ennek következtében e testületek egészének fokozódott az aktivitása és bíráló szelleme, ami szükségképpen változásokat eredményezett a kormányzati, államigazatási szervekhez fűződő viszonyukban is. A képviselők és tanácstagok igényesebbé és kritikusab- bá váltak, több az ellenvélemény, az ellenjavaslat, az elutasítás, erőteljesebb a végrehajtó szervek feletti kontroll. És ez szükségképpen érinti a pártszervek irányítási stílusát is: míg korábban a pártbizottság titkára számára gyakorta elegendő volt a tanácselnökkel megállapodni valamely kérdésben, most sokkal nagyobb gondot kell fordítani a testület egészének meggyőzésére. S a kommunista tanácstag esetében sem elegendő pusztán a pártbizottság állásfoglalásának közlése: igénylik a velük történő előzetes konzultációt, a részletes és kölcsönös tájékoztatást, az adott témával kapcsolatos párthatározat meghozatalába való bevonást. A pártbizottságnak most sokkal inkább át kell gondolnia, hogy a tanács által eldöntendő kérdések közül egyáltalán melyikben foglaljon előzetesen állást, s milyen módon lépjen fel álláspontjával a népképviseletben. Egyszóval egy-egy adott változtatás hatása tovább gyűrűzik a politikai intézményrendszer más területeire is, s ott is megújításra, korszerűsítésre késztet. De ugyanez mondható el példának okáért a társadalmi szervezetek érdekképviseleti tevékenységének fellendüléséről is. Hiszen az érdekek a döntések révén érvényesülhetnek, azok meghozatalára pedig többnyire állami szervek hivatottak. S ez máris felveti a társadalmi szervezetek és az állami szervek viszonyának újragondolását, az érdekegyeztetés intézményes módjainak továbbfejlesztését. Kihat ez a nyilvánosságra is, mivel ma a társadalmi szervezetek tagsága igényli a részletes tájékoztatást a vezető szerveknek a részérdekeket érintő kérdésekben elfoglalt álláspontjáról. De érinti a párt vezető szerepét is — felvetődik immár, hogy indo- kolt-e afféle döntőbíróként fellépnie a különféle részkérdésekben, magára kell-e vállalnia minden esetben az igazságosztó, illetve az érdekeket és álláspontokat ösz- szehangoló „integrátor” funkcióját? Vagyis ebben az esetben is a politikai intézményrendszer egészének működésére kiható kérdésről van szó, mely csak úgy oldható meg helyesen, ha valamennyi alkotóelem funkcióját, egymáshoz fűződő viszonyát mérlegre tesz- szük, s mindegyikük működésére vonatkozóan levonjuk a szükséges következtetéseket. Ma ilyen szellemben közelítünk a politikai intézményrendszer működéséhez — komplex módon vizsgálva az egyes láncszemek kapcsolódását, dialektikus szemlélettel elemezve az összefüggéseket és kölcsönhatásokat. Arra törekedve, hogy a megújítás ne elszigetelt lépések egymásutánja, hanem szervesen kapcsolódó intézkedések egymást erősítő komplexuma, valóban átfogó és szerves reform legyen. Gyenes László Tejtermékek Karcagról A Szolnoki Tejipari Vállalat karcagi üzemében naponta 45 ezer liter tejet dolgoznak fel, amelyből készítenek zacskós tejet, iskolatcjet, kakaót, kararaeliás tejet, kefirt, habtejszínt és túrót. A termékeket elsősorban Karcagra és környékére szállítják, a poharas készítményeket azonban a megye egész területén értékesítik (Fotó; D. G.)
