Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-07 / 5. szám
1968. JANUAR 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Karcagi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet konfekció- termékeinek 70 százaléka — ez a mennyiség az elmúlt évben 360 ezer leányka és 35 ezer hímzett női ruha volt — szovjet exportra kerül. Jelenleg a múlt évben kapott szovjet pótrendelésen dolgoznak (Fotó; D. G.) Ülést tartott a Jászberényi Városi Pártbizottság Tegnap ülést tartott az MSZMP Jászberényi Városi Bizottsága. A tanácskozáson, amelyen részt vett Szabó István, a Központi Bizottság tagja, a megyei párt- bizottság első titkára és Szűcs János, a megyei párt- bizottság titkára, megvitatták és elfogadták a városi pártfegyelmi bizottság 1987- ben végzett munkájáról szóló jelentést. A testület tudomásul vette, hogy az MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága Szabó Istvánt megválasztotta a megyei pártbizottság első titkárának, és intézkedéseket tett a városi pártbizottság új első titkárának megválasztásához szükséges előkészületekre. A kisújszállási VÉFSZ-ben Tiszta lappal kezdték a termelést Az első hónap sok mindent eldönt Tokár István, a Kisújszállási Vas- Fa- és Építőipari Szövetkezet fiatal elnöke orrhegyére csúsztatott szemüvege fölül meglepetten nézett rám, amint az évkezdet reggelén előzetes bejelentkezés nélkül benyitottam hozzá. Éppen vezetői megbeszélést tartott, így pár percet várnom kellett. Aztán amikor fogadott, érthetően először is arról érdeklődtem, hogy miről folyt a társalgás. — Természetesen az indulásról — válaszolta. — Elvégeztük a bérbruttósítást, és most azt beszéltük meg, hogyan értesítjük személy szerint az embereket erről. Legfőképpen azonban a feladatainkról esett szó ezen a reggeli megbeszélésen. Tudja nekünk ’87-ben szinte minden munkánk kifutott. Csak az építőipari ágazatunkban maradt erre az évre is áthúzódó tennivaló, hisz javában folyik itt Kisújszálláson a mi kivitelezésünkben 30 lakás építése. A vas- és faipari ágazatunkban viszont a tavalyi évre tervezett munkákat elvégeztük, s most valóban tiszta lappal indulunk, s ez egy kicsit megnehezíti a dolgunkat. Aggodalomra nincs különösebb ok, mivel vasipari üzemünkben folytatjuk a betonkeverő gépek és a szerszámos vasszekrények gyártását; s a faipari ágazatban dolgozók sem fognak unatkozni az elkövetkező napokban, január 15-ig 15 ezer pingpongütőt kell szállítanunk a Triálnak. — Hogy sikerült a tavalyi év, és mit várnak az ideitől? — Tavaly 200 millió forint árbevétel mellett 40 milliós nyereséget értünk el. Erre az évre még nehéz számot mondani, de úgy 160—170 milliós árbevételre és 20—2'2 milliós nyereségre számítunk. Azért ilyen „látványos” a csökkenés, mert a termelői árak is csökkennek, ugyanakkor pedig az alapanyagok órai valamint az egyéb költségek, így többek között az energia és bérköltségek is nőnek. A vasipari műhelybe lépve fülsiketítő zaj fogadott. Fiatalabb és idősebb munkások hajoltak a gépek fölé. Egyikőjük Földest János lakatos brigádvezető, látszik rajta ízig-vérig munkásember. Szóvá is teszem. — Harmincötödik éve dolgozom itt — mosolyodott ej, majd így folytatta: — Az első nap mindig a munka beindításával telik. Hál’ istennek nem kell karbatett kézzel ülnünk, hisz jönnek az új feladatok. Most is 300 betonkeverőt meg 100 vasszekrényt kell megcsinálnunk. Ezt az évet azonban jóval nagyobb várakozás előzte meg, mint eddig bármelyiket. Hiába beszéltek róla olyan sokat, hogy ilyen lesz, meg olyan lesz, akkor látjuk meg igazán amikor eltelik az első hónap. Mindenesetre mindannyian várjuk hogy mi lesz a borítékban, de legfőképpen arra leszek kíváncsi, hogy vajon mit lehet majd azon a pénzen venni? Ha érdekli a válaszom akkor jöjjön vissza egy hónap múlva. No viszlát! — n. t. — A nehézségek ellenére is bizakodnak Karcagon (Folytatás az 1. oldalról) veznek létrehozni, s a régieket is fejlesztik. A határ szerencsére szép, sokkal szebb, mint egy éve volt, és ez talán némi reménnyel töltheti el a szövetkezet tagságát. • • • Az Alföldi Téglaipari Vállalat karcagi téglagyárának udvarán szokatlan csend fogadott bennünket. Megkezdődött a téli nagyjavítás, aminek idején nappalos műszakban dolgozik mindenki, és ilyenkor késő délután már alig találni valakit az üzem területén. Pádár János gyárvezető kalauzolt végig bennünket a hatalmas üres csarnokokon. Szétszedett gépek, kihűlt kemencék — igazi nagyjavítást idéző környezet. A villanyszerelő-műhelyből még hangok szűrődtek ki. Pintér Imrét és a szakállas Balogh Józsefet találtuk a munkapad mellett. Bekapcsolódtunk mi is a műszakvégi beszélgetésbe. — Számolgattak már otthon a családban, hogy milyen lesz az új esztendő? — próbáltam kérdezősködni tőlük. — Azt tudjuk, hogy milyen lesz — felelt némi gondolkodás után Pintér Imre —, de nem számolgattunk különösebben. Miért idegesítsük magunkat jóelőre? Ráérünk a fejünket akkor törni, amikor már benne vagyunk ... Kiderült, hogy négytagú családjában háromezer forint körül van az egy főre jutó jövedelem. Különösebb kommentárt nem fűzött hozzá. Társa „negyven százalékos”, vagyis elvált, és két gyerek után fizet tartásdíjat. Öt persze az érdekli legjobban, hogy ebben változik-e valami. — Tudják-e már — fordultam újra Pintér Imréhez —, hogy miként húzhatnak azon a bizonyos családi nadrágszíjon? Mit faragnak le a költségvetésükből ? — Mit faraghatnánk? — csattant fel válaszul. — Nem dohányzom, keveset iszom, szórakozni nemigen járunk ... Enni meg csak kell! Egy dolgot tudok: most a Trabantommal járok ki dolgozni, járhatok helyette esetleg biciklivel, és négyötszáz forint benzinpénzt megtakaríthatok. Attól tartok azonban, hogy ez még nem old meg semmit... Pádár János gyártásvezetővel már az irodájában váltottunk néhány szót. Megtudtuk, hogy az utóbbi tíz esztendő legeredményesebbjét zárták december 31- én. Jól jött nekik is a múlt évi építőanyag-felvásárlási láz. — Idén átlagos esztendőre számítok — mondta. — Várható természetesen, hogy némileg csökkenni fog nálunk is a kereslet, de korántsem annyira, amekkora csökkenésről az előrejelzések szólnak. Egy 1986-hoz hasonló termelést és pénzügyi eredményt tervezünk. Mi az utóbbi időben követni próbáltuk termékeinkkel a vásárlói igényeket, és olyan profilt alakítottunk ki, amit ez a keresletcsökkenés kevésbé visel meg. Már most előjegyzések érkeztek néhány termékünkre, így a nagyjavítás befejeztével nyugodtan indíthatjuk a termelést... Évkezdés, változások, kérdőjelek. A kérdések között vannak visszatérők, és akadnak szép számmal egyediek is. „Megkezdtük” 1988-at, és hogy milyen lesz, abban már a hétköznapoké, a munkáé lesz a döntő szó. L. M. L. 7SO forint vagy a nadrágsztj... Régi vásárlók — új árak Ma még csak becslésekkel lehet következtetni arra, milyen hatással lesznek életvitelünkre az új árak, amelyek január elsején léptek életbe, amint csak hozzávetőlegesen lehet megbecsülni azt-is, hogy az év folyamán milyen tempóban emelik tovább a szabad árakat a termelők és a forgalmazók. Egyelőre csak a központi áremelések és árcsökkentések léptek életbe, amelyek hatására összességében 7,6 százalékkal emelkedik a fogyasztói árszínvonal. Tavaly a lakossági vásárlások értéke — előzetes adatok szerint — 635 milliárd forint volt. Ha az idei .első negyedévben fogyasztásunk szerkezete nem változna, akkor 48 milliárd forinttal nőnének kiadásaink. (Az áremelések kihatása 54, az árcsökkentéseké 6 milliárd forint; kiadásaink a kettő különbségével növekednének). Nem egyazon mértékben drágul azonban a különböző rétegek élete. A védekezés módszerei A Központi Statisztikai Hivatal tizenkétezer család kiadásait vizsgálja hosszú ideje; ennek alapján készül az úgynevezett háztartás- statisztika. Számításaik szerint a január elsejei áremelések átlagosan, személyenként és havonta 750 forint többletkiadást okoznak a lakosságnak, ám ezen belül ' legerőteljesebben — 1050 forinttal — a budapesti szellemi és fizikai dolgozók élete drágul, legkevésbé — körülbelül 600 forinttal — a mezőgazdasági dolgozóké és a nyugdíjasoké. Az utóbbiaké azért kevésbé, mert az idősek általában kevesebbet fogyasztanak, kényszerűségből szerényebbek az igényeik. (A számítások nem veszik figyelembe a szociális juttatásokat, amelyek szintén a legidősebbek életét könnyítik viszonylag nagyobb mértékben. Ám a háztartás-statisztika csak a fogyasztást, tehát a kiadást vizsgálja). Nyilvánvaló azonban, hogy ennyivel — tehát személyenként átlag 750 forinttal — több pénzt nem adhatunk ki, mert nem keresünk eny- nyivel többet. Ilyen körülmények között csak egyet tehetünk: összébb húzzuk a nadrágszíjat.. Mást vásárolunk, olcsóbb termékeket mint tavaly, tehát módosítjuk fogyasztásunk szerkezetét. Mást, és esetleg kevesebbet is. Mérsékelhetjük az áremelés hatását, ha a kisebb gyerek tovább hordja a nagyobb kinőtt ruháját; ha elhasználódott tárgyainkat nem újakra cseréljük, hanem megjavíttatjuk; ha halasztható beszerzéseinket elhalasztjuk. Sokféle magatartással lehet védekezni az áremelés ellen; a családok nyilván majd kidolgozzák a számukra legelviselhetőbb védekezési módokat. Az azonban szinte biztosra vehető, hogy mérséklődik a drágább, és erősödik az olcsóbb választékok kereslete. Kérdés, tudja-e, akarja-e követni ezt az átrendeződést a kínálat. Bizonyos termékeknél, ha akarná, sem tudná. Hiába szeretnénk most mondjuk ritkábban venni sertéscombot, és sűrűbben Remélhető viszont, hogy más. szabadon gyártható olcsóbb árukból a termelők növelik a kínálatot. Annál is inkább, mert értékesítési gondjaik lesznek: a hazai kereslet beszűkülését aligha tudják exporttal ellensúlyozni, hiszen kevés az exportképes termék. Márpedig ha se exportlehetőség, se kellő belföldi kereslet, akkor a termelők rákényszerülnek, hogy azt gyártsák, ami eladható: olcsóbb élelmiszereket, olcsóbb iparcikkeket. Egyszerűbb kivitelű, alacsonyabb árú alapanyagból készülő termékeket. Ezt fogja rendelni a kereskedelem is, mert mást nem, vagy csak kisebb mennyiségben lesz képes eladni. Vagyis azzal lehet számolni, hogy felerősödnek a piaci hatások: azoknak a korábbinál inkább kényszerül megfelelni a gazdaság. A január elsején életbe lépett új fogyasztói árakat azonban csak az első negyedév végéig kötelező alkalmazni. Azután a szabad árformába tartozó cikkeket — és ma már a fogyasztási cikkek 80 százaléka ilyen — olcsóbban is drágábban is kínálhatják, vagyis a termelők és a forgalmazók még inkább alkalmazkodhatnak a piaci követelményekhez. De vajon lefelé szorítják-e az árakat, hogy többet eladhassanak, vagy inkább felfelé, hogy a maguk növekvő kiadásait nagyobb nyereséggel ellensúlyozzák? Az inflációt gerjesztő tényezőkkel szemben csupán két fő visszatartó erő fog hatni: a piac beszűkülése és az árhatóságok magatartása. A kereslet zsugorodására már utaltunk, most lássuk, miként próbálja, miként tervezi fékezni az inflációt az árellenőrzés,, az árpolitika. Most a termelőknek be kell jelenteniük, ha árat akarnak emelni. Szándékukat az árhatóság mérlegeli, s ha megalapozatlannak ítéli, átmenetileg megtilthatja az áremelést. Ez a rendszer csak az első negyedév végéig működik, ám ha a kormány szükségesnek látja, az áremelési szándék bejelentési kötelezettségét meghosz- szabbíthatja. Az Országos Árhivatal emellett rendszeresen konzultál az úgynevezett veszélyzónában mozgó termelőkkel, tehát azokkal, amelyek tevékenységük természeténél fogva a leginkább veszélyeztetik az árterv betartását. A konzultációk során közösen alakítják ki a vállalat árpolitikáját. Akadnak azonban radikálisabb hatósági eszközök is. Ha az év folyamán, amikor csülköt: a két húsrész arányai a sertésben adottak, azokon nem lehet változtatni. Ilyen esetekben tehát azzal kell számolni, hogy az olcsóbb választékokból — belsőségekből, oldalasból, csülökből — hiány lesz. Bizonyára lesznek termelők, kiválóan vezetett vállalatok, amelyek költségeik növekedését a munka jobb megszervezésével, az adminisztráció csökkentésével, az apparátus mérséklésével és más tartalékokkal igyekeznek majd ellensúlyozni. Ám, vélhető, hogy ezek lesznek a kivételek. A többség az egyszerűbb, vagy legalábbis egyszerűbbnek látszó megoldást, a további áremelést választja majd. Annál is inkább, mert erre van, lesz kellő indoka. Április elsejétől drágul az elektromos energia, ha nem is a háztartások, de a termelők számára, és villanyáramot minden termék tartalmaz: ez indok a további áremelésre. De valamiféle importot is szinte minden termék tartalmaz — a termék valamelyik komponense külföldi eredetű — és a nyugati importhoz is drágábban jutnak a felhasználók, mint korábban. Drágábban egyrészt azért, mert az egy évvel ezelőttihez képest nőtt seregnyi alapanyag világpiaci ára, másrészt azért, mert a forint tavalyi kétszeri leértékelése nyomán eleve drágább minden, amit nyugati devizáért vásárolnak. Áremelésre késztetheti a termelőket az is, hogy a most életbelépett termelői árak alacsonyabbak a tavalyiaknál; megpróbálhatják tehát visszaszerezni tavalyi jövedelmi pozícióikat. már szabadabban lehet mozogni az árakkal, úgy tűnik, hogy spontán felgyorsulna az infláció, és meghaladná a tervezett — 15 százalékos mértéket, akkor az Árhivatal be is fagyaszthatja az árakat. Persze, a befagyasztás — az árstop — nem lehet általános. Tehát vannak olyan erők, amelyek fékezik az áremelési törekvéseket, de ezek a törekvések több ok miatt fel is erősödhetnek. Ma még nem lehet biztonsággal látni, miként alakulnak az árak, de a kormány stratégiát dolgozott ki arra az esetre is, ha az infláció felülmúlná a tervezettet. Ez a stratégia tartalmazza egyebek között azt a szociálpolitikát is, amelyik többé-kevésbé megóvná a lakosságot az infláció hatásaitól. De a kormány ma úgy látja: ha a gazdaság más folyamatai is a népgazdasági tervnek megfelelően alakulnak, akkor az ár-: emelkedés mértéke nem fogja meghaladni a tervezett 15 százalékot. Bár a kormánynak lenne igaza, s nem azoknak a közgazdászoknak, akik az idén elkerülhetetlennek látják a nagyobb mértékű inflációt! Gál Zsuzsa A kereslet zsugorodása Ha kei! — árstop A dízelmotorok téli hidegindításának megkönnyítésére alakította ki szolnoki műhelyében a Jászkun Volán ezt a járművet. A kiselejtezett alkatrészekből összerakott autó forróvizes tartályával és nagyteljesítményű tartalék akkumulátoraival nagy segítséget jelent az autóbuszok hajnali indításakor (Fotó: T. K. L.)
