Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. DECEMBER 31. Év-forduló a televízióban FUpp... f/ipp... ffípp! Kínálja a TIT irodalmi szakosztálya antológia, színész-közönség találkozók, előadássorozat, szabadegyetem Űjra fordult egyet az idő kereke, ’87-ből átléptünk a ’88-as esztendőbe, s az eseményt szokásaihoz és hagyományaihoz híven televíziónk monstre műsorral kívánta megünnepelni számunkra emlékezetessé tenni. Délután háromtól hajnal háromig állt a vigalom, szólt a zene, pergett a szó, kattogtak a masinák, harsogott a nevetés — egy háromtagú diszpécser-központ irányításával, amely-r nek élén a fanyar, önironikus humoráról eddig is közismert Déri János állott. Nem könnyű újat hozni az évente ismétlődő televíziós szilveszterek műsorában, hisz alig van már ötlet, amit ki ne próbáltak volna a képernyőn, amivel ne kísérleteztek volna a szerkesztők. Mégis sikerült azért valami „újdonsággal” most is szolgálnia az Év-forduló szellemi gazdáinak. Egy „csodamasinával”, amelyet mint hallhattuk erre az alkalomra egyik nyugati szomszédunktól importáltuk. Egy telefonos flipperrel, ez még nálunk újdonság). Állítólag az osztrákoknál bevált, mért ne próbálkozhatnánk meg vele, mi is. Hát jött szilveszterkor az elektromos masina, amelyet mint láthattuk telefonon keresztül is vígan lehet eredménnyel fényesen működtetni. Csak jókor kell élesen fel-felkiáltani, először hármat egymás után, aztán szükség szerint használni az idegen szócskát: flipp, flipp! Alighanem ezzel új magyar csujjogató született! Elismerem, a tizenkét órányi műsorban volt íz, szín, csíny, tűz — rengeteg, de nekem valahogy mégiscsak ez a „pénzcsináló” masina imponált. Ha elgondolom, hogy röpke néhány perc alatt, három golyócskával akár 10—15 ezret is zsebre lehet vágni, méghozzá adómentesen, ami ugyebár napjainkban egyáltalán nem mellékes, lelki szemeimmel már látom, hogy derék hon- fiátrsaim miként törik majd magukat, hogy elsajátíthassák ezt az „új” játéktechnikát, merthogy koncentrálni, tudni kell ám a golyóval! Hallhattuk a szép szőke Marianne-tól, aki buzgón bátorította játékra a nézőket, s hangos bravókkal kísérte, s fantasztikus jelzőkkel illette a golyókra jól összpontosító játékosokat. Hát nem fantasztikus! Egyébként Déri János szó- mágiáról beszélt, hogy tudniillik ezért bukkant elő gyakorta a műsorban is a tizenhármas és fordítottja a harmincegyes: Köztes játék kapcsán, amelyekre többnyire csak azért kerülhetett sor, hagy a MÜSZI, a Minő, vagy a Hungária és mások népszerűsítő szándékkal, reklámból bekerülhessenek az est programjába. Miként a magas hölgyek és a kövér urak tesztelése is a stúdióban, csakhogy a Kereskedelmi Bank neve is foroghasson ezen az estén. De idesorolható a demográfiai csacskaság is, amely ugyancsak nélkülözte az igazi ötletességet. De hagyjuk. Déri számmágiát emlegetett, én inkább szómágiáról beszélnék, a flipp- fl'pp varázslatáról. Amit az is bizonyít, hogy lám, már az újév első napjának estéMogújult a Festetics kastély A világhírű keszthelyi Festetics kastély több éves rekonstrukció után újra eredeti póm- pájában fogadja az idelátogató kirándulókat, turistákat (MTI-fotó: Czika László — KS) jére is beígérték a folytatást. (Honnan van — lesz — eny- nyi pénze mindehhez a televíziónak?) Pénz, amiről elég sok szó esett ezen a mostani szilveszteren, főleg annak várható hiányáról, hogy tudniillik lesz-e belőle elegendő a családi háztartásban épp úgy, mint az államkasz- szában: Hogy például legyen miből — Sass József szavaival élve — „tatarozni” a mi kis szocialista gazdaságunk. Pénzről, amit az újabb törvények értelmében majd adóban fizetünk, s fizetésről, amely Nagy Bandó András szerint oly kicsivé zsugorodhat. hogy attól kell tartanunk: láthatatlan jövedelemként adóztatja meg az állam; az élet- színvonal várható csökkenéséről stb. Mert Szuperbolá- jában Árkus József is akként vélekedik, hogy bizony jól jönne a szegényrétieknek is egy jótékony tündér. Minderről és ezekkel kapcsolatos kérdésekről, amelyeknek fele sem tréfa — sok-sok humorral, más-más hangon szólott a televízió. Ettől visszhangzott a népszerű humorista plebejus indulatokat is hordozó Maholnap című eszmefuttatása, pompás elmélkedése arról, ami most van, s ami a jövőben lehet, néhány olyan megjegyzéssel amely alighanem szállóigévé válik, oly tömör és találó, mint mondjuk a svéd adó és az albán fizetés párosítása mint magyar sepcialitás. De a fenti kérdések körül vibráltak, cikáztak Árkus legfontosabb gondolatai is, természetesen szélesebb összefüggésekbe ágyazva szóban forgó köznapi gondjainkat. Ezúttal ha lehet mondani még politikusabb volt Árkus sziporkázó magazinja. Kitűnő alapötletnek bizonyult a tévé és a „szegényrétiek” között teremett híd. ez a „magyar—magyar” tévéhíd, amelyen természetesnek hatott a gondolatok innen oda, onnan idejáratása s amely jól fogta egybe a bőven áradó ütleteket. Ez a Szu- perbola valóban az volt! Itt jegyzem meg, hogy Árkus Józseffel mét két másik alkalommal is találkoztam az est folyamán, a lottósorsoláson, és őt kérdezte Be- recz János, a KB titkára is abban az interjú-sorozatban, amelyet közéleti személyiségek készítettek közismert újságírókkal. — azaz interjúk fordított alapállásban. Ügy látszik, kissé divatba jött a kiváló humorista. Ami ha nem is árt népszerűségének, de nem is feltétlenül használ neki: ugyanis még a jóból is megárthat — a sok. A Mikroszkóp Színpad és a televízió közös produkciójában, a Megszavaztuk...! című kabaréban a fentebb említett mai, köznapi problémák uralkodtak, s egyáltalán nem mondható, hogy Sass Józsefék mellébeszéltek volna. Akár az ország állapotáról szóló jelenet-, kishazánk mint megjavítandó gépkocsi szerepelt a színpadon akár a választást kritizáló dialóg, de Körmendi János magánszáma is, a kérdés elevenjére tapintott, fürdőszobai szónok, egy-egy olykor vastag humorral. Tartalmában tehát erősen kapcsolódott ez a televíziós szilveszter mindennapjainkhoz, közéletünk megoldásra váró problémáihoz — mulatság időszerűen. Csupán a problémák visszavisszatérő ismétlődése hatott a végén már kissé fárasztónak. Hisz végtére is, mint említettem, mind Nagy Bandó, mind Árkus József és a Mikroszkóp is szókimondó vidámsággal nagyrészt ugyanazokról beszélt. Végére hagytam, mert az este legkevésbé sikerült, iegkevésbé hatásos részének éreztem: a Fészekben rendezett bulit, amelyet alighanem kínjában talált ki a televízió, nem lévén jobb megoldásra néhány színész szórakoztató szerepeltetésére. Olyan buli volt ez, amelynek semmi teteje, gyanítom, ha keressük, alapja se sok. Akadt benne ugyan egy-két érdekes, sőt kiemelkedőn szép pillanat is, például Kálmán György mélyről fakadó nótája. De igazi felfedezést ez a buli nem hozott. Talán a színészek is jobban szórakoztak volna, ha magukban maradnak. A televízió — egyetértve teljes mértékben a háziaskodó Vitray Tamással, ugyanis maga is megállapította ön- ironikusan — azzal, hogy betette lábát a Fészekbe, elrontotta a mulatságot. A miénket is, hozzáteszem, nézőként, mert amit láthattunk, a televíziósított jókedv, tisztelet a kivételnek, hamis, csinált és szürke volt. Persze nem szabad megfeledkezni az éjfél utáni Gálvölgyi-show-ról, a kiváló parodista a nagyszerű Antal Imrével az oldalán mulatságos perceket szerzett, például az ötletektől duzzadó betyár-paródiávST, bár ezúttal mintha túlszabták volna ezt a paródiát kissé, mint akárcsak magát az összeállítást. És akadt egy világpremier is: most mutatták be hazánkban először, de a világon másutt sem hangzott még el sehol- sem egy angol szerző Gor- bacsov-dalát, azaz dalt arról, hogy Miahil Gorbacsov milyen népszerű ember a szigetország lakóinak körében. Tapsoljatok Gorbacsov- nak! — szólt a nóta refrénje. S a bemutató azt a dicséretes szándékot is tükrözte, hogy a televízió mennyire igyekezett bennünket valami újdonsággal meglepni. Akárcsak ama flipper is — visszatérve mondandóm elejére — amelyet az alkalomra külországból szereztünk be. Az ócska, primitív, csattogó-villogó játékot látva azonban sehogyse akar a fejembe menni: hát valóban olyan szegények lennénk, hogy még egy ilyen közönséges ötletért is a szomszédba kell mennünk? Igaz, a játékot mi tovább fejlesztettük, az osztrákoknál csak 75 ezerig működik, nálunk azonban azon túl is. Hadd nyerjen az a szegény magyar! Meglehet, kissé el- túlzom ezt a flipperes dolgot. Mentségemre szolgálhat, hogy jegyzetem hajnali „félálomban” született, a műsor után sebtiben, amikor még bennem zakatoltak a flipperek. Valkó Mihály Egy évvel ezelőtt a szó szoros értelmében megújult a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének irodalmi szakosztálya. A szakosztály múlt évi munkájáról és az idei év teendőiről a szakosztály vezetőit kérdezte munkatársunk. 1987 legkiemelkedőbb rendezvénysorozatának az áprilisban rendezett anyanyelvi hét eseményeit tartom, — — mondotta a megyei szervezet titkára, Várnai Rup- pertné — amely a szakosztály és a Verseghy Könyvtár közös munkálkodásának eredménye volt. Ugyancsak hozzájárult az irodalmi szakosztály a Verseghy évforduló méltó megünnepléséhez. Ügy hiszem, nem kell szégyenkeznünk az ugyancsak közös, Művészet és világkép című irodalmi szabadegyetemünk miatt sem, amelynek ' előadói között olyan műértőket hallhattunk, mint Papp Gábor művészettörténészt, Vékony Gábor régészt, Kovács József egyháztörténészt. Ugyanezen sorozat keretében találkozhatott a közönség tur- kológussal, s a magyar királyi koronát kutató ideg- gyógyásszal is. Népszerűnek, látogatottnak bizonyult a remekírókat, remekműveket bemutató sorozatunk — sorolta a „sikerlistát” dr. Horváth Károly, a szakosztály elnöke. — Ez utóbbit főleg az egyetemre, a főiskolára humán szakra készülő, érdeklődő középiskolások köszönték meg. Ám másféle érdeklődésüket is kielégíthették a fiatalok az irodalmi szakosztály rendezvényein. — A közönség — főként a fiatal színházlátogatók — és Szegeden Omatörfilm- és videofesztivál A Művelődési Minisztérium, a Magyar Amatőrfilm- és Videoszövetség, a Csong- rád Megyei Tanács támogatásával idén április 7—10 között Szegeden, a Megyei Tanács Művelődési Központjában rendezi meg a XXXV. Országos Amatőrfilm- és Videofesztivált. A fesztiválra minden amatőrfilm- és videoalkiotás nevezhető, amely országos fesztiválon, vagy annak elő- zsűrije előtt még nem szerepelt. A filmek S 8 és 16 mm-esek lehetnek, a videók bármely technikával készülhetnek, de beküldeni VHSE vagy U-Matic LB rendszeren kell. A filmek hangosítása szélcsíkkal, fényhanggal vagy külön magnóhanggal történhet. Minden filmet vetítésre kész állapotban kell beküldeni, amelyen fel kell tüntetni a szerző nevét, a mű címét és a lejátszási frekvenciát. A legjobb munkák díjazásban részesülnek. Mint ismeretes 1988-ban a KISZ és a MTV (más szervekkel együttműködve) ismét meghirdeti a Ki mit tud? vetélkedőt. Ezúttal először lehet három-öt perc időtartamú filmmel és videóval pályázni 14—30 év közötti fiataloknak. A Ki mit tud-on indulni szándékozóknak is az országos fesztivál előzsűrijének kell beküldeni pályamunkájukat a nevezési lapon feltüntetve, hogy a Ki mit tudón is indulni szándékoznak. A fesztivál nevezési határideje 1988. március 1. Bővebb felvilágosítás a Csongrád Megyei Művelődési Központban (Szeged, Pf.: 519. 6701). a Stzigligeti Színház két rendezője, Csizmadia Tibor és Fodor Tamás találkozóján a kulisszatitkokról, a színház való világáról esett szó. Igen, örömmel vállaljuk a feladatot, hogy a középiskolásokat is mind beavatottab- bá tegyük az irodalom, a színház, a művészet dolgaiban. Beavatottá lenni akadnak mecénások Hagyományt folytatni és teremteni Sikerült gyümölcsöző kapcsolatot kiépítenünk — a Verseghy Könyvtár mellett — a szolnoki Sajtóklubbal, a pedagógusklubbal, a Galéria Baráti Körrel, a TIT Történelmi szakosztályával. Például szolgálnak erre a szabadegyetemek, az előadássorozatok, a Sajtóklubban tartott közös irodalmi estjeink amelyeken az irodalom, a művészetek legaktuálisabb örömeiről, gondjairól hallgathattuk Serfőző Simont, az Írószövetség választmányi tagját, Moldvay Győzőt, a hatvani Délsziget szerkesztő-kiadóját, Bognár Róbertét, a Mozgó Világ főszerkesztő-helyettesét, vagy legutóbb a történészekkel együtt Benda Kálmánt a mondvai csángó magyarokról. — A legnagyobb vállalkozás — a minden várakozást felülmúló érdeklődés a TIT irodalmi pályázata iránt. — Nos, a negyvenkét pályázótól érkezett, közel száz mű feljogosíthat arra, hogy sikeresnek ítéljük a pályázatot, s bizonyítékát adja ez A szombathelyi képtárnak ajándékozta százharmincegy alkotását Sczántó Piroska Kossuth-díjas festőművész. A felszabadulás előtti szocialista művészcsoport, valamint a későbbi „Európai Iskola” néven ismert csoportosulás tagjának életműkiállítását októberben és novemberben láthatta a szombathelyi közönség; azon elképzelésünknek, hogy igenis élnek a megyében alkotni vágyó, s alkotni tudó toliforgatók. És ez kötelez bennünket; 1988-ban, — a pályázatra érkezett művekre alapozva — megjelenik egy Szolnok megyei irodalmi antológia. Már most megállapodtunk a városi televízióval, hogy helyet ad az alkotók bemutatkozásának. — A jövő többi állomását már együtt tervezzük Budai Mátyással, a szakosztály titkárával is. — Az év elején szeretnénk vendégül látni a fölszabadulás utáni első vidéki könyvkiadó, a január elsejétől „bejegyzett” Csokonai könyvkiadó igazgatóját Debrecenből. Két előadáson ismerkednénk meg a mostanában hallatlanul izgalmas szovjet folyóiratok legújabb számainak termésével, és természetesen igyekszünk méltó módon megemlékezni a költészet napjáról. Folytatpuk bevált sorozatainkat, a rendezők, színészek és a' közönség találkozóit, majd ősztől újabb irodalmi szabadegyetemet indítunk, amelynek i hallgatói a szomszéd népek, a határainkon túli magyarság irodalmával ismerkedhetnek meg tíz előadáson. — Ezek szerint az idei év sincs híján a „vállalkozásoknak’’. — Megerősít bennünket elhatározásunkban, hogy a város, a megye nemcsak hagyományaiból él. Manapság is teremtődhetnek haladó hagyományok. A közönség érdeklődése pedig tényleg arra kötelez, hogy következetesen haladjunk tovább, adjunk módot a megfelelő „szellemi táplálék” megszerzésére. Egri Sándor a 'festőművész ezután döntött úgy, hogy az akkor kiállított csaknem háromszáz festményéből és grafikájából százharmincegyet a szombathelyi képtárnak ad. Ez a gyűjtemény Szántó Piroska munkásságának szinte valamennyi korszakából ízelítőt ad, tíz kép máris látható a képtár állandó kiállításán. Hiányt pótló kiadvány Könyvtári minerva A napokban hiányt pótló könyvecske látott napvilá- gott a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár gondozásában. A Lengyelné Molnár Klára által szerkesztett Szolnok megyei könyvtári minerva szűkebb pátriánk közművelődési és szak- könyvtárainak legfontosabb adatait tartalmazza. A friss kiadvány (1987 májusában zárult az anyag- gyűjtés) sorra veszi a tanácsi közművelődési könyvtárakat — ezen belül a megyei könyvtárat, illetve a városi és a községi könyv- tárakata —, a szakszervezeti önálló könyvtárakat, a felsőoktatási, a középfokú oktatási intézmények, valamint az általános iskolák könyvtárait. A teljességhez hozzátartoznak még a társadalomtudományi, műszaki és mezőgazdasági, egészség- ügyi és orvosi szakkönyvtárak, illetve a levéltári és múzeumi könyvtárak legfőbb adatai. A kiadványban az önálló tanácsi közművelődési könyvtárak mindegyike szerepel, tekintet nélkül arra, hogy vezetőjük főfoglalko- zású-e vagy sem. A szak- szervezeti hálózatból csak az önálló könyvtárak adatait tüntették fel, letétjeiknek csupán a számát közük az adatsorok végén. Az oktatási intézmények esetében a főiskolák, középiskolák és szakmunkás- képző intézetek könyvtárainak teljes körét közzétették; Az általános iskolák könyvtáraiból válogatva csak azokat szerepeltetik a kiadványban, amelyeknek állománya 3000 köteten felül van. A szakkönyvtárak mindegyike megtalálható a nyilvántartásban, mépedig azzal a céllal, hogy az egyes speciális szakterületek gyűjteményei iránt érdeklődőket — az állomány nagyságától függetlenül — pontosan tájékoztassák az igénybevétel és használat lehetőségeiről. A könyvtári minerva regisztrálja a könyvtár nevét, telefon- és telexszámát, az állományra és a szolgáltatások körére vonatkozó adatokat, a működés fontosabb mutatóit (például nyitvatartási idő), a könyvtár tulajdonában lévő technikai berendezéseket, végül a fiókok, letétek számát. Szombathelyi képtárnak Szántó Piroska alándóka