Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-06 / 4. szám

1988. JANUÁR 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 iskolai körkép egy felmérés tükrében Előtérben a felzárkóztatás — Népesebb korosztályok a felső tagozatokban A közoktatás helyzetét vizsgálta a megyei NEB A Szolnok Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság repre­zentatív vizsgálatot végzett az elmúlt év utolsó hónap­jaiban az általános és középfokú oktatás személyi és tár­gyi feltételeiről, a diákszociális és iskolaegészségügyi el­látás helyzetéről, különös tekintettel a demográfiai hul­lám nagy létszámú évfolyamainak iskoláztatására. A vizsgálat 12 általános iskolára, öt gimnáziumra, öt szak- középiskolára, öt szakmunkásképző intézetre, három fő­iskolára, tizenegy tanács szakigazgatási szerveire és a Köjál Gyermek- és Ifjúsághigiénés osztályára terjedt ki. Mint ismeretes a demog­ráfiai hullám jelenleg az ál­talános iskola felső tagoza­tában „tetőzik”. így a VI. ötéves terv során természe­tesen az alsófokú oktatási intézmények fejlesztése sze­repelt kiemelten. Míg azon­ban a tervben 12’4 tanterem építését tűzték ki célul a valóságban beruházással, átalakítással és egyéb szük­ségmegoldásokkal 578-cal nőtt az oktatási célra hasz­nált helyiségek száma. A tervezett 16 helyett kilenc­venhat tanteremmel bővült a középiskolai, s huszonegy­gyei a szakmunkásképző in­tézet hálózat. Hétszázhar- minckilenccel növekedett a középiskolai kollégiumi he­lyek száma. A fejlődés ré­vén — amely a beruházások mellett jelentős társadalmi munkával, a helyi erőforrá­sok felhasználásával jött létre — a tanulólétszám nö­vekedésével egyidejűleg csökkent az egy tanteremre jutó diákok aránya. A VI. ötéves terv során a közoktatás személyi feltételei nem változtak lényegesen. 1982-től 1986-ig nőtt a képe­sítés nélküli nevelők aránya a jelenlegi tanévben azon­ban már újra 3,9 százalékra csökkent. A szakosan leadott órák aránya 87 százalék kö­rül mozog. Ez jórészt abból adódik, hogy a pedagógusok döntő hányada nő. A megyé­ben több mint 80 százalék az arányuk. Sok közöttük a fiatal, aki gyermekgondozá­si segélyen van. Helyettesí­tésük esetenként nem kis gondot okoz az iskolák ve­zetőinek. Nélkülözhetetlen segítséget jelentett az, hogy az öt év alatt negyvenegy­ről száznegyvenháromra emelkedett a nyugdíjas pe­dagógusok újbóli munkavál­lalása. Noha a vizsgált időszak az általános iskolákban három- százhetvennel nőtt a peda­gógusok száma, jelenleg már legalább száz nevelő hiány­zik. A középiskolákban öt- venihéttel több tanár dolgo­zott az utóbbi öt évben, s majdnem ugyanennyit tud­nának még alkalmazni, el­sősorban idegen nyelv sza­kosokat. Az üres állások, helyette­sítések miatt a tanítók, ta­nárok egy részére jelentős többletteher hárul. Az utób­bi években csaknem száz százalékos az ötévesek óvo­dáztatása, s mára már csak elvétve akad olyan hatéves, aki előkészítés nélkül lépi át az első osztály küszöbét. A halmozottan hátrányos hely­zetű gyerekek esetében azon­ban bebizonyosodott, hogy kevés az óvodában töltött egy év nem is beszélve az iskolaelőkészítő tanfolyam­ról. Esetünkben a felzárkóz­tatás, a hátrányok csökken­tése gyakran leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Sajnos az utóbbi években tovább növekedett — a nyilvántar­tások szerint mintegy ötven százalékkal — a hátrányos és veszélyeztetett helyzetű fia­talkorúak aránya. Ennek oka zömmel a környezet káros hatása, de az előző ..néhány évben egyre nagyobb mér­tékben anyagi okok miatt is veszélyeztetett helyzetbe kerülnek a gyerekek. Meg­duplázódott a tanácsok által segélyezett kiskorúak szá­ma. Az esélyegyenlőtlenségek csökkentésére az oktatási és a közművelődési intézmé­nyek is kislétszámú szak­körök, érdeklődési csopor­tok szervezésével próbál­koznak. Emellett az iskolák­ban az utóbbi két évben pe­dagógiai asszisztenseket és szabadidő szervezőket is al­kalmazhatnak egyelőre azon­ban még csak kísérletkép­pen. Mindezek ellenére meg­oszlanak a vélemények ar­ról, hogy a jelenlegi körül­mények elégségesek-e a hát­rányos és veszélyeztetett helyzetű gyerekek gondjai­nak megoldására, felzár­kóztatására. A vizsgálat so­rán az is bebizonyosodott, hogy helytelen a fizikai, nem fizikai munkát végző szülő megkülönböztetés. Hiszen ennek semmiféle következ­ménye nincs a gyerekek helyzetében. Ugyanúgy van­nak veszélyeztetett illetve hátrányos helyzetű fiatalok a munkás, mint az értelmi­ségi családokban. A megyei népi ellenőrzési bizottság igen alaposan meg­vizsgálta a gyermekétkezte­tés, az iskolaegészségügy, a szociális ellátás helyzetét is. A tapasztalatok szerint az étlapok összeállítása, az éte­lek mennyisége néhány ki­vételtől eltekintve megfele­lőnek bizonyult. Az ételek minőségét azonban több he­lyen is kifogásolták. Az ét­kezés körülményei változó­ak, az ebédre fordítható idő általában kevés. Általános tapasztalatként derült ki a vizsgálatból, hogy az ötnapos tanítási hét jelen­legi rendszere jelentős több­let terheket ró a gyermekek­re. Sok az idegi és fizikai fá­radtsággal küzdő diák, dél­utánra fáradékonyabbakká, durvábbakká, türelmetleneb­bé válnak. Az időszakos és részletes egészségügyi szűrő- vizsgálatokat mindenütt el­végzik. A kisebb települé­seken gyermekorvos híján a körzeti orvoshoz járnak a diákok is. Gondot okoz vi­szont, hogy a szülők egy ré­sze nem viszi el a gyerme­két a javasolt szakrendelés­re. A leggyakoribb „iskolás betegségek” a fogszuvasodás, a lábstatikai rendellenessé­gek, gerincdeformitás, lá­táshibák, idegrendszeri prob­lémák és a túltápláltság. Mindezek a mozgásszegény életmód, helytelen, szénhid­rátgazdag táplálkozás, túl­terheltség, nem a testmére­tekhez igazodó iskolabúto­rok, a rossz megvilágítás kö­vetkezményei. A különböző szociális jut­tatások, támogatások, ösz­töndíjak vizsgálata számos ellentmondást hozott fel­színre. A jövedelem igazolá­sok gyakran nem a valós helyzetet tükrözik. Az álla­mi tanulmányi ösztöndíjat csak a fizikai dolgozók gyer­mekei kaphatják, a szak­munkástanulók — különösen a nehezen beiskolázható szakmákban — ösztöndíja a tanulmányi eredménytől füg­getlen, s indokolatlanul ma­gas. Más esetekben az ösz­töndíjról a diákok is úgy vélekednek, hogy nem ösz­tönöz se a jobb tanulásra, se a jobb munkára. A vizsgálat tapasztalatai alapján természetesen szá­mos javaslatot is tett a bi­zottság a változtatásra. A javaslatok döntő hányada nem különösebben pénzigé­nyes. A jogszabályok módo­sításával javulhatna, igazsá­gosabbá válhatna például az ösztöndíj rendszer, a külön­böző térítési díjak megálla­pítása. Pszichológus, logopé­dus, gyógytestnevelő alkal­mazásával eredményesebb lehetne a hátrányos és a ve­szélyeztetett tanulók felzár­kóztatása, nevelése. Közpon­ti és helyi szervek feladata a pedagógusok életkörülmé­nyeinek javítása, az üres ál­lások betöltése, ezúttal a középiskolákban is, hiszen 1990-ig 1985-höz képest há- romezerhétszázzal több diák tanul majd a megye közép­fokú tanintézeteiben. T. G. Háromszáz ' éve szabadult fel a török uralom alól Eger városa. 1687 végén sikerült be­vennie Caraffa generálisnak Eger várát, amelyet 1596 óta a török tartott megszáll­va. Képünkön az egri vár kőtárá­nak részlete (MTI-fotó — Sza­bó Sándor) A megyei könyvkiadás történetéből 2. Öten az élvonalban Vezet a helytörténet, honismeret és a módszertan A felszabadulást követően mintegy másfél évtizedig szünetelt a könyvkiadás Szolnok megyében. A publi­kációs tevékenység megélén­külését az 1954-ben megin­dult, 1956-tól pedig folyó­iratként működő Jászkunság segítette elő. A hatvanas évektől kezdve fokozatosan alakult ki a megye könyvki­adásának ma is érvényes struktúrája, melyben öt in­tézmény játssza a főszere­pet. Kiadványaik mindenek­előtt társadalomtudományi, illetve módszertani jellegű­ek. A műszaki, a természet- tudományos és a közgazda- sági kutatások eredményeit azonban jórészt országos ha­tókörű kiadványokban te­szik közzé a megyében élő értelmiségiek. Az ötvenes évek végétől újjáéledő helytörténeti ku­tatómunka köré szerveződött a Szolnok Megyei Múzeu­mok Igazgatóságának szín­vonalas kiadói tevékenysé­ge. Előbb a Jászsági Füze­tek, 1958-tól pedig a Mú­zeumi levelek, illetve a Damjanich János Múzeum Közleményei közöl régésze­ti néprajzi, helytörténeti, honismereti vonatkozású cikkeket, pályázatokat, disz- szertációkat, község- és vá­rostörténeti monográfiákat. Ez utóbbi sorozatban készül­tek történeti összefoglalások egyebek mellett Kisújszál­lás, Abádszalók, Kunmada­ras, Tiszaföldvár, Tiszapüs- pöki és Tiszaroff községek­ről. A Jászkunság és a Nagykunság életét dolgoz­za fel a Jászkunsági Füzetek Egyesületi pályázat Öntevékeny művelődési formák A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, a Művelődé­si Minisztérium, a Szak- szervezetek Országos Taná­csa, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizott­sága, az Országos Közműve­lődési Központ és a Magyar Történeti Társulat egyesü­leti pályázatot hirdet. A pályázat célja, hogy hozzájáruljon a társadalmi öntevékenység, a közösségi művelődés autonóm szerve-' ződési formáinak, hagyomá­nyainak, értékeinek jobb megismeréséhez. Pályázni két kategóriában lehet, a he­lyi, gazdasági, társadalmi, művelődési egyesületek, egy­letek; a) történetéről készü­lő tanulmányokkal; b) mai életének, működésének leí­rásával. Pályázni lehet rövidebb vagy hosszabb (legfeljebb 60 gépelt oldalnyi) élménybe­számolóval, vagy tudomá­nyos igényű elemzéssel, szo­ciográfiával, vagy irodalmi értékű írással, amelyet eddig még nem publikáltak és nem áll megjelenés alatt. A beérkező pályaművek színvonalától függően adják ki a pályadíjakat: két I. díj, egvenként 15 ezer forint; négy II. díj, egyenként 10 ezer forint; hat III. díj, egyenként 5 ezer forint. A pályázat jeligés. A szer­ző nevét, foglalkozását, lak­címét tartalmazó borítékot kérjük mellékelni a 2 pél­dányban beküldött pályamű­höz. A pályaműveket 1988. május 31-ig kell beküldeni az Országos Közművelődési Központ címére: 1251 Buda­pest Pf.: 33. Eredményhirde­tés 1988 őszén, A pályázattal kapcsolato­san felvilágosítás kérhető az Országos Közművelődési Központtól (159—657/37 mel­lék), illetve a Hazafias Nép- I front Országos Tanácsától, I (182—855/15 mellék). sorozat, értékes forrásúkat közöl a Szolnok Megyei Mú­zeumi Adattár is. A múzeu­mi könyvkiadás nagyobb lé­legzetű vállalkozásaiból ki kell emelni Szolnok megye néprajzi atlaszának első kö­tetét, a megye munkásmoz­galmi bibliográfiáját, Szol­nok megye képeskönyvét és a múzeumi évkönyveket. A Verseghy Ferenc Me­gyei Könyvtár kiadói tevé­kenységének középpontjában névadója szellemi hagyaté­kának ápolása áll. Ennek egyik eredményeképp szüle­tett meg 1972 és 1980 között 12 kisebb-nagyobb kötetben Verseghy legterjedelmesebb, Analyticae című, latin nyel­vű összefoglaló művének magyar fordítása. A könyv­tár munkatársai rendszere­sen készítenek repertóriumo­kat, bibliográfiákat, könyv­tártudományi és módszerta­ni füzeteket is. A szolnoki művésztelep alkotóinak bib­liográfiája című sorozatban például többek között Chio- vini Ferenc, Berényi Ferenc, Bokros László, Bényi László, Fazekas Magdolna, Gecse Árpád, Nagy István mun­kásságát dolgozták fel. A módszertani kiadványok kö­zül a legnépszerűbb a Gyer­mekkönyvtári Füzetek. A Szolnok Megyei Levél­tár 1968-ban került tanácsi kezelésbe. Azóta két tucat­nál több kiadványa jelent meg. Az őrizetükre bízott iratok és a megyére vonat­kozó dokumentumok között kutató levéltárosok arra tö­rekednek, hogy munkájuk Több mint hat esztendeje mutatkozott be, és azóta lett különböző korosztályok ked­velt műsora a Zenebutik. Szerkesztő-műsorvezetőjét, Juhász Elődöt arról kérdez­zük: mi ennek a népszerű programnak a története? — A Zenebutiknak van egy rádiós „őse”, a Petőfi adón hétfő esténként jelent­kező Zeneközeiben, amely­nek több mint 300 élő adását kezdettől fogva Csiba Lajos­sal együtt készítettük. A műsor fő célja az volt, hogy tájékoztasson, felhívja a fi­gyelmet zenei aktualitások­ra, érdekességekre, kedvet ébresszen bizonyos muzsikák meghallgatására. Hat évvel ezelőtt átjöttem a Televízió­hoz — megtartva a Rádiót is. Igyekeztem a Zeneközel- benhez hasonló műsort „át­menteni”. Ugyanazzal a profillal: különböző műfajú zenék randevúját, gyors egy­másutánban, kevés szöveg­gel. így született meg a Ze­nebutik, amely már túl van a 70. adáson. — Havonta egy alkalom­mal jelentkezünk, ugyan­úgy élő, egyenes adásban. Koncepciónk: vegyes tála­lásban igyekszünk zenei ér­tékeket is közvetíteni a kö­zönségnek. Olyanoknak is, akik esetleg a komolyzenei programot nem néznék meg. Minden műsort egyszer meg­ismétel a televízió. — Hogyan készül egy-egy Zenebutik? — Minden érdekel min­ket, ami a zenei világban zajlik. Lehetőségeink szerint ebből az egészből igyekszünk válogatni. Rendelkezésünkre áll a legtöbb televíziós mű­sor előzetese, beharangozása, a megvásárolt filmekből is felvillantunk részleteket, használhatjuk a lemezeket, illetve a külföldi szólistákat népszerűsítő, úgynevezett promóciós anyagokat. eredményei minél szélesebb körben váljanak ismertté. Ennek jegyében adták ki az Adatok Szolnok megye tör­ténetéből című feldolgozásu­kat, illetve Antal Árpád szerkesztésében az Olvasó­könyv Szolnok megye törté­netéhez című gyűjteményt. 1974-ben indították el a Le­véltári Füzetek sorozatot, melyben eddig több, igen ér­dekes forráskiadvány látott napvilágot, egyebek mellett — különleges kuriózumként — a Közhírré tétetik! — Jászjákóhalma és Tiszaroff községek dobolási könyve az 1944—45-ös évekből. Az el­múlt esztendőben új perio­dikával jelentkezett az in­tézmény: Zounok 'címmel adták ki a Levéltár' év­könyvsorozatának első köte­tét. A fentiek mellett a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központ, valamint a Megyei Pedagógiai Intézet folytat jelentősebb kiadói tevékeny­séget: az utóbbi a pedagó­giai gyakorlatban felhalmo­zódott értékes tapasztalato­kat igyekszik ezen a módon is közkinccsé tenni. A mű­velődési központ rendszere­sen megjelenő publikációi — a nemrég húszéves jubileu­mát ünneplő információs és módszertani Fórum, a vizu­ális nevelést szolgáló Gyer­mekszem és a Fotó-fórum — mellett tervszerűen adja közre metodikai és ismeret- terjesztő kiadványait. (Folytatjuk) Bálint Judit — Kikhez, melyik közön­ségréteghez szól a Zenebu­tik? — Gyakran hallani olyan megállapítást, hogy a tele­víziózás elidegenít, elvon. Mi tehát megcélozzuk a csa­ládokat és azt reméljük, hogy egy-egy, szándékunk szerint sokakhoz szóló adást együtt néz kisunoka és nagy­szülő. Ugyanakkor természetesen fő törekvésünk a magyar ze­ne, a magyar zeneművészek, a felbukkanó fiatal tehetsé­gek támogatása, bemutatása — folytatja Juhász Előd. — Egy Zenebutik átlag 20 kis mozaikkockából építkezik, ezek különböző karakterűek, és sokszor úgy tesszük őket egymás mellé, hogy nincse­nek elválasztva. Ez vélemé­nyünk szerint ébren tartja a figyelmet, hiszen a gyors tempó tapasztalataink sze­rint elfeledteti azokat a ré­szeket, amelyeket esetleg va­laki nem néz érdeklődéssel. — Tervek, esetleg változ­tatások? — Továbbra is frissek és érdekesek szeretnénk ma­radni. Ehhez hozzásegít az adáshelyek változatossága is — noha ezt a stúdióhiány hozta létre. így lett a szük­ségből erény. És segít a ne­ves vendégek kalauzolása. Szeretnénk, ha továbbra is nyitott szívvel-szemmel-fül- lel követnék a nézők törek­véseinket. — Megkérhetem, hogy né­hány mondatban mutassa be saját magát? — Szívesen. Zenetörténész vagyok, a komolyzene szol­gálója, de mindig vonzott mindenfajta muzsika. Erre példák a könyveim, egy ré­szük a dzsesszhez, az ame­rikai zenéhez kötődik. Há­rom kislányom van, ők az első kritikusaim, és néha javaslattevőim. E. M. Változatos adáshelyek Hogyan készül a Zenebutik?

Next

/
Thumbnails
Contents