Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-30 / 25. szám

1988. JANUÁR 30.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

A megújulás szellemében

Véget ért

a bolgár pártértekezlet

Gazdasági kibontakozás — társadalmi reform

Megnőtt a szociálpolitika szerepe

Csehák Judit beszéde a tiszafüredi aktívaülésen

Pénteken reggel Szófiában folytatódott a Bolgár Kommunista Párt országos értekezlete.

A vitában elhangzott felszólalásokból ítélve a konferencia megszavazta azt a határozat-tervezetet, amelyben ott van a párttestületek időről időre történő gyökeres megújításának javaslata, valamint az, hogy a választott tisztségekben — ide értve az alapszervezeti titkártól a Központi Bizottság főtitkáráig mindenki — két, illetve egészen kivételes esetben három mandátumot tölthet el.

A Todor Zsivkov írásos beszámolója és szóbeli beveA bécsi utótalálkozónak most minden eddiginél inkább szüksége van realizmusra és dinamikus előrehaladásra — jelentette ki Erdős Andre nagykövet a magyar küldöttség vezetője pénteken. A találkozó teljes ülésén elhangzott felszólalásában megállapította, hogy a kedvező nemzetközi légkör alig érezteti hatását a küldöttségek magatartásában és tárgyalási gyakorlatában. Az immár ötödik fordulójánál tartó találkozó eredményességéhez egyaránt kell alkotókészség és realizmus. Magyarország számára azonban a realizmus nem jelenti a bizonyos

Margaret Thatcher brit kormányfő és Francois Mitterrand francia köztársasági elnök a pénteki brit—

francia csúcstalálkozó befejeztével tartott londoni közös sajtóértekezleten hangsúlyozta, hogy az „építő szellemű” megbeszéléseken „bizonyos előrehaladást” tettek az EGK agrárpolitikai és költségvetési válságát érintő vitás kérdésekben. Elismerték azonban, hogy nem sikerült áthidalniok alapvető nézeteltéréseiket.

zetője fölött kibontakozott eszmecserét a témák sokszínűsége jellemezte. Egyesek saját környezetük — lakhelyük, vállalatuk — eredményeivel és gondjaival foglalkoztak, mások értékes javaslatokkal gazdagították a bulgáriai átalakítás eszköztárát.

A tanácskozás záróülésén bejelentették, hogy a pártértekezlet határozatának végleges szövegét a későbbiekben teszik közzé, mivel a tanácskozáson elhangzott számtalan javaslat, új megközelítési mód és észrevétel közül többet is bele akarnak foglalni a dokumentumba.

kedvezőtlen helyzetekbe való belenyugvást. A cél ugyanis az, hogy a minél gazdagabb tartalommal töltsék ki a helsinki záróokmány adta lehetőségeket.

Erdős Andre rámutatott, hogy a szovjet—amerikai rakétamegállapodás folytán kulcskérdéssé vált Európában a hagyományos erők csökkentése és a katonai helyzet stabilitása. Ezzel teljesen összeegyeztethetetlen minden olyan törekvés,

amely pótfegyverkezési lépésekkel semmissé akarja tenni a nehezen elért leszerelési megállapodásokat, s ezzel megnehezíteni a haladást a leszerelés minden területén.

Thatcher asszony a kelet— nyugati kapcsolatok vonatkozásában fennálló egyetértést hangsúlyozta és nyomatékosan kiemelte a különböző „védelmi programokban” megvalósítandó szorosabb brit—francia együttműködés fontosságát. A két vezető válaszaiból azonban kitűnt, hogy Párizs a NATO katonai szervezetén kívül, London viszont a NATO stratégiai keretei között kívánja megalapozni a két nyugat-európai atomhatalom „nukleáris egyetértését”.

Csehák Judit, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, szociális és egészségügyi miniszter megyénkben tett látogatása során a Tiszafüreden tartott politikai aktívaülésen beszédet mondott. Az alábbiakban részleteket közlünk beszédéből.

Ha a Központi Bizottság társadalmi-gazdasági kibontakozást szolgáló határozata szerint nem akarunk lemondani eredeti céljainknak legalább a megközelítéséről, akkor a megközelítés útját-módját másként kell alakítanunk, mint ahogy azt korábban elgondoltuk. Érvényes ez a megállapítás a gazdaság mellett a szociális és egészségügyi területre is. Ez a pártprogram azt is célul tűzte, hogy többet beszéljünk a párt társadalomban betöltött szerepéről, beszéljük meg az emberekkel, hogy milyen szocializmust akarnak, közösen hogyan képzeljük el jövőnket.

A gazdaságról sok szó esett. Mi, akik nem a gazdaság területén tevékenykedünk, és az állampolgárok közül is sokan, a képviselők közül is jónéhányan felvetették, hogy társadalmigazdasági kibontakozásnak nevezi a kormány a saját programját, de a társadalmi vagy társadalompolitikai kérdésekről kevesebb szó esett, mint a gazdaságról. Jogosan vetették fel, hogy elképzelhető-e egy sikeresen végig vitt gazdasági reform a felépítmény, a humán szféra reformja és változtatása nélkül? Pontosabban szeretnék látni, szeretnék hallani, pontosan meghatározva azokat az értékeket, amelyeknek érdekében az egész reformot megvalósítjuk. Állandó változtatás mellett szeretnék látni pontosan azokat az értékeket, amelyek változatlanok a mi társadalmunkban. Nagyon egyszerűsítve: a magunk számára is iránymutatásként azt fogalmaztuk meg, hogy alapvető céljaink, az esély- egyenlőség segítése, az emberi méltóság, a közösségiség, az emberi szabadságjogok szolgálata, ezek olyan állandó és maradandó értékek, amelyeket nem kérdőjeleztünk meg.

Az viszont kétségtelen, hogy ezeknek az elérését bizony eléggé bukdácsolva, nagyon sok feszültséggel és nagyon sok buktatóval és hiányossággal tudjuk csak közelíteni és szolgálni. Mert az is igaz, hogy esélyegyenlőségről és társadalmi igazságosságról beszélünk,

ugyanakkor amikor teljesítményorientált jövedelmezőséget akarunk a társadalomban meggyökereztetni: egyenlőségről beszélünk akkor, amikor a jövedelmek egyenlőtlenek. Az egyenlőség sokakat foglalkoztat, különösen azokat, akik már megszerzett, megszolgált társadalmi juttatásaikból, jö\e- delmeikből élnek, amíg az aktív népesség körében egyre nagyobb a követelés az irányba, hogy a teljesítményekhez pontosan illeszkedő erkölcsi és anyagi elismerés is járuljon. A kormány- program ezért elsősorban a gazdaság kérdéseivel foglalkozik, azok közül is nevezetesen a külgazdaság ügyeivel, az adósságállománynyal, a hitelképességünkkel, hiszen ezek általam is fontosnak tartott elsődleges kérdések, mégis úgy tűnik, az átlag állampolgárt nem a külgazdasági mérleg érdekli elsődlegesen, nem a fizető- képességünk. hanem a saját legszűkebb életkörülményei, és ez így helyes. Ez teljesen érthető is. Az embereket

tehát akár akarjuk, akár nem, mégis az infrastruktúra, a lakás, a fizetésük, a gyerekellátás, a szociális ellátások színvonala érdekli és foglalkoztatja őket akkor is, hogyha saját magunknak nincsenek megélhetési gondjaik, vagy ezeknek az ellátásoknak az igénybevételénél nincsenek problémáik, de az igénybevételénél társadalmi igazságtalanságokat látnak mások körében. Éppen ezért határoztuk el és már a kormányprogram elfogadásánál szóltunk róla, hogy ntln gazdasági kibontakozásról gondolkodunk csupán, hanem a felépítmény, az intézményi szféra reformjáról is. Azt ígértük már az Országgyűlésben is, hogy a gazdasági reformunkkal egyidőben megkezdjük és folytatjuk az egészségügy, az oktatásügy, a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer, a helyi gazdálkodás, a területfejlesztés, a lakásgazdálkodás, a bér- és jövedelemszabályozás reformját is.

Ezeknek a reformoknak az előkészítése nem azonos mértékű. Bizonyos kérdésekkel — a legjobb szándék mellett is — csak később tudunk foglalkozni. Várható, hogy a szociálpolitika intézményrendszerének, a nyugdíjreformnak és a társadalombiztosítás reformjának vitájára a közeljövőben sor kerül az Országgyűlésen, a társadalom nyivánossága előtt. Az első vitáktól nem várunk végleges döntést, inkább elvi felhatalmazást arra, hogy milyen irányba folytassa vizsgálódásait a minisztérium, hogy milyen javaslatokat fogalmazzon meg. Vitathatatlan, hogy ha gazdasági kibontakozást akarunk, akkor az intézmény- rendszer reformját is végig kell gondolnunk. Tehát a gazdasági változások érdekében is szükség van a szociálpolitikai-egészségügyi munka átalakítására és új típusú elgondolások meggyökereztetésére.

Ez nem azt jelenti, hogy hagyományos feladatainkat abba kellene hagyni, vagy gyökeresen másként kellene sok dolgot csinálni, hanem fogadókésznek kell lenni ennek a szférának is az új társadalmi feszültségek kezelésére, mert hogyha a mi területünkön nem tudunk választ adni az üzemek leállításából adódó társadalmi gondra, hogyha nem tudunk választ adni a társadalombiztosításban, a családipótlék folyósításban például arra a kérdésre, hogy aki nem tud elhelyezkedni érettségizettként, és munkát sem talál, azzal mi legyen, akkor bizony nem fogják szeretni az emberek a reformot, akkor azt mondják, hogy jobb volt a régi, a biztonságos.

A társadalompolitika területén, az egészségügyben, a szociálpolitikában azért alakul új intézményrendszer, mert nagyon tudatosan és nagyon bátran szeretnénk előre menni a gazdaság területén. És hogy ezt megte- hessük, ki kell alakítani azokat az intézményeket, ellátási formákat és juttatásokat, amelyek az új feszültségekre adnak feloldást és kezelési lehetőséget.

Az ebből adódó kérdésre, nevezetesen arra, hogy van-e erre esélyünk, tisztességesen megoldható-e ez a feladat akkor, amikor a hagyományos feladatok megoldása is nehézségbe ütközik, amikor nem tudjuk megőrizni a gyes. a gyed, a táppénz, a 70 évesnél fiatalabbak nyugdíjának vagy a családi pótlék vásárlóértékét, nos az újabb feladatokra lesz-e fedezet, honnan teremthető elő a szükséges pénz, a válaszom:

A már eddig kialakult feszültségekre is jelentős ösz- szegeket fordítunk, a nemzeti jövedelemnek körülbelül 25—30 százalékát. A mi szociálpolitikánkra többet ma reálisan tervezni a nemzeti jövedelemből — különösen, hogy a termelést, a gazdaságot is akarjuk fejleszteni, — úgy tűnik, nem lehet.

A megoldási lehetőség: az ellátási rendszeren belüli módosítás, a hatékonyságnövelés, az átcsoportosítás, emellett pedig a gazdaság területén hozandó szociálpolitikai intézkedések. Nem a vállalati gondolkozástól idegen szociálpolitikai elemek erősödését kell szorgalmaznunk, hanem mindenekelőtt a preventív szociálpolitikát, ideértve a munkavédelmet, az egészségvédelmet, a konvertálható szaktudást. A szociálpolitikán belüli át- csoportosítási lehetőségek mellett igen fontos a döntések decentralizálása.

Meg kell néznünk, nagyon tételesen, hogy milyen szabályok feloldásával lehet ezt a mozgásteret bővíteni. Hogyan lehet azoknak a munkáját támogatni, akik tudják, hogy mit kell tenni, akik ismerik a helyzetet, képesek a cselekvésre, vannak elgondolásaik, de eddig az tartotta őket vissza bizonyos döntésektől vagy bizonyos javaslatok megfogalmazásától, hogy állandóan valamilyen jogszabályba, szokásba, rendszerbe, valamilyen feltételbe ütköztek. Tehát a döntéseinket szeretnénk olyan szintre adni pénzzel és szaktudással együtt, ahol a problémákat kezelni lehet. A másik ilyen fontos elképzelés — erről eddig is sokat szóltunk —, szeretnénk az egészségügyi és szociálpolitikai eszköz- rendszert megelőző logikájúvá és családcentrikussá alakítani.

Hangsúlyozom továbbá, hogy csak az állam által finanszírozott és csak a szakemberek által végzett gondozói tevékenység nem lehet kellően eredményes. Ebben a munkában nélkülözhetetlen a családok és a laikus közreműködők szerepe. Amikor ez szóba kerül, sokan azt állítják, hogy ilyen tekintetben nincs érdeklődés az állampolgárok körében, hiányzik a segítőszándék. A tények viszont — például orvosi műszerek beszerzésénél — a társadalom nagymérvű segítőszándékáról tanúskodnak. Ezért nemcsak szükséges, hanem lehetséges is a különböző alapítványok szorgalmazása. Jó példaként említhető a saját nyugdíjasaik támogatását szolgáló hűtőgépgyári alapítvány.

Szorgalmazni érdemes a humán célú vállalkozásokat, ide értve például az idősek gondozását. Sajnos, szociális gond a pénzért igénybe vehető különböző szolgáltatások — gyógytornász, étkezés, pszichológus stb. — hiánya. Mindennek elérhetővé kellene válnia a nyugdíjasok számára is. Ezért vetődött fel az a gondolat, hogy a jövőben nem az intézményeket, hanem — körülményeit mérlegelve — az állampolgárt kellene inkább támogatni. Ebben a tekintetben rögtön fel is vetődik a kérdés: képes-e erre a helyi tanács, el tudja-e bírálni, hogy kinek milyen támogatásra van szüksége? A válasz: alkalmassá kell tenni rá. A következő két-három évben ezért a „peremfeltételeket” (a szakmai hozzáértés, az intézmények önállóbb gazdálkodása, a társadalmi nyilvánosság biztosítása) meg kell teremteni.

Manapság, amikor több a szociális gond, sok embernek a korábbinál nyomasztóbb a helyzete, felértékelődött a szociálpolitikai munka, de könnyen le is értékelődhet, ha nem a politikai kérdés rangján, ha nem színvonalasan intézik. Van készség és képesség bennünk, a társadalmunkban, hogy szűkösebb körülmények feszesebb gazdálkodási körülmények közepette is jól végezzük dolgunkat, eredményesen oldjuk meg szociálpolitikai feladatainkat.

Az előadói beszéd után a résztvevők több kérdést tettek fel. A családsegítő központokra vonatkozóan a miniszterasszony kifejtette, hogy a jelenleg kísérleti jelleggel működő intézmények véglegesítése — Szolnok megyében is tevékenykedik közülük néhány — csak a szükséges tapasztalatok birtokában kerülhet sor. Meg kell ismernünk minden olyan, a gyakorlat szülte problémát és lehetőséget. — hangsúlyozta — amelyek tudatában végül is helyes döntés születhet. Az eddigi kedvező tapasztalatok alapján azonban már most biztosra vehető az ideigenes működő intézmények állandósítása. Ami pedig a különböző betegségekben szenvedők klubjait illeti, s amelyek nem kötődnek közvetlenül szakmai ellátáshoz — feltétlenül szükség van rájuk, hisz olyan sorstársi segítséget képesek nyújtani, amire a szakma képtelen. Ezért ezeket a klubokat, egyesületeket pályázati rendszerben is támogatni fogjuk. A gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos felvetésre Csehák Judit megjegyezte, hogy jelenleg túlságosan is centralizált. Az intézményhálózat fenntartása mellett célszerűnek látszik a nevelési segély és a nevelő szülőknek nyújtott támogatás novelise.

Elhangzott kérdésként, hogy vajon helyes-e az a mostani gyakorlat, hogy a szociális segélyeket több helyen is kezelik. A válasz: nem baj az, ha a szociálpolitikának több ága is létezik, csak kellő információs kapcsolatokat kell kialakítani közöttük, a különböző kifizető helyek között, hogy véletlenül se történjék meg, hogy valaki azonos címen több helyről is i részesüljön segélyben. Foglalkozik-e a kormányzat azoknak a középkorú dolgozó nőknek a munkaerőcsökkentésével, akikre a munkahely mellett a gyermeknevelés súlyos terhei is nehezednek? A miniszterasszony kifejtette, hogy a kormányzat igyekszik könnyíteni többféle módon a gyermeküket nevelő családok helyzetén, s ennek korántsem az egyetlen és kizárólagos útja, hogy csökkentsük a családanyák napi munkaidejét, hanem olyan intézkedésekre ván szükség, amelyek egyaránt érintik a gyermeknevelés terhét viselő mindkét szülőt. tehát az anya mellett szükség szerint az apát is. Közismert ugyanis, hogy vannak családok, ahol a gyermeknevelés terhei az édesapára hárulnak. Egyébként az a véleményem — vannak, akik ezt vitatják —, hogy a családi pótlék legjobb volna, ha állampolgári jogon illethetné meg a gyermekét nevelő szülőket,

Realizmus keli az előrehaladáshoz

Magyar felszólalás a bécsi ufótalálkozón

Az ázsiai Bangladesben a héten is folytatódtak a kormány- ellenes megmozdulások — a hatóságok kemény fellépése számos emberéletet is követelt. A képen: a tüntetők egy rendőrségi dzsippet borítanak fel Csittagong városban (Fotó: AP —MTI — KS)

Befejeződött a brit-francia csúcs

Az alapvető nézeteltéréseket nem sikerült áthidalni