Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-29 / 24. szám

1988. JANUÁR 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nyílt sisakkal ~Ma kezdődik a Barátság-88 csapatgyakorlat Tizenhárom ezer magyar, szovjet és csehszlovák katona a gyakorlótereken Páncélosok útban a számukra kijelölt körzetbe Mótocz Lajos altábornagy, honvédelmi minisztériumi államtitkár tegnap a Hon­védelmi Minisztériumban is­mertette az újságírók előtt a ma kezdődő Barátság—88 gyakorlatot, melynek ő a vezetője. A sajtótájékozta­tón részt vett Fedot Krivda hadseregtábornok, a Varsói Szerződés tagállamai Egye­sített Fegyveres Erői fő- parancsnokának magyaror­szági képviselője, Jurij Vo- dolazov vezérőrnagy, a gya­korlatvezető szovjet helyet­tese és Jiri Egg vezérőrnagy, a gyakorlatvezető csehszlo­vák helyettese. Az államtitkár bevezetőül arról szólt, hogy január 29- től február 6-ig hazánk du­nántúli, a Balatontól észak­ra eső katonai gyakorlóte­rein a Magyar Néphadsereg, a szovjet hadsereg és a cseh­szlovák néphadsereg kijelölt törzsei és csapatai — 13 ezer katona részvételével — Ba­rátság—88 elnevezésű csa­patgyakorlatot hajtanak vég­re. A gyakorlat résztvevői teg­nap hanalig, zö­mében vasúti szállítással, 46 ka­tonai szerelvény­nyel, illetve ki­sebb részben köz­utakon megérkez­tek a részükre kijelölt körzetek­be, ahol tábori körülmények kö­zött helyezkednek el. A magyar ka­tonák két, szov­jet és csehszlovák fegyverbaráta­ink pedig egy-egy táborban, összesen több mint kétezer sátrat állítot­tak föl. A Stockholmban 1986-ban elfogadott dokumentumnak megfelelően a Barátság—88 csapatgyakorlatról tájékoz­tatták az okmányt elfogadó 34 országot. Ez a gyakorlat csak bejelentésköteles kato­nai tevékenység, ezért kül­földi katonai megfigyelőket nem hívtak meg. Az állam­titkár viszont megemlítette, hogy hazánkban ez év októ­berében lesz egy „meghívás­köteles” gyakorlat is, ame­lyen az ideiglenesen hazánk­ban állomásozó szovjet ala­kulatok és a Magyar Nép­hadsereg kijelölt törzsei és csapatai vesznek részt. A továbbiakban azt hang­súlyozta az államtitkár, hogy a Varsói Szerződéshez tartozó tagállamok alapvető szándéka és törekvése poli­tikai garanciákkal biztosí­tani a békét. Ennek során azonban létfontosságú a je­lenleginél alacsonyabb szin­ten álló katonai erőegyen­súly. Mi a fegyverek hallga­tásában vagyunk érdekeltek, de azt történelmi tapaszta­latból tudjuk, hogy az erő­sekkel tárgyalnak, a gyen­géknek pedig diktálnak. S 'hogy a béke milyen fontos a szocializmust építő népek számára, azt aligha kell bi­zonygatni. A közös gyakor­latnak a szükségességét az teszi indokolttá, hogy „koa­líciós méretben” időről időre meg kell győződni parancs­nokaink, törzseink, csapata­ink felkészültségéről, ezzel együtt meg kell szilárdítani és tovább kell fejleszteni a közösen kimunkált alkal­mazási elveket és gyakorla­tot. Ezek a gyakorlatok, amelyek a kiképzés legma­gasabb szintjét jelentik a felkészítésben, kiképzésben, kiemelt helyet foglalnak el. A gyakorlatokon a törzsek csapatok tökéletesítik a kö­telékek vezetését, a megsza­bott feladatok közös végre­hajtását. Jó alkalom ez a különböző nemzetiségű csa­patok közötti együttműkö­désre, a katonák személyes találkozására; a felkészítés­ben, a kiképzésben szerzett tapasztalatok kicserélésére és mindezek eredményeként a fegyverbarácság erősítésé­re. Befejezésül arról szólt az államtitkár, hogy a Varsói Szerződés tagállamai kizáró­lag védelmi céllal tartják fenn és fejlesztik fegyveres erőiket. Egyetlen országot sem tekintenek ellenségnek. Nem kívánnak katonai fö­lényre szert; tenni, háborút kirobbantani, katonai tevé­kenységet kezdeményezni. S. B. Megérkezés után üzembe helyezik a műszereket Húsok, húskészítmények Gond van a minőséggel Megvizsgálták a népi ellenőrök Tegnap délelőtt tartotta idei első ülését a Szolnok Megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság a megyeszékhelyen. A testület munkájában részt vett Bereczki Lajos, a me­gyei tanács általános elnök- helyettese és dr. Saly Fe­renc, a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság kereskedel­mi főosztályának vezetője. A jelenlévők megvitatták annak a KNEB által kezde­ményezett vizsgálatnak a ta­pasztalatait, amelyet itt a megyében végeztek, s amely­nek során azt kutatták az el­lenőrök, vajon miként érvé­nyesül a minőségi követel­mény a fogyasztási cikkek egy részében. Nagyobb súly- lyal a mintegy hetven népi ellenőr huszonegy egységet keresett föl, a hús és húské­szítmények sorsát kísérte fi­gyelemmel. Szolnok megyé­ben a húsellátás legfőbb „fe­lelőse” az Állami Húsipari Vállalat, amely a kisebb hús­üzemekkel és az áfészek vá­góüzemeivel együtt nyújtja — mint kiderült — az erő­sen kritizálható választékot. Gond van a minőséggel, egy része ipari eredetű, más ré­szük pedig emberei mulasz­tásokra vezethető vissza. Ez igaz a tőkehúsokra, de a húskészítményekre is.) Utóbbiaknál az alap- és se­gédanyagok minőségváltozá­sa is a bajok forrása.) Egyébként a vizsgálat meg­állapította, hogy csökkent a minőségi kifogások száma. Ami az eladást illeti: a bol­tokban a próbavásárlások során az esetek kétharmadá­ban becsapták a vevőket. A szerződések körül sincs sok minden rendben. Az iparcikkek közül a Le­hel Hűtőgépgyár néhány ter­mékét vizsgálták — a minő­ségi kifogások java a partne­rek szállította alkatrészek miatt születik. Ezt a gyár gyorsan orvosolja. Ugyan­csak objektív okok miatt pa­naszkodhatnak a martfűi ci­pőgyár termékeire — gyön­ge alapanyagot kapnak. En­nek ellenére sem éri el még az egy század százalékot sem a „selejt” — a gyárkaput már elhagyott termékek kö­zül. Nem találtak kivetniva­lót a népi ellenőrök a TVM négy mosóporának minősé­gében. A fölfedezett hiányossá­gokra fölhívják majd írás­ban az illetékesek figyelmét, javaslatot téve ezek meg­szüntetésére is. A testület meghallgatta a területi és a megyei népi el­lenőrzési bizottságok tavalyi munkájáról szóló jelentést, majd megtárgyalták és elfo­gadták a megyei bizottság idei ellenőrzési tervét. Pedagógusok a kétszintű irányításról Tegnap ülést tartott a Pe­dagógusok Szakszervezete Szolnok Megyei Bizottsága. A tanácskozáson, amelyen részt vett Köpf Lászlóné. a központi vezetőség titkára is, többek között a kétszintű művelődésirányításra való átállás tervezetéről illetve az ezt követő szakszervezeti változások elképzeléseiről hangoztak el tájékoztatók. Az ülést követően délután Köpf Lászlóné Urmössy Ildi­kóval, a megyei tanács el­nökhelyettesével majd Feny­vesi Józseffel, az SZMT ve­zető titkárával találkozott, s időszerű közoktatási és szak- szervezeti kérdésekről tár­gyaltak. 31. alkalommal Mezőgazdasági könyvhónap A tavalyinál is nagyobb sikerre számítanak a könyv­kiadók a februárban megtar­tandó 31. mezőgazdasági könyvhónapban. Tíz kiadó 52 művet jelentet meg az alkalomra, összesen 980 ezer, ami rekord, mivel a tavalyi­nál is kétszázezerrel több példányban. SEGÉDMUNKÁSTÓL A DIPLOMÁSIG A fiatalok elhelyezkedési gondjai a megyében 4. Az a bizonyos népességmegtartó erő avagy a diplomások A diplomások számarányát a lakossághoz viszonyítva Szolnok megye a 19 megye között a tizennyolcadik-ti­zenkilencedik helyen talál­ható. Igaz, az egyetemeken, a főiskolákon továbbtanulók arányát tekintve már jobb a És megtartani? A KISZ megyei bizottsága mellett működő értelmiségi fiatalok tanácsa az évtized első fe­lében komoly felmérést kö­vetően állapította meg: az elhelyezkedéstől számított öt éven belül minden második diplomás munkahelyet vál­toztat Szolnok megyében, ami még nem lenne olyan nagy baj. Csakhogy a vál­tatok fele — tehát a pálya­kezdő diplomások egynegye­de — új munkahelyét nem a megyében választja: — Nekem más adataim vannak! — Állítja határo­zottan Vincze Sándor, a me­gyei tanács művelődési osz­tályának vezetője: — Az 1970-es népszámlálás való­ban azt mutatta, hogy akkor veszteségünk volt diplomá­sokból. A nyolcvanas évek­1990-ben és ’91-ben, illetve 93-ban és ’94-ben tetőzik a demográfiai hullám; ötezer, ötezerkétszáz fiatal kerül ki a gimnáziumokból, a szakkö­zépiskolákból, a szakmun­kásképzőkből. Ez az ötezer- ötezer-kétszáz egynegyeddel több a szokásosnál! Egy ré­szük továbbtanul, a többi szeretne elhelyezkedni. — Milyen prognózist „jó­sol” a munkaügyi osztály ve­zetője? — Lehetőségeink általá­ban kedvezőtlenebbek lesz­nek, a demográfiai hullámtól függetlenül! A végzetteknek sem könnyű, ám újabb gon­dot jelent az, hogy 3—4 év alatt lemorzsolódik a tanu­lók 15—25 százaléka, ök azok a szakképzetlenek, akikkel valóban nagyon ne­héz lesz valamit kezdeni. Azt hiszem, a szakmunkások változatlanul előnyös hely­zetben lesznek, hiszen még mindig vannak hiányszak­mák. A szakközépiskolát végzettek egy része feltehe­tően pályamódosításra kény­szerül, hacsak nem vállalja — a jóval jobb kereseti le­hetőségek ellenére sem — a rnűszakolást. Tény, hogy ma­napság nemigen vállalják. A gimnazisták? Hát ez nem új probléma! A gimná­ziumban érettségizett gyere­kekből minden lehet segéd­munkástól miniszterig. Az első elhelyezkedés bizonyo­san nehezebben megy majd az átlagosnál. Szakmatanu­lás vagy a munkahelyi tan­folyam elvégzése után már könnyebb. — Fölkészült-e, fölkészül­het-e az oktatásügy — első­kép, a középmezőnyben he­lyezkedünk el. Ábel József a megyei ta­nács munkaügyi osztályának vezetője: — Jóval több köz­gazdászt, pénzügyi és szám­viteli szakembert, jogászt, orvost tudna fogadni a me­gye. ben ez a veszteség már nem jellemző, sőt kimutatható, hogy gyarapodik a számuk. Egyébként természetes is, hi- szien az oktatásban, a mű­velődésben, a tudományban mennyiségi fejlesztést haj­tottunk végre, ami munka­helykínálattal járt. Most évente mintegy öt­száz Szolnok megyei fiatal kezdi meg tanulmányait egyetemen vagy főiskolán és évente nagyjából ugyaneny- nyi végzett diplomást foga­dunk. összességében tehát nincs mér veszteségünk. Az alföldi megyék között pedig Csongrád és Hajdú-Bihar mögött — mindkét megye- székhely nagy egyetemi vá­ros — Szolnok megye követ­kezik a sorban, ha a diplo­mások megtartását vesszük figyelembe. sorban a középiskola a szer­kezetátalakításra, a népgaz­dasági méretű szerkezetvál­tásra? A kérdés Vincze Sán­dornak szól: — Gyors váltásra képtele­nek a középiskolák, ráadá­sul nem is a változtatgatás, a profilváltás a legfőbb dol­gunk, hanem az, hogy a kö­vetkező, népes korosztályt be kell iskolázni. A beisko­lázás pedig tulajdonképpen eddig is a vállalatok — a termelés — igényeinek meg­felelően történt. Hogy né­hány példát mondjak: ép­pen a termelés kérésére is­merkednek faipari szakmá­val a fiatalok a 633-asban, ezért tanulnak számítástech­nikai műszerészek a Pálfy- ban, számítástechnikusok, folyamatszervezők a gép­iparban, híradástechnikai műszerészek Kunhegyesen. Hamarosan gépszerelők kez­denek Karcagon a szakmun­kásképzőben, elektroműsze­részek Törökszentmiklóson. Ez a sok újdonság mind friss igényeket elégít ki, ezért erről a folyamatról úgy vélekedek, hogy megfelel a szerkezetváltásnak. A leépítésekre az iskolá­nak fölkészülnie már jóval nehezebb, arra nem is igen tud fölkészülni! Bizonyos, hogy tömeges, nagy meg­szüntetésekre a középiskolát tekintve nem gondolunk. Arra viszont, hogy új, kom­patibilis — több mindenre alkalmassá tevő — képzési profilokat vezessünk be, haj­landók vagyunk. Olyan szak­mákból pedig, amelyekben máris telítettség tapasztalha­tó — például az óvónői pá­lyán — nem indítunk újabb osztályokat. A közoktatás fejlesztésének távlati prog­ramja a gimnáziumok fej­lesztésével számol... 1981 és ’85 között tízezer­rel csökkent Szolnok megye lakossága: ezernyolcszázan haltak meg, nyolcezerkettő- százan elköltöztek máshová. A mostani ötéves tervben — igaz kisebb mértékben — tovább tart az elvándorlás. A megyei prognózis szerint hétezren hagyják el mosta­ni lakóhelyüket. A nyolcezer-kettőszázat, meg a hétezret Ábel József­nek említem, s kérdezem: — összefügg-e az elván­dorlás mértéke, üteme a munkahelyek számával? — Szolnok megye népes­ségmegtartó képessége nem rosszabb, mint a szomszé­dos alföldi megyéké! Elván­dorlás tapasztalható nem­csak Békésből, hanem Csongrádból is. Szolnok me­gye a harmincas évektől kezdve — sőt már korábban is — a népességleadó me­gyék közé tartozott. A het­venes évekre tehető nagyobb arányú iparfejlesztés során nem keletkezett annyi mun­kahely, amennyire a mező- gazdaságból fölszabaduló létszám elhelyezésére szük­ség lett volna. Most az ipar­ban — az építőiparban —, a kereskedelemben foglal­koztatottak száma ország­szerte, így a megyében is csökken. Csökken a munkahelyek száma — Az elmúlt öt évben rá­adásul nem folytatódott lát­ványosan az iparfejlesztés... — Valóban csökkent a munkahelyek száma, annak dacára, hogy egy sor új munkahelyet hoztunk létre; varróüzemeket, cipőfelső­rész-készítő üzemeket stb. Ezek általában termelőszö­vetkezetek melléküzemágai, s a mezőgazdaságból — az alaptevékenységből — átcso- portosítottakat fogadják. — Van-e manapság a me­gyében jelentős munkahely­teremtő beruházás? — Jelentős munkahelyte­remtő beruházás nincs, de a kritikus térségekben pró­bálkozunk! Tiszaburán fa- feldolgozó üzemet hoz létre a helyi tanáccsal közösen egy fővárosi kisszövetkezet. Ládakészítéssel, raklapgyár­tással foglalkoznak majd, el­sősorban a szakképzetlen munkaerőt kötik meg. Ugyanígy szándékozunk fej­leszteni Abádszalókon, Ti­szafüreden, Kunszentmár- tonban és környékén — eh­hez persze helyi kezdemé­nyezések kellenek. Karca­gon például két ipari telep­hely üresedett meg a közel­múltban, csak ötlet, s part­ner kellene! (Vége) Egri Sándor A veszteség már nem jellemző Jön a demográfiai hullám A Magyar Bolgár Ba­rátság Tsz berekfürdői kertészeté­ben 4 ezer négyzetméte­ren termesz­tenek szeg fűt. Idei be­vételi ter­vük 2 millió 600 ezer fo­rint. (Fotó: T. Z.)

Next

/
Thumbnails
Contents