Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-05 / 3. szám
1988. JANUÁR 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A restaurálás etikai és technikai határai Francia kiállítások Budapesten Mi a restaurálás? Művészet, technika vagy tudomány? Alighanem mindez együttesen. De hogy a technikának, a tudománynak és a művészi beleérzésnek hol a határa, arról hosszas viták folynak még napjainkban is. Ez volt egyebek közt annak a francia tudományos szim- pozionnak is a témája, amelyet nemrég rendeztek Budapesten, és amelyhez gyakorlatban illusztrálva az elveket — kiállítás is csatlakozott a Magyar Nemzeti Galériában. A restaurálás tárgya: festmény, szobor, régészeti lelet, könyv, de még film is lehet, amint a francia előadássorozat taglalta. (Be is mutatták néhány előadásban Marcel L’ Herbier A szívtelen asz- szony című 1923-ban készült és 1986-ban restaurált filmjét). A két kiállítás — Festmények restaurálása és a Tudomány a művészetért — egyaránt szólt a szakemberekhez és a nagyközönséghez. Fotókkal, leírásokkal dokumentálták a restaurálás technikáját és a segítségül hívott tudmányokat. Felvetették a restaurálás elméleti kérdéseit is, hogy meddig lehet elmenni, hol a határ ség), másrészt elősegíti a konzerválás új módozatait. A fejlődő kutatási módszerek, az atomfizika, és napjaink számítógépet is igénybe-vevő vizsgálatai szólaltatták meg a „néma” kultúrákat, azoknak a koroknak a hagyományait, amelyek nem hagytak ránk írásos feljegyzéseket. Bizonyos tárgyak pontos keletkezési dátuma művészeti és gazdasági folyamatokra is utal. S hogy mi mindennel lehet kort meghatározni? Például a cserépedények kiégetésekor rögzült földmágnesből. ...és a szobor arcrészlete restaurálás előtt Egy restaurált Raffaello-ma- donna Középkori faszobor restaurálás után etikailag és technikailag. Am amint Germain Bazin professzor, az Institut de France tagja megjegyezte, abban, hogy megtalálják az eredetihez közeli (mert a teljesség már kizárt) állapotot, abban már csak a restaurátor érzékenysége igazíthat el, itt van a tudomány határa is. Éppen ötven esztendeje, hogy a párizsi Louvre restaurátor műhelyeibe bevonultak a kémiai, fizikai tudományok. S hogy a kémiai analízis és például a röntgentechnika segítségével jelentős sikereket értek el a szakemberek a képek, szobrok anyagának, a festéknek, a technikának a vizsgálataival. A tudomány két irányban is hatással van a műtárgyvizsgálatra: egyrészt segíti a művek alaposabb történeti megismerését, a művek meghatározását (datálás, szerző(Dolezsál László felvétele) A restaurálás témaköréhez kapcsolódik a Széchényi Könyvtárban az írott dokumentumok konzerválásával foglalkozó francia Tanulmányi és Kutatási Központ kiállítása. Ahol a különböző megőrzési technikákat, mint szárítás, fertőtlenítés, savmentesítés, hiányok pótlása és a megrongálódott dokumentumok másolása — mutatják be. Az itt bemutatott francia könyveket a kiállítás alkalmából a magyar nemzeti könyvtárnak ajándékozta a francia állam. K. M. Baranyában Nemzetiségi farsangra készülnek Eseményekben gazdag nemzetiségi farsangra készülnek Baranyában: népi hagyományokat keltenek életre, német és délszláv együttesek lépnek fel, svábbálokat és sokácbálokat rendeznek. Az ötvennapos vigalmi időszakot a január 8-i svábbál nyitja meg; ezt a német nemzetiségi klub szervezi a pécsi Nádor Szállóban. Január és február minden hetében lesz bál Baranya valamelyik nemzetiségi településén. A németek báljain rendszerint fúvósmuzsikára vagy sramlizenére „ceped- liznek” a vendégek, a délszlávok báljain pedig tam- buraszóra járják a kólót — a balkáni eredetű körtáncot — a farsangolók. Hazánk legnagyobb nemzetiségi megyéjében hagyománnyá vált, hogy a németek és a délszlávok a maguk jelegzetes módján ülik meg — pontosabban: táncolják végig — a farsangot. Ezek az összejövetelek jelentős társadalmi eseményei is a nemzetiségi lakosság életének. Alkalom arra, hogy találkozzanak egymással a különböző nemzedékek képviselői, az ország más-más részein — vagy éppen külföldön — élő cokonok, barátok, ismerősök. Nagy érdeklődés előzi meg a baranyai nemzetiségek farsangi játékait is. Mohácson február 24-én rendezik meg a délszlávok télűző-ta- vaszköszöntő ünnepét. Külföldről is sok vendéget várnak a nevezetes busójárásra. Nemzetközi környezet- védelmi fotópályázat Nemzetközi környezetvédelmi fotópályázatot hirdetett az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal, a KISZ Ifjúsági Környezetvédelmi Tanácsa több Szolnok megyei rendező- szervvel közösen. A pályázat célja, hogy a fotóművészet eszközeivel szemléltesse és gondolatébresztő módon bemutassák az ember és környezetének kapcsolatát, a környezetvédelem eredményeit, és felhívják a figyelmet a környezeti ártalmakra. A szerzők a kép illetve színesdia kategóriákban egyaránt négy-négy alkotással nevezhetnek, a színes és fekete-fehér képek bármilyen fotográfiai eljárással készülhetnek. A pályaműveket április 5-ig -kell beküldeni a szolnoki Jászkun Fotóklubba, majd a zsűrizés után a legjobbakat júniusban Szolnokon, júliusban Budapesten teszik közszemlére. A pályázattal kapcsolatos nevezési lap és a feltételeket részletesen ismertető tájékoztató a Szolnok Megyei Művelődési Központtól (H—5000 Szolnok Pf. 198) igényelhető. A megyei könyvkiadás történetéből 1. Az első lépések A ritkaságok között Szép Ernő verseskötete A „népek országútjának” nevezett Alföld közepén, Szolnok megyében, a XIX. század utolsó harmadában honosodott meg a nyomdászat, illetve a lap- és könyvkiadás. Szolnokon, a törvényházzal szemben, 1867- ben alapította meg Bakos István a megye egyik első könyvnyomdáját, melynek míves betűmintáit ma is őrzi a Verseghy Ferenc megyei Könyvtár. Mintha csak a megkésett fejlődés lemaradását igyekezett volna bepótolni a jászok és a kunok földje; a századfordulón már minden városban és nagyobb településen volt nyomda. Jászberényben Bittermann Edénél, Szolnokon Szovetics Józsefnél, Mezőtúron Gyikó Károlynál, Karcagon a Spitzer-, a Kertész-, majd a Sződi-nyomdá- ban készültek a hetilapok és a helyi — elsősorban törté- téneti vonatkozású — kiadványok. Az 1876-os közigazgatási rendezésekkel Szolnok megyéhez csatolt, korábban ön- kormányzattal rendelkező Jászkun kerület székhelyén jelent meg 1868-ban a környék első hetilapja, a Jász- Kunság. A jászberényit rövidesen követték a többiek: a Külső-Szolnok, a Karcag és Vidéke, a Mező-túr, a Nagy- Kunság, illetve a kunszentmártoni, a jászapáti és a tiszafüredi lapok. Ugyanezekből a nyomdákból kerültek ki gyors egymásutánban a törvényhatósági, történelmi és földrajzi témájú tanulmányok és jelentések, mint például Sipos Orbán Rendszeres jelentés Jász-Nagykun-Szolnok megye állapotáról, vagy Da- róczi Elek Karczag város egyetemes leírása című munkája. A közvetlenül a század- forduló előtti és utáni időkben mennyiségét tekintve szép számú — ma már forrásértékű — helytörténeti kiadvány mellett azonban kevés olyan mű jelent meg, amely a megye akkori kulturális életét reprezentálná az utókor számára. A csak néhány, ezért annál nagyobb jelentőségű kivétel között tarthatjuk számon a Szolnoki Színházi Újságot, amelynek megindítására a megye- székhelyen 1912. április 20- án megnyitott állandó színház adott alkalmat. Egyedinek számít Lázár Béla szerkesztésében napvilágot látott Szolnok a művészetben című kötet, amely a szolnoki művésztelep tízesztendős jubileumára jelent meg. Az irodalomtörténet könyvritkaságai közé számít az 1899—1902 között Mezőtúron diákoskodó Sízép Ernő ugyanitt kiadott első verseskötete, az Első csokor, melyet a hálás tanítvány Kolosváry Aladár főgimnáziumi tanárnak ajánlott. Az önképzőköri versek gyűjteményét 1980-ban, hasonmás kiadásban jelentette meg ismét a Túri öregdiákok Baráti Köre. Szolnok jeles szülötte előtt tisztelgett az 1901- es kiadású, Verseghy Ferenc Emlékezeté-nek szentelt kötet. A két világháború közötti időszakban jellegét tekintve nem változott a megyei könyvkiadás: domináns maradt a város- és községtörténet. Ezek körét gazdagította például az 1936-ban megjelent Kunszentmárton története című tanulmány, illetve 1941-ben Botár Imrének — a korabeli kritika által is elismeréssel fogadott, adatait tekintve pedig időtállónak bizonyult — Szolnok települési, gazdasági, népesedési viszonyai a XVIII. században című könyve. 1937-től adták ki az 1873- ban alapított jászberényi Jász Múzeum Évkönyvét, egy évtizeddel korábban pedig Karcag városa jelentette meg szülöttének, Győrffy István néprajztudósnak a főbb munkáit: a Nagykunsági krónikát és a Szilaj pásztorokat. Ebből az időszakból csak egy nagyobb irodalmi vállakózásról tudunk, amelynek jelentős értékei vannak, 1937-ben látott napvilágot a Varga-féle könyvkiadónál Kovaloszvky Miklós Irodalmunk Páris-szemlélete a háború után című esszéje, melynek hasonmás kiadását az 1986-os ünnepi könyvhétre adta ki újra a megyei könyvtár. (Folytatjuk) Bálint Judit Apáti Istvánra emlfikeztek A zoológia-, a szövettan jeles tudósára, a biológiai kutatások hazai úttörőjére, Apáthy Istvánra emlékeztek hétfőn Szegeden születésének 125. évfordulóján. Az 1922-ben elhunyt tudós sípját a belvárosi temetőben a Csongrád Megyei Tanács, a Szegedi Akadémiai Bizottság, a szegedi egyetemek képviselői koszorúzták meg, és elhelyezték a tisztelgő kegyelet virágait a Dóm téri pantheonban lévő emléktáblájánál is. Apáthy István már fiatalon Európa számos országában folytatott tudományos kutatásokat; sok tanulmánya szerzett számára nemzetközi elismerést. Tegnap ismét benépesültek az iskolák. A megyében több mint 55 ezer kisdiák folytatja a tanulást. Felvételünk a Cserkeszőlői Általános Iskola 5. osztályának orosz óráján készült (Fotó: T. K. L.) Kameraközeiben Egyéves az Új hullám Az elmúlt év januárjában volt az első adása, tehát egyéves születésnapjához közeledik a Televízió Üj hullám című műsora. Feyér Zoltánt azzal a kéréssel kerestük meg: beszéljen a műsor eddigi életéről. — 1986 nyarán bíztak meg egy új műsor készítésével. A feladat az volt, hogy szórakoztató ifjúsági magazinműsor legyen, fiatalokról szóljon, de ne csak fiataloknak — válaszolta a szerkesztő. — Fehér lappal indultam, bizalmat kaptam, hogy a rendelkezésre álló havi 60 percet töltsem meg élettel. 1987 januárjától jelentkeztünk minden hó utolsó péntekjén, 21 óra után. A megbízásból az első adásig eltelt néhány hónap arra kellett, hogy minden együtt legyen a kezdéshez. — Milyen elképzelésekkel indultak? — Jól pergő, érdekes, változatos magazinműsort akartunk készíteni, ahogy Márton István, stábunk rendezője mondta: egyórás politikai klipet. Legyen benne a zenei, a sport, a tudományos, a művészeti, a társadalmi és a gazdasági életben megjelenő új, ami tartalmas, és aminek morális értéke van. Ne legyen köny- nyűzenei magazin, legyen benne komoly zene és jazz, meg klipek. Ezekből sokat kapunk a külföldi televízióktól. Eltökélt szándékunk volt, hogy szórakoztatva politizálunk és politizálva szórakoztatunk. A tartalomról már beszéltem, a formát, a háttérben villogó 50 monitort, amelyen minden megjelenik, ami az adásban történik — Márton István találta ki. — Kik készítik az Űj hullámot? — öten vagyunk A rendezőt említettem, operatőrünk Janovics Sándor, a vágó Gábor Annamária, a gyártás- vezető Popovics Andrea, és én vagyok a szerkesztő. Vannak állandó riportereink: Franka Tibor, Oltványi Tamás, Léderer Fái, Beszter- czey Gábor, Seregi László. Az Űj hullám képi világát Ruzsinszky László képmérnök találta ki. A műszaki gárda is állandó. Így aztán még félszavak sem kellenek, hogy megértsük egymást. Viszont nincsenek a stábot felduzzasztó asszisztensek, segédek. Az egyórás adásban levő 8—10 anyagot tartalmazó műsor riportjait 3—4 nap alatt forgatjuk le. Igyekszünk nem több időt a helyszíneken tölteni, mint amennyi feltétlenül kell, és nem több nyersanyagot felhasználni, mint amennyi elengedhetetlenül szükséges. — Hogyan dolgoznak? — Számomra az Üj hullámot csinálni életforma. A nap 24 órájából ébren töltött időben figyelek, bármit látok, hallok, bárkivel beszélek, közben töröm a fejem, mit lehet belőle hasznosítani. Riportereink pedig mindent „belülről” csinálnak végig. Ha kell, lóháton vagy magasépületet tatarozva, vagy mint Franka Tibor tette: a Párizs—Dakar sivatagi futóverseny magyar győztesével futva csinált riportot. — A közelmúltban az Űj hullám televíziós nivódijat kapott. Ez belső elismerés. Milyen a külső megítélés? — Ügy látom, kollégáink szeretik a műsort, a bentiek is, a külső újságírók is. Ennek nagyon örülünk. A tetszési indexünk átlagos, a nézők száma adásonként általában 3 millió. — Milyen terveik vannak erre az évre? — Különösebb terveink nincsenek. Szeretnénk, ha megmaradna precízen működő gépezetünk, a jókedv, amivel a munkánkat végezzük. Ha azok, akikről és akiknek műsorunk szól, emelik teljesítményüket, ha szellemi, stílusbeli új hullám jelentkezik, mi annak rumot adunk. Mert róluk és nekik szól a Televízió Üj hulláma, E, M, Szegeden
