Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-05 / 3. szám
1988. JANUÁR 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP, 3 Munkásgyűlések nagyüzemekben (Folytatás az 1. oldalról) lalkoztató Tiszántúli Autójavító Vállalatnál is néhány percre megálltak a gépek. Az egyik jókora üzemcsarnokban Papp János igazgató tájékoztatta az összegyűlt dolgozókat. értékelte az 1987-es év teljesítményét és ismertette az idei év várható feladatait. Mint hallottuk tavaly, 770 millió forintos termelés mellett 63 millió forint nyereséget értek el, ami nem volt könnyű dolog. Hiszen az éves teljesítések időközbeni elemzései során bebizonyosodott: ha azt akarják, hogy továbbra is eredményesen gazdálkodjanak, akkor felül kell vizsgálniuk eddigi üzletpolitikájukat. A gépkocsijavítási profil megtartása, sőt szilárdítása mellett például ma már foglalkoznak gépi forgácsolással, különleges gépkocsi felépítmények és alkatrészek felújításával, vas- szerkezeti lakatos munkákkal is. Az idei feladatokról szólva az igazgató elmondta, hogy számításaik szerint az ipari árbevételük eléri majd a 730 millió forintot. Borúlátásra egyelőre nincs ok, mivel az eddig beérkezett javítási igények alapján első negyedévi kapacitásuk teljesen le van kötve, hiszen az év első 3 hónapjában meg kell javítaniuk 50 IFA, 33 Tátra tehergépkocsit, 20 pótkocsit, valamint II ezer IFA és 65 Tátra motort. A Szolnoki MÁV Járműjavítóban is hagyomány már, hogy az év első munkanapján az üzem vezetői és a munkások amolyan jelképes kézrázással kívánnak boldog új évet egymásnak, miközben néhány értékelő szó esik az elbúcsúztatott esztendőről, de még több az újról, amely feladataival ott tornyosul a munkáskollektíva előtt. Tegnap reggel az üzem hatalmas szerelőcsarnokában Sándor János igazgató vette, számba 1987 legfontosabb történéseit. Nem volt zökkenőmentes az elbúcsúztatott gazdasági év: az első évnegyedben az alacsony félkész állomány miatt elmaradtak a tervektől, végül jelentős túlórával, megfeszített munkával, még a létszámhiány ellenére is sikerült behozni a lemaradást és évvégére teljesíteni a terveket. Amint Sándor János elmondta, az ország előtt álló gazdasági feladatokból a reájuk eső részt már sorba- szedték, elbeszélgettek a párttagokkal, s ezek alkalmával számos olyan kérdés merült fel, amelyet mindenképp figyelembe vesznek a vezetői munkánál. A MÁV Járműjavító a vasas szakmában tiszteletet parancsoló bérszínvonalat tudott az elmúlt esztendőben biztosítani dolgozóinak. Ez az 1986. évihez képest 7,6 százalékos növekedést jelentett, igaz ehhez az is hozzájárul, hogy a negyvenhat hiányzó dolgozó bérmegtakarítása ott maradt a „kalapban”. Az éves bér- színvonal így 77 ezer forint fölé emelkedett, és az üzem garanciát ad arra, hogy a tavalyinál kevesebbet a jövedelemadó bevezetése után sem keres majd senki. Szükség lesz továbbra is valamennyi munkáskézre. Nem csökkentik a dolgozói létszámot, a munkások tehát megnyugvással vehették tudomásul, hogy a vasút az üzemben továbbra is biztos kenyeret jelent. Az igazgató hangsúlyozta, nem néz könnyű esztendők elé az ország és ezek a gondok természetesen „begyűrűznek” a Járműjavító falai közé is. Csökkenő életszínvonal mellett kell hatékonyabban, nagyobb áldozatokat vállalva, többet dolgozni. Az elmúlt évihez hasonló helytállást várnak tehát a kollektívától a kommunista műszakok teljesítésében is. Az üzem sikerrel alkalmazta azt a gyakorlatot, hogy a közösségért végzett munka nem a hétvégi pihenőnapra esett, hanem a műszakok végén vállaltak túlmunkát a dolgozók azért, hogy a lakástámogatásra adható alap növekedjék, de több jusson a nyugdíjasok szociális támogatására és a kulturális, valamint ifjúságpolitikai elképzelések valóra váltására. Az idei esztendőre nem készítettek túlzottan feszített tervet, a megjavítandó járművek száma kevesebb lesz, mint 1987-ben, de munka azért akad bőven. A cél elsősorban az, hogy ütemesen bonyolódjon a megjavított járművek kibocsájtása, ne legyen szükség hajszolt hajrákra, embert nyűvő túlórákra, hosszú műszakokra. Azt pedig reméljük; az utazóközönség is tapasztalja majd, hogy a Jármű dolgozóinak keze alól kikerült kocsik kiállják a minőség próbáját is. V. Sz. J.—N. T.—P. B. Biztosítják az intézmények «*■«*«*,* zavartalan működését_____ ',anícs”“ Tegnap reggel Szolnokon a városi tanács dolgozói az idei év első munkanapját rövid, apparátusi értekezletté lkezdték, amelyen Bálint Ferenc tanácselnök értékelte a tavalyi munkát, majd vázolta az idei év főbb feladatait. A tájékoztatóból megtudhattuk, hogy a nehéz pénzügyi helyzet, és az évközi, központi elvonások, bevételkiesések nem okoztak fennakadást az intézmények működésében. Csökkent a zsúfoltság a város bölcsődéiben, óvodáiban, ugyanakkor tizenkettővel bővült a tantermek száma, sőt a Széchenyi városrészen elkészült egy hatszáz adagos főzőkonyha is. Elkezdődött egy új tornacsarnok építése, és a lakótelepen orvosi rendelő, gyógyszertár, míg a Kertvárosban idősek klubja nyílt. Megkezdte munkáját a komplex városi családsegítő központ is, a kereskedelmi ellátás javítását pedig két új ABC segíti. Mindezeken kívül felépült 65 tanácsi bérlakás és a tanács 30 millió forintot fizetett 130 bérlakás visszavételéért. Az otthonteremtés segítése érdekében Szandaszőlősön 178 magánépítkezésre alkalmas telket osztottak ki. A fiatal házasoknak és a többgyerekes családoknak pedig 60 millió forint kedvezményes hitelt és vissza nem térítendő támogatást biztosítottak. Ami az idei terveket illeti, sajnos 1987-hez viszonyítva mintegy 180 millió forinttal kevesebből kell gazdálkodnia a városi tanácsnak. A költségvetés csökkenése elsősorban a fejlesztési lehetőségeket sújtja. Éppen ezért az idén az a fő feladat, hogy a meglévő intézmény- rendszer zavartalan tevékenységét továbbra is biztosítsák. Amennyire a pénzügyi lehetőségek engedik, a gyarapodásokról sem mondanak le. Az elkezdett építkezések közül befejezik a Széchenyi pontház építését, újabb 12 tanterem létesítéséhez fognak, s a városrészben szeptemberben új városi könyvtárat avatnak. A belső területeken is lesz tanteremépítés, mivel a Varga Katalin Gimnázium hat, az Újvárosi Általános Iskola nyolc teremmel gyarapodik. Bővítik a szennyvíz- rendszert is, és Szandaszőlősön további 180, lakásépítésre alkalmas telket alakítanak ki. ösztönzik a tanácsi bérlakások visszaadását, és segítik a fiatal házasok, nagycsaládosok lakáshoz jutását. Beszéde végén a városi tanács elnöke arra kérte az apparátus száznegyvenöt dolgozóját, hogy a csökkenő anyagi lehetőségek ellenére az új követelményekhez igazodó gazdálkodási szemlélettel segítsék a megyeszékhely tanácsának idei terveit, a legfontosabb elképzelések eredményes megvalósítását. D. Sz. M. A Jászapáti Jásztej üzemben tavaly maradék talannl ki tadták elégíteni a megrendelők igényeit. A gazdálkodást 5—6 százalékkal javító tták. Az idén várhatóan 20 ezer liter tejet dolgoznak fői (Fotó: T, Z.) Iparcikk-matuzsálemek A korszerűség mércéje a nyereség „A termékszerkezet-váltás hatása a versenyképességre címmel készítettek fölmérést pár évvel ezelőtt az egyik megyében. Már a cím is feltűnt: azt sugallta, hogy a termékszerkezet-váltás fon- tossabb, mint a versenyképesség. A tanulmányt olvasva be is bizonyosodott, valóban ez a szemlélet uralkodott akkoriban. Vállalaton kívüli és fölötti szférákban egy ideig az volt a megítélés mércéje; hogy változik-e a termékszerkezet vagy azonos marad. Az, hogy az új termék nyereséges-e, vagy éppen csak kevésbé veszteséges, mint a régi, amit kiszorított, csak másodlagos, har- madlagos szempont volt. Nem lehetetlen, hogy egyes testületekben nagyobb ro- konszenvet élvezett az a vállalat, amelyik új termékeivel veszteséges volt, mint amelyik régi termékeivel nyereséget hozott az országnak. Az átlagéletkor W év Szerencsére azóta megváltozott a látásmód. Egyrészt azért, mert a vállalatok — ha nem is elegendő, de — nagyobb önállóságot élveznek; nincsenek annyira ráutalva egy-egy testület íróasztal mögött kialakított véleményére. Másrészt — és ez összefügg az előzővel — a piac értékítéletének rangja nőtt: ma a felsőbb szervek szemében is az a kedves vállalat, amelyik adót — méghozzá jókorát — fizet be a költségvetésbe, és nem pénzt szivattyúz el onnan, hogy fedezze ráfizetéseit. örvendetes ez a változás, még akkor is, ha súlyos gazdasági helyzet kényszerítette ki. A valóság szorított rá bennünket, hogy divatos fogalmak helyett egy régi, bevált eszközt: a pénzt, illetve az ezt kitermelő, a piacnak ténylegesen kellő teljesítményt tegyük a megítélés alapjává, legalábbis ha gazdálkodókról — magánüzemekről, szövetkezetekről, vállalatokról — van szó. A változások jeleként megfogalmazódott egy bölcsesség is, miszerint: a korszerűség mércéje a nyereség! Azaz minél több pénzt hoz a konyhára egy termék, annál maibbnak kell azt tekintenünk. Kissé eltúlozva: mindSokatmondóbb a kép. ha figyelünk a részletekre. A gépiparban az ipari átlagnál jóval magasabb: 4,5 százalék volt tavaly a vadonatúj gyártmányokért befolyt pénz hányada, ugyanitt a termékek életkora az átlagnál lényegesen kisebb: 11 év körül mozog. A kohászatban viszont mindössze 0,3 százalék a részarány, s 26—27 év a gyártmányok átlagos életkora. E szembeállítás is jól mutatja az egyébként nyilvánvaló körűiményt: a váltás nem csupán szándék, vállalkozókedv kérdése. Határt szab a változtatásnak a termékek jellege, valamint a módosításhoz kellő beruházások nagysága is. (Emellett a számok önmagukban nem mindig adnak könnyen értékelhető információt. Hiszen a vadonatúj termékek aránya nem minÁm nálunk a helyzet egyelőre más. gyakran tapasztaljuk, hogy valós piaci érdek egy-egy korszerűtlen termék további gyártása. Igaz, ma még úgy-ahogy nyereségesen, de előre látható, hogy az alacsony színvonal konzerválása előbb- utóbb a piacon is megbosz- szulja magát. Ezért hát szorgalmaznunk érdemes a termékszerkezet korszerűsítését — de nem a korábbi: adminisztratív, testületi egy, hogy lópatkóval vagy éppen nyomtatott áramköri lapokkal keressük meg a profitot, lényeg, hogy a bevételeink jócskán haladják meg a ráfordításainkat. Több jel is arra mutat, hogy ez az utóbbi szemlélet — bár nem igen hangoztattuk, s ma sem büszkélkednek vele sehol a világon — a gyakorlatban még jócskán érvényesül. dig használható adat. Kiderülhet, hogy az új gyártmány nem válik be, s hamar el is tűnik a színről. Ezért a statisztikusok a 3 év körüli termékéletkort kezelik fontos adatként: a gépiparban ezek hányada megközelíti az egynegyedet! És mit mondanak a külföldi felmérések? Egyetlen szóval lehet felelni, ám ez igen tanúlságos: semmit. A KSH iparstatisztikai osztálya megpróbált összehasonlításokat készíteni, csakhogy kiderült: a fejlett gazdaságú országokban nem végeznek hasonló méréseket. Egyfelől talán azért, mert érvényesül a „korszerűség mércéje a nyereség” elve. Másfelől, mert ennek az elvnek a hosszú távú érvényesülése szavatolja, hogy a termékek döntő része korszerű — azaz a mai igényekhez igazodó, olcsó és jó minőségű — legyen. módszerekkel! Hanem érdekeltséggel, fejlesztési forrásoknak — köztük külföldi működötökének — vállalatokhoz való juttatásával, a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe való mind szorosabb beépüléssel. Hozzá \iell-e tenni ezekhez: a termékszerkezet-váltás felgyorsulása is — mint sok más fontos dolog — attól függ, mekkora lépésekkel halad előre a magyar reform. M. P. Régi áru, kicsiny haszon Nyugaton nem mérik Helyzetkép a Damjanich uszodából Nem apadt ki a kút, csak „beteg” A gyógyítás idején a Tisza Szálló kútjából biztosítják a vizet Nyugodtan ki merem jelenteni, Szolnokon több ezer embert foglalkoztat — közvetlenül vagy közvetve — egyetlen kút ügye. Azé a bizonyosé, amely a Damjanich uszodát táplálja. Sokan a lélekharangot is megkongatták fölötte, hiszen a közhiedelem az, hogy végérvényesen kiapadt, újat fúrnak helyette. Tény az, hogy gondok vannak a „Daniiban”, hiszen az utóbbi hetekben előfordult, hogy csak egy medencét lehetett használni, de az is, hogy bezárták az uszodát. Sokan várják a magyarázatot: mi a jelenlegi helyzet, és mi várható? Kovács Gézától, a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat műszaki igazgatóhelyettesétől tudakoltuk meg. Bizony, az 1966-ban üzembe helyezett kút nem kapott nagyjavítást az eltelt húsz év alatt (ennek okát most ne firtassuk). A vízkövesedésre igen hajlamos, attól többször tisztították, de korábban nem volt rá megfelelő módszer. Savazással, ráfú- rással 4—5 cég is dolgozott ezen. Eredetileg ’87 nyarára tervezték már a tisztítását, annál is inkább, mivel tudott róla az üzemeltető, hogy egyszer egy kis átmérőjű csövet, egy műszeres vizsgálatkor egy szondát is beleejtettek, sőt azt is, hogy nem dolgozik már minden szűrő. A Víz- és Csatornamű Vállalatnak nincs megfelelő berendezése ilyen mélységi javításhoz, ezért a VIKUV-tól rendelte meg a munkát, de csak augusztus végén tudták volna megkezdeni, ezért inkább 1988 tavaszára akarták elhalasztani. Csakhogy közbeszólt az élet! Október 11-én leállt a kút. A VIKUV szakemberei 23- án kezdték el a tisztítást. Egy normális kút mosatása 3—4 hetes munka — amikor csupán homokkal töltődött fel —, de itt különféle tárgyakat kellett kimenteni. Amikor a csöveket elkezdték beépíteni, kiderült: a feltöltődés lényegesen nagyobb, mint feltételezték. Kilencszáz-egynéhány méter mélységben, különböző mentő szerszámokkal (egy- nek-egynek a cseréje egy- egy napot vett igénybe), olykor maróval, centiről centire lefelé haladva szedtek ki különböző roncsokat, hihetetlen mennyiségben. December közepéig ezer 72 méterre jutottak le, ezzel a legfelső réteget szabaddá tették, újra teljes hozamát (600 liter/perc) adta a kút, de csak kompresszor segítségével. A mosatás alatt lehűlt a réteg, amikor az ünnepekre a „vikuvosok” is szabadságra mentek, csupán 30 Celsius-fok volt a víz hőmérséklete, azóta folyamatosan emelkedett, elérte a 60 fokot. Feltöltötték a kisme- dencét is (az „egytízest”), szilveszter napján erről meggyőződhettek a fürdővendégek. Az év első napján ugyan zárva volt az uszoda, de 2-án már akár a „telt ház” táblát is kite- hették volna, és 3-án is mintegy 250 fizető vendég élvezte a vizet a bérletesek mellett. (Korábban a fedett és a sátor alatti úszómedence üzemelt csak, illetve azért volt 1—2 napos szünet, mert a Tisza Szálló kút járói nehezen töltődtek fel.) Szerdán viszont — január 6-án — visszajönnek szabadságról, és folytatják a tisztítást a szakemberek, tehát átáll az uszoda a szálló kútjára, ami nem képes ellátni a kismedencét. Ha két- három hét alatt szabaddá tudják tenni az alsó réteget, akkor ismét teljes körű lesz a téli üzemeltetés. Viszont, ha beáll a tartós hideg akkor a befejezést el kell halasztani tavaszra. Addig visszaállnak a kompresszoros üzemeltetésre. Ez ugyan többe kerül, és sajnos a környék lakóinak nyugalmát is zavarja — amiért ezúton is elnézésüket, türelmüket kérik —, de meg tudják teremteni az úszás lehetőségét, és a gyógyvíz is megfelelő hőmérsékletű lesz. Megtudtuk még a vállalat műszaki vezetőjétől, hogy gondoskodtak arról is: ne károsodjanak a bérlettulajdonosok. Meghosszabbítják a bérletek lejárati idejét annyival, amennyi kiesést jelentett a kút tisztítása. Ezen kívül mindazok, akik kifejezetten a meleg gyógyvizet kívánják, a Damja- nich-bérlettel a Tisza Szálló gyógyfürdőjét is látogathatják, amíg ez a tortúra tart. — rónai —
