Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-25 / 20. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JANUAR 25. Közös hullámhosszon Az amerikai politika utóbbi néhány évében ritkán fordult elő, hogy egy kérdésben majdnem tökéletes legyen az összhang a törvényhozás demokratikus többsége és az elnök között. Ha ehhez hozzávesz- szük, hogy a nyugat-európai szövetségesek is támogatásukról biztosították a Fehér Ház igyekezetét, sőt a Szovjetunió is Reagan sikerében érdekelt, már látható, hogy valóban rendkívüli ügyről van szó. Valójában nemcsak a felsoroltak, hanem szinte az egész világ közvéleménye is azt szorgalmazza, hogy mielőbb emelkedjen törvényerőre a Reagan és Gorbacsov által Washingtonban aláírt megállapodás a közepes és rö- videbb hatótávolságú nukleáris fegyverek fölszámolásáról. .. Az amerikai törvényhozás bizottságaiban hétfőn kezdődnek az előzetes viták, s a Szovjetunióban is a legfelsőbb tanács illetékes szervei elé terjesztik a minisztertanács ajánlását. A ratifikációs eljárás inkább az Egyesült Államokban ígérkezik érdekesebbnek, hiszen itt még mindig vannak bizonytalansági tényezők. Egyes konzervatív képviselők és szenátorok azért bírálják az elnököt, mert szerintük a szerződés inkább Moszkva számára előnyös és még mindig elégedetlenek az ellenőrzési eljárásokkal, technikai részletekkel is. Ezek a vélemények nyilvánvalóan kisebbségben vannak, de mivel a törvényhozás mindkét házában kétharmados többség kell a ratifikáláshoz, ez a kisebbség is okozhat nehézségeket. Amennyiben bármelyik módosítási javaslatok mögé felsorakozik a honatyák többsége, az egész szerződést újra kell tárgyalni a Szovjetunióval, s így könnyen előállhatna az az egyszer már előfordult helyzet, hogy az elnök aláírásával szentesített megállapodásból semmi sem lett az amerikai belpolitikai szituáció miatt. Az előzetes felmérések, értékelések alapján azonban mindez csak sötét lehetőség, a szerződés ' ratifikálásához szükséges többség megvan, s az elnökjelöltek legnagyobb része is közös hullámhosz- szon van a Fehér Házzal ebben a kérdésben. Más kérdés, hogy a legújabb amerikai javaslatok fényében komoly veszélyek látszanak kialakulni a soron következő megállapodás, a stratégiai csapásmérő fegyverek ötvenszázalékos csökkentése ügyében. Bár a részletek egyelőre még nem ismeretesek, annyi bizonyosnak látszik, hogy a két fél mostani álláspontja túl messze van egymástól ahhoz, hogy még 1988 első felében Moszkvában újabb szerződés aláírására kerüljön sor. Egyelőre azonban csak a soron következő lépésről van szó, s az a ratifikálás. Ba- kern a Fehér Ház személyzeti főnöke az elmúlt hét végén így foglalta össze a szűkebb kabinet véleményét; „meg vagyok győződve róla, hogy a történelmi dokumentumhoz, amely első ízben rendelkezik a nukleáris fegyverek egész osztályának megsemmisítéséről, a szenátus is hozzájárulását adja”. A szerződés megkötése jelentősen csökkenti a nukleáris veszélyt, nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az egész világon. Reméljük, minden felelős politikus így gondolja az Egyesült Államokban, s másutt is. Horváth Gábor Európai békekonferencia (Folytatás az 1. oldalról) országokban zajló társadalmi folyamatok. Az Összekötő Bizottság döntése szerint a júniusi konvent fő témája — A békemozgalmak 1988-ban: új kihívások — rendkívül széles körű vitát tesz lehetővé. A lundi ülésen két magyar témajavaslatot is elfogadtak; így szó lesz arról, hogy a nukleáris fegyverrel nem rendelkező országok hogyan járulhatnak hozzá az európai biztonság erősítéséhez, s arról is, hogy miként folytatható a helsinki folyamat. Barabás Miklós bejelentette: hazánk a béke kérdései iránt érdeklődők széles körét felölelő delegáció kiutazását segíti elő. A konvent — amelynek megtartását a svéd kormány anyagilag is segíti — nyitott lesz minden érdeklődő számára, mintegy ezer résztvevőt várnak, főleg Európából. A bizottság elhatározta, hogy 1989-ben Spanyolországban rendezik meg a konventet. Amszterdami tüntetés Izrael Palesztinái erőszakossága ellen Öböl-háború — Amerikai katonai jelenlét Napi egymillió dollárba kerül Nagy-Britannia, Olaszország és Franciaország kész haditengerészeti erőit annak a közös programnak alávetni, amely a Perzsa(Arab)- öbölben legalább öt nyugateurópai aknaszedő hajó folyamatos jelenlétét irányozza elő. Az egyezségről a The Washington Post ad hírt vasárnapi számában az amerikai hadügyminisztérium illetékeseire hivatkozva. Az amerikai kormányzat esetleg csökkenteni kényszerül öbölbeli katonai jelenlétét, nevezetesen a szállítóhajóknak biztosított kísérői védelmet, mivel az a törvényhozás szerint mostanra már túl sokba, mintegy napi 1 millió dollárba kerül. Tavaly júliusban, amikor az amerikai zászló alatt közlekedő kuvaiti hajók védelmére elindult az amerikai hadihajókíséret, elegendőnek ítélték nyolc haditengerészeti egység és egy parancsnoki hajó jelenlétét. Ma mintegy harminc amerikai hajóegység cirkál a térség vizein. Szovjetunió — Éves tervjelentés A tervezett ütemben nőtt az ipari termelés, nem úgy a nemzeti jövedelem Lenin-renddel tüntették ki Sevardnadzét A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Lenin-renddel tüntette ki Eduard Sevard- nadze szovjet külügyminisztert. Az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a szovjet diplomácia vezetőjét a párt és a szovjet állam szolgálatában szerzett nagy érdemeiért 60. születésnapja alkalmából részesítették e magas kitüntetésben. MIR-állomás Megérkezett a teherűrhajó Sikeresen összekapcsolódott a Progressz—34 pilóta nélküli teherűrhajó szombat hajnalban a Mír űrállomással. Moszkvai idő szerint 3 óra 9 perckor fejeződött be a művelet, s az automata űrhajó a Kvant modul zsilipénez dokkolt. A Progressz—34 rakterében üzemanyagot hozott az űrállomás egyesített hajtóművéhez, valamint élelmiszert, vizet, tudományos berendezéseket, műszereket és postát a már egy hónapja itt élő két szovjet űrhajósnak. A kirakodás csaknem egy hétig tart majd, ezt követően a teherűrhajó leválik az űrállomásról, s visz- szatér a földre. Tavaly következetesen hajtották végre a Szovjetunióban a gyökeres gazdasági reformot, mind több ágazatot érint az új gazdasági mechanizmus. A lakosság életszínvonala emelkedett — állapítja meg az 1987-es gazdasági eredményekről vasárnap közzétett jelentés. A tervezett ütemben nőtt az ipari termelés és a munka termelékenysége. Ütemesen dolgozott a fűtőanyag- és energiatermelés, valamint a kohászat. Gyorsult a gépipar fejlődése. Nőttek a működő műszaki eszközök cseréjére és rekonstrukciójára fordított beruházási összegek. Évek óta először csak a termelékenység javulása eredményeként értek el növekedést az anyagi termelésben, a dolgozók létszáma nem nőtt. Következetes a szociálpolitika végrehajtása. A munkások, alkalmazottak, kol- hozparasztok fizetésemelése, a társadalmi fogyasztási alapok és a lakásépítés növelése terén teljesítették vagy túlteljesítették a tervet. Ugyanakkor lassú a termelésijen a tudományos és műszaki eredmények alkalmazása. Sok iparvállalat nem teljesíti a szerződéses kötelezettségeket. Számos vállalat és szervezet pénzügyi helyzete továbbra is feszült. 1987-ben nem javult jelentősen a gépgyártás és a könnyűipar munkája, különösen a termékminőséget tekintve. Árukból és szolgáltatásokból nem teljes a lakossági igények kielégítése. A megtermelt nemzeti jövedelem növekedése elmaradt a tervezettől, s ennek Oka főként az anyagi ráfordítások megtakarításában mutatkozó elmaradásban, a mezőgazdasági termelés lassúbb fejlődésében, a külkereskedelmi bevételek csökkenésében keresendő. A munkások és alkalmazottak átlagfizetése egy év alatt 5 rubellel nőtt, ma havi 201 rubel. A kolhozokban 163-ról 167 rubelre nőtt az átlagfizetés. Többet keresnek az óvodák, gyermekotthonok, diákotthonok dolgozói. Folytatódik az egészségügyi és szociális ellátásban foglalkoztatottak szakaszos fizetésemelése. A termelő ágazatokban lehetővé vált, hogy a termelés növekedésének arányában emeljék a fizetéseket. A múlt év végére 26 millió ember, az érintették 37 százaléka már az új rendszer szerint kapta fizetését. A lakossági megtakarítások ösz- szege 24 milliárd rubellel nőtt. MOSZKVA A közel-keleti helyzetről, az iraki—iráni háborúról, illetve Afganisztán problémájáról tartottak a hét végén szovjet—japán külügyi konzultációkat. MAPUTO Az afrikai körúton tartózkodó Franz Josef Strauss, a nyugatnémet Keresztény- szociális Unió (CSU) elnöke, bajor miniszterelnök Mapu- tóban Joaquim Chissano mozambiki államfővel tárgyalt. Megbeszélésükön áttekintették a térség helyzetét. Strauss hangsúlyozta, hogy az NSZK fejleszteni kívánja gazdasági együttműködését Mozambikkal. WASHINGTON Március közepén Washingtonba utazik Jichak Samir izraeli kormányfő, hogy megvitassa az Egyesült Államok vezetőivel a megszállt területeken kialakult helyzetet. Samirt fogadja majd Reagan elnök is. KAIRÓ Egyiptom és Tunézia úgy döntött, hogy azonnali hatállyal felújítja diplomáciai kapcsolatait. BONN Az NDK hatóságai lehetővé tették az NSZK-ba való kiutazást több olyan, az áttelepülési már régebben szorgalmazó személynek, akit az NDK biztonsági szervei január 19-én Berlinben ideiglenesen őrizetbe vettek rendzavarásért. KABUL Diego Cordovez, az ENSZ- főtitkár különmegbízottja Kabulban Abdul Vakil afgán külügyminiszterrel tárgyalt. Az ENSZ diplomata, aki Afganisztán és Pakisztán között közvetít, előre láthatólag két hétig fog ingázni Kabul és Iszlámábád között annak érdekében, hogy közelítse egymáshoz az afganisztáni konfliktus rendezésével kapcsolatos elképzeléseket. HANOI Thaiföldi egységek január 22-én délután mintegy fél órán keresztül tüzérségi tűzzel árasztották el és szárazföldi erőkkel is támadták Szaraburi tartomány Bote- ne járása egyik települése közelében a laoszi hadsereg helyőrségét — közölte vasárnap a KPL laoszi hírügynökség. Nobel-díjasok intelmei Francois Mitterrand francia elnök a héten Párizsba hívta a földkerekség Nobel-díjas tudósait, szépíróit és a béke bajnokait, hogy váltsák meg a világot. Ezt nem egészen így mondta, de ahogy közös elmélkedésre és tanácskozásra kérte fel őket a jövő század „fenyegetéseiről és esélyeiről” — az lényegét tekintve ugyanezt jelentette. A Nobel-díjasok nem is nagyon kérették magukat. 16 országból, köztük a Szovjetunióból összesen hetvenötén jöttek el, hogy kollektív bölcsességükkel az államférfiak segítségére siessenek. Nem jött el minden élő Nobel-díjas: Oscar Arias Costa Rica-i elnököt, az idei Béke Nobel-díj kitüntetettjét államügyek, Menahem Begin volt izraeli miniszterelnököt visszavonult életmódja, Desmond Tutu dél-afrikai anglikán érseket a dél-afrikai helyzet, Andrej Szaharov professzort moszkvai teendői, Lech Walesa lengyel ellenzéki személyiséget egyéb megfontolások tartották vissza. Nem volt ott a szegényeket ápoló és gyámolí- tó Teresa nővér sem. A többiek viszont a Marigny-palota pazar, többszín márványfalú termeiben három napon át tanácskoztak, vitatkoztak, hallgatták egymást. Mitterrand elnök megnyitó beszédében arra kérte őket, törjék a fejüket, miként kerülhetné el az emberiség ezután a tudományos és anyagi haladással együttjáró szörnyű háborúkat, népirtást és egyéb csapásokat, amelyek századunk történetét tarkították. Elvégre a XX. század „a tudomány és a technika nagy ugrásának százada, de a haláltáboroké is’ a penicilliné és Auschwitzé, a zöld forradalomé és a barna ingeké” — mondta nem nélkülözve a költői emelkedettséget, és a helyzethez illő pátoszt. Az elnök rámutatott, hogy a tudósok tevékenysége egyre nagyobb mértékben alakítja az emberiség jövőjét, legyenek tehát felelős társai az államférfiaknak. A tanácskozás végére a tudósok — talán meglepő módon — termékenyebbnek bizonyulták, mint a politikusok és diplomaták. 16 pontból álló ajánlást fogadtak el egyhangúan, holott — mint kiderült — ők is ugyanazokat a nagy problémákat tartották legfontosabbnak, amelyekkel az államférfiak hiába küszköd- sek. Ezek közül kiemelték a természeti környezet és az emberi személyiség mindenek fölött való értékét. Rámutattak a tudomány roppant jelentőségére a világ jövőjének alakításában. Követelményként fogalmazták meg, hogy minden állam költségvetésében első helyre kell állítani az oktatásügyet, csökkenteni kell a távolságot a politikai hatalom és az értelmiség között, a tudomány eredményeihez pedig minden népnek és egyénnek egyenlő hozzáférési esélyt kell biztosítani — hangoztatták. A tudósok állásfoglalásának egyöntetűségét nyilván az is elősegítette, hogy elsőrendűen politikai követelményeket nem fogalmaztak meg. így nem sürgették a leszerelést, hanem biztos távlatnak vették, amely hozzájárul majd a gazdasági-társadalmi fejlődéshez. Egyetlen időszerű konkrét követelést fogalmaztak meg: a harmadik világ adósságproblémájának átfogó megoldását célzó világértekezletet kellene összehívni. Henry Kissinger és Mitterrand egyaránt úgy vélekedett, hogy ez a mai világ legsürgősebb gondja. Kissinger szerint az eladósodott latinamerikai országok nem tudnak arra várni, hogy a leszerelés mannája rájuk hulljon az adósságteher összeomlással fenyegeti alig megszilárdult demokratikus rendszereiket. Mitterrand sokkal élesebben úgy vetette fel a kérdést, hogy „a XXI. század fenyegetéseinek legnagyobbika az Észak és Dél között felbillent egyensúly’,’ s ezért elsődleges feladat a szegény országok elmaradottságának leküzdése, mert enélkül a leszerelés sem fogja megakadályozni a konfliktusokat. „Szörnyű tény — mondta —, hogy a Világbank szerint nem az északi országok járulnak hozzá a déliek eltartásához, hanem fordítva”. A francia elnök ezért feltétlenül támogatta az adósságproblémát, rendező világértekezlet követelését. Akárcsak az angol író, William Golding gondolatát, hogy az iskolákban mindenütt kellene egyetemes történetet tanítani, aminek kidolgozására az UNESCO lenne hivatott. Többen keserűen állapították meg a tudósok roppant felelősségét nemcsak a tömegpusztító fegyverek tökéletesítésében, hanem a genetikai manipuláció nyugtalanító fejleményeiben is. A molekuláris biológia óriási, szinte beláthatatlan távlatait hangsúlyozták. A Nobel-díjas társaság egyébként határozottan kedvet kapott a közös ülésezéshez, olyannyira, hogy a végén elhatározták, két év múlva újra találkoznak. Addig is készen állnak felajánlani segítségüket bármely súlyos helyzetben. A tanácskozás nem keltett egyöntetű lelkesedést a francia politikai élet fokozódó izgalmai közepette. Sokakban felmerült a kérdés, hogy miért pont a francia elnökválasztás előtt három hónappal kellett sürgősen megváltani a világot, és éppen Párizsban, az elnök védnöksége alatt. A chiraeista párt főtitkára rosszmájúan megjegyezte, hogy nem 75 Nobel-díjas volt itt, hanem 76, mert Mitterrand elnök köztük „a választási kampány Nobel-díjasa”. Raymond Barre kampányvezére azon sopánkodott, hogy a Nobel-díjasok hagyták magukat az Élysée-palota „kelepcéjébe csalni”. Elie Wiesel, amerikai író, Béke Nobel-díjas, Mitterrand régi barátja, aki két éve kezdte el szervezni a tanácskozást, nemes felháborodással cinikusnak bélyegezte az efféle megjegyzéseket. Az tagadhatatlan persze, hogy Mitterrand államférfiúi nimbuszának nem ártott az illusztris rendezvény. De hát itt legalább korunk égető kérdéseiről esett szó. Viszont miféle időszerűsége és célja volt annak a minapi kollokviumnak, amit Chirac miniszterelnök rendezett a városházán „a zsidó és a francia Kultúra szimbiózisáról”, vagy a külügyminisztérium néhány nappal előbb rendezett tanácskozásának Európa kulturális arculatáról? László Balázs
