Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
Sétálunk, nézelődünk a forgalmas utcán, vagy éppen sietősen lépkedünk, elmegyünk egymás mellett, s eszünkbe sem jut bámulni a velünk szembejövők arcát. De egy sikoltó jelre mintha megdermedne az utca képe; elhalnak a megszokott zajok, csak a hullámzó-vijjogó hang hasít bele a levegőbe. Néhány pillanatra mozdulatlanná válik az ember, és önkéntelenül is a hang irányába kapja a fejét. Idegen szempárok együttérzően fürkészik egymást: vajon kiért robog a mentőautó? A száguldó kocsiban ezalatt szó nélkül ül egymás mellett az orvos, a mentőápoló és a vezető. Minden műszer a helyén van, már csukott szemmel is tudják mindannyian, hová kell nyúlni az eszközökért — ha megérkeznek. A gyors, biztos kéz és a megbízható műszer náluk elengedhetetlen: a beteg élete sokszor másodperceken múlik. Sétálunk, nézelődünk a forgalmas utcán, vagy éppen sietősen lépkedünk, elmegyünk egymás mellett, s eszünkbe sem jut bámulni a velünk szembejövők arcát. De egy sikoltó jelre mintha ... Képriportunk a szolnoki mentőállomás munkáját mutatja be. A felvételeket Dede Géza készítette. EUTTCszolgalat
