Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
1988. JANUÁR 23. Nemretközi körkép Jelöltek és esélyek Csatasorban a demokraták A propagandakampány természetesen már hosszú hónapok — ha ugyan nem évek — óta folyik, az új év beköszönte mégis egyfajta szakaszhatárt jelentett az amerikai elnökválasztásért csatasorba állt tucatnyi (egész pontosan 13, valamint jónéhány titkos, tehát hivatalosan nem jelentkezett, de kivárásra, eldöntetlen helyzetben kiugrásra számító) politikusnak. Megszólalt a képzeletbeli csengő, karnyújtásnyira van immár az első valódi megméretés : a február 8-án Iowa államban sorrakerülő párttanácskozás (az úgynevezett caucus), amelyet azután gyorsuló ütemben követ majd a különböző jelölési voksviadalok és előválasztások hosszú sora — egészen a két nagy párt nyáron esedékes elnök jelölő konvenciójáig. Gary Hart a legnépszerűbb demokrata Jelöltek — eltérő előnyökkel és hátrányokkal A startpisztoly tehát már régen eldördült, s érthető, hogy az Egyesült Államokban éppúgy, mint világszerte, sajtóelemzések tömege igyekszik felmérni a jelölteket és esélyeiket egyaránt, latolgatva, ki milyen teljesítményre képes, hogyan hatnak az egyes programok a közvéleményre, milyen szerepet játszhat a nyíltan folyósított állami, vagy rejtettebb csatornákon csordogáló kampány-pénz a konkurensek előrejutásában. Jósolni, cseppet is megalapozott véleményeket hangoztatni nyilvánvalóan kilátástalan, ahhoz még túl sok a bizonytalansági tényező. így van ez még a republikánosok térfelén is, peidig egyrészt Reagan elnök néhány pozíció-javító lépése, többek közt a washingtoni csúcs), másrészt a demokraták szétziláltsága révén a GOP — így rövidítik a „Nagy öreg Pártot”, — egyelőre előnyösebb pozíciókkal rendelkezik. Azt felmérni azonban, joggal reménykedik-e hét éves al- elnökség után a Fehér Ház meghódításában George Bush, vagy alulmarad ve- télytársai valamelyikével szemben, korai lenne. Összekuszált erőviszonyok Az igazi zűrzavar mégis elsősorban az elnökség visz- szaszerzéséért küzdő demokraták sorait jellemzi. Közülük eleve nem emelkedett ki olyan személyiség, aki országos hírnévvel és mondjuk Bush-hoz hasonló nemzetközi tapasztalattal dicsekedhet, aki a hatalmi kötélhúzás kezdeti szakaszában jelentős előnyt mutathatna fel. Jellemző, hogy a gunyoros sajtónyelv „hét törpeként” titulálta a jelöltségre pályázók csoportját, arra célozva, hogy valamennyien csak egy adott körzet vagy réteg támogatására számíthatnak. Kivételt többé-kevésbé két politikus jelent. Az egyik Gary Hart, aki emlékezetes botránya (egy fo- tómodellel fenntartott viszonya) miatt tavaly tavasszal visszalépésre kényszerült, ö, mivel már négy évvel ezelőtt is végigküzdötte a jelölési fordulókat — végül alulmaradt Mondale-lel szemben — érthetően közismertebb. S bármilyen meglepetést jelentsen is, amikor visszatért a versenybe, botránya ellenére azonnal visszaugrott a demokraták népszerűségi listájának élére. Csakhogy — legalábbis ettől tart pártja legtöbb szakértője és vezetője — ilyen erkölcsi tehertétellel igazi esélyekre nem számíthat. Fellépése ahhoz azonban könnyen elegendő lehet — mutatnak rá a közvéleménykutató irodák értékelései —, hogy alaposan ösz- szekuszálja az erőviszonyokat társai taktikáját. Sok bírálat is éri, mondván, hogy egyéni megfontolások miatt súlyosan veszélyezteti a Demokrata Párt amúgy sem elsöprő győzelmi esélyeit. A másik, komolyabb múlttal rendelkező jelölt Jesse Jackson tiszteletes. A fekete bőrű polgárjogi harcos — bár nézetei harcosságán alaposan enyhített az utóbbi években — a viszonylag liberálisak közé tartozik, s joggal számít a színesbőrűek szavazataira. Valódi esélyei azonban neki sem lehetnek. Váratlan kiugrás? Hét jelölt, eltérő előnyökkel és hátrányokkal, különböző területi, társadalmi és anyagi háttérrel, gyorsan módosuló bel- és külpolitikai problémák kavargásában — nem csoda, hogv egyelőre a legváltozatosabb becslések forognak az események várható alakulásáról. A „sötét ló” egyelőre Michael Dukakis, Massachusetts kormányzója. A mezőny második felébe sorolják általában Paul Simon illinois-i szenátort, Bruce Babbit volt arizonai kormányzót, Albert Gore tennesse-i szenátort és Richard Gephart képviselőt Missouriból. Az persze nem kizárt, hogy váratlan kiugrásuk, a papírforma esetleges borulása a sorok gyors átrendeződéséhez vezet, s néhány forduló után helycserékre 'kerülhet: sor. Reagan elnök- republikánusainak nyilvánvalóan kedvező ez a szituáció. Pályázóból náluk sincs sokkal • kevesebb (a GOP elnökjelöltségéért hatan küzdenek), de tény, hogy a „hét törpe” belharca mindenképp az ő malmukra hajtja a vizet. Szegő Gábor Egy „angol” kastély Csehszlovákiában A kelet-csehországi Cás- lav városhoz közeli Zleby kastélyának nincs ugyan angol neve, mégis Walter Scott regényeinek atmoszférája övezi. Prágától nem egészen kétórás autózással érjük el, s ha a várfalak mentén haladó rövid út után belépünk első kapuján, úgy érezzük, hogy VIII. Henrik angol király romantikus korába érkeztünk. Baloldalt egy kerek torony magasodik, előttünk újabb, apró tornyokkal díszített kapu nyílik, olyan, amilyeneket régi, elsárgult metszeteken láthatunk. Az épület mai formájában a múlt század közepén született, amikor Vincec Karel Auersperg herceg a XIX. század negyvenes éveiben kiváló cseh építészek, festőművészek és szobrászok csoportját hozatta ide, akik az eredetileg rokokó kastélyt átalakították. E fantaszta háziúr álma és vágya a középkori lovagi élet volt, ennek szentelte egész vagyonát, építőkedvét és minden cselekedetét. A múlt század közepén (amikor szinte az ablaka alatt épült a modern kort idéző cukorgyár), kastélya udvarán lovagi fegyverzetben járkált, felhívásokat intézett a néphez, s leveleit „a régi Zleby várból” írogatta. „Lovagvárát” pontosan a XV—XVI. századbeli angol építészettörténetből átmásolt tervek alapján építette. A helyi könyvtárban fennmaradt két kötet képes kiadvány, amely 1836-ban jelent meg Londonban, itt találhatók azok a galéria, hall, mennyezet és erkély-típusok, amelyek alapján a herceg Zleby-i rezidenciáját alakították át. Egész Csehszlovákiában sem találunk még egy ilyen kastélyt, amely ennyire az angol ro- manitizmust tükrözné, mint éppen Zlebyben. A hatalmas fegyver- és páncélöltöny gyűjtemény többsége a szászországi Mo- ritzburg-vár megszüntetett fegyvertárából származik, s az utolsó lovagi tornák dicsőségét őrzi. A színes üvegablakok tompított íéA szerecsenfej árnyékában Csak a sógorság marad? Ha az osztrák—magyar .kapcsolatokat említjük, önkéntelenül, — még a németül nem tudók körében is két szó jut eszünkbe: „gemütlich, herzig”, azaz bartáságos és szívélyes. Való igaz, történelmi bűntudat vagy tudathasadás nem foglalkoztatja országaink közvéleményét. A politikai, tudományos, művészeti kapcsolatok jelentős sikerekre, több évtizedes együttműködésekre tekintenek vissza, s ezt ígéri a jövő is. Vajon így van-e ez az osztrák—magyar gazdasági kapcsolatok terén is, ahol bizony a korábbi dinamizmust az utóbbi egy-két évben visszaesés váltotta fel. Franz Vranitzky osztrák kancellár legutóbbi budapesti látogatásakor a sajtó képviselőinek adott nyilatkozatában mindenesetre határozottan kifejezte jövőbeni elképzeléseit: minél több területen, minél gyakoribb üzletkötés, sőt közös harmadik piaci részvétel, lehetőleg már az elkövetkező évektől. Ez is jelzi, a két ország szakemberei' nem nézik tétlenül a kedvezőtlen jelenségeket. Természetes, az azóta eltelt hetek alatt nem duplázódhatott meg az üzletkötések száma, viszont Bécs- ben járva az egyik utazási iroda hirdetése már jó példát mutat. A Blaguss fivérek tették meg az első lépést, ők ugyanis a magyar Volánbusz . Vállalattal közösen, hoztak létre új irodát azzal a célal, hogy hazánk fiait minél nagyobb számban invitálják Bur- genlandba. Ügy tűnik, legalábbis első látásra, hogy a turizmus a jövőben is marad a legrugalmasabban fejlődő kapcsolat. Nyilvánvaló azonban, hogy az eredmények ellenére ez kevés. Így hát Bécsiben járva érdemes tudakozódni, milyen más konkrét kezdeményezések történtek a kimozdulás érdekében. Hazánk élelmiszeripari termékei közül nem kevés közismerten keresett a nyugati piacokon, viszont a különlegességnek számító egzotikus élelmiszerek, gyümölcsök iránt hazánkban mutatkozik igény. Néhanapján még azok is szívesen vásárolnának egy-egy hamisítatlan tea- vagy kakaó- különlegességet, déli gyümölcsöt, akik ezt ritkábban engedhetik meg maguknak. Szolgáltathat-e mindez alapot nagyobb mértékű árucserén alapuló együttműködésre, várható-e, hogy a jövőben a szerecsenfej emblémájáról is ismert Meinl esetleg önálló üzletházat is nyit Budapesten, vagy valamelyik határmenti magyar városunkban (Néhány éve pár budapesti, sőt a közismert nevén a szolnoki 60-as csemegeboltban működik már úgynevezett Meinl-sarok.) Eziránt érdeklődtünk’ Bécs- ben a történelmi múltú Julius Meinl cég igazgatójától, dr. Hofinger úrtól. — Mi osztrákok, a legnagyobb készséget mutattuk néhány évvel ezelőtt, amikor az együttműködés először szóba került. Szívesen szélesítenénk választékunkat Magyarországon, sőt az ön által említett áruház nyitás sincs ellenünkre. De tapasztalataink szerint pillanatnyilag a magyar külkereskedelem nem „favorizálja” ezeket az elképzeléseket. Részünkről a helyzetet nehezíti a szigorú osztrák védővámrendszer, az önök részéről pedig a valutáris elszámolás. Korábban ugyanis mi annyi Meinl-árut adtunk a Csemegének, amekkora értékben magyar árut kaptunk. Régi mondás a gazdaság terén is: hallgattassék meg a másik fél is. Varga István, a bécsi Magyar Nagykövetség kereskedelmi kirendeltségének munkatársa: — Az osztrák mezőgazdaság abban érdekelt, hogy saját termékei számára minél szélesebb exportpiacot teremtsen. Figyelembe véve előállítási költségeiket, e törekvésben erősen korlátozottak. Kiviteli piacként szóba jöhet Európa, Kanada, USA, Japán, Ausztrália. Tehát a legfejlettebb tőkés országok. A távolabbi piac csupán magas értékű, hibátlan minőségű terméket fogad el. Mindennek érdekében megállapodásokat kötöttek a Közös Piaccal. A további lehetőségek kidolgozása most is folyik. Osztrák barátaink telj es jogú gazdasági részvételt szeretnének. Ennek jegyében állítják fel import- szabályaikat. Annak adnak el, akik tőlük is hajlandók konvertibilis valutáért vásárolni. Itt kerülünk mi hátrányba fizetéses mérleghelyzetünk miatt. Nálunk ugyanis nem a komparatív előnyök, hanem az döntött, hogy képesek vagyunk-e a szóban forgó terméket itthon előállítani. — Ennek ellenére úgy tudjuk, meglehetősen komoly igény van a Meinl-termékei iránt itthon. — Így igaz. Ám az import visszaszorítása miatt nem kaphatunk behozatali engedélykeret-bő vitást. Az i-re a pontot már itthon, Budapesten Cahó György, a Belkereskedelmi Minisztérium konvertibilis importosztály vezetője tette fel. Aki az eddigiek ismeretében elmondotta, hogy továbbra is szeretné fenntartani a jó üzleti viszonyt a nagyhírű Meinl-céggel, és ha hazánk gazdasági helyzete ezt lehetővé teszi, a jövőben, sor kerülhet esetlegesen áruházak kialakítására is. Addig azonban, ahogy a címben is megfogalmaztuk csak a sógorság marad! (soós) A kelet-csehországi Zleby kastély a múlt században épült, az angol építészettörténetből átvett tervek alapján nye angol minták szerint készült aranyozott bőr tapétákra esik. Színes lazúros bőr borítja a kényelmes bútorokat is, amelyek méltán állhatnának valamelyik angol kastély termeiben is. A barátságos szalonok falairól családi portrék tekintenek le, s bútorzatukat drága olasz majolika, elefántcsonttal berakott reneszánsz ékszer-szekrények, ritkaság- számba menő bútordarabok egészítik ki. Láthatók itt természetesen a múlt századi cseh mesterek által készített karosszékek és heverők is. Éppen ezért is olyan érdekes a Zleby kastély. Minden, ami itt az 1849— 1868-as • években megvalósult, a helyi cseh építészek, kőfaragók és iparosok munkája. A munkálatokat a közeli Sttatynanyból származó Josef Schmoranz építész- mérnök vezette. A Zleby kastélyban olyan egyedülálló alkotást sikerült megteremtenie, amelyben harmó- nikus egységben él az építőművészet a belső építészettel. A kastélyt néháay évvel ezelőtt szakszerűen restaurálták, s ma újból évente több tízezer túrista úticéljakónt szolgál. Összeállította: Majnár József
