Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-20 / 16. szám
19§8. JANUÁR 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Magyar glasznoszty Áttekintés tizenkét év terméséből Szolnok és az irodalom Ügy látszik, az idei esztendő az újdonságok éve lesz a televízióban. Már eddig is több kezdeményezéssel találkozhattunk, s most íme itt a legfrissebb; ismét egy új műsor, több órás, élőkap- csolásos magazin indult el útjára csütörtökön késő délután avagy kora este. Ugyanis az ötórás kezdésre mindkettő ráillik, attól függően, hogy honnan nézzük, illetve, hogy ki nézi. Az-e, aki már délután 4-kor leteszi a munkát, vagy pedig az, aki még 7 óra után is dolgozik. Mindezt azért említem meg, mert e sorok írója is az utóbbiak csoportjába tartozik, s így sajnos nem lehetett ott a képernyő előtt az új magazin kezdetekor. Sőt, nagy részét a fenti okokból nem is láthatta. Régi igazság, az ember csak arról beszéljen, amit látott, s most mégis szakítok ezzel a bevált bölcsességgel, kivételt teszek a Hazai Tükörrel, s ha nem is méltatom, de mindenképpen üdvözölni kívánom ezt a legújabb televíziós vállalkozást. Mert ha hinni lehet a műsor szerkesztőségének, márpedig mi okunk lenne rá, hogy kételkedjünk benne, hisz semmi lehetetlent nem ígérnek, akkor ez a magazin két dolgot szeretne alapelvként híven szolgálni: az országos jelleget és a tájékoztatás céljait. Különösen az előbbinek örülök, hisz visz- sza-visszatérő kritika érte és éri a televíziót — magam is többször szót emeltem emiatt —, hogy túlzottan főváros központú, sőt belváros központú a műsora, mintha ez az ország nem a fővárosból és 19 megyéjéből állana. Persze esetenként van ennek tárgyi oka is, főképp a költségek nehezítik a televízió nagyobb mozgékonyságát. Nos, a Hazai Tükör a nevében is tükrözi már a szándékot: a széles haza tükre kíván lenni, s ez feltétlenül dicséretes és méltánylandó törekvés. Olyan vonása ez egyébként televíziónknak, amelynek erősítése ugyancsak része az új kihívásokra adandó mai, korszerű válasznak. Mert egyáltalán nincs abban igaza Robert Maxvellnek — a vele készült interjút a Der Spiegel után a Heti Világgazdaság múltheti számában olvashattuk — hogy az emberek torkig vannak már saját nemzeti tévéprogramjaikkal. Szerintem ellenkezőleg, épp azáltal nő meg a saját nemzeti dolgairól beszélő televízió iránti érdeklődés, hogy máshonnan, netán a satellit-progra- mok révén hozzájuthat majd bőséggel úgynevezett világ- műsorokhoz. Televíziónk jó úton jár: a mi dolgainkkal csak a mi televíziónk foglalkozhat. A „kommunikációs ipar titánja” tehát aligha bizonyul majd jó jósnak, ami a honi televíziózás további sorsát illeti. Persze ha a Hazai Tükör és hasonló társai válóban komolyan is veszik, amit a zászlajukra tűztek. Mellesleg, de nem mellékesen itt említendő meg a Láncszemek is, szintén idei újdonság, eddig kettőt láthattunk már belőle, amelyben egy-egy régió, megye első számú politikai vezetője beszél az adott terület sajátos problémáiról, s azokról a feladatokról, amelyeket a kibontakozás érdekében vállal fel a közösség. Azért is jó ez a program, mert mondhatni miniportrét rajzol egy- egy vezetőről, alkalmunk van megismerni azokat is, akik úgymond középszinten irányítják az életet. És szorosan illeszkedik a Láncszemek egy nagyobb láncolatba is, amelyben országos ' vezetők szólalnak meg a képernyőn. Üj kezdeményezés ez, és tükrözi a nagyobb nyitottság szellemét, s mert új, így nem vethetjük a szerkesztők szemére, hogy nem elég oldott még, nem eléggé közvetlen, és nem eléggé személyes hangvételű a Láncszemek. Pedig akkor meggyőző ereje is hatalmasabb lehetne. Mindenesetre a Baranya megyei, valamint a Veszprém megyei első titkárral készült beszélgetés sokat ígérő kezdeményezés közéleti személyiségek legszélesebb körű megismertetésében. Üj sorozat a Biztató is, az Akadémia több részes ismeretterjesztő programja, jóllehet nem minden előzmények nélkül való. Elegendő emlékeztetni Czeizel Endre hasonló tárgyú és célkitűzésű népszerű sorozatára, amely valljuk be, kissé meg is riasztott annak idején bennünket, rádöbbentve az életünkre leselkedő rengeteg veszélyre. Az Akadémia sorozata most mintha más alapállást követne, már a címe is ezt sugallja, hisz a József Attilától kölcsönzött Biztató egyértelműen arra utal, hogy biztasson bennünket : van lehetőségünk a ránk leselkedő veszélyek elkerülésére. Arra ösztönöz, hogy ne csak környezetünkre, hanem magunkra is körültekintően vigyázzunk. Igaz, az első bevezető adásban, ha úgy tetszik a prológban a halandóság elrettentő statisztikai adatait hallhattuk, hogy a múlt évben például 147 ezren haltak meg hazánkban, ami a lakosság 13,8 ezreléke, s ezzel az aránnyal sajnos Európában leghátul kullogunk. Remélem, a folytatás szívderítőbb lesz majd. Már annak, aki szombatonként este 6-kor vagy valamivel később, azaz tipikusan vacsoraidőben a csábító estebéd helyett a Biztatót választja. Sajnos, ismét egy műsor, amelyet mindenkinek szán ugyan a televízió, de amely nem a legszerencsésebb időpontban kerül a nézők elé. Én mindenesetre jövő szombaton a Biztató mellett döntök. Végül egy riportfilmről — Szigorúan titkos —, amely a Híradó „mellékterméke”, ugyanis a témára, a problémára a bicskei hőerőmű körüli hercehurcára, egy nagy beruházás kudarcára a Híradó riporterei bukkantak rá. Arra, hogy miként buktak meg az elképzelések, hogy miért nem ad szenet a kiszemelt új bánya. Juszt László és Tardos Júlia riportfilmjükben bulldogszorgalommal jártak utána, hogy valójában mi is van a nagy port felverő, felháborító dolgok mögött, hisz hallhattuk, súlyos milliárdok mentek itt veszendőbe. Ki a felelős azért, hogy például rosszul mérték fel a talaj adottságait, összetételét; hogy a betörő vagy még inkább kitörő víz olyan mennyiségben zúdul elő a mélyből, hogy a budai gyógyforrásokat is elapadással fenyegeti? Aktákba, dokumentumokba pillanthatunk be, de az oknyomozó riportból megismerhettük leginkább azt a káros szemléletet, amelynek eredményeként égbekiáltó torzkép a féligkész házakból álló bicskei lakótelep, akár egy halálváros; azt a szemléletet, amikor kellő megalapozottság nélkül, megbízható tudományos vizsgálati eredmények híján, rosszul értelmezett szociális és politikai érdekből (a tatabányai medence csak nem szűnhet meg, a hagyományok, stb.) felelőtlenül bánik a közösség, az ország pénzével, vagyonával. Régen láthattunk ennyire nyílt szellemű és nyitottságra törő riportfilmet azzal egyetemben, hogy készítőit nem holmi szenzációéhség vezette, hanem az okok tüzetes feltárásának józan szándéka. Ami kissé elkeseríthetett:. végül is mindenki mindenre talált magyarázatot, ki ilyet, ki olyat. Ha tehát az okokat sikerült is feltárni a riportnak, a felelősök továbbra is „rejtve” maradtak. Felderítésük valószínű egy másik szerv dolga lehet majd. Valkó Mihály Tokióban, Oszakában Toshiba- turnén az ÁHZ Japánba utazott kedden a Magyar Állami Hangverseny- zenekar és huszonöt nap alatt — február 12-ig, visszatértéig — tizenöt koncertet ad a Toshiba—Aurex cég által szervezett hangverseny- sorozaton. A körút érinti a távol-keleti szigetország nagyvárosait, így a zenekar fellép többek között Tokióban, Na- goyában, Oszakában, Hirosimában és Kiotóban, a hang- versenykörútra háromféle műsort állítottak össze. Minden alkalommal — a távolkeleti országban főképpen zenepedagógiai munkájáról ismert — Kodály Zoltán művét játsszák, a Háry János szvitet, vagy a Galántai táncokat. Ezután egy-egy versenymű szerepel a programban: Mendelssohn hegedű- versenyét Urushihara japán hegedűművész, Csajkovszkij zongoraversenyét Andrej Gavrilov szovjet zongorista, Dvorák gordonkaversenyét pedig Perényi Miklós adja elő. A műsorok harmadik részében Bartók Zenekari concertója vagy Brahms I. szimfóniája, illetve Berlioz Fantasztikus szimfóniája hangzik el. A zenekart a japán turnén a Hangversenyzenekar vezető karmestere, Kobajasi Ken-Icsiro, valamint Fischer Ádám vezényli. Négy címletben Zeppelin bélyegsorozat A Magyar Posta 150 éve született Ferdinand von Zeppelin elnevezéssel 4 címletből álló, összesen 18 forint névértékű bélyegsorozatot hoz forgalomba január 29- én. A bélyegsorozat Varga Pál grafikusművész terve alapján, többszínű ofszetnyomással, 334 300 fogazott és 6700 fogazatlan példányban a Pénzjegynyomdában készült. Valamennyi bélyegképen középen Zeppelin portréja látható, jobbra az évfordulóra utaló felirat olvasható. A portré alatt Zeppelin életművének egy-egy darabja, a 2, a kétszer 4 és a 8 forintos bélyegen sorrendben az LZ—2, az LZ—4, az LZ—10 és az LZ—127 típusú gép látható. Történetük természetesen nem 1986 júliusával kezdődik, mégis igen nevezetes dátumként tartják nyilván a tagok. Ezekben a napokban (7—12-ig) ugyanis a Tisza- földvári Nagyközségi Tanács és Szövetkezetek Férfikara részt vehetett a XII. Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen Debrecenben. Hogy mi ebben a rendkívüli? Nos, ekkor Magyarországot mindössze két kórus képviselhette a rangos találkozón, s az egyik a tiszaföldvári gárda volt. Az itt elért eredményükre joggal lehetnek büszkék. hiszen a módfelett erős mezőnyben csupán egy angol és egy jugoszláv egvüttes előzte meg őket 0,4, illetve 0,3 ponttal. A kórus vezetője 1964 óta Jordán Antal, jelenleg óraadó a helyi Hajnóczy József Gimnáziumban: — Kórusom, mint a tiszaföldvári családi iroda által működtetett együttes, kettős feladatot lát el. Mintegy húsz környező községben a gyászszertartások állandó résztvevője, másrész pedig a társadalmi rendezvényeEgy városnak az ország szellemi életében elfoglalt helyét nagy mértékben meghatározzák művészeti hagyományai. A gazdag hagyományok kisugárzása fényesebbé tud tenni egy-egy halványabb korszakot is, és mindig megkönnyíti az újrakezdők, az újat akarók helyzetét, ha munkájukkal jelentős elődök tevékenységéhez kapcsolódhatnak, akár követve, akár tagadva azt. Szolnok kulturális életében igazán régi, mély hagyományai csupán a képző- művészetnek vannak. Noha aa elmúlt 30—40 év központosító törekvései nem nagyon kedveztek a vidéki városok kulturális fejlődésének, kétségtelen, hogy jelentős változások következtek be Szolnokon is e téren. Csak a művészeteknél maradva: gazdag kóruskultúra alakult ki, amelynek jelentősége már túlmutat a város határain, él és fejlődik a szimfonikus zenekar, és a népi tánc változatlan súllyal van jelen a kulturális életben. A színház sok változás után is őrzi rangját,, s ez azt bizonyítja, hogy eredményei nem egy-két személyhez fűződő tünékeny sikerek. Az ének- és zenekultúra, a színház tehát megteremtette a maga hagyományait, amelyek segítik az értékek stabilizálásában és újabbak létrehozásában.. Ezzel a közvélemény nagyjában- egészében tisztában is van, a színházi bemutatók, hangversenyek, miként a rangosabb tárlatok is (legyenek bár a városban vagy azon kívül) kapnak kritikai méltatást,. amely informálja a közönséget és értékeli a produkciót:. Az irodalomról kevés szó esik, ha Szolnok művészeti élete a beszéd vagy az írás tárgya. Pedig az utóbbi tizenkét évben létrejött Szolnokon (a városban és a megyében) egy olyan irodalom. amely helyi, olyan értelemben, hogy gyökerei nagyrészt ebbe a földbe kapaszkodnak, ennek a tájnak színei, ennek az emberei jelennek meg benne, ugyanakkor országos fórumok, folyóiratok, könyvkiadók vállalják a közvetítését, legjobb produkcióiról pedig a kritika is elismerően vesz tudomást. Miután azonban ez az irodalom egészként szinte teljesen ismeretlen a szélesebb olvasóközönség számára, s az legföljebb egyes műveket „érzékel" belőle, bizonyára ken színesíti a műsort. Amikor szerepelni kell, körülbelül harminc énekes jön ösz- sze, egyébként a temetéseken csak nyolcán működnek közre. v A tiszaföldvári férfikar döntően a Tisza Cipőgyár dolgozóiból áll, de szép számmal énekelnek benne pedagógusok, nyugdíjasok, s a fiatalabb nemzedéket is három gimnazista képviseli. — A kórus próbáihoz, amelyeket a tanácsháza egyik termében szoktunk megtartani, minden tárgyi feltétel a rendelkezésünkre áll — mondja Jordán Antal. A szakmai munkát nyugodt körülmények között végezhetjük, s ez óriási segítséget jelent számunkra. A próbatermünk egyébként egy kis élő múzeum, hiszen a kórus megalakulásától, 19?4-től egészen napjainkig különböző érdekes tárgyak, pótolhatatlan rekvizitumok (serlegek, oklevelek) halmozódtak itt fel.' Ügy érzem, minden támogatást megkapunk többek között a Tisza Cipőgyár vezetésétől, a helyi gimnázium sokan hitetlenkednek vagy erős túlzásra gyanakodnak a fentiek olvastán. Az ő meggyőzésükre a tényeket hívom segítségül. A kezdet 1975-től számítható, abban az évben jelent meg Iluh István verseskötete a Magvető kiadásában. Az azóta megjelent művek és szerzőik: Iluh István: Jó reggelt fény (versek) Szélsárkány) (gyermekversek). Körmendi Lajos: Barbaricum (versek) Boldog emberek (riportok), Művész Pista huszonegye, Nyers hús (kisregények). Schwajda György: Csoda (kisregény), A rátóti legényanya (regény), A szent család, Pala- médesz, Mesebeli János, Mari, Csoda, Himnusz (színművek). Nincs többé iskola (mesekomédia). Több sikeres színpadi adaptáció is fűződik a nevéhez. Schwaida György sajátosan groteszk komédiái és regényei nem mutatnak ugyan közvetlen kötődést e tájhoz, maga az író is körülbelül tíz éve dolgozik Szolnokon munkássága azonban az itteni művészeti (irodalmi és színházi) hagyományokat is gazdagítja. Bistey András: ösz- szeláncolva (novellák), Szibéria melege, Élt itt egy' ember (regények) Égő tetők alatt (ifjúsági regény). Az önálló kötettel rendelkező szerzők mellett élnek és dolgoznak Szolnokon és a megyében olyanok is, akik folyóiratokban és antológiákban már jelentkeztek, jórészüknek előbb-utóbb várhatóan szépirodalmi kötete is lesz, mint például Dienes Eszter, Baksán Mária, Szenti Ernő. Tucatnál jóval több rangos antológia szerkesztői kértek anyagot itteni szerzőktől, íme néhány, valóban a teljesség igénye nélkül: Eső a szilfák levelén, Isten tenyerén ülünk, Add tovább, Madárúton, A medveölő fia, Szép versek, Lányok fényben és árnyékban. Folyóiratokban és irodalmi hetilapokban több száz vers, novella, irodalmi riport jelent meg itt élő szerző tollából. A felsorolás hosszúra nyúlna, de azért az Új írás, a Mozgó Vilát» az Élet és Irodalom, a Kortárs, az Új Tükör, a Forrás, az Alföld, a Napjaink föltétlenül megemlítendő, hiszen mindegyikben több itteni szerző is szerepelt már, Tények bizonyítják tehát, hogy az elmúlt tizenkét év alatt kialakult, és az újabb, megjelenés előtt álló, könyvekről érkezett hírek alapnevelőtestületétől és igazgatóságától, s attól a legalább tizenöt vállalattól és intézménytől, amely hathatósan támogat bennünket. Hogy a mecénások jó helyre utalják a kóruskultúra támogatására szánt Dén- züket, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a ti- szaföldváriak szép sikereket értek el a hazai találkozókon, de hírnevüket az utóbbi néhány évben külföldön is megalapozták. Négy évvel ezelőtt a sort egy kolozsvári vendégszereplés nyitotta meg, majd ezt követte egy ján várhatóan tovább fejlődik, gyarapodik Szolnok és a vidék irodalma. Soha ennyi szépirodalmi könyv nem jelent még meg ennyi idő alatt megyében élő íróktól, költőktől. De ha ez igaz, márpedig a könyvek sora is bizonyítja, hogy igaz, akkor mi az oka, hogy a közvéleményben makacsul tovább él a régi nézet, amely szerint az Alföldnek ezen a táján, miként korábban nem volt, most sincs a helyi művészeti hagyományokat gazdagító irodalom? A választ több összetevő együttes hatásának tulajdoníthatjuk. Általában hanyatlik az olvasási kedv, a még olvasó rétegek érdeklődése is változik, egyre gyakrabban fordul el a hagyományos szépirodalomtól más irányba. Ez általában nehezíti a szépirodalmi művek szélesebb körű megismerését, befogadását. Ennél, ha nem is fontosabb, de sajátosabb, közelebbi ok, hogy gyakorlatilag nem létezik helyi irodalomkritika, amely figyelemmel kísérné a műveket. Már csak terjedelmi okokból sem lehet e cikk célja az értékelés, egy dologra azonban szeretném felhívni a figyelmet: a művek számához képest meglepő a műfaji gazdagság, hiszen drámai groteszk, mesejáték, vers, gyermekvers, novella, regény, ifjúsági regény, irodalmi riport, műfordítás alkotja a megjelent művek körét. Ez tovább árnyalja a képet, és még időszerűbbé teszi az elemző, értékelő munkát. Ez utóbbira eddig egyetlen kísérlet történt, egy szakdolgozat. Veszprémi Sándorné Életmód, valóságlátás. stílus Iluh István költészetében című, 1985-ben írott munkája, amely jelenleg kéziratban olvasható a Verseghy Könyvtárban. A tájhoz kötödö itt születő irodalom mennyiségileg elért) egy olyan szintet, hogy az egyes művek, kötetek értékelése mellett fölmerülhet az összegzés, a rendszerezés igénye is. Ez az igény nem volt sürgető, amíg csupán néhány könyv alkothatta a vizsgálat tárgyát, de előre látható, hogy újabb művek megjelenése a hiányt egyre nyomasztóbbá teszi, elmélyíti az értékek megítélésében már most is meglévő bizonytalanságot, végeredményben a város, e táj szellemi életét szegényí- ti. finnországi fellépés, tavalyelőtt pedig a csehszlovákiai Prerovban adtak hangversenyt. A tervek szerint ez év nyarán az NSZK-beli Nürnfoergbe visz az útjuk. A Fesztiváldíja« kórus tavaly egy Kodály-emlékserle- get indított útjára, amelyet első ízben a Munkásőrség Központi Férfikara kapott meg. A kezdeményezés jó menedzser-szellemre vaiU, Íriszen a kórus ily módon még jobban bekapcsolódhat a hazad kórusélet vérkeringésébe. J. J. A siketek közösek A kórus neve külföldön is jól cseng A felvétel a nagysikerű debreceni kórustalálkozón készült A tévé kéoernvőie előtt
