Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-20 / 16. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JANUÁR 20. Kommenlár Ne sírj, Argentina „Házunk táján helyreállt a rend”. Ezekkel az ünnepé­lyes szavakkal jelentette be Raul Alfonsin elnök hétfőn este Argentína lakosságának, hogy a katonai lázadók meg­adták magukat. Alig kilenc hónapja, hogy az államfő egyszer már mondta pontosan ugyanezt. S ami a tiszti lázadás körül­ményeiben a legfurcsább, hogy annak idején — a hús­véti ünnepek alkalmával — ugyanaz az Aldo Rico alez­redes irányította a felkérést, aki most is a főszereplő volt. Sőt a kiváltó okok is ugyanazok voltak. Aldo Ri­co az egyenruhások, a kato­nai intézményrendszer nevé­ben tiltakozott az ellen, hogy polgári bíróság ítélkezzen fellőttük. Hatalmas csatát folytat az argentin demokrácia a dik­tatórikus múlttal. (Mintaho­gyan a kontinens többi fia­tal alkotmányos rendszere is.) Miért éppen Argentína kerül újra és újra a figye­lem középpontjába, miköz­ben hasonló feszültségek fe­szítik több latin-amerikai or­szág társadalmát is? Mert Alfonsin elnök volt eddig az egyetlen, aki számon merte kérni a múltat az egyenru­hásoktól, s beindította a fe­lelősségre vonás gépezetét a diktatúra időszakában (1976 —1983) elkövetett terrorért, kegyetlenkedésekért. Argen­tínában mintegy kilencezer „eltűntről”, áldozatról tud­nak. A felelősségre vonás nem önmagában jelentős, hanem mint elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy sikerül­jön visszaszorítani a ha­gyományosan politikai szere­pet játszó katonákat az al­kotmányos rend keretei közé. Aldo Rico tavaly húsvéti lázadása — mégha elszige­telt jelenségnek is tűnt — tagadhatatlanul élvezte szá­mos tiszt hallgatólagos egyet­értését. Alfonsin akkor kompromisszumot kötött, hogy leszerelje ezt a belső katonai ellenzéket. Hozzájá­rult, hogy „a parancsra tet­tem” elv érvényesítésével a beosztottak mentesüljenek a felelősségre vonástól. A ke­délyek akkor megnyugodni látszottak. Utólag azonban úgy tűnik. Alfonsin engedé­kenysége megbosszulta ma­gát. Az alkotmányos rend elleni támadásával Aldo Rico ezúttal is azt próbálta érzé­keltetni, hogy valójában a hadsereg megosztott, a de­mokrácia ingatag — ezért Alfonsin ismét, hajtson fe­jet az egyenruhások akarata előtt. Alfonsin és a demokrácia erői tisztában voltak azzal, hogy a játszma ezúttal még veszélyesebb. Ennek tulajdo­nítható, hogy az alkotmány­hű fegyveres erők végül cse­lekvésre szánták el magur kát, s megtámadták a Monte Caseres-i laktanyában tar­tózkodó lázadókat. Egyéb­ként ezúttal is volt néhány más, Aldo Ricóval szolidari- záló egység, így egy átme­neti időre még a főváros, Buenos Aires belső kis re­pülőterét is hatalmukba ke­rítették a lázadók. A felelősségrevonás ezút­tal nem maradhat el, máskü­lönben a jobboldali tisztek továbbra is zsarolnák a de­mokráciát. S ez a tanulság megfontolandó a többi dél­amerikai országban is, ahol — mint például Uruguay- ban — ugyancsak fontos té­ma az alkotmányos rend és a hadsereg viszonya. Ortutay L. Gyula Kétoldalú megállapodásokat írtak alá (Folytatás az I. oldalról) talmát tekintve megfelel pél­dául a hetvenes és nyolcva­nas években a Szovjetunió részéről Franciaországgal, Nagy-Britanniával és Kana­dával aláírt hasonló meg­állapodásoknak. A két kül­ügyminiszter ugyancsak meg­állapodott abban, hogy leg­később 1989. január elsejéig egyidejűleg főkonzulátust nyitnak Kijevben és Mün­chenben. Sevardnadze és Genscher újabb öt évre meghosszabbí­totta az 1978. május 6-án kelt megállapodást a hosszú távú gazdasági és ipari együttműködés fejlesztéséről és előmozdításáról szóló meg­állapodást. Sevardnadze délután Hel­muth Kohl kancellárral tár­gyalt. Rendkívül elégedetten nyi­latkozott Helmuth Kohl kancellárral és Genscher külügyminiszterrel folyta­tott tárgyalásairól kedd es­ti sajtóértekezleétn Sevarö- nadze külügyminiszter. Eze­ket igen érdekesnek hasz­nosnak és sikeresnek nevez­te. Sevardnadze tájékoztatása szerint a két ország vezeté­se — a főtitkár és a kancel­lár nagy elfoglaltsága miatt — csak az év második felé­ben határozhatja meg ket­tőjük szükséges találkozójá­nak idejét és helyét. Erre sor kerülhet vagy Moszkvá­ban vagy Bonnban. Azzal kapcsolatban, hogy Nyugat-Európában most a washingtoni rakétaszerződés után sok szó esik a fegyve­res erők más összetevőiről, így a hagyományos és har­cászati szovjet fegyverzet­ről, Sevardnadze bejelentet­te: A Szovjetunió kész felku­tatni a kompromisszumos megoldást mind a hagyomá­nyos, mind a harcászati esz­közök egyensúlya érdeké­ben. Ha erre a nyugati part­nerek még nem készek, ja­vasoljuk: a bécsi tárgyaláso­kon haladéktalanul fogadja­nak el olyan mandátumot, amelynek alapján tárgyalá­sok kezdődhetnének a ha­gyományos fegyverzetről, beleértve az úgynevezett kettős — hagyományos és nukleáris rendeltetésű esz­közöket. Ami pedig ezeknek az eszközöknek a nukleáris elemeit illeti, erről külön le­hetne tárgyalni. Moszkva kész minden egyensúlytalan­ság és asszimmetria me|- szüntetésére a legszigorúbb ellenőrzés alapján. Veszé­lyesnek mondta, ha túl nagy szünetet iktatnának be a nukleáris leszerelésben, mert ez igen hátrányosan hatna a már elért eredményekre. Sajtóértekezlete után a szovjet külügyiminiszter el­utazott Bonnból. Az Öbölben NATQ-hajórajok sajátos „munkamegosztása” Az egyes NATO-országok a Perzsa (Arab)-öbölbe vagy annak közvetlen közelébe vezényelt, korábban egymás­tól függetlenül tevékenykedő hajórajai között sajátos „mun­kamegosztás” jött létre,' lé­nyegében kialakult a tömb egységes haditengerészeti mechanizmusa a térségben — állapítja meg keddi elem­ző cikkében a Krasznaja Zvezda. A szovjet honvédel­mi minisztérium lapja rá­mutat, hogy a szervezet ame­rikai nyomásra kerülte meg az alapító szerződésben fog­lalt, az Európán kívüli kö­zös felelősségvállalást kizáró kitételt. Ma öt nyugat-euró­pai ország — Nagy-Britan­nia, Franciaország, Olaszor­szág, Belgium és Hollandia — hadihajói vannak jelen az Öbölben. A közvetlen katonai jelen­lét tervei a 70-es, 80-as évek fordulóján kerültek előtérbe a NATO-ban, vagyis az af­ganisztáni áprilisi forradal-» mat és az iráni sah rezsim- jének megdöntését követően. A lap emlékeztet arra, hogy a szovjet megoldási ja­vaslat értelmében ki kell vonni a nem parti államok hadihajóit az Öbölből, és az ENSZ zászlaja alatt kell speciális rendfenntartó erő­ket létrehozni a hajózás sza­badságának biztosítása ér­dekében. Argentina n lázadók megadták magukat Aldo Rico, a lázadó ar­gentin főtiszt hétfőn késő este feltétel nélkül megadta magát és helikopteren a II. hadtest parancsnokságára, Curuzú Cuatiába szállítot­ták Monte Caseros-ból, a lá­zadás színhelyéről. Feltétel nélkül megadta magát a San Luis-i légelhárító tüzér alakulat és a San Miguel de Tucumán-i lövészezred is. Mint már jelentettük, Ri- cót a háziőrizetből történt szökése után újra megfosz­tották főtiszti rangjától és kizárták a hadsereg soraiból. Most az alkotmányos rend ellen irányuló fegyveres lá­zadás szervezésével és irá­nyításával vádolják. WASHINGTON 1945 júliusától a mai napig az Egyesült Államok 919 nukleáris robbantást hajtott végre. Ezek együttes ható­ereje 11 500 olyan atombom­báéval egyenlő, mint ami­lyent annak idején az ame­rikaiak Hirosimára dobtak le. Ezeket az adatokat egy amerikai társadalmi szerve­zet. a természeti források védelmére alakult tanács hozta nyilvánosságra Wa­shingtonban. A dokumentum szerint 1962-től 1987-ig az Egyesült Államokban 7,6 milliárd dollárt költöttek a nukleáris kísérletekre. PEKING A kínai légiforgalmi vál­lalat kedd reggeli közlemé­nye szerint a délnyugat-kí­nai Csungking város köze­lében lezuhant egy kínai utasszállító repülőgép. A gép 98 utasa és tíz főnyi sze­mélyzete életét vesztette. NEW YORK Marrack Goulding ENSZ- főtitkárhelyettes, az izraeli megszállás alatt lévő terüle­tek ügyeivel foglalkozó kü­lönleges ENSZ-megbízott hétfőn visszatért közel-keleti útjáról New Yorkba. A Biz­tonsági Tanács decemberben kért jelentést a főtitkártól arról, hogy milyen intézke­désekkel lehetne szavatolni a megszállt területeken élő palesztin lakosok védelmét. E jelentés — Goulding hely­színi beszámolója alapján — valószínűleg pénteken kerül a BT elé. TOKIO A japán, rendőrség Tokió­ban megtalálta azt a Stradi- vari-hegedűt, amit novem­berben loptak el egy New York-i üzletből. Letartóztat­ták azt a 31 éves dél-koreai származású amerikai férfit, aki 1 millió dollárnak meg­felelő összegért kínálta el­adásra Japánban az 1667- ben készült hangszert. A nyomozók a hegedű ellopá­sával kapcsolatban egy taj­vani bűnbandára gyanakod­nak. Lányok a holland hadseregben A holland királyi testőrségbe a legutóbb már több nő is jelenkezett mint férfi. Meghozta a gyümölcsét az öt éve beveze­tett újítás, hogy nőket is toborozhatnak az ország hadseregébe. A szélmalmok or­szágában eddig több mint 1700 nő öltött „bakaruhát”, s számuk havonta 20—25-tel gyarapszik. Arányuk azonban — a létszám 3,1 százaléka — még elmarad az amerikai hadseregben képviselt 10 százaléktól. De a belga és a francia katonaság is „nőie^ sebb” a maga 6 százalékával. Mi tagadás, ahhoz, hogy a katonai pá­lya lányok számára is vonzó legyen, némi könnyítést kellett bevezetni. Az önkénte­sek 6 évi szolgálati ideje helyett a lányok­nak csak két év kötelező, és már egy hó­nappal a kiképzés előtt megkapják bakan­csukat, hogy ne törje fel a lábukat. A katonák eleinte idegenkedve fogadták a hölgyeket, de fenntartásaik lassan meg­szűntek. Tagadhatatlan, hogy némely te­rületen a gyengébb nem lepipálja az erő­sebbiket, különösein, ha nagy figyelmet igénylő munkáról van szó. Ápolónői és titkárnői feladatokon kívül szívesen bíz­zák meg a lányokat a vadászgépek biz­tonságának ellenőrzésével, mert gyorsab­ban észreveszik, és fürgébben kijavítják a hibákat. Helikopter-pilótáknak és radar- megfigyelőknek is remekül beváltak. Sok férfi mégis szívesebben venné, ha a hadsereg ma is egynemű lenne. De en­nek is főleg a nők az okai. A tengerészfe­leségek például harsányan tiltakoznak amiatt, hogy férjük olyan hajókon tesz több hetes tengeri utat, amelynek fedél­zetén nőkben nincs hiány. A katonalá­nyoknak sem könnyű hűségükről meggyőz­niük féltékeny civil udvarlóikat. Lak­tanyai elszállásolási problémák szintén felmerülnek, mióta megszüntették a külön női csapategységeket. Az összevonásnak azonban áldásos hatása is volt: szalonké­pesebb lett a katonák stílusa. Hölgytársa­ságba viselkedni illik! Ami a lányokat illeti, nekik a legna­gyobb nehézségeket a kiképzés fizikai megpróbáltatásai jelentik. Tőlük is ugyan­azt a teljesítményt várják mint férfi kol­legáiktól. Néhány alegységnél a lányok egy különleges súlyzópadon fejleszthetik iz­maikat, s ez a segédeszköz annyira bevált, hogy gyakran a férfiak is ezzel gyötrik magukat. A legkönnyebben azok a katonalányok illeszkednek be a hadseregbe, akik bebi­zonyítják, hogy azonos terheket tudnak vállalni a férfiakkal, és semmilyen feladat alól nem vonják ki magukat. Geraszimov a szovjet diplomáciáról A Szovjetunió álláspontja rugalmas A szovjet diplomácia meg­élénkült tevékenységének, s ezen belül is Sevardnadze külügyminiszter bonni és Rizskov kormányfő norvé­gjai látogatásának, valamint a genfi tárgyalásokon elő­terjesztett új szovjet javas­latnak szentelte a legna­gyobb figyelmet keddi moszkvai sajtótájékoztató­ján Gennagyij Geraszimov külügyi szóvivő. Geraszimov pozitívhak és eredményesnek minősítet­te Sevardnadze és Genscher bonni tárgyalásait, s az el­ért megállapodásokat mél­tatva kiemelte az aláírt kon­zuli jegyzőkönyv jelentősé­gét, a szakértői munkacso­portok tárgyalásait, amely­nek következő fordulójára az év végén Moszkvában kerül sor. A szóvivő külön üdvözölte, hogy a két or­szág álláspontja a vegyi fegyverek felszámolását il­letően teljesen megegyezik, A nukleáris és űrfegyver­zetről folytatott genfi tár­gyalásokon a Szovjetunió január 15-én új javaslatot terjesztett elő: a dokumen­tum a hadászati támadó­fegyverzet csökkentéséről és korlátozásáról a jövőben megkötendő szovjet— amerikai szerződéshez csa­tolt jegyzőkönyv tervezete — jelentette be Geraszi­mov. Álláspontunk nagyon rugalmas Genfben — jelen­tette ki Geraszimov. Kitért arra, hogy tulajdonképpen két másik megoldás is elfo­gadható: lehetséges egyrészt az is, hogy az ABM-szerző- déshez csatolják a jegyző­könyvet, másrészt pedig az, hogy belefoglalják magába a HTF korlátozásáról szóló szerződésbe. Bármilyen megállapodás születik is, annak a HTF-szerződéssel egyidejűleg kell életbe lép­nie, és ugyanolyan jogi státusszal kell rendelkeznie — szögezte le a szóvivő, utalva a két probléma ösz- szefüggéseire. A szovjet szóvivő hivata­los nyilatkozatban, éles sza­vakkal ítélte el Izraelnek a palesztin lakosság ellen el­követett jogtalan akcióit, a nemzetközi jog durva és rendszeres megsértését, az ENSZ-közgyűlés és a BT. határozatainak semmibe vételét az izraeli hatóságok által. A megszállt arab területe­ken kialakult tragikus hely­zetért teljes egészében Iz­raelt terheli a felelősség — mutatott rá Geraszimov, s kitért arra, hogy ezt a nyi­latkozatot — a lehető leg­nyíltabb és legkomolyabb formában — az izraeli kor­mány tudomására hozták kedden Helsinkiben, a két ország külügyminisztériu- mi képviselői között tartott találkozón. A helsinki megbeszélésen az izraeli fél egyes techni­kai jellegű kérdéseket is felvetett. Elviekben meg­vizsgálták annak lehetősé­gét, hogy néhány izraeli munkatárs rövid látogatást tegyen Moszkvában azzal a céllal, hogy megismerkedjen a holland nagykövetségen az izraeli érdekek képviseleté­vel foglakozó osztály mun­kájával. Az utazás konkrét dátumát még nem határoz­ták meg. A diplomáciai kapcsola­tok helyreállításának kérdé­séről a szóvivő kifejtette: szovjet részről már többször is leszögezték, hogy e téren csak a közel-keleti rendezés keretében lehetséges előre­lépés. Az izraeli támadások ügyében Amerikai vétó a Biztonsági Tanácsban Visszatért a régi taktiká­hoz az amerikai kormány: képviselője a Biztonsági Ta­nácsban nem volt hajlandó megszavazni azt a javasla­tot, amely elítélte volna Iz­raelt a Libanon területe el­len intézett támadásokért. Az amerikai vétó következ­tében a határozat nem lépett érvénybe. A szavazásnál Nagy-Britannia képviselője, aki egyben a Tanács soros elnöke is, tartózkodott. A Biztonsági Tanács elé az el nem kötelezett országok terjesztettek javaslatot arról, hogy ítéljék el a dél-libanoni területek izraeli megszállá­sát, illetve a libanoni váro­sok, települések, menekült- táborok elleni támadásokat. Az Egyesült Államok képvi­selője, Vernon Walters nagy­követ azzal érvelt, hogy Dél- Libanonból kiindulva „terro­rista akciókat” követnek el Izrael ellen, így a terület „mindaddig nem biztonsá­gos, amíg az ilyen akciók meg nem szűnnek”. Mint jelentettük, Washing­ton az elmúlt napokban egy ízben hajlandó volt megsza­vazni egy olyan határozatot, amely figyelmeztette Izraelt, hogy a palesztinok tervezett deportálása ellentétes a nem­zetközi jogból rá háruló kö­telezettségekkel. Azonban csupán azért módosított ideiglenesen álláspontján, mert a megszállt területek lakosságával szemben alkal­mazott kegyetlen terror az Egyesült Államokban is szé­les körű felháborodást kel­tett. Tizennyolc országból 77 Nobel-díjas tudós, illetve közéleti személyiség vesz részt azon a nagyszabású párizsi találkozón, amelyet Mitterrand francia elnök kezdeményezett. A képen: a baloldalt látható Mitterrand a Nobel-békedíjas Elle Wiesel beszédét hallgatja (Telefotó: AP — MTI — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents