Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-19 / 15. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JANUÁR 19. fi temető csendje Világszerte nagy érdeklő­dés előzte meg a vasárnap Haiti szigetén megtartott vá­lasztásokat. Ez néhány hét alatt a második voksolás a nyomor és az elhúzódó rém­uralom földjén. A távolabbi és a közvetlen előzmények érthetővé teszik a világ meg­különböztetett figyelmét. A Duvalier-dinasztia ne­gyedszázados uralma most két éve némi amerikai nyo­másra ért véget. Washing­tonnak kellemetlenné vált a túlságosan szalonképtelen rezsim és úgy döntött: ro­konszenvesebbnek tűnő ve­zetéssel váltja fel a gyilkos diktatúrát, miközben az át­menet nehézségeit majd a' hadsereg küszöböli ki. Sokan már akkor figyelmeztettek, hogy ez a „megoldás” — fá­ból vaskarika. Nekik lett igazuk. Már 1987 kora őszén sokasodtak annak a jelei, hogy a Henri Namphy tá­bornok által vezetett hadse­reg nem éppen pártatlan. A várva várt választás napján aztán, november 29- én teljessé vált a kép. Ezen a szörnyű napon a bukott rezsim hóhérainak testületé, a Graham Greene-könyvből is ismert Tonton Macout te­herautókról sortűzzel árasz­totta el a szavazókat. A had­sereg tétlen maradt, illetve amikor beavatkozott, azt a lakosság ellen, és nem a vé­delmében tette. A választásokra tehát ak­kor egyszerűen nem kerülhe­tett sor, és Washington szá­mára is fontos volt, hogy ki­köszörülje a csorbát. Így érkezett el a második, a mostani vasárnapi forduló. Hamar bebizonyosodott, hogy azoknak lett igazuk, akik azt mondták: addig nem lehet tovább lépni, amíg a fegyveres erők jelenlegi vezetése ügyel a „rendre”. A novemberi emlék oly élő volt, hogy az emberek egy­szerűen nem mertek az utcá­ra menni. Nyugati jelentések szerint sokan inkább elbúj­tak, elmenekültek: nem akartak újabb vérfürdőt kockáztatni. Voltak-e végül is választá­sok vasárnap Haitin? Igen is, meg nem is. Igen, mert hivatalosan megtartották a szavazást, a körzetek meg­nyíltak, az urnák ott voltak. Csak a szavazók többsége nem volt ott. Csend volt va­sárnap Haitin, ahol a jelek szerint a jogosultak mind­össze öt-húsz százaléka sza­vazott. Ez azonban nem a nyuga­lom, hanem a rettegés, a te­mető csendje volt. Harmat Endre fi kapcsolatok tovább fejlődnek (Folytatás az 1. oldalról) emlékeztettek az NSZK-beli politikai tényezőknek arra a kijelentésére, amelyek sze­rint Európa gazdasági és technológiai megosztása nem szolgálhatja egyetlenegy eu­rópai állam érdekeit sem. Sevardnadze később talál­kozott a nyugatnémet ipari és kereskedelmi körök veze­tő tisztségviselőivel, közöt>- tük Otto Wolff von Ame- rongennal. a „Német Gazda­ság Keleti Bizottságának” elnökével. Eduard Sevardnadze és Hans-Dietrich Genscher hét­főn megtartott második tár­gyalásán leszerelési és fegy­verzetkorlátozási problémá­kat, valamint regionális kér­déseket vitattak meg. Mindketten síkra szálltak a vegyi fegyverek eltiltásá­ról folyó tárgyalások ered­ményes befejezéséért, vala­mint az amerikai—szovjet rakétaszerződés mielőbbi ra­tifikálásáért. Egyetértettek abban, hogy tárgyalásokat kell kezdeni a hagyományos fegyverek európai egyensú­lyának kialakításáról. A regionális kérdésekről tárgyalva kitértek a közép- amerikai béketervre, és fog­lalkoztak az öböl-menti há­borúval. Sevardnadze részle­tesen tájékoztatta vendéglá­tóját legutóbbi afganisztáni Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter tárgyalópart­nerével, Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügymi­niszterrel (Telefotó: AP — MTI — KS) megbeszéléseiről. Megerősí­tette kormányának azt a vé­leményét, hogy a szovjet ka­tonai alakulatok' kivonása esetleg lehetővé válhat 12 hónapon belül. A szovjet külügyminiszter a nap folyamán találkozott még Franz Josef Strauss bajor miniszterelnökkel, a Keresztényszociális Unió (CSU) elnökével és Martin !B|angemann (gazdasági mi­niszterrel, a Szabaddemokra­ta Párt (FDP) elnökével is. Genscher este a bonni vi­gadóban, a Redoute-ban díszvacsorát adott vendége tiszteletére. A miniszter ma délután felkeresi Helmuth Kohl kancellárt, majd hazautazá­sa előtt sajtóértekezletet tart. BRÜSSZEL A NATO-tagországok ál­lam- illetve kormányfői elő­reláthatólag ez év márciusá­ban csúcsértekezletet tarta­nak Brüsszelben a Moszkvá­ban sorra kerülő Reagan— Gorbacsov találkozó előké­szítése keretében — közli a belga hírügynökség a NATO- központ magas beosztású diplomatáitól származó in­formációra hivatkozva. BELGRAD A Titograd közelében levő ro- zsaji jugoszláv—albán határ- átkelőhelyen szombaton dél­után albán állampolgárok, köztük gyermekek szöktek át Jugoszláviába — közölte a Crna Gora-i rendőrség. A szökevények egy albániai rendszámú tehergépkocsival áttörték a határsorompót és így jutottak át jugoszláv te­rületre. * * * Jugoszlávia hat köztársa­sága és két autonóm tarto­mánya kulturális bizottsá­gainak elnökei (kulturális miniszterei) közös nyilatko­zatban hívták fel a szövet­ségi kormány, a parlament és a közvélemény figyelmét az ország kulturális életében jelentkező súlyos anyagi gondokra. „A szövetségi kor­mány rendelkezései a kul­túrát a fogyasztás kategóriá­jába szorították — hangoz­tatja a dokumentum — a felére csökkentették a kul­turális intézmények tevé­kenységéhez és a kulturális programok megvalósításához biztosított, egyébként is sze­gényes anyagi eszközöket. KRAKKÓ Felszabadulásának 43. év­fordulója alkalmából vasár­nap az egykori auschwitzi koncentrációs tábor színhe­lyén '— a mai Oswiecimben — megemlékezést tartottak, amelyen részt vettek Nobel- békedíjas és más Nobel-dí- jas tudósok, pemzetközí sze­mélyiségek. A vendégek meg­koszorúzták a fasizmus ál­dozatainak nemzetközi em­lékművét és a kegyelet vi­rágait helyezték el a mártí­rok falánál elhelyezett örök­mécsesnél. PEKING Súlyos vasúti szerencsét­lenség történt hétfőn hajnal­ban Kínában, Hejlungcsiang tartományban. Egy személy- vonat — feltehetően fékhiba következtében — egy teher - vonatba rohant. Az ütközésnek legalább 15 halálos áldozata van. Hat­vannyolc ember megsebesült. Kaslev sajtóértekezlete Bizonytalan a bécsi utótalálkozó jövője Bizonytalannak ítélte meg a helsinki folyamatban résztvevő államok bécsi értekezletének jövőjét hétfői moszkvai sajtóértekezletén Jurij Kaslev, a szovjet kül­döttség vezetője. A találko­zó a dolgok mai állása sze­rint nagyon eredményesen érhet véget, de elképzelhető sokkal kevésbé ígéretes be­fejezés is — mondotta a diplomata. Kaslev a tanács­kozás január 22-i folytatá­sával, az ötödik forduló kezdetével kapcsolatban tá­jékoztatta az újságírókat. Kaslev emlékeztetett ar­ra, hogy az újabb forduló célja a zárónyilatkozat ki­dolgozása. A szöveg hetven százalékban már a koordi­nátorok rendelkezésére áll, de az egyeztetés és a vitás kérdések rendezése még több hónapot vesz igénybe. Minden munkacsoportban mind a 35 résztvevő ország képviselve van, s csak a teljes egyetértés elve alap­ján juthatnak a küldöttsé­gek megállapodásra. A zá­ródokumentum elérheti a száz gépelt oldalt is. A bécsi találkozó kereté­ben a NATO és a Varsói Szerződés 23 tagállamának képviselői már konzultáció­kat folytatnak arról, hogy milyen jövőbeni tárgyaláso­kon vitassák meg konkré­tan a haderők és a hagyo­mányos fegyverzet korláto­zását az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedő térségben. fl palesztin lakosság védelmében II PFSZ ENSZ-csapatokat kér a megszállt területekre A PFSZ újólag felkéri az ENSZ BT-t, hogy éljen tör­vényes jogával, s a palesz­tin lakosság védelmében küldjön ENSZ-csapatokat az Izrael által megszállt terü­letek palesztin lakosságának védelmére. Simon Peresz, az Izraeli Munkapárt vezére a súlyos helyzet kapcsán is­mét az őszi választások elő­rehozatalára hívott fel, de a jobboldali koalíciós partner kizárta e lehetőséget. Cis?- jordániában feloldották a kijárási tilalmat, de válto­zatlanul érvényben van Gá­zában, ahol emiatt 200 ezer menekült helyzete mind ne­hezebb. Marrack Goulding ENSZ-főtitkárhelyettes éle­sen bírálta a palesztinokkal szemben folytatott politikát, sürgetve a politikai rende­zést. A hat hete tartó palesztin népi tiltakozás izraeli elfoj­tása következtében legalább 36 arab halt meg eddig. Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke a hét végén megerősí­tette, hogy népe képviseleté­ben egyenlő alapokon kész részt venni bármely, a közel- keleti válság megoldásált cél­zó nemzetközi konferencián, s a világszervezet velük kap­csolatos határozatai kereté­ben elfogadni a BT 242. szá­mú döntését is, mely köz­vetve Izrael állami létének elismerését is jelenti. Argentínában Megkezdődött a lázadás leverése Aldo Rico, a „fenegyerek” Egy szélsőjobboldali katonatiszt na­pok cfa túszként tartotta fogva a fiatal argentin demokráciát. Immár másod­szor egy év leforgása alatt. Tehette, hi­szen a demokrácia nem mutatott elég következetességet, és irgalmas szamari­tánusként megbocsátotta amannak vétkeit. Aldo Rico ezért most rejtekhelyéről üzenget a demokratikus hatalomnak, követelheti a hadsereg vezérkari főnö­kének 'leváltását, „akciókat” helyezhet kilátásába, zsarolhatja a kormányt, ag­godalmat keltve egy egész országban. A tavaly húsvéti események után láza­dás címen ugyan a nemzetvédelmi mi­niszter megfosztotta őt alezredesi rang­jától, alig három hete azonban vissza­adta csillagjait, mert a bíróság szerint csak „engedetlenség” történt. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy Ri­co 'kisétálhatott börtönéből és házi őri­zetbe került, sőt, annak is enyhébb tor­máját alkalmazták vele szemben. Elv­barátai egymásnak adták a kilincset, villájának kertjében grill-partik követ­ték egymást többszáz jóbarát részvéte­lével. Még kormánypárti politikusok is megtisztelték őt. Ami pedig szökése után történt, egyenesen tragikomikus: a hatalom letartóztatta azt a rendőrpa­rancsnokot és két beosztottját, aki Ri­co háziőrizetét adta. Az indok: a házi­őrizet enyhített tonnája kizárja a rend­őri biztosítást. Arról viszont nincs hír, hogy. bárkit is előállítottak volna Rico lázadó társai közül. Akárhogyan végződjék is az újabb eset, az nyilvánvalónak tűnik, hogy Argentínában még korántsem sikerült megoldani a „katonák kérdését”. A fegyveres erők kötelékében még min­dig ott vannak a demokrácia esküdt el­lenségei, akik a „marxista felforgatás” elleni harc szükségességére hivatkozva emelnek kezet rá, s nem veszik tudo­másul a véglegesülő új nemzetvédelmi törvényt, amely a polgári hatalomnak rendeli alá a fegyveres erőket, és tilt­ja beavatkozásukat belpolitikai ügyek­be. A polgári hatalmat így időről időre gyengíti a polgári szabadságjogok meg­szilárdítására irányuló igyekezete. Kényszerpályán mozog a kormány­zat gazdasági téren is. Hiszen nem fér­het kétség ahhoz, hogy a katonai jobb­oldal igyekszik megnyergelni a népi elégedetlenség hullámát, amelyet a ter­melés pangása, a munkanélküliség fo­kozódása, a 200 százalék körüli infláció, az adósságprobléma súlyosbodása kor­bácsol fel. Raul Alfonsin elnök a mi­nap maga is elismerte: „ez így nem mehet tovább”. Hozzátette: a fejlett ipari országoknak konkrétan, és nem­csak szavakban kellene támogatniuk az argentin demokráciát, például az adós­ságok kérdésében, különben azt koc­káztatják, hogy együttérzésük megkés­ve, legfeljebb „virág lesz a demokrácia sírján”. A tudósító dermedten tapasztalhatta azt a közömbösséget is, amellyel a Buenos Aires-i utca embere viseltetett az újabb Rico-ügy iránt. Menotti, az argentin futballvilág ismert személyisé­ge beletörődőn állapította meg: az em­berek között a nehéz helyzetben elural­kodott a közöny, és annak gondolata, hogy rosszabb már úgysem lehet, „akár visszajöhetnek a katonák is”. Tulajdonképpen ki ez az Aldo Rico? — A legújabb jobboldali katonai láza­dás főszereplője az elit alakulatok 48 éves tisztje. A katonai főiskola elvégzé­sét követően, 1968-ban az első ilyen tiszti csoport tagjaként az Egyesült Ál­lamokba küldték, ahol a hírhedt „Ran- gers”-eknél kapta különleges kiképzé­sét. Egy speciális különítmény parancsno­kaként részt vett a Falkland(Malvinas)- szigetek visszaszerzéséért folytatott há­borúban a brit csapatok ellen. Egy ar­gentin haditudósítónak akkoriban kije- lientette: olyan katonának tartja ma­gát, aki a hadszíntér bármely pontján képes küldetést teljesíteni, akár az el­lenséges vonalak mögött is, s részt tud venni az emberi teherbírás határát sú­roló harcokban. Harc előtt a rózsafű­zért tartja legfőbb fegyverének, utána viszont „nem ismer se Istent, se em­bert”. Kitüntetést kapott a háborúban szerzett érdemeiért. Ricót szélsőséges nacionalista tiszt­nek ismerik. A peronizmus legkemé­nyebb vonalához sorolható, ahhoz, ame­lyik sokban az európai fasizmussal szellemi rokon. Neve a nemzetközi saj­tóban a tavaly húsvéti jobboldali tisz­ti lázadáskor vált ismertté. A Campo de Mayo-i tisztidskola élén fellázadt az alkotmányos rend ellen. Bele akart lő­ni az iskola elé vonult tömegbe, amely a lázadás beszüntetését követelte. „Marxista csürhének” nevezte a felvo­nulókat. A Ráco-jelenséget már akkor Is a jobboldali katonai jéghegy csúcsának tartották. Ezért senkit sem lepett meg. hogy sikerült kompromisszumra kész­tetnie a kormányt: elérnie az akkori vezérkari főnök, Rios Erenu tábornok menesztését, továbbá a „kötelező en­gedelmességről” szóló törvény megsza­vazását, amelynek értelmében ejtették a vádat azokkal szemben, akik a kato­nai junták idején a „marxista felfor­gatás ellen” vívott harc jegyében láb­bal tiporták az emberi jogokat. S'imó Endre Hétfőn az Aldo Ricót ül­döző kommandócsoport ke­rítette hatalmába Buenos Aires városi repülőterének biztonsági parancsnokságát. Azóta szünetel a forgalom a repülőtéren, mely a belföldi és az uruguayi járatok köz­ponti állomása. Az egész lé­gi forgalmat átterelték Ezei- za nemzetközi légikikötőjébe. Raul Alfonsin köztársasá­gi elnök hétfőre virradóra parancsot adott az argentin fegyveres erők három hád- erőnemének, hogy közösen fojtsák el a jobboldali láza­dást. A kormányhoz hű argentin csapatok hétfőn magyar idő szerint késő délután táma­dást indítottak a lázadók Monte Caseros-i alakulatá­hoz tartozó erők ellen, a lak­tanyától 15 kilométerre. A támadást aknatűzzel ké­szítették elő. A lázadók el­ső védvonalukat és fegyve­reiket elhagyva hátrébb hú­zódtak, egyeseik pedig meg­adták magukat. Az északi támadással egy­idejűleg meghiúsították a Buenos Aires-i városi repü­lőtér ellen intézett komman- dóakoiót is. A légierő Rico- barát híveit letartóztattak. A zendülés irányítja a kormányerők akciójának megkezdésekor feltételhez kötött fegyverletételt aján­lott, ám a kormány ezt eluta­sította. Korábban a hírügynöksé­gek azt jelentették, hogy a zendülők megadták magu­kat. Súlyos légiszerencsétlenség Krasznovodszkban Tizenegy halálos áldoza­ta, és tizenkét sebesültje — köztük súlyosak is — van a Krasznovodszkban hétfőn reggel történt légiszeren­csétlenségnek. Mint az Izvesztyija be­számolt róla, az Aeroflot szovjet légitársaság Moszk­va—Ashabád járaton közle­kedő TU—154-es típusú gé­pe a Kaszpi-tenger keleti partján, Ashabádtól 500 ki­lométerre lévő város re­pülőterén leszállás közben valósággal darabokra esett szét. A légikatasztrófa okai egyelőre nem ismeretesek, a szerencsétlenség kivizsgá­lására állami bizottság ala­kult. A szovjet lap helyszíni beszámolója szerint a sebe­sülteket azonnal a városi kórházba szállították és sürgős intézkedéseket tet­tek, hogy a krasznovodszki repülőtér ismét fogadhassa a járatokat.

Next

/
Thumbnails
Contents