Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-16 / 13. szám
Nemzetközi körkép 6 1988. JANUÁR 16. Szovjet—nyugatnémet viszony „A jégkorszak véget ért” Délibábos demokrácia Ez a gép nem titkon suhant be a szovjet légtérbe, nem is a Vörös téren szállt le, hanem szabályosan, és utasát ünnepélyesen fogadták a Kremlen. Franz Josef Strauss maga vezette turbóprop- ját München és Moszkva között az év végi, de már valóban új esztendőt indító látogatásakor. Egyöntetű vélemények szerint tanácskozásai Eduard Sevard- nadze január 18— 19-i bonni tárgyalásait készítették elő — bár a bajor miniszterelnök tartományának üzleti céljait és saját politikai presztízsét is szolgálni kívánta. Sikerrel. Mintegy felrajzolódtak akkor a 18—19-i külügyminiszteri látogatás témakörei, amelyek talán a távolabbi és még magasabb lépcsőfokhoz vezetnek: Gorbacsov és Kohl kancellár bonni találkozójához. A hamburgi Der Spiegel szavaival: „A jégkorszak véget ért”. Mármint a Szovjetunió és az NSZK viszonyában. Mélypontját e kapcsolat tavaly érte el, amikor a nyugatnémetek kijelentették: meg akarják tartani rakétáikat, s ezzel lefékezték a washingtoni csúcs előkészítését. De a vita közmegegyezéssel zárult és most már új szempontok nyomulnak előtérbe: új kérdések egész sorára rokon választ ad Moszkva és Bonn. Nézzük először a gazdaságot. Strauss „zsáknyi kooperációs ajánlattal” érkezett, s fel is sorolta, mely bajor iparágak készek az új üzletkötésekre: a szerszámgépeket, a közlekedési eszközöket, az elektronikus és a gyógyászati technikát gyártók. Ez ugyan még csak egy tartomány ajánlata, de ha arra gondolunk, hogy Genscher külügyminiszter tüstént kijelentette, azt a bizonyos technológiai-tilalmi listát az NSZK kész bizonyos fokig felülvizsgálni, nem kételkedhetünk benne; az egész NSZK osztja a Strauss-féle szándékot. Kell a piac! Ennél is fontosabbak a politikai-katonai megfontolások. Igaz, amikor Gorbacsov Washingtonba utazott, Londonban állt meg s nem Bonnban, Nagy-Britannia atomhatalom, és a Reagan- nel tartott csúcstalálkozón rakétákról volt szó. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy Nyugat-Európa kulcsállama az NSZK. S most, hogy a kettős nullamegoldás után a harmadik nulla gondolata is előbukkant, s más leszerelési tervek is napirendre kerülnek — kiderült, hogy Bonn érdekei több vonatkozásban közel esnek a szovjet ajánlatokhoz. Az NSZK nem atomhatalom és ott terül el a két katonai rendszer határán, úgy érzi tehát, hogy erősen ráutalt az amerikai nukleáris ernyőre és a NATO-szövetségesek alkotta háttérre. Másrészt azon-- ban neki a legkevésbé érdeke a feszültség e határvonal mentén, még kevésbé a háború, hiszen ennek első áldozata ő, illetve a két német állam lenne. fgy azután érthető, hogy Bonn helyesli például a vegyi fegyverek teljes felszámolását célzó szovjet javaslatot Külügyminiszterük Üj évet indító látogatás volt valójában pen a szovjet külügyminiszterrel még bírálta is az amerikaiakat, mert húzódoznak ettől. Jelentős nyugatnémet politikai erők hajlandók tárgyalni az 500 kilométeresnél rövi- debb hatótávolságú rakéták számának csökkentéséről. — hiszen ezek a lövedékek alkalomadtán ismét csak a két állam területét pusztítanák, — más nyugati hatalmak viszont hallani sem akarnak arról, hogy lemondjanak erről az eszközről. Örömmel fogadták Bonnban azt a Strauss hozta hírt, hogy a Szovjetunió valóban hajlandó jelentősen csökkenteni hagyományos (nem nukleáris) fegyverzetét, egy lap lelkesen közölte: a félelmetes tankállományt is ritkítani szándékszik Moszkva. Téma tehát mind Se- vardnadze mostani, mint Gorbacsov tervezett látogatására akad bőven. A Szovjetunió kidolgozta a nyolcvanas-kilencvenes évekre szóló stratégiáját, amelynek lényege: belső társadalmi megújulás, ehhez kedvező külső körülmények, a tartós nemzetközi együttműködés megszilárdítása. Mindebben döntő szerepe van az Egyesült Államokhoz fűződő viszonynak: mintegy keretet, óriási boltozatot ad a világpolitikának, de a jövőben csak nőni fog Európa eddig sem jelentéktelen szeStrauss decemberi útja. A ké- (Fotó: TASZSZ — MTI — KS) repe is. Elvégre itt található a világ legnagyobb katonai csoportosítása, gazdasági és emberi kapcsolataikat földrészünk országai főleg maguk között bonyolítják le. A jövendő leszerelési tárgyalásokra kerülő négy fő téma közül háromban csak Európáról lesz szó. A két világhatalomnak kell megállapodnia ugyan a stratégiai fegyverek, az óriásrakéták csökkentésében, de az egész rövid hatótávolsági rakéták, a vegyi és a nem atomfegyverek arzenálja itt van a mi földrészünkön. Ebben már közvetlenül érdekelt, s ha akarja, súlyos szava lehet az NSZK-nak. A Szovjetunió tudja, hogy közeli és távlati együttműködési stratégiájához, a kiegyensúlyozott európai légkör fenntartásához szükség van a jó viszonyra Nyugat- Európa gazdaságilag legütőképesebb, katonailag legerősebb országával, az NSZK- val. Bonnban viszont világosan látják, hogy a Szovjetunióhoz fűződő megfelelő kapcsolatok nélkül politikájuk féllábon áll. A mai helyzetben, amikor rendkívüli mértékben javulnak a szovjet—amerikai kapcsolatok, az NSZK is igyekszik lépést- tartani ezzel az ütemmel. Tatár Imre Elnökválasztás Haitin — másodszor Egy hónap híján immár két esztendeje reménykedik Haiti népe, hogy a Duvalier- klán távozása után jobbra fordul sora. Ám az 1986. februári örömök — ekkor távozott csúfosan az országból „Baby Doc” Duvalier —• óta eltelt események azt sejtetik: távol van még az igazi demokrácia, a felhőtlen boldogság a sokat szenvedett Haiti számára. Hiszen a múlt év november végére tervezett elnökválasztást sem tudták a féktelen erőszak miatt megtartani, és most január 17-én a megismételt szavazási forduló kimenetele is bizonytalan. Valamikor pedig nem volt ismeretlen fogalom a szabadság. a demokrácia ebben a 6 és félmilliós középamerikai államban, hiszen az Üjvilágban az Egyesült Államok után másodikként vívta ki függetlenségét. Századunkban azonban száműzték az igazságot, az egyenlőséget arról a tájról. Az ország népe az egymást váltó diktátorok kegyetlen szeszélyei alatt nyögött, s egyre inkább szegényedett, közben egyes csoportok milliókat zsebeltek be. Nem volt ez másképpen a Duvalier-di- nasztia uralkodása idején, az 1957—86. közötti időszakban sem, de a kizsákmányolás, a pénzhajszolás még féktelen állami erőszakkal is A kormánykatonák inkább csak szemlélték az eseményeket (Fotó: Time — KS) párosult. Ezekben az években ismerte meg a világ a „tonton macoute”, a hírhedt titkosrendőrség nevét, amelyhez kioltott életek tízezrei fűződnek mind a klán alapító Francois Duvalier, mind pedig fia, a mázsánál is súlyosabb Jean-Claude Duvalier alatt. Hosszú évekig hiábavaló volt minden próbálkozás, a nyugati félteke legszegényebb országában nem sokat törődtek az alattvalók véleményével. A harag és i A név megváltozott, a rendszer maradt — középen a junta vezetője, Namphy tábornok elégedetlenség egyre duzzadó vitorlájából a terror melSzavazás helyett erőszakos halál porodtak el a véres merényletek — elnökjelöltek is áldozatul estek —, amelyek mögött az egykori titkos- rendőség tagjai álltak, akik annyira felháborodtak a junta távolságtartó szemlélődésén, hogy már fényes nappal is fel-feltűntek a főváros, Port-au-Prince utcáin. Mindezek ismeretében nem is meglepő, hogyan garázdálkodhattak a néhai halálbrigádok a választási nap előestéjén, és az évtizedek óta várt napon egyaránt úgy, hogy lehetetlenné tették az urnák megközelítését. Magyar technika lengyel kikötőkben A lengyel tengeri kikötők fejlesztik szolgáltatásaikat. Tekintettel arra, hogy bővül a lengyel külkereskedelem áruszállítása s ugyancsak gyors ütemben növekszik a magyar, a csehszlovák és az osztrák partnerek, valamint a svéd és finn szállítmányozó cégek tranzit-szállítása, korszerűsítik a gdanski, gdyniai és szczecini kikötői rakodóbázist. Az átépített kikötői rakpartokat a KGST-országok cégeitől megrendelt műszaki felszerelésekkel látják el. A cégek egyike: a Ganz Danubius. Síkhegyi Károly, a magyar cég gdanski képviselője erről így beszél: — A gdanski kikötőben speciális, szénrakodásra szolgáló daruberendezéseket szerelünk fel. Három, egyenként 10 tonna teherbírású konstrukcióról van szó. Már hét hasonló daruberendezést szereltünk fel a gdyniai kikötőben, s néhány 16 és 10 tonnás darut vásárolt tőlünk a szczecini kikötő is. Lengyel partnereinkkel a kikötői darukon kívül 35— 200 tonna teherbírású úszódaruk, konténermozgató gépek, valamint kikötői vontatóhajók és kis jégtörő hajók szállításáról is tárgyal-. nak. Edward Natzel, a gdanski kikötő-vállalat beruházási szakértője elmondta: — Kikötői rakodóberendezéseket Lengyelországban is gyártanak, de valamennyi érdekelt számára nem jut belőlük. Ezért van szükség a külföldi beszerzésre is. Magyarországi partnereink szállításai hozzájárulnak ahhoz, hogy hatékonyabbá váljék tranzitszállítmányaiknak a kikötőinken keresztül való továbbítása. A kikötői rakodóberendezések korszerűsítésén kívül átalakítjuk komphajó-bázisunkat is, új, úgynevezett ro-ro hajók fogadására szolgáló rakpartot létesítünk, ami meggyorsítja majd a hajójáratok hatékony be- és kirakodását. lett Duvalier-ék úgy is próbálták kifogni a szelet, hogy megnyerték maguknak az országban uralkodó vudu vallás főpapjait. Ám egy idő után már a vudu istenek is megharagudhattak Baby Doc-ra, s kiszolgálóira, mert végül már csak a szégyellni való, de végülis az életét megmentő futást választhatta az „örökös-elnöki” pár. Az első hónapok önfeledt boldogságát azután lassan- lassan felváltotta a kiújuló elkeseredés és tiltakozás. Mert a diktátor távozott ugyan, s a helyét az elnöki palotában elfoglaló katonai junta vezetője, Namphy tábornok demokráciát és választásokat ígért, de ez — mint tudjuk —, csak akkor ér valamit, ha be is tartják. Haitin nem tartották be. Szavazhattak ugyan az alkotmánymódosításról, s tevékenykedhetett az elnökválasztást előkészítő független bizottság is, de már a múlt év nyarán, amikor a hatóságok a korábbiakat idéző módon léptek fel a kormányzat praktikái ellen tiltakozókkal szemben, körvonalazódott, hogy Namphy tábornoknak nincs igazán ínyére a novemberi voksolás. Persze miért is tetszett volna neki? Egyértelműen a balközép irányzatok jelöltjei tűntek esélyesnek, miközben a Du- valier-klánt korábban maradéktalanul kiszolgáló politikusokat az előkészítő bizottság tíz évre eltiltotta a közéleti tevékenységtől. Ahogy közeledett azután a választás- időpontja, úgy szaIgy a tábornok tulajdonképpen győztesnek érezhette volna magát, ám túlságosan nagyra „sikeredett” a nemzetközi felháborodás — és főképpen az amerikai dollár- kút hirtelen elapadása arra ösztökélte a diktátorjelöltet, hogy sürgősen újabb időpontot tűzzön ki. Ez meg is történt. A bökkenő csak ott van, hogy ezúttal már a saját szája íze szerint szervezte meg a részleteket, az indulni jogosultak körét kiterjesztette — az előző előkészítő bizottságot pedig már rég feloszlatta, tagjai örülhettek, ha elkerülték a „ton- ton macoute” bosszúját... Hiába, nem elég a fa törzsét kivágni, a mélyre nyúló gyökerektől is meg kell tisztítani a talajt. Ez azonban nem történt meg, a név más lett, de a hatalom továbbra is a régi rend urainak kezében van a karibi országban. Nem csoda hát, hogy ebből a „demokráciából” nem kér az elnökjelöltek többsége s bojkottra szólítja fel a választópolgárokat is. Való igaz, megérett már az idő a tényleges változásokra, ám úgy tűnik, azokat nagyon nehéz lesz békés úton elérni. Nem kizárt tehát, hogy hamarosan harci sikerekért fohászkodnak a vudu istenekhez az afrikai eredetű hajdani rabszolgák leszármazottai, akiknek mostani élete csak egy árnyalatnyival jobb, mint őseiké... Daróczi László Összeállította: Zsoldos György Nagyüzem a gdyniai kikötőben
